Még annál is jobban utálják Európát a Trump-kormányban, mint sejteni lehetett

Kijózanító, szörnyű, de nem túl meglepő. Így reagáltak európai diplomaták a Signal-botrányra, miután az amerikai kormány magas rangú vezetőinek kiszivárgott beszélgetése minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy milyen mély ellenszenv van Európával szemben a Trump-kormányzat felső köreiben.

Donald Trump kormányának tagjai eddig sem rejtették véka alá, milyen rossz véleménnyel vannak az európai országokról, és az amerikai elnök is mind szavaival, mind tetteivel a 80 éves transzatlanti szövetség szétverését, de legalábbis meggyengülését vetítette előre.

A legnagyobb figyelmet az elmúlt napokban az kapta, hogy Trump legmagasabb rangú nemzetbiztonsági tisztségviselői észre sem vették, hogy egy csetcsoportban egy napok óta hozzáadott újságíróval osztják meg a jemeni lázadók ellen tervezett katonai csapás terveit. Azonban a csoport azt is megmutatta, hogy zárt ajtók mögött még erőteljesebben fogalmaznak szövetségeseikről, eloszlatva a reményt arra, hogy Európa-ellenes nyilatkozataikat csak nyomásgyakorlásra és tárgyalási alapnak használnák.

Újságíró a nemzetbiztonsági csetcsoportban

Jeffrey Goldberg, az Atlantic főszerkesztője hétfőn számolt be arról, hogy a Signal üzenetküldő alkalmazásban Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó meghívására belekerült egy csoportba, ahol magas rangú amerikai kormányzati tisztségviselők többek között a jemeni húszi lázadók ellen tervezett, majd végrehajtott katonai csapás tervét beszélték meg.

A csoportban 18-an voltak. Köztük volt Pete Hegseth védelmi miniszter, J.D. Vance alelnök, John Ratcliffe CIA-igazgató, Marco Rubio külügyminiszter, Susie Wiles kabinetfőnök, Tulsi Gabbard nemzeti hírszerzési igazgató és Scott Bessent pénzügyminiszter, valamint több nemzetbiztonsági tisztviselő.

Az Atlantic erről szóló cikkének megjelenése után a demokraták vizsgálatokat követeltek az eset miatt, amit még az egyébként szinte teljesen Trump irányítása alatt álló Republikánus Párt több politikusa is kritizált. Szakértők szerint az egész nemcsak óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, hanem törvénysértő is volt.

Noha Waltz a Fox News egyik műsorában „teljes felelősséget” vállalt, a Trump-kormányzat tagjai a botrány kirobbanása után próbálták kisebbíteni az egész ügy jelentőségét. Pete Hegseth védelmi miniszter tagadta, hogy haditerveket osztott volna meg, Tulsi Gabbard nemzeti hírszerzési igazgató és John Ratcliffe, a CIA igazgatója szenátusi meghallgatásukon egybehangzóan állították, hogy semmilyen titkos információ nem került a csoportba, és minden a törvényeknek megfelelően történt, és Trump is azt állította: „Nem volt semmi bizalmas.” Szerinte nemzetbiztonsági tanácsadója „levonta a tanulságot”.

Erre reagálva az Atlantic így magyar idő szerint szerdán képernyőfotóra lebontva közölte a beszélgetést, melyből kiderül, hogy Hegseth mégiscsak a támadó hullámok indításának pontos időpontjára, a bevetett eszközök típusára kitérve ismertette kollégáival a jemeni tervet. És két órával a konkrét támadás megindulása előtt. Az egész ügy jelentőségéről itt írtunk bővebben.

Az európaiak szánalmas ingyenélők

Az Egyesült Államokban a legnagyobb botrányt az okozta, hogy a védelmi miniszter a csoportban megosztotta a húszik ellen készülő amerikai katonai támadás tervét, de Európában sokkal inkább a beszélgetés egy másik részlete keltett felháborodást. Az, amikor J.D. Vance és Pete Hegseth – akik már korábban is nyilvánvalóvá tették, hogy nem szívesen segítik az európai országok védelmét – különösen erős szavakkal kelt ki az ellen, hogy a húszik elleni támadással Európának segítenek.

Vance közölte, hogy elhibázottnak tartja a támadást, megemlítve, hogy a Szuezi-csatornán az amerikai kereskedelemnek mindössze három százaléka halad keresztül, miközben az európainak 40 százaléka, és a közvélemény nem fogja érteni, hogy mi szükség van a csapásokra. Ugyanakkor a szaúd-arábiai olajlétesítmények védelmét már fontosnak nevezte.

