A kormány államcsőddel riogat Magyar Péterék programja miatt, de a képlet nem ilyen egyszerű

„Mi nem az emberek feje felett döntünk, mi nem álkérdésekkel foglalkozunk. Mi valódi szövetséget, valódi felhatalmazást kérünk minden magyartól” – mondta Magyar Péter a Tisza Párt március 15-i rendezvényén az Andrássy úton. A beszéde végén bejelentette, hogy megszervezik „a valaha volt legnagyobb” közös megmozdulást, a Nemzet hangja nevű „népszavazást”, amelyben minden 16 év feletti magyar elmondhatja, hogy milyen országot szeretne az Orbán-rendszer után, ezeket március 24. és április 11. között lehet kitölteni.

A Tisza Párt tizenkét kérdésben kéri ki az emberek véleményét, ezeknek körülbelül a fele gazdasági aspektusú, illetve lenne egyértelmű hatása a költségvetésre. Magyar Péter többek között azt kérdezi:

• Egyetért-e Ön azzal, hogy évi maximum 200 ezer forint értékben Nyugdíjas SZÉP-kártyát vezessünk be, amely élelmiszerre, gyógyszervásárlásra és egészségmegőrzésre fordítható?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyszerek áfakulcsa 0 százalékra csökkenjen?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészséges élelmiszerek áfakulcsa maximum 5 százalék legyen?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a személyi jövedelemadó (szja) egységesen 9 százalékra csökkenjen?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy újra bevezetésre kerüljön a korábbi területeken a kata adózási forma?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy az állam ne fordíthasson költségvetési forrásokat magánegészségügyi beruházások támogatására, és évente minimum 500 milliárd forint extra forrást biztosítson az állami egészségügyi rendszer fejlesztésére?

Ebben a cikkben közgazdászok segítségével, illetve a saját becsléseink alapján megpróbáljuk felmérni, hogy melyik kezdeményezésnek mekkora lehet a költsége, illetve kitérünk arra is, hol vannak olyan kevéssé hatékony költések a mostani költségvetésben, amit fel lehetne használni ezekre a célokra.

NGM: Államcsőd!

Annak kapcsán, hogy mekkora költségvetési vonzata lehet annak, ha ezek a kezdeményezések megvalósulnak, Palóc André, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szóvivője már aznap megszólalt. A szóvivő Facebook-posztja szerint Magyar Péter bejelentései egyet jelentenek az államcsőddel, a Tisza Párt vezetője szerinte 3000 milliárd forintnyi ígéretet tett. „Persze kérdés, hogy hol vannak ilyenkor a felelősséget olyan sokszor számon kérő kormánykritikus közgazdászok. Várjuk az észrevételeiket!”, tette hozzá.

Később Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is megismételte nagyjából ugyanezt, ő az ATV-nek már konkrétan meg is nevezett közgazdászokat – például Surányi György volt jegybankelnököt, Csaba László akadémikust és László Csaba korábbi pénzügyminisztert –, akiknek szerinte véleményt kellene mondaniuk arról, hogy a Tisza-csomag „mennyit ér és hogy van összerakva”.

Azt, hogy a 3000 milliárd forintos becslés hogy jön ki, sem Nagy Márton, sem Palóc André nem részletezte.

Erre Magyar Péter az ATV műsorában azzal reagált, a miniszterről „sokan már azt sem feltételezik, hogy tudja, mennyi kettő meg kettő”, szerinte Nagy Mártonnak utána kéne számolnia annak, hogy a kormány által bejelentett adócsökkentéseknek mekkora a költségvetési vonzatuk. Magyar szerint a csomagjuk nem éri el a 3000 milliárd forintot, és a kormány gazdaságpolitikája az, ami az államcsőd felé viszi az országot az elszabadult inflációval, az államadóssággal, a bezuhanó beruházási mutatókkal és az ipari és mezőgazdasági teljesítménnyel.

A Tisza Párt elnöke érintőlegesen beszélt arról, hogy mennyibe kerülhetne a csomag megvalósítása, és honnan lehetne pénzt átcsoportosítani:

• évente 4 ezer milliárd megy el az államadósság kamataira;
• 5-600 milliárd propagandára;
• 8 ezer milliárd uniós pénzhez nem fér hozzá az ország;
• 3–5 ezer milliárd tűnik el túlárazott beruházásokon.

Szerinte csak az, hogy Tiborcz Istvántól, Orbán Viktor vejétől vásárol az állam irodaházakat több mint 700 milliárdért, fedezné az szja 15-ről 9 százalékra való csökkentését, és 15-20 ezer milliárd forintot rejthetnek magántőkealapok, bizalmi vagyonkezelők. (Utóbbira nehéz pontos becsléseket mondani, de a Transparency International legfrissebb kimutatása szerint minimum 2400 milliárd forintot érhetnek el a magántőkealapokban összpontosuló vagyonok.)

A gyógyszerek áfájának csökkentése akár hozhat is a konyhára

A tizenkét pont között szereplő gazdasági kezdeményezésekkel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Tisza Pártnak. Elsősorban azt szerettük volna megtudni, hogy melyik pontnál mekkora költséggel számolnak. A cikkünk megjelenéséig nem kaptunk tőlük választ.

A legegyszerűbben a nyugdíjasoknak szóló, élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre fordítható SZÉP-kártya bevezetésének költségei kiszámíthatók, részben azért is, mert ezzel kapcsolatban Magyar Péter azóta már megosztott részleteket.

Ha minden nyugdíjasnak járna az évi 200 ezer forint, 2,4 millió nyugdíjassal számolva a maximum költség itt körülbelül 480 milliárd forint lenne, de március 17-i Facebook-posztjában Magyar arról írt, differenciáltan vezetnék be a nyugdíjasoknak a juttatást. Ez alapján a sok százezer létminimum alatt élő nyugdíjasnak évi 200 ezer forint juttatás járna, a létminimum és 500 ezer forint közötti nyugellátásban részesülők évi 100 ezer forintot kapnának SZÉP-kártyán.

Arról, hogy hány nyugdíjas élhet a létminimum alatt, nincs hivatalos adat, miután a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2015-ben szakmai okokra hivatkozva abbahagyta a hazai körülményekre vonatkozó létminimumértékek számítását. Azóta a Policy Agenda nevű független kutatóintézet készít becslést, a legfrissebb adatok alapján 2023-ban 900 ezer magyar nyugdíjas élhetett a létminimum alatt. Ha ők mindannyian megkapnák a 200 ezer forintos SZÉP-kártyát, az évente nagyjából 180 milliárd forintos kiadást jelentene.

Az sem egyértelmű kérdés, hogy hány nyugdíjas élhet 500 ezer forint felett (ez az a réteg, amelynek tagjai nem kapnának SZÉP-kártyát), a Grantis pénzügyi tanácsadó becslése alapján nagyjából 60 ezer nyugdíjasnak van 500 ezer forint feletti nyugdíja. A KSH szerint 2025 januárjában 2 413 100 ember kapott nyugdíjat, a létminimum alatti és az 500 ezer forint feletti nyugdíjból élőkkel korrigálva ez azt jelenti, hogy ha a Tisza ígérete teljesülne, 1,45 millió nyugdíjas kaphatna évi 100 ezer forintos juttatást, ami körülbelül 145 milliárd forint az éves költségvetésnek.

Összesen tehát a SZÉP-kártyás juttatások nagyjából 325 milliárd forintba kerülhetnek évente, ha abban a formában valósul meg a projekt, ahogy Magyar Péter vázolta.

Arról, hogy a gyógyszerek áfájának a jelenlegi 5-ről 0 százalékra való csökkentése mekkora kiadással járna, egészségügyi közgazdászt kérdeztünk. A 2023-as KSH-adatok alapján a vényköteles gyógyszerek forgalma körülbelül 675 milliárd forint volt, ebből a lakossági térítés 153 milliárd, az államilag támogatottaké 522 milliárd forintot tett ki. A lakossági OTC (over the counter, azaz vény nélkül kapható) gyógyszerekre körülbelül 495 milliárd forint mehet el 2025-ben. A Tisza Párt kezdeményezése pénzügyi szempontból azt jelentené, hogy a 153 milliárd forintnyi vényköteles és a 495 milliárd forintnyi OTC-gyógyszer esetében az 5 százalékos áfa 0 százalékra csökken, ami ezekkel az adatokkal számolva hozzávetőleg 32 milliárd forint, abban az esetben, ha 2025-ben is hasonlóan alakul a gyógyszerfogyasztás, mint 2023-ban. Ez 9,6 millió lakosra vetítve fejenként 3400 forint juttatást jelentene átlagosan.

Ha viszont nemcsak a lakosságnak, hanem az államnak sem kell áfát fizetnie, az költségvetési oldalról megtakarítást jelenthet az egészségügyi alapnak.

Ha ugyanis az áfacsökkentés az államra is vonatkozik, az államilag támogatott gyógyszerek 2023-ban 522 milliárdos, 2024-ben várhatóan 580 milliárd forintos tétele után is eltűnne az 5 százalékos áfa, ami 26–29 milliárd forint megtakarítást jelentene (az egészségügyi alapnak).

Egy másik megközelítés lehetne a gyógyszerek áfájának csökkentésére a közforgalmú gyógyszertári forgalom adataiból kiindulni. Ez 2024-ben várhatóan 1180 milliárd forint körül alakul, de ez alapján nem tudjuk pontosan megbecsülni az áfacsökkentés mértékét, mert a gyógyszertári forgalomba beletartoznak az egyéb termékek is, például arckrémek, naptejek, hasonlók.

Számít, hogy mi a cél

Az általunk megkérdezett makrogazdasági elemzők mindegyike úgy nyilatkozott, hogy a Tisza Párt többi kezdeményezésére (szja-csökkentés, egészséges élelmiszerek áfájának csökkentése, a kata visszavezetése) nehéz lenne pontos becslést adni anélkül, hogy az egész költségvetési tervet látnánk. Az egyik közgazdász, akivel beszéltünk, úgy fogalmazott, nehéz anélkül kalkulálni, hogy tudjuk, mi az egyes kezdeményezések célja, például az szja-csökkentésre a Tisza pusztán ingyenpénzként tekint, vagy elvárnának tőle egyéb hatásokat, például a fogyasztás növekedését is, ami közvetve az áfabevételek növekedésével járna.

A szakértő szerint az, hogy az szja-csökkentés költségeit a bevétel növelésével vagy kiadáscsökkentéssel szeretnék-e pótolni, az adósságcsökkentési célok miatt is fontos kérdés: 2024-ben GDP-arányosan már nem csökkent az adósság a 2023-ashoz képest, és a mutató régiós összehasonlításban is magas, ami óriási, 3800–3900 milliárdos kamatterhet jelent (erre utalt Magyar Péter is, amikor az ATV-n kérdezték). Ahogy egy forrásunk fogalmazott: „Most nagyjából az a költségvetési célkitűzés, hogy a normál bevételek és kiadások egyensúlyban legyenek, a hiány csak akkora legyen, amekkora kamatfizetési teher van a költségvetésben.”

Ha az a cél, hogy az adósság ne nőjön, sőt, inkább érdemben csökkenjen, akkor nem lehet csak úgy kidobálni bevételoldali tételeket a költségvetésből, ellentételezni kell.

Ha viszont csökken az adósság kamatterhe, annak lenne egy pozitív, gerjesztő hatása, mivel a mozgástér növekedése könnyebbséget jelenthet egy következő költségvetésnek.

A becslés szempontjából az sem mindegy, hogy mennyire fog tudni növekedni idén a magyar gazdaság. A kormány ugyanis a nemrég bejelentett bevételkiengedéseit (ezek közül a legfontosabb tétel a két- és többgyerekes anyák, illetve a 30 év alatti egygyerekes anyák szja-mentessége) elméletileg a GDP-növekedésből fedezné, de az elmúlt években a kormány rendre túlzottan optimista volt az előrejelzésekkel. „A GDP-növekedésből való fedezés is egy megoldás, de fontos, hogy a várakozások mögött reális számítások legyenek, hiszen a GDP-t nem a kormány és a költségvetés állítja elő.” Tehát kérdés, hogy mekkora növekedést tud produkálni a gazdaság, és abból mekkora pluszforrás állhat elő – mint ahogy eleve az sem egyértelmű, hogy a Tisza megtartaná-e, vagy milyen formában tartaná meg az anyák szja-mentességét.

Az Mfor is megpróbálta megbecsülni a Tisza Párt kezdeményezéseinek költségeit, a cikk viszont hangsúlyozza, hogy egy választási győzelem esetén Magyar Péterék valószínűleg nem egy csapásra valósítanák meg az ötleteket. A lap becslése szerint például az szja-csökkentés 300-400 milliárd forintos pluszterhet jelentene, ha fokozatosan vezetnék be. Az egészséges élelmiszerek áfakulcsának 5 százalékra csökkentésére jelenleg szinte lehetetlen lenne becslést adni. Nem csak az adatok hiánya miatt, az Mfor például azt is megjegyzi, hogy azokban az országokban sem egyértelműek az eredmények, ahol drasztikus áfacsökkentést vezetnek be zöldségre és gyümölcsre. Spanyolországban például az államnak csökkentek emiatt a bevételei, Németországban viszont összességében bevételnövekedést hozott a szabályozás módosítása.

A kata visszavezetéséről a lap azt írja, ha az elmúlt évek béremelkedéséhez illeszkedő, reális adóösszeget rendelnek a szabályozáshoz, akkor nehéz elképzelni, hogy ez óriási lyukat ütne a költségvetésen, néhány tíz milliárd forintról lehetne szó.

Jobban költekezünk, mint más országok

Mivel a Tisza Párt nem válaszolt a kérdéseinkre, Magyar Péter viszont az ATV-ben felsorolt néhány területet, ahonnan szerinte hatékonyan lehetne pénzt elvonni, érdemes azt is megnézni, hogy melyek azok a területek, amelyeken az állam nem költ hatékonyan. Részben erről szól Oblath Gábor és Palócz Éva friss, a Tárki 2024-es Társadalmi Riportjában megjelent tanulmánya, ami régiós összehasonlításban vizsgálja Magyarország középtávú makrogazdasági teljesítményét.

A tanulmányból kiderül, hogy Magyarországon mind a költségvetési bevételek, mind a kiadások GDP-rátája meghaladja a régiós országokét, Szlovákiáét, Romániáét, Csehországét és Lengyelországét. A kiadások viszont jobban kiemelkednek a mezőnyből, mint a bevételek, vagyis Magyarország szeret jobban költeni, mint a régiós országok. A kiadási ráta 3-5 százalékkal szokta meghaladni a többi visegrádi ország átlagát, és mintegy 10 százalékponttal a román gazdaságét. És hogy miből áll ez a többletkiadás? Az adatok alapján a magyar kormány ezekre költ jóval többet, mint az EU és a régió országai:

• a saját működése;
• kamatfizetés;
• gazdasági célok;
• sport és vallás.

A tanulmány szerint az állam kimagasló működési költsége több évtizede jellemző a kormányokra, de a GDP-arányos operatív kiadások a különböző takarékossági programok ellenére sem csökkentek, sőt inkább nőttek. Ront a helyzeten, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan jött valamiféle intézményi centralizáció, ez pedig óriási többletköltségekkel járt „a bürokratikus vízfejek létrehozásával”.

Emiatt 2022-ben a magyar GDP 5,1 százaléka ment el az állam saját működésének finanszírozása, ez a régiós országoknál mindössze 2,7–3,6 százalék volt.

Szintén kiemelkedők a kamatkiadások is, részben a magas államadóssági ráta, részben a viszonylag magas hozamszint miatt. 2023-ban ez a GDP 4,7 százaléka volt, 2024-ben várhatóan 4,8 százalék, ami azt jelenti, hogy 2023-tól a magyar kormány többet költ kamatfizetésre, mint egészségügyre (4,4 százalék). Ezzel messze itt a legmagasabbak a GDP-arányos kamatkiadások, a rangsor 2. helyén lévő Olaszországban is csak a GDP 3,8 százalékát teszi ki a kamatfizetés. A magas magyar kamatfizetési rátához a 2022–2023-as kiemelkedő infláció is hozzájárult, mert nőtt az állampapírok hozama.

Gazdaságra, sportra és vallási célokra 2010 óta költünk sokat, ami tükrözi a kormány prioritásait is. A tanulmány azt írja, a gazdasági célokra költött kiadások 2010 és 2022 között megkétszereződtek a GDP arányában, 5,8-ról 10,5 százalékra. A sportra és vallásra költött összeg is duplájára, 1,6-ról 3 százalékra nőtt. „A gazdasági kiadások az intenzív állami szerepvállalás (annak súlyos korrupciós vonzatával együtt), valamint a sport kiemelkedő támogatása (szintén nem mentesen a korrupciótól) a legfelső döntések eredménye, az egyházak támogatása pedig hatalmi kérdés, mivel az egyházak támogatása szavazatokban testesül meg a kormány számára.” A tanulmány szerint a többletkiadásoknak egy részét egészségügyi kiadásokon spórolta meg a kormány, az EU-n belül sereghajtók vagyunk az egészségügyi kiadás GDP-arányában. A tanulmány alapján tehát a magyar gazdaságot nemcsak a magas államháztartási deficit, de az állami kiadások torz szerkezete is sújtja.