Helyszíni riport: Ott jártunk, ahol az ukrán hadsereg farkasszemet néz a szakadárokkal

Legfontosabb

2022. február 10. – 16:01

Helyszíni riport: Ott jártunk, ahol az ukrán hadsereg farkasszemet néz a szakadárokkal
A 2017-es harcok nyomai az avgyijivkai frontvonalnál lévő ukrán állások közelében – Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Kijev szerint felesleges arról vitázni, hogy küszöbön áll-e az orosz támadás az ukrán határ menti katonai összevonások alapján, hiszen a háború már nyolc éve tart. A legnagyobb harcok színhelyének egyike Avgyijivka volt, ahol most is rendszeresen megsértik a tűzszünetet a túloldalon lévő kelet-ukrajnai szakadárok. Az ütközőzóna ukrán oldalán jártunk, ahol a terepen tartott rögtönzött sajtótájékoztatót távoli fegyverropogás zárta rövidre. Helyszíni riport.

Ha a kelet-ukrajnai tűzszünet megsértéséről érkezik hír, az általában az ukrán erők által ellenőrzött Avgyijivkát érinti. A 24 ezres város 2014 óta az orosz támogatást élvező szeparatista „Donyecki Népköztársaság” tőszomszédságában fekszik, alig 15 kilométerre a szakadárok kvázifővárosává tett, egykor egymilliós Donyecktől.

2014 nyarán a legsúlyosabb harcok egyike volt a városban, majd a környékén három évig, de ma sem veszélytelen a terület: tavaly aknavetők pusztítottak – két civil meghalt –, de a távolról érkező lövések szinte mindennaposak. Az Avgyijivkát védő hadállásban jártunk, amely helyenként alig száz méterre van a szakadárok által ellenőrzött területektől.

Az orosz csapatösszevonások után kialakult, hidegháborút idéző helyzetről, Moszkva esetleges céljairól itt írtunk elemzésünkben, a Telex tudósítóinak Ukrajnában készült cikkeit pedig itt gyűjtöttük össze:

„Elegünk van, hogy a Kreml kistestvérként kezel bennünket. Most minket, aztán majd megint a magyarokat” – a kijevi hangulatról itt olvashatja helyszíni riportunkat.

„A pszichológiai nyomás a lényeg, a folyamatos fenyegetettség érzését akarja fenntartani Oroszország” – Kijevben beszéltünk az ukrán szárazföldi haderő parancsnokával és a védelmi miniszter helyettesével is.

Ukrajna százezer civilt von be a védelmi erőkbe, özönlenek is az önkéntesek – a teroborona és a Legioni Ukraini kijevi és harkivi gyakorlatát mutatjuk be Nagyképünkben.

„Ha az orosz erők megindulnak, minket érnek el először” – az orosz határhoz közeli Harkivban is jártunk, ahol nem azonnali orosz támadástól tartva élnek az emberek, de új lendületet vett az önkéntesek toborzása.

Ideiglenes megyei központtól az ideiglenes határig

Az ukrán védelmi minisztérium AN-26-os gépe Kramatorszkban szállt le. Ez a 120 ezres város most Donyeck megye központja, miután a megye keleti fele a szeparatisták ellenőrzése alatt áll.

2014 áprilisában Kramatorszk is az orosz támogatást élvező szeparatisták kezére került, de az ukrán hadsereg júliusra végül kiszorította őket. „Két hónapig leginkább a pincében ültünk” – emlékezett vissza az ötven, főleg civil életét követelő harcokra egy helyi férfi, aki jelenleg a kramatorszki katonai bázishoz kötődő munkát végez.

A védelmi minisztérium AN-26-os gépe a kramatorszki katonai repülőtéren – Fotó: Huszti István / Telex
A védelmi minisztérium AN-26-os gépe a kramatorszki katonai repülőtéren – Fotó: Huszti István / Telex

Mi is erről a bázisról indultunk a 100 kilométerre fekvő Avgyijivkába, amelynek nevét a harcok előtt legfeljebb az acéliparban dolgozók ismerték: itt van ugyanis Európa egyik legnagyobb kokszgyára.

Az út nem olyan reménytelenül rossz, mint amilyen reménytelenek az út menti települések.

A kísértetváros jelző talán túlzás lenne rájuk, leginkább azért, mert inkább falvak, meg hát mégiscsak laknak bennük, vannak boltok, középületek, de az biztos, hogy nyomasztóan sok a kihalt ház. Néhol tízemeletes házak, sőt egész negyedek állnak lecsupaszítva. Van, ahol a harcok nyomai is jól kivehetők, másokat egyszerűen inkább elhagytak, miután lakóik nem láttak esélyt az újrakezdésre.