„Utálom, hogy újra kisegítjük Európát” – írta Vance. Erre reagálva Hegseth kifejtette, hogy hozzá hasonlóan ő is undorodik „az európai ingyen éléstől”, csupa nagybetűvel hozzátéve, hogy az szánalmas.

Mike Waltz pedig arról írt, hogy Trump kérésére a védelmi és külügyminisztérium dolgozik azon, hogyan „hajtsuk be az európaiakon” a húszik elleni támadások költségeit.

Ekkor a beszélgetésben S M néven lévő ember – aki minden bizonnyal Stephen Miller, Trump helyettes kabinetfőnöke és közeli tanácsadója volt – is közbeszólt. Azt írta, hogy „hamarosan egyértelművé tesszük Egyiptomnak és Európának, hogy mit várunk cserébe”. Szerinte ha az Egyesült Államok visszaállítja a hajózás szabadságát, annak gazdasági nyereséggel kell járnia.

Valódi a gyűlölet

Az európai országok vezetői igyekeztek nem reagálni ezekre az Európával szemben ellenséges kijelentésekre. Keir Starmer brit kormányfő szóvivője nem kritizálta az amerikai alelnököt és védelmi minisztert, de hosszan beszélt arról, hogy Nagy-Britannia hogyan segíti az Egyesült Államok katonai akcióit. A kérdéses jemeni csapásban például brit repülőgépekről töltötték fel üzemanyaggal az amerikai gépeket a levegőben.

Az Euronews megkeresésére pedig a húszi lázadók elleni Aspides hadműveletben részt vevő európai országok sem kommentálták a kiszivárgott beszélgetéseket. Az EU átlagosan három fregattot állomásoztat egy éve a Vörös-tengeren, ahol több száz hajónak biztosítottak védelmet.

A Signal-beszélgetésben kitapintható utálatot Európával szemben az is erősíti, hogy a résztvevők a közzétett részletek szerint arról már nem beszéltek, hogy Kínától is pénzt akarnának beszedni a védelemért, pedig az ázsiai nagyhatalom kereskedelmének szintén jelentős része azon a területen halad át – hívta fel a figyelmet a New York Timesnak nyilatkozva Nathalie Tocci, az IAI olasz külpolitikai intézet igazgatója.

Névtelenül nyilatkozó diplomaták és tisztviselők jelezték, a nyilvánosságra hozott üzenetváltás jól mutatja, milyen mélyen gyökerező utálat van Európával szemben az amerikai kormányzat felső köreiben, és a transzatlanti kapcsolatok nemcsak gyengültek Trump hivatalba lépésével, hanem egyenesen ellenségessé váltak.

A Politico beszámolója szerint az európai diplomaták gyászosan és lemondóan reagáltak a beszélgetésből kiszivárgott részletekre. Ezek többükben végleg megöltek minden reményt, hogy Vance és kollégái csak a nyilvánosság előtt olyan agresszívak Európával szemben, de magánbeszélgetésekben szimpatizálnának az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok legfőbb szövetségesének számító Európával.

A kemény fellépés Európával szemben nem tárgyalási taktika annak elérésére, hogy az európai országok növeljék védelmi költéseiket, ahogy azt egyes európai tisztviselők remélték, írta a Washington Post is. A lapnak európai tisztviselők és elemzők azt mondták, hogy a beszélgetés megmutatta, kormányzati szinten nevetség tárgyának tartják Európát Washingtonban.

A BBC-nek egy magas rangú európai diplomata kijelentette, hogy

„szörnyű ezt így feketén-fehéren látni, de nem túl meglepő”, míg egy forrás úgy fogalmazott, hogy az európai vezetőknek „felfordult a gyomruk”.

A Politicónak egy európai diplomata azt mondta, kijózanító volt látni, hogyan beszélnek Európáról, amikor azt hiszik, hogy senki sem hallja őket. De azért azt is hozzátette, hogy ez nem meglepő.

Nicolas Richoux tábornok, francia hadtörténész szerint a beszélgetés „valódi gyűlöletről” árulkodott Európával szemben, Carl Bildt egykori svéd miniszterelnök szerint pedig megmutatta, hogy J.D. Vance alelnököt mélyen gyökerező Európa-ellenes érzések vezérlik.

J.D. Vance, mint Európa ellensége?

Európai diplomaták már akkor aggódni kezdtek, amikor Trump tavaly nyáron alelnökjelöltjének választotta Vance-t. Az elszigetelődéspárti politikus kiválasztását egy magas rangú diplomata a Politicónak nyilatkozva úgy jellemezte, mint egy katasztrófát Európának. Szerintük ezt a félelmet Trump hivatalba lépése óta az amerikai külpolitikában a megszokottnál nagyobb szerepet játszó alelnök csak megerősítette.

Februárban az európai diplomáciai és biztonságpolitikai elitet sokkoló beszédet tartott a müncheni biztonsági konferencián, ahol demokráciából és szólásszabadságból próbálta kioktatni az európai országokat. Aztán jelentős szerepe volt abban, hogy kudarcba fulladt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója Donald Trumppal a Fehér Házban. Pár nappal később pedig úgy jellemezte Nagy-Britanniát és Franciaországot, mint „random országok, amik nem háborúztak az elmúlt 30-40 évben”.

A müncheni beszédre reagálva Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője úgy vélte, hogy Vance „harcot akar provokálni” Európával. Claudia Major, a német Külügyi és Biztonságpolitikai Intézet kutatója pedig februárban a New York Timesnek kijelentette, hogy a müncheni beszéddel Vance „kultúrharcot hirdetett” Európa ellen, és nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok „ellenünk fordul”.

A Guardian Signal-botrányról szóló cikke szerint egy európai diplomata az alelnököt úgy jellemezte, mint az Európára legveszélyesebb ember az amerikai kormányzatban, egy másik szerint pedig Vance már rögeszmésen igyekszik éket verni az Egyesült Államok és Európa közé. Nathalie Tocci pedig

úgy értékelte a beszélgetésben elhangzottakat a New York Timesnak, hogy azzal egyértelművé vált, hogy a transzatlanti szövetség az eddigi formájában véget ért.

Az IAI olasz külpolitikai intézet igazgatója hozzátette, hogy a legjobb esetben is „indifferens megvetés” van, de inkább az, hogy aktívan megpróbálják aláásni Európát.

A Signal-beszélgetésből közzétett részletek ráadásul rávilágítottak arra, hogy Vance nincsen egyedül az Európa-ellenes nézeteivel. Pete Hegseth mellett Mike Waltz és Stephen Miller megértőnek látszott az „ingyenélő európaiakról” szóló kijelentésekkel kapcsolatban, és a kiszivárgott beszélgetés felhívta a figyelmet a csetcsoportban részt vett Steve Witkoff közel-keleti különleges követ egy szombaton megjelent interjújára is, amiben arról értekezett, hogy „Európa működésképtelen”.

Az is kiderült, hogy Vance Európa-ellenes és NATO-szkeptikus nézeteit nagyban befolyásoló külpolitikai tanácsadói, Andy Baker és Dan Caldwell milyen magas pozíciókat töltenek be az amerikai kormányzatban, ugyanis Vance és Hegseth őket nevezték meg a beszélgetésben kapcsolattartó embereiknek.

Lecsapódik a változó viszony

Brando Benifei EP-képviselő, az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke a Washington Postnak azt mondta, főleg az aggasztja, hogy a kétoldalú kapcsolatokba vetett bizalom nemcsak a politikusok között kezd megszűnni, hanem az amerikai és az európai emberek között is. Az európai szocialisták csoportjában ülő politikus szerint Európában egyre inkább az a vélemény, hogy az Egyesült Államok gyűlöletes lett, és ez nem kisebbségi vélemény, hanem a társadalom nagy részére igaz.

Erre közvélemény-kutatási adatok is utalnak. Miközben az Európai Unióban az EU pozitív megítélése rekordmagasságokat ért el – az Eurobarometer március 25-én közzétett felmérése szerint 75 százalék –, az Egyesült Államok mélypontokra zuhant. A YouGov egy március eleji felmérése szerint Trump megválasztása után hét nagy nyugat-európai országban nagyjából 50 százalékról 20 és 42 százalék közé zuhant az Egyesült Államok pozitív megítélése.

Donald Trumpot pedig öt nyugat-európai országban 58 százalék és 78 százalék között tartják veszélyesnek az európai békére és biztonságra. Egy másik, március 20-án közzétett, kilenc európai országban készített felmérés szerint pedig átlagosan 51 százalék Európa ellenségének tartja Trumpot.