Magyarországon az oroszok nem pazarolnak időt a manipulációra, a kormány elvégzi helyettük

A Kreml által terjesztett narratívák a világon mindenhol szinte minden közösségimédia-felületen arcul csapják az embert – Magyarországon is, csak itt ráadásul kormányközeli segítséggel. A külföldre célzott orosz propagandáról általában az a benyomás, hogy nagyon kaotikus, decentralizált és esetleges. A legtöbbet arról beszélünk, hogy a Facebookon és az X-en (korábbi Twitteren) álprofilhálózatok próbálják zavarni a közvéleményt. Egy friss kutatás szerint azonban ennek az ellenkezője (is) történik:

célzott, a helyi belpolitikai és társadalmi viszonyokra szabott propagandával árasztják el az oroszok a legtöbb ország közösségimédia-terét.

Ezt bizonyítja az is, hogy a Telegramon az orosz nagykövetségek szervezetten szórják a dezinformációt és a Kreml által kiadott narratívákat.

Nagykövetségi propaganda

„Egy diákom megkérdezte tőlem: tudom-e, hogy a kanadai orosz nagykövetségnek van Telegram-csatornája. Érdekesnek találtam, megnéztük, hogy aktív-e, és ha igen, milyen üzeneteket posztol” – mondta a Telexnek Jean-Christophe Boucher dezinformáció-szakértő, a Caligaryi Egyetem docense. Az általa vezetett kutatás arra fókuszált, hogyan kommunikálnak az orosz nagykövetségek a hivatalos Telegram-csatornájukon, mi az, amit a Kreml a különböző országokban fontosnak tart kiemelni a lakosságnak. Azt találták, hogy minden országban specifikus, a belpolitikai és társadalmi helyzet ismeretét feltételező, egyedi üzeneteket közvetítenek.

„Körülbelül ezer posztot tettek ki két év alatt. Ez nagyjából napi egy, elég erős aktivitást jelent. A magyarországi kanadai nagykövetség nem posztol ennyit, igaz? Úgy gondoltuk, hogy ez érdekes lehet. Aztán megnéztük, hogy más országokban is hasonló-e a helyzet: az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban. Elkezdtük összehasonlítani, hogyan kommunikálnak a különböző csatornák, aztán kibővítettük a keresést Nyugat-Európára, a NATO-országokra, nem NATO-országokra is, az Indo-csendes-óceáni régióra, Afrikára. Ezen a ponton azt mondtuk, hogy ránézünk az összes országra.

Felépítettünk egy adatsort a teljes orosz stratégiai kommunikációról, arról, hogyan viszonyulnak az emberekhez, összehasonlítottuk őket, megnéztük, hogyan beszélnek az ukrajnai háborúról, megfigyeltük, vannak-e országokon átívelő, megegyező témák. Most az X-adatokat gyűjtjük össze. Azt akarjuk megfigyelni, hogy van-e többplatformos stratégia, ha jól csinálják, nagyjából ugyanazokat az üzeneteket közvetítik itt is, mint a Telegramon, de míg utóbbi nem jó arra, hogy a tömegekhez is eljussanak, az X igen.”

Végül 129 ország orosz nagykövetségének Telegram-csatornáját elemezték, és megfigyelték, mi a nagykövetségek stratégiai, operációs és taktikai célja. Stratégiailag jellemzően a globális rend megzavarására, formálására fókuszáltak; az operációs célok közé tartozott a NATO, az EU, az Egyesült Államok hitelességének aláásása, a belső kohézió megzavarása, illetve Oroszország stratégiai partnerségi kapcsolatainak kialakítása és fenntartása; a taktikai célok pedig a belső rezsim megváltoztatása, a változás támogatása, a megzavarás, a Nyugat támogatásának aláaknázása és az orosz együttműködés erősítése voltak.

A csatornákra jellemző volt, hogy alig vagy nagyon keveset posztoltak 2022 előtt, akkor viszont rákapcsoltak. Ez egybecseng azzal, hogy a többi politikai aktor is egyre gyakrabban kezdett posztolni a különböző közösségimédia-platformokon. „Vagy tervezett volt az egész, vagy a nagykövetségek maguktól tudták, mit kell tenniük: az információs tér fontos, nem hagyják, hogy csak az RT, a Szputnyik és az IRA végezze az összes munkát. 2022 előtt sokkal több hibrid kommunikációt láthattunk, a Felderítő Főcsoportfőnökség és a Biztonsági Szolgálat végezte a munka javát. Ez most az orosz kormány hivatalos kommunikációja. És ez azt mutatja, hogy a dolgok egyre irányítottabbak és komolyabbak. Mindegyik csatorna egyszerre aktiválódott, nagyjából ugyanazt mondják. Most sokkal komolyabban foglalkoznak az információs térrel, mint korábban, és nem használnak annyira közvetítőket” – mondta Boucher.

„Tudják, mit akarnak kipróbálni, profik, ismerik a közönséget, annak megfelelően alakítják üzenetüket. Professzionálisan használják a rendelkezésükre álló csatornákat.”

Az orosz képviseletek a Telegramon a célközönségüket is megváltoztatták: szinte az összes országban elkezdtek lényegesen többet posztolni az ország saját nyelvén, míg korábban többnyire orosz volt a fő kommunikációs nyelv. „A csatornákat 2022 előtt arra használták, hogy az egyes országokban tartózkodó orosz állampolgárokkal kommunikáljanak arról, mikor van nyitva a nagykövetség, milyen kulturális események lesznek, satöbbi. 2022-től sok ilyen csatorna átváltott az adott ország nyelvére. Ami addig orosz volt, az francia, angol lett. Ez azt mutatja, hogy megváltoztatták a csatorna használatának módját, mintha nem az oroszokkal kommunikálnának, hanem a saját hivatalos narratívájukat mondanák a helyieknek arról, hogy szerintük hogy néz ki a világ” – mondta a szakértő.

Magyarországra nem kell figyelni, a kormány elvégzi a piszkos munkát

Érdekes, hogy Magyarországon az orosz követség Telegram-csatornáján még mindig többnyire oroszul folyik a kommunikáció. „Többet beszélnek magyarul, mint korábban: míg a posztok 80 százaléka volt eddig orosz, 20 pedig magyar, most körülbelül 60-40 százalék az arány. Franciaországban viszont a háború előtt 90 százalékban oroszul folyt a kommunikáció, 10 százalékban franciául, most pedig 20-80 százalék az arány. Látszik a váltás, de az is, hogy Magyarországon nem ilyen drasztikus.”

„Az állam elvégzi helyettük a munka nagy részét. Miért pazaroljanak időt és erőforrást a manipulációra, ha valószínűleg közvetlen elérhetőségük van a kormányhoz? Ha befolyásolni akarják a lakosságot, csak a kormánnyal kell beszélniük, és az azt teszi, amit mondanak”

– vélte Boucher.

Persze ennek a mérsékelt érdeklődésnek az is lehet a magyarázata, hogy a Telegram itthon nem túl népszerű – de valójában néhány kivétellel egyik országban sem az, csak egy eszköz, amin szinte bármilyen cenzúra nélkül bármit lehet posztolni. „Ami a Telegramon igazán érdekes, az az, hogy könnyű hozzáférést biztosít az emberekhez. Megmutatja nekünk, hogy mit akarnak mondani az oroszok. Hivatalos álláspontokat láthatunk az orosz nagykövetségtől. Ezek felülről jövő üzenetek. Magyarország esetében az oroszok ezzel azt mondják, hogy nem érdekli őket az ország, nem érzik szükségét annak, hogy legyen egy erős Telegram-csatornájuk. Az egyetlen dolog, amit erőltetnek, az az orosz dezinformáció.”

A kutatás azt találta, hogy a vizsgált időszakban három nagy téma köré csoportosult a magyarországi, nagyrészt orosz nyelvű kommunikáció:

• Ukrajna (biolaboratóriumok, menekültek, bucsai mészárlás, satöbbi),
• kapcsolat Magyarországgal,
• orosz vélemények Kínáról, Oroszországról és összességében a világ történéseiről.

Ez nagyon más, mint amit a kutatók a többi nagykövetség Telegram-csatornáján megfigyeltek. Az is szembetűnő volt, hogy Magyarországon sok összeesküvés-elméletet terjesztettek a csatornák. „De ebből is nagyon sok orosz üzenet. Látszik, hogy nincs szükségük a kapcsolatra a helyiekkel. Amikor a magyarokhoz szólnak, az leginkább olyanokkal kapcsolatban történik, amik fontosak az embereknek, mint az atomerőmű, az ukrán búza, a földgáz, a bilaterális dolgok. Minden, ami Ukrajnával kapcsolatos, orosz nyelven íródik. Nagyon másként kezelik a magyarokat, mint mindenki mást – de igazság szerint a magyarok máshogy is viselkednek. Ehhez igazítják a kommunikációjukat, ez mutatja, hogy érzékenyek a közönségükre.”

Félelmetesen profik az oroszok az információs térben

Boucher kiemelte: annak ellenére, hogy az orosz propagandakommunikációról a legtöbben úgy gondolják, kész káosz, szervezetlen és nem egységes, a kutatásuk bebizonyította, hogy az oroszok pontosan tudják, mit csinálnak – olyannyira, hogy ha holnap kitörne egy háború, a saját információs terünket már át is engedtük nekik.

„Nekem most az az érzésem, hogy az oroszok stratégikusabbak, profibbak az információs térben, mint mi. Komolyabban veszik a dolgot, és valahogy megtalálták a módját, hogy valóban olyan képességet építsenek ki, amivel mi nem rendelkezünk. A nyugati országok tényleg szabadjára engedték az információs teret, főleg a közösségi médiát, ami strukturálatlanná, makaccsá vált. És mi ezt így szerettük. A probléma az, hogy külföldi szereplők ezt ki tudják használni. Ha Kanadában csak kanadaiak, vagy az Egyesült Államokban csak amerikaiak lennének azok, akik ezt teszik, az rendben lenne. A külső szereplők viszont saját érdekeik előmozdítására használják ezeket a mechanizmusokat, az információs teret és az ökoszisztémákat.

Sok nyugati ország nem is tudja, mit tegyen. A legtöbben nincsenek törvények, amik ezt tiltanák. Nem tudjuk, hogyan szabályozzuk, hogyan indítsunk ellennarratívákat. És ez probléma.

Az olyan autokrata rezsimek, mint Magyarország, Oroszország, Kína vagy épp Irán, szabályozzák, ellenőrzik az információs teret. Az állam a média egy jelentős részét birtokolja. A nyugati országoknál ez nem jellemző, ezért nagyon nehéz valóban behatolni az információs környezetbe” – tette hozzá Boucher.

„A NATO-val kapcsolatos munkánál mindig az az egyik nagy kérdés, hogy a kommunikációnak milyen hatása van: hogyan befolyásolja az oroszokat vagy a kínaiakat a stratégiai kommunikációnk. És őszintén szólva nem tudjuk. Az információ, amit ezekből az országokból kapunk, a hírszerzéstől fakad, tehát azzal például tisztában vagyunk, hogy az orosz katonai hírszerzés, a GRU tart eligazítást egy-egy erősebb NATO-üzenetről például, de ennél tágabb hatást nem tudunk mérni. Néha csinálunk felméréseket Oroszországban, de ezek nem megbízhatók, így nem tudhatjuk, hogyan hatunk az emberekre.”

Az megfigyelhető volt a kutatás során is, hogy ha a NATO ülésezik, az oroszok tevékenysége megugrik. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az oroszok figyelik a nyugati történéseket, és reagálnak rájuk. „Ez pedig azt jelenti, hogy agresszívabbak is lehetnénk. Az oroszok figyelnek, akkor koncentráljunk erre, gondoskodjunk róla, hogy mindent tudjanak a NATO-csúcsról, próbáljuk meg alakítani a viselkedésüket, az attitűdjeiket, egy kicsit védekezésre késztetni őket.”

Még mindig a közösségimédia-cégektől várjuk a helyzet megoldását

Boucher szerint sok lehetséges magyarázata van annak, hogy miért maradtunk le ennyire az információs tér ellenőrzésében, és miért vagyunk képtelenek bármit is kezdeni az orosz befolyásolással.

„Az egyik elmélet az, hogy az információmanipuláció az autokrata politikai környezethez jobban illeszkedő eszköz. A manipuláció nem is jó szó, inkább stratégiai kommunikációs tervnek mondanám. Pedig befektetni az információs térbe valójában alacsony költséggel jár. Emberek, laptopok, némi mesterséges intelligencia, de semmi nagy őrültség. A legtöbb nyugati ország viszont megszabadult a propagandaágazatoktól. Kanadában például azt mondják, hogy a közügyekkel kapcsolatos kommunikáció arra való, hogy az embereket informálja, nem pedig arra, hogy manipulálja őket. Nem szeretjük a gondolatot, hogy az állam megpróbálja befolyásolni a viselkedésünket. Ezzel a tekintélyelvű rezsimek nem igazán törődnek. Azt akarják, hogy közönségük szolgalelkű legyen, és azt csinálja, amit ők mondanak neki.

A nyugati országok létrehoztak egy szabad információs környezetet, amely a demokráciák tevékenységének központjában áll. Ezért problémának tekintik azt, ha az állam sok erőforrást fektet ennek szabályozására, a viselkedések alakítására. Belső vita folyik arról, hogy az államnak korlátoznia kell-e a sajtószabadságot, vagy szabályoznia az információáramlást. Az amerikaiak például úgy gondolják, hogy szólásszabadságot akarnak, Kanadában, úgy tűnik, vannak módjai a szólásszabadság korlátozásának, például a gyűlöletkeltő beszéd esetében. Talán így van mód arra is, hogy kezeljük a hamis információ áramlását. De egyelőre nem vagyunk még ott, de Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország sincs. Még mindig küzdünk a megoldással, általában a platformokra bízzuk, hogy oldják meg a problémát.”

Ez jellemzően a közösségimédia-felületeket jelenti, amelyeknek azonban nem igazán áll érdekükben szabályozni a platformokon zajló kommunikációt. A magyar Facebookon például a belföldi propaganda is akadálytalanul terjed, sokszor már a hagyományos kormánysajtónál is hatékonyabban, annak ellenére, hogy a globális térben azért akadnak egész hatékony próbálkozások a propagandagépezet visszaszorítására. A háborús propaganda azonban még mindig szinte probléma nélkül árad a Facebookon, az X-en és a TikTokon is. Az Európai Bizottság ki is mondta: az X-főnök Elon Musk jelentősen hozzájárult az orosz propaganda terjedéséhez.

„A kormányok tudják szabályozni a nagy gyógyszercégeket, a légi közlekedést, a nyilvánosság védelmében gyakorlatilag bármit, amit a piac nem szabályoz magától. Ha egy gyógyszercég egy vakcinát akar forgalomba hozni, akkor először vizsgálatokat kell végezni, ellenőrizni kell, hogy megvédjük a társadalmat a kapzsi emberektől. A közösségi platformokkal kapcsolatban még nincs ilyesmi. Még mindig csak kezdünk hozzászokni a gondolathoz, hogy az információs környezet árthat a társadalomnak, és egyelőre nem vagyunk hajlandók az embereket megvédeni, csak reméljük, hogy a probléma magától eltűnik. Az én értelmezésemben nem a szólásszabadságot kéne szabályozni, mindenki a saját magán közösségimédia-profiljain azt mondhat, amit akar. De ha valaki médiaszemélyiség, influenszer, egymillió követője van Youtube-on, akkor a felerősítési képessége is jóval magasabb, mint másoknak. És nyilván nem akarjuk, hogy az egymillió követővel rendelkező oltásellenes hamis információkat terjesszen a vakcinákról. Mondhatjuk úgy is, hogy kimondani lehet a dolgokat, de felerősíteni nem” – mondta Boucher.

Az orosz közösségi médiás manipuláció először a 2016-os amerikai választások alatt kapott nagyobb figyelmet, amikor egész bothálózatok próbálták befolyásolni a választókat. Sokan erre is fogták, hogy Donald Trump megnyerte az elnöki posztért folytatott versenyt, későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy az orosz Twitter-trolloknak vajmi kevés szerepük volt a dologban. Most azonban megint csak úgy tűnik, hogy a propagandagépezet olajozottan és sikeresen működik. A kérdés az, hogy mi változhatott 2016 óta a manipulációs taktikákban.

„A válasz az, hogy nem tudjuk. A kérdés az, hogy a mostani kommunikáció hatékony-e egyáltalán. Az az érzésem, hogy az oroszoknak stratégiai hadműveleti és taktikai céljaik vannak, és én ezeket hosszú távú, középtávú és rövid távú célokként látom. A hosszú távú cél a geopolitikai konfrontáció, ez tényleg időigényes dolog, ebben lehet következetesnek lenni. Középtávon a cél az, hogy aláássák az intézményekbe vetett bizalmunkat. Kanadában például az RT vagy az oroszokhoz köthető más aktorok néha felerősítik a médiaellenes vagy kormányellenes narratívákat, esetleg a kutatás-oktatással szemben kritikus hangokat. Felerősítik az oltásellenességet például, nem igazán érdekli őket a kár, amit okozhatnak. Csak megpróbálják erodálni a demokráciát. Rövid távon pedig hirdetik az Ukrajnáról alkotott nézeteiket, amivel, azt hiszem, egyre nagyobb teret hódítanak, most a legtöbb nyugati országban Ukrajna támogatottsága csökken. A jobb- és szélsőjobboldali narratívákban egyre inkább megjelenik az Oroszország-szerű propaganda, Tucker Carlson erre jó példa.”

Az Ukrajna-fáradtság valóban egyre jobban érződik a nyugati országokon, az amerikaiak többsége például leállítaná az ukránoknak küldött támogatásokat, a magyarok 31 százaléka pedig meg van róla győződve, hogy Oroszország fogja megnyerni a háborút. Ráadásul az izraeli–palesztin háború is jól jön Moszkvának, mert máshová irányítja a nyugatiak figyelmét.

„Az oroszok egyre inkább képesek meggyőzni a nyugati demokráciákban élőket, hogy ne támogassák Ukrajnát. Ez pedig lehetővé teszi, hogy sikereket érjenek el a csatatéren. Az egyetlen dolog, ami korlátozza Oroszország sikerét, az a nyugati fegyverek és pénz. Az ukránok bátrak, meghozzák az áldozatot, de pénz és fegyverek nélkül legyőzik őket. És nem is beszélünk olyan sok pénzről, főleg, ha belegondolunk, hogy mennyit költünk Afganisztánban vagy Irakban” – mondta Boucher.

„Én azt gondolom, hogy sokkal agresszívabbnak kellene lennünk, állhatatosnak, és mindig vissza kellene szorítanunk a szélsőjobb vagy szélsőbal által felerősített orosz próbálkozásokat, hogy a nézeteiket népszerűsítsék az országainkban. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy ez a demokráciáról szól. Ukrajna szuverén állam, joga van megvédeni magát, Oroszország az agresszor.

Támogatnunk kell Ukrajnát mindaddig, amíg erre igény van. Ez tényleg nem sok pénz – mindenképpen olcsóbb, mintha a balti államokban, Lengyelországban vagy Magyarországon kellene harcolni az oroszok ellen.

Mert ha lerohanják Ukrajnát, mi a következő lépés? Megállnak? Megszállják Grúziát? Hibrid hadviselést kezdenek a balti államokkal? Nem gondolom, hogy elérik a stratégiai céljukat, nem lesz újra Szovjetunió, ha átveszik Ukrajnát. Továbbra is agresszorok maradnak? Mert a világnézetük nem változik, még Ukrajna elfoglalásával sem. Ez pedig probléma.”