Pokorny Lia: Minden bátor döntésnek megvan a hozama

Több éves folyamat volt, mire el tudta dönteni, hogy felhagy a társulati létezéssel és saját lábra áll. „Egyre inkább vágytam arra a szabadságra, amikor én osztom be, mikor mit csinálok. Beleugrottam a bizonytalanba, hiszen akkor még nem tudtam, mi lesz az irányom. De a döntésem erősebbé tett. Felszabadította a gondolkodásomat, és nem telt el sok idő, míg biztosra vettem: önálló produkciókat fogok létrehozni és menedzselni azokat” – mondja Pokorny Lia.

Jelenleg három produkciója látható, a LIAison, a Füst és a Majdnem tökéletes boldogság receptje, amelyet ő maga is írt. De már próbálja a legújabbat, a Hamupipőkét, amely gyerekeknek készül.

Saját előadások esetében a jegyértékesítés kulcskérdés

„A Majdnem tökéletes boldogság receptje premierjéhez kibéreltem a MOM Kulturális Központot. Hatszáz férőhelyes. Nem is értem, hogy lehettem ilyen bátor, mindenesetre hittem benne, hogy ez működni fog.” A MOM megtelt a bemutatóra, érezte, hogy érdemes ezen az úton továbbmenni. Azóta is minden egyes előadása teltházas ott.

Amikor az ember a saját maga szervezőjévé válik, szüksége van koncepcióra, stratégiára és olyan emberekre a csapatában, akik értenek a maguk részterületéhez és kreatívak. Pokorny Liának gyorsan kellett vezetővé válnia, jelenleg csaknem húsz állandó munkatársa van. Szerinte a hosszú távú sikerhez jó és professzionális kollégák kellenek, meg kölcsönös bizalom, megbecsülés, őszinteség, tervezhetőség, következetesség, hatékony időgazdálkodás, egyéni és együttes motiváció, partneri együttműködés, de az is, hogy az ember felismerje és kezelje a hiányosságait. Ő például tudta, hogy saját előadások esetében a jegyértékesítés kulcskérdés, és itt is meg kell találni – Pokorny Lia szavaival – a „megbízható, a segítő és támogató, a bármikor rendelkezésre álló profi vállalkozást, ahol személyesen figyelnek az ügyfélre”.

„A jegyértékesítés kiemelten fontos, hiszen itt ér össze a közönség, a produkció és az üzleti koncepció. Olyan jegyforgalmazót kerestem, amelyik érti és megérti az elképzeléseimet, szakmailag segít abban, hogy a döntéseimhez üzleti alapot teremtsen. Ilyen a funcode.hu, én csak velük dolgozom, nélkülük nehezen boldogulnék. Teljesen biztonságban érzem magam általuk. Bármi probléma adódik, a funcode.hu megoldja. Megnyugtat a professzionális működésük” – fogalmaz Pokorny Lia.

Az indulásnál a legnagyobb félelme az volt: mi van akkor, ha kibérel egy helyet, aminek van egy csomó költsége, és nem fogy elég jegy? „Óriási munka elérni, hogy 600-700-800 férőhelyes termekben teltházas előadásaim legyenek. Mindenki beleteszi ebbe a saját munkáját. Meg kellett tanulnom azt is, ha valami nem működik, azt nem hagyhatom annyiban, meg kell oldani. Mindannyiunk felelősek vagyunk egymásért és az együttműködő partnereinkért is.”

„Minden gyáva döntésnek megvan a következménye és minden bátor döntésnek a hozama”

Ez a mondat a színésznő jelszavává vált, leginkább azért, mert működik. Hozzátéve, hogy a bátorság nem vakmerőséget jelent. „A bátorság nem jön egyik pillanatról a másikra. Az egy folyamat, amely során az ember hajlandó megtalálni a módját annak, hogyan nézzen szembe a félelmeivel, hogyan emelkedjen föléjük. Nagyon hiszek az önismereti munkában. Soha nem gondoltam, hogy egyszer vezetővé válok, de ezt értelmezhetem úgy is, hogy az önismeret része, hiszen közben saját magam is fejlődtem.” Ahhoz, hogy összefogja a csapatot, visszajelzést is kell adnia a munkatársainak: „Már mindannyian megtanultuk az elmúlt években, hogy a problémák megoldhatók, ennek pedig a magabiztosság a hozama.”

És mindig tudni kell, mi a következő lépés: „Folyamatos tervezésben vagyok, most egy gyerekelőadást próbálunk Botos Évával, a Hamupipőkét, Horgas Ádám rendezésében. De már tervezem a gyerekkoncertemet is. Egyszer valakitől azt hallottam, hogy a jó ötlet legfőbb biztosítéka a sok ötlet.”

Kell kályha, ahol melegedhetünk

Nagyon sok helyre hívják Pokorny Lia előadásait. Már a 2026-os naptárát is megnyitotta. Budapesten a MOM és a Marczibányi téri Művelődési Központ az állandó helyszíne, de nagyon szeret vidéken is játszani. „Elképesztő az a szeretet, amit a nézőktől kapok. Remélem, ugyanazt érzik felőlem áradni. Kistelepüléseken is nagyon jó fellépni, ahol nehezebben jutnak az emberek színházi élményhez. Ilyenkor eszembe jut a színháznak az a korszaka, amikor ekhós szekérrel járták az országot a társulatok. Az előadásaimmal – mesélek. Főként olyan dolgokról, amelyek mindannyiunkkal megtörténhetnek. Ez az, ami közel hoz minket egymáshoz. Annyira kizökkent a világ, olyan nagy a káosz körülöttünk, hogy kell egy kályha, amely mellett a történeteink átadásával melegedhetünk.”