Európa egyik legnagyobb kokszgyára – Fotó: Huszti István / Telex
Európa egyik legnagyobb kokszgyára – Fotó: Huszti István / Telex

A száz kilométeres úton Avgyijivkáig feltűnően kevés az autó. Egy komolyabb katonai ellenőrző ponton kellett áthaladnunk, de ott sem torlódott fel egyetlen jármű sem. A kátyúkat leszámítva akadálytalanul érünk az Avgyijivka melletti hadállás elé, amelynek bejáratánál a harcokban elesett katonák tiszteletére emelt emlékmű áll.

A külföldi útjaink, helyszíni riportjaink is az olvasóink támogatásából valósulnak meg. Ha fontos önnek is, hogy elsőkézből, hitelesen tájékozódhasson, támogassa a munkánkat!

Szitává lőtt ipari negyed

Innen már csak sisakban és golyóálló mellényben mehetünk tovább, nem divatbemutató, kin hogy áll, rajtam leginkább sehogy. De legalább nem volt belőle gondom, mint 2015-ben, amikor a hátizsákomban lévő golyóálló mellény miatt a szeparatista határon kellett győzködnöm a frissen fegyverhasználó határőrökké vedlett ismeretlen előéletű civileket, hogy nem diverzáns akcióra készülök.

„Ez volt itt az ipari terület” – mutat körbe a szakaszvezető a 2017-es harcokban szitává lőtt épületekre. Igen, a 2017-es harcokban, ugyanis azután, hogy Avgyijivkát 2014 nyarán kétnapos küzdelem árán visszafoglalták az ukrán erők, még két és fél év telt el, mire a város közelében lévő ipari terület is ukrán ellenőrzés alá került. A harcokban összesen száz katona halt meg.

Szétlőtt lakóház és a volt ipari terület épületeinek romjai Avgyijivkában – Fotó: Huszti István / Telex Szétlőtt lakóház és a volt ipari terület épületeinek romjai Avgyijivkában – Fotó: Huszti István / Telex
Szétlőtt lakóház és a volt ipari terület épületeinek romjai Avgyijivkában – Fotó: Huszti István / Telex

Ehhez hasonlóan nagy harcok a donyecki repülőtérért folytak, ahonnan azonban végül kiszorították az ukrán erőket az orosz támogatással megerősített szeparatisták.
Hogy ez valamikor ipari park lehetett, az csak a rozsdás emelődarukból, szitává lőtt csarnokokból látszik. Kerülgetjük a géproncsokat, csúszkálunk a jeges úton, amelyről letérni nem javasolt, mert még mindig lehetnek itt-ott rejtett aknák.

„Ezen a szakaszon menjenek gyorsabban, ide lőhetnek”

– a műveleti terület parancsnoka türelmetlenül tereli tovább a csapatot a nyílt terepről egy biztonságosabbnak tartott épület felé. Átmegyünk a romos termeken, egy sötét átjárón, majd egy valamikori csarnokba érünk, ahol viszont halkan kell lenni, mert a donyecki szakadárok vonala innen alig száz méterre van.

Itt az egyesült erők parancsnoka – azaz a műveleti területeken a hadsereg és a belügyi erők irányításáért felelős vezető –, Olekszandr Pavljuk altábornagy röviden arról beszélt, hogy a nehézségek ellenére a hadsereg elszánt. Nem sokkal később azonban gépfegyver dördült el. A csoportot inkább a hadállás biztonságosabbnak ítélt pontjára terelték a szeparatistáknak tulajdonított távoli lövöldözés miatt.

Megmutatjuk egy rövid videóban is, hogy milyen a katonákkal együtt átvonulni ezen a területen – egészen addig, amíg tőlünk száz méterre eldördülnek a fegyverek:

Lezárták a határt a szakadárok

A szeparatista jelző csak részben fedi a valóságot, ukrán források szerint ma legalább 30-35 ezer orosz reguláris erő lehet Luhanszk és Donyeck megyék szakadár területein. „A szeparatisták kevéssé számítanak, sokkal fontosabbak a turisták” – mondta egy tiszt,

gyorsan lefordítva a katonai szlenget, amelyben a turista az időnként ott szolgáló orosz tüzérség katonáit jelenti.

Ukrán hivatalos értelmezésben itt nem a hadsereg és a helyi szeparatisták küzdelméről van szó, hanem Ukrajna és Oroszország háborújáról. Moszkva ugyan tagadja, hogy reguláris erőkkel jelen lenne vagy segítené a szakadárokat, bár Kijevnek elég pontos adatai vannak arról, hogy a donyecki és luhanszki „népköztársaságok” (DNR és LNR) erői valójában már betagozódtak az orosz hadseregbe.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

Legalábbis azok, akik már szolgálatba álltak. „Tegnap hárman is átszöktek, és megadták magukat” – mondta a terület parancsnoka, bár részleteket nem árult el. Szerinte azonban egyre többen jönnek majd át, azok közül is, akik eddig civilként elfogadták a szeparatisták fennhatóságát, ugyanis a túloldalon 20–26 év között állítólag intenzív sorozásba kezdenek. Az utóbbi időben az egyébként többé-kevésbé átjárható átkelőt is lezárták a donyecki oldalon, így legálisan az ukrán hadsereg által ellenőrzött területre nem is lehet eljutni a szakadárok felől.

Hogy most nagyobb eséllyel támadhatnak-e ezek az orosz erők, mint korábban, az a fő kérdés külföldön. Helyben – és általában Ukrajnában, katonai és civil körben egyaránt – azonban ezt pontatlan megközelítésnek tartják: háború már nyolc éve van, és a 2014-15-ös időszak bizonyosan forróbb volt, mint a mostani. Sőt, az utóbbi hetekben az átlövések száma még csökkent is.

Az ukrán határok közelében zajló orosz csapatösszevonás persze ettől függetlenül nem lényegtelen: Olekszandr Pavljuk altábornagy szerint azonban az elsődleges cél orosz részről most a feszültségkeltés.

Olekszandr Pavljuk, az Egyesített Erők parancsnoka az avgyijivkai hadállásnál – Fotó: Huszti István / Telex
Olekszandr Pavljuk, az Egyesített Erők parancsnoka az avgyijivkai hadállásnál – Fotó: Huszti István / Telex

Fenyegetés vagy támadás?

A szárazföldi erők parancsnoka, Olekszandr Szirszkij vezérezredes is hasonlóan nyilatkozik: Ukrajna körül az orosz erők szárazföldön 120 ezer embert vontak össze, a légierő és a haditengerészet további 20 ezer embert tesz ki, emellett a Krímen és a szakadár területeken összesen további 50-60 ezer katona lehet. Ehhez jön újabb feszültségforrásként a Belaruszban indult – február 10-én második szakaszába lépő – orosz–belarusz hadgyakorlat, ahol a NATO becslése szerint legalább 24-30 ezer orosz katona vesz részt, azaz több, mint a Szovjetunió felbomlása óta eltelt bő 30 évben bármikor.

„Nem lehet nem reagálni ezekre a lépésekre” – mondta Szirszkij. Ukrajna ezért északi határainál maga is gyakorlatokat tart, 10 ezer katona bevonásával. Azt azonban következetesen állítja a kijevi katonai és politikai vezetés, hogy az orosz mozgások ellenére most sem áll inkább küszöbön a háború, mint eddig, de Oroszország a további lépéseit attól teszi függővé, hogy mennyire határozottan áll ki Ukrajna mellett a Nyugat, diplomáciai és katonai támogatással egyaránt.

Legálisan az ukrán hadsereg által ellenőrzött területre nem is lehet eljutni a szakadárok felől – Fotó: Huszti István / Telex
Legálisan az ukrán hadsereg által ellenőrzött területre nem is lehet eljutni a szakadárok felől – Fotó: Huszti István / Telex

„Nem csak a saját területünk a tét, Európát, a civilizált világot is védjük” – mondta el többször is Pavljuk, utalva az eddigi és a jövőben várható nyugati támogatás fontosságára.

Putyin népiesen beszólt Kijevnek

Ami a nyugati diplomáciai támogatást illeti, február elején nagy volt a forgalom Kijevben: ott járt a brit, a holland és a lengyel külügyminiszter, a török elnök, a francia és a német külügyminiszter.

Eközben az orosz elnökkel is tárgyalt Boris Johnson, majd Emmanuel Macron francia elnök – előttük pedig Orbán Viktor. Igaz, a magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin megbeszéléseinek fő témája inkább a földgázvásárlás, mint az Ukrajna körüli orosz csapatösszevonás által befolyásolt európai biztonsági helyzet volt, bár érintették: Putyin az akkori sajtótájékoztatón arról beszélt, milyen következménye lenne, ha Ukrajna NATO-tagként kezdene bele katonai akciókba a Krím félszigeten. „Harcoljunk a NATO ellen? Ebbe belegondolt valaki? Úgy tűnik, nem”.

A Macronnal folytatott sajtótájékoztatón Putyin megfordította saját korábbi kérdését a francia sajtóhoz is intézve: „Akarják az önök olvasói, hogy Franciaország harcoljon Oroszország ellen?” Ezután mindketten a diplomáciai megoldás fontosságát hangsúlyozták. Ez a második minszki megállapodás teljesítését jelentené, igaz,

ezt Putyin egy oroszul rímelő népies fordulattal úgy üzente meg Kijevnek, hogy „Tetszik vagy sem, tűrnöd kell, szépségem”.

Eközben az ukrán vezetés határozottan elutasítja, hogy a moszkvai értelmezés szerint valósuljon meg a második minszki megállapodás, amely széles, vétójogot is tartalmazó autonómiával reintegrálná a szakadár területeket Ukrajnába.

Szolgálatban lévő szerződéses katonák Avgyijivkánál – Fotó: Huszti István / Telex
Szolgálatban lévő szerződéses katonák Avgyijivkánál – Fotó: Huszti István / Telex

Ennek ellenére mégis szó van arról, hogy a tűzszünetet és a szakadár területek reintegrálását célzó minszki megállapodást kész megvalósítani Ukrajna – ezt Washington és Párizs is kijelentette –, miközben Moszkva és Kijev kölcsönösen vádolják egymást azzal, hogy nem tesznek eleget a megállapodás érvényesítésének. Tehát, miközben mindkét fél kiáll a megállapodás mellett, mégsem látszik, hogy annak alapján hogyan vihető végig a helyzet rendezése.

Szankciók és földgáz között őrlődnek a németek

A képletet bonyolítja Németország helyzete, miután Berlin igyekszik megőrizni a jó viszonyt Moszkvával is, ügyelve arra is, hogy ne lehetetlenüljön el az Északi Áramlat 2 gázvezeték beindítása. Ebben viszont Berlinnek Washingtonnal is vitája van.

A hétfői washingtoni találkozójukon Joe Biden amerikai elnök és Olaf Scholz német kancellár nem minden kérdésben értett teljesen egyet. A megbeszélés utáni sajtótájékoztatón az amerikai elnök azt hangsúlyozta, hogy amennyiben az oroszok megtámadják Ukrajnát, akkor gondoskodik róla, hogy leálljon az Oroszországot Németországgal összekötő gázvezeték, az Északi Áramlat 2 megvalósítása. Scholz ezzel szemben hallgatott erről a témáról, olyannyira, hogy ki sem ejtette a száján a projekt nevét.

A nyugati támogatás megjelent páncéltörőkben, harci drónokban, felderítő eszközökben, a katonák szerint újabb légvédelmi eszközökre is szükség van, ellensúlyozandó a nyilvánvaló orosz légi fölényt. Fegyvereket a NATO több európai tagja is adott a balti államoktól Lengyelországon át Hollandiáig. Németország azonban ezt elutasítja.

Ukrajna erősebb hadsereggel diplomáciai megoldást vár

„Nem feladatom kommentálni a német döntést” – mondta a Telexnek a védelmi miniszter helyettese, Anna Maljar szerint azonban Ukrajna körül a helyzet gyorsan változik, ami alapvető dolgokat érinthet: ilyen az ország NATO-tagsága. Ezt a célt Ukrajna alkotmányában is deklarálta. (És ez az, amit Oroszország mindenképpen meg akar akadályozni, azt követelve, hogy a katonai szövetség mondja ki, sosem veszi fel tagjai közé a volt szovjet utódállamot.)

Anna Maljar, az ukrán védelmi miniszterhelyettes – Fotó: Nyilas Gergely / Telex
Anna Maljar, az ukrán védelmi miniszterhelyettes – Fotó: Nyilas Gergely / Telex

Maljar a magyar kormány eddigi megnyilatkozásait sem kívánta kommentálni, mondván, az diplomáciai kérdés, így nem a védelmi minisztérium hatáskörébe tartozik. Annyit jegyzett meg, hogy szerinte nem áll elő olyan helyzet, hogy a tagság felajánlása a nagy többség támogatása ellenére egy vagy két NATO-tagon bukna el.

Moszkva az Ukrajna körüli játszmába minden bizonnyal belekalkulálta, hogy az EU és az Egyesült Államok Oroszországot illető gazdasági érdekei nem teljesen fedik egymást, és az EU-n belül is vitákat gerjeszt, amit jól mutat Németország – vagy akár Magyarország – álláspontja, például Lengyelországhoz képest.

Ukrajna azonban egyelőre inkább a mellette való egységes nyugati kiállást értékeli, köszönetet mondva a diplomáciai és katonai támogatásért. Az ukrán védelmi miniszter helyettese szerint a hadsereg erősítése védelmi kérdés, nem támadó célokat szolgál: ez azt is jelenti, hogy

Ukrajna területeinek visszaszerzését nem közvetlen katonai, hanem kizárólag diplomáciai úton látja megvalósíthatónak.

Maljar közölte: ez mind a szakadár területekre, mind az Oroszország által egyoldalúan elcsatolt Krímre is igaz.