„A pszichológiai nyomás a lényeg, a folyamatos fenyegetettség érzését akarja fenntartani Oroszország”

2022. február 04. – 13:38

„A pszichológiai nyomás a lényeg, a folyamatos fenyegetettség érzését akarja fenntartani Oroszország”
Ukrán katona egy lövészárokban a Donyeck régióbeli Avdiivka közelében 2022. február 3-án – Fotó: Anatolij Stepanov / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Kijevben beszéltünk az ukrán szárazföldi haderő parancsnokával és a védelmi miniszter helyettesével is. A példátlaul nagy orosz csapatmozgások ellenére Ukrajna nem tart egy általános inváziótól. Kijev szerint az ország ezt elsősorban a megerősített haderejének és a nyugati kiállásnak köszönheti, de hangsúlyozza, hogy a támadás veszélye nem múlt el. A Kreml közben több fronton játszik: a folyamatos nyomásgyakorlás mellett Belaruszban is megerősítette jelenlétét, ami a Kreml által kontrollált minszki hatalomváltás kezdetét is jelentheti. Helyszíni tudósítás Kijevből.

Párbajra hívta ki Vlagyimir Klicskót a szakadár Donyecki Népköztársaság egyik szakaszvezetője, miután az egykori nehézsúlyú világbajnok bokszoló jelentkezett a szintén világbajnok fivére által irányított Kijev önkéntes területvédelmi egységébe. Hamisítatlan 2022-es hír az ukrán-orosz feszültség idején.

Minden elemében mutatja, mennyire fontos az információs térben is küzdeni, sőt, az utóbbi egy évben fontosabb, mint maga a háború valós fenyegetése. Amit persze elbagatellizálni nem lehet, elvégre 2014 óta 14 ezer, civil és katonai áldozata van a Moszkva által támogatott – az orosz haderőbe valójában egyre inkább betagozódott – kelet-ukrajnai szakadárok és az ukrán hadsereg közötti hibrid vagy proxy háborúnak.

Az elmúlt egy év szándékosan látványos orosz csapatösszevonásokról, ezzel elért közvetlen tárgyalásokról, újabb látványos katonai mozgásokról, vörös vonalak hangoztatásáról szólt Moszkva részéről, majd ennek a lépéssorozatnak a különböző hőfokú értékeléséről Kijev és a Nyugat részéről. A 2014-15-höz hasonló nagy fegyveres összecsapás – amelyben Oroszország sosem ismerte el, hogy reguláris erőivel részt vett volna – egyelőre nem ismétlődött meg, és a jelek szerint nincs is benne a forgatókönyvekben egyik oldalról sem, de kizárni nem lehet az ukrán becslések szerint 115-125 ezer fős orosz csapatösszevonások láttán, amelyekkel szemben Ukrajna nyugati katonai eszközöket és diplomáciai támogatást kap.

„Elegünk van, hogy a Kreml kistestvérként kezel bennünket. Most minket, aztán majd megint a magyarokat” – a kijevi hangulatról itt olvashatja korábbi helyszíni riportunkat.

Most akkor lesz háború vagy nem?

Válaszolni erre egy szóval nem lehet, az viszont tény, hogy a kérdés feltevése sokkal indokoltabb most, mint tíz éve, vagy akár a valódi fegyveres konfliktust jelentő 2015-ös év utáni időszakban mostanáig.

„A pszichológiai nyomás a lényeg, a folyamatos fenyegetettség érzését akarja fenntartani Oroszország, destabilizálni a társadalmat. Arra azonban a 130 ezer fős csapatösszevonás sem elég, hogy Oroszország általános támadást indíthasson Ukrajna ellen”

– mondta a Telexnek az ukrán szárazföldi haderő parancsnoka. Olekszandr Szirszkij szerint nem látható olyan katonai mozgás Ukrajna körül, amely valódi, általános támadás előkészítésére utalna: ez a csaknem 130 ezer fő nagyjából ezer kilométeres vonalon, 200 kilométer mély folyosón állomásozik. „Ebből támadást előkészíteni nem elég egy hét” – mondta a vezérezredes, megjegyezve, hogy a műholdas megfigyelés miatt nem lehet észrevétlenül bázisokat kiépíteni, logisztikai feