Egy elhúzódó izraeli konfliktus jól jönne Moszkvának Ukrajnával szemben

A Hamász terrorszervezet október 7-én törte át Izrael határvédelmi rendszerét a Gázai övezetnél, több mint 1300 embert megölt, és több mint kétszáz civil és katonai túszt ejtett. Erre válaszul Izrael a Gázai övezetben hajtott végre légicsapásokat, ezeknek eddig palesztin források szerint több mint 4000 halálos áldozatuk lehet. Közben az övezetnél felsorakozott izraeli hadsereg szárazföldi akcióra készül Gázában, amihez kiegészítő lőszerszállítmányra is szüksége lehet az Egyesült Államoktól.

Okkal merülhetett fel az ukrán vezetésben, hogy a közel-keleti konfliktus a háttérbe szoríthatja Ukrajna honvédő háborúját az orosz megszállókkal szemben.

Pavlo Klimkin egykori ukrán külügyminiszter nemrég arról beszélt egy interjúban, hogy új szakaszába lépett az orosz–ukrán háború. „Az egész geopolitikai környezet sokkal diverzebbé, kuszábbá vált” – mondta. Az ukrán elnöknek pedig láthatóan egyensúlyoznia kellett az Izraelt ért támadás után. Volodimir Zelenszkij egyrészt kiállt Izrael támogatásának fontossága mellett, másrészt hangsúlyozta, hogy erre Ukrajnának is nagy szüksége van.

Ukrajna továbbra is szem előtt

Az Axios írt arról a napokban izraeli forrásokra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok azt tervezi, hogy Izraelnek adna eredetileg Ukrajnának szánt több tízezer darab 155 milliméteres tüzérségi lőszert. Ezt akkor az amerikai hadsereg részéről nem kommentálták. Utána viszont

Joe Biden amerikai elnök világossá tette, hogy Izrael és Ukrajna támogatását egyaránt szem előtt tartaná a továbbiakban is.

Biden egy átfogó 105 milliárd dolláros csomagot nyújtott be a kongresszusnak, ebből 61 milliárd dollárt Ukrajna, 14 milliárdot pedig Izrael támogatására irányoznak elő 2024-re. A demokraták nagyobb arányban állnak ki az Ukrajnának nyújtandó segítség mellett, mint a republikánusok, akik viszont Izrael támogatását tekintik elsődlegesnek. Ezt oldaná fel Biden azzal, hogy a két országnak előirányzott összeget a törvényhozás elé egy csomagban vitte, összekötve azt humanitárius segélyek és a mexikói határ megerősítését célzó források igénylésével. (Egyelőre azonban sok a bizonytalanság a csomag körül, mert a republikánusok belviszálya miatt egyelőre nincs új házelnöke a képviselőháznak.)

Biden egyértelművé tette, hogy mindkét ország konfliktusának rendezése nemzetbiztonsági érdek. „Az USA nemzetbiztonsága szempontjából létfontosságú Izrael és Ukrajna sikere, nem hagyhatjuk, hogy a Hamász és Putyin győzzön” – fogalmazott a Fehér Házban elmondott beszédében. „A történelem arra tanít minket, hogy ha a terroristák nem fizetnek meg a tetteikért, ha a diktátorok nem fizetnek meg agressziójukért, akkor csak nagyobb káoszt és még nagyobb pusztítást okoznak. Nem állnak le, így Amerika és a világ fenyegetettsége és a költségeik csak nőnek” – írta az X-en a demokrata elnök.

A két konfliktus összekötését célozta volna Zelenszkij is azzal, hogy két hete szolidaritási látogatást tett volna Izraelben, ám ott közölték: ennek most nincs itt az ideje. Az elutasítás egyrészt érthető a további izraeli katonai akciók küszöbén, másrészt azt a félelmet erősíthette Kijevben, hogy Ukrajna felszabadításának ügye a háttérbe szorulhat.

Az orosz sajtó is előszeretettel ír Zelenszkij félelméről, hangsúlyozva ezzel Ukrajna kiszolgáltatottságát a nyugati országokkal szemben. Rájátszott erre Dmitrij Medvegyev is. A volt elnök – jelenleg az orosz Nemzetbiztonsági Tanács elnökhelyettese Vlagyimir Putyin alatt – arról írt a Hamász támadása utáni napon, hogy az Egyesült Államoknak inkább erre a térségre kellett volna összpontosítania, mint Ukrajnára. Újabban pedig azt sugallja a Kreml, hogy a Hamász valójában Ukrajnából jutott nyugati fegyverekhez az Izrael elleni támadáshoz.

Jól jött Moszkvának az izraeli konfliktus?

Vlagyimir Putyin az Orbán Viktort is vendégül látó Övezet és Út kínai gazdasági fórumon – amely alatt az oroszok elnök és a magyar kormányfő is tárgyalt beszédes jelenetekkel kísérve – nem ostorozta sem az Egyesült Államokat, sem az EU-t, helyette az izraeli konfliktus megoldásának szükségességéről beszélt. A Hamász felé is tett gesztust, kijelentve, hogy meglátása szerint egyetlen fél sem érdekelt a konfliktus eszkalációjában.

Miközben pedig az ENSZ március végi becslése szerint már több mint 8000 civil halt meg Ukrajnában az orosz invázió kezdete óta, Putyin az Izrael és a Hamász közötti harcokban mindkét felet arra szólította fel, hogy „minimalizálják vagy nullára csökkentsék” a polgári áldozatok számát. Az orosz elnök szerint a régóta fennálló izraeli–palesztin konfliktus a kétállami megoldás hiánya miatt vezetett az erőszak jelenlegi kirobbanásához.

Ezzel együtt azonban igaz, hogy Putyin diplomatikus távolságtartó nyilatkozata Oroszország korlátait is jelzi.

„Oroszország nem olyan fél, amely képes ezt a konfliktust aktívan alakítani”

– mondta a Telexnek Rácz András. Az Oroszország-szakértő szerint Moszkva inkább csak igyekszik úgy tenni, mintha lenne ilyen képessége, de feltehetően mindebből inkább kimaradna, már csak azért is, mert a „globális Dél” érdekképviseletének igényével fellépő Oroszország egyik felet sem akarja elidegeníteni. Jó kapcsolatot ápol ugyanis Izraellel, de a Hamászt támogató Iránnal is, nem is beszélve a Moszkva által hatalmon tartott szíriai rezsimről, amelynek azonban szintén nem érdeke az eszkaláció.

Izrael ugyanis Szíriában is kész fellépni, Aleppó és Damaszkusz repülőterét is bombázta a konfliktus során – feltehetően ezeken keresztül juttattak volna szállítmányokat a libanoni Hezbollahnak. A Német Külpolitikai Társaság vezető szakértője megjegyezte, hogy Szíriában mindez az orosz légierő és légvédelem – például az Sz-400-as rakétavédelmi rendszer – látványos jelenléte ellenére történt. Közben ugyanez a jelenlét az Aszad-rendszer elleni lázadók rakétái és akár rajokban támadó drónjai ellen képes védelmet nyújtani, ahogyan ez történt az oroszoknak kiemelten fontos hmeimimi repülőtér védelménél is.

Rácz szerint a térség meghatározó szereplői valóban nem a konfliktus kiszélesítésében érdekeltek. Oroszország pedig, ha az is lenne, nincs ilyen befolyási képesség birtokában, még ha van is kapcsolata az általa nem terrorista szervezetnek, hanem tárgyalópartnernek tekintett Hamásszal, a libanoni és szíriai palesztinokkal, valamint természetesen Iránnal, amely drónokkal segíti őt az Ukrajna elleni háborúban.

Mivel az eszkaláció kiszámíthatatlan lenne, Oroszország sem lenne benne feltétlenül érdekelt, bár igaz, hogy egy elhúzódó konfliktus kihatna az ukrajnai harctérre is.

„Kérdés, milyen léptékű lesz az izraeli hadsereg gázai szárazföldi művelete: ha csak pár hétig, esetleg pár hónapig tart, akkor érdemben nem változik az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás mértéke”

– mondta Rácz. Ha azonban a konfliktus elhúzódna, sőt kiterjedne, akár Libanonra és Szíriára is, akkor azonban már lehetne ilyen következményekkel számolni. Ebben az esetben Izraelnek szintén fegyverszállítmányokra lenne szüksége – például az említett 155 milliméter kaliberű lőszerekre, amelyeket Ukrajna is nagy mennyiségben bevet –, és ekkor kézenfekvő, hogy Ukrajnának valóban kevesebb jutna, miután a felhasználást nem tudná követni a gyártókapacitás.

A figyelem már most is részben elterelődött Ukrajnáról, de az izraeli konfliktus alig három hete tart, márpedig a nyugati fegyverszállításokról nem ilyen szűk határidőkön belül születik döntés, ezért egyelőre nincsen szó arról, hogy a kijevi vezetés már most csökkenő mértékű támogatással szembesülne.

Rajtaütésszerű akciók az ukrán ellentámadás keretében

Eközben az ukrajnai fronton is van mozgás: egyrészt hírek érkeztek arról, hogy az ellentámadást folytató ukrán erők délen a Dnyeperen túlra jutottak, másrészt Kelet-Ukrajnában Avgyijivkánál az orosz erők nyomultak előre. Az ukrajnai frontvonalakat az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein lehet megnézni:

Rácz szerint az első hír nem jelez érdemi változást: „Ezek továbbra is inkább rajtaütésszerű kisebb akciók. Nagyobb hadművelet fenntartásához a Dnyeperen át állandó összeköttetésre, legalább rendszeresen fenntartható pontonhídra lenne szükség, enélkül az utánpótlás biztosítása lehetetlen. Most nincsen jele annak, hogy erre az ukrán erők képesek lennének.”

A portyáknak azonban így is van hasznuk. Arra szolgálnak, hogy az orosz megszállókat pozícióik megerősítésére kényszerítse, amihez erőt kell elvonniuk máshonnan: akár északkeletről, Kupjanszkból, ahol a korábban még készülődő orosz ellentámadás láthatóan teljesen megállt, és Zaporizzsjából, ahol az ukrán erők támadnának dél felé. (Ennek nehézségeiről itt olvashat bővebben.)

De jók ezek a kisebb, az erőviszonyokat alapvetően nem megváltoztató ukrán rajtaütések a Dnyeper keleti partjánál azért is, mert ezzel talán sikerül elérni, hogy az orosz tüzérséget messzebb tolják a parttól, ezzel a Herszon elleni aknatüzek erejét gyengítve. Ez részben sikerült, a novemberben kilenc hónapnyi orosz megszállás alól felszabadított város ellen az aknavetők kevésbé bevethetők, ám az orosz nehéztüzérség továbbra is fenyegeti az egykor 300 ezres, most alig 60 ezres települést. Rácz szerint azonban nehéz pontos képet kapni arról, mi zajlik a nagyrészt lakatlan és nagy kiterjedésű területen, ahol nem nagy reguláris erők, hanem inkább kisebb, különleges egységek mozognak.

Kisebb azonban a „háború köde” Avgyijivka térségében, ahol az orosz erők intenzív – ám nem túl eredményes támadásban vannak. A mára lényegében teljesen megsemmisült város különleges terület, itt ugyanis 2014 óta frontvonal húzódik. (Az Oroszország által tavaly február 24-én indított invázió előtt két héttel a Telex is járt Avgyijivkában, nem messze az oroszbarát szeparatista „Donyecki Népköztársaság” vonalaitól.)

Legfeljebb „bahmuti győzelmet” arathat Moszkva

Az itteni erődítéseket kilenc éve folyamatosan építik az ukránok is, ez magyarázza, hogy ez a frontvonal az elmúlt másfél évben sem mozdult el. Avgyijivkától északra és délre az oroszok foglaltak el kisebb területeket, most az ukrán beékelődést vágnák le, kiegyenesítve a frontvonalat. Ennek orosz részről volna bizonyos gyakorlati haszna, mert távolabb kerülne az orosz kézen lévő, egykor egymilliós megyeszékhelytől, Donyecktől, és a harcok orosz remények szerint ukrán erőket vonnának el Zaporizzsjából, amely az ukrán ellentámadás kézenfekvő csapásiránya.

Azonban jelentősége inkább szimbolikus lenne: egy kilenc éve erődített ukrán várost, pontosabban a helyén maradt romokat vennének be az orosz erők.

Az erőviszonyokat ez érdemben nem változtatná meg, mivel Avgyijivka mögött még két ukrán védelmi vonal húzódik.

Rácz szerint annak sincs esélye, hogy az ukrán erőket az oroszok bekerítenék. Ahogy tavaly Liszicsanszknál, idén Bahmutnál volt látható, hogy az ukránok tartották magukat, amíg lehet – nagy erőfeszítésre, anyagi és emberveszteségre kényszerítve az oroszokat –, majd rendezetten visszavonultak.

A jelek szerint nem történne másként Avgyijivkánál sem, ahol hitelesen igazolható, hogy az oroszok valóban nagy veszteségeket szenvedtek el. „Nagyon kicsi területről van szó, rengeteg drónfelvétellel, így jól rekonstruálható a helyzet, kevés a fehér folt” – mondta Rácz. A képi bizonyítékok alapján az orosz támadási kísérlettel járó veszteség a februári, Volnovaha környékén elszenvedett veszteséggel mérhető össze.

„A visualokon látható, hogy az orosz harckocsik gyalogsági fedezet nélkül, frontálisan mennek aknamezőbe. Amit nem intéz el az aknamező, azt az ukrán tüzérség semmisíti meg, a terepet az ukrán felderítő drónok is jól belátják”

– adott helyzetképet a katonai szakértő. „Érthetetlen, hogy mit akar az orosz katonai vezetés. Minimális területi nyereséget tudnak felmutatni hatalmas veszteségek árán, miközben nagyon messze vannak attól, hogy bekerítsék Avgyijivkát, és elvágják az ukrán utánpótlási útvonalat.

„Lehet, hogy Bahmut lesz belőle, szó szerint több tízezres orosz veszteséggel, amely árán beveszik Avgyijivkát, de az ukrán erők bekerítése kizárt” – mondta Rácz.

Egyre kisebb szakaszokon támadnak az orosz erők

Az ukrajnai orosz katonai műveletek menetét hivatalosan a Déli Katonai Körzet határozza meg, de tény, hogy nem egyszer a Kreml is beavatkozott. Az azonban nem tudható, hogy a mostani – láthatóan nagy veszteséggel járó és kevéssé hatékony – orosz akcióról a déli hadseregcsoport vagy a Kreml döntött.

Akárhogy is alakul Avgyijivka sorsa, Rácz szerint az orosz támadás intenzitásának alakulása beszédes: a tavaly februári invázió az orosz–ukrán államhatár teljes szakaszán zajlott, tavaly tavasszal már csak a Donbasz egészén, azaz két megye hosszában, Donyecknél és Luhanszknál.

Idén januárban ez egy megyére, Donyeckre redukálódott, mostanra pedig szinte már csak egyetlen pontra szűkült, Avgyijivkára.

„Ahogy szilárdul az ukrán védelem, úgy gyengül az orosz támadó kapacitású képesség, és ahol megvan, ott sem hatékony” – mondta Rácz, aki szerint a Wehrmacht Szovjetunió elleni támadásának volt hasonló a dinamikája. „1941-ben a teljes frontvonalon támadott a náci Németország, egy évvel később csak a déli frontra korlátozódott a támadása, amely Sztálingrádnál ért véget, 1943-ban már csak Kurszknál tudott támadni, az ismert eredménnyel” – vont II. világháborús párhuzamot a katonai szakértő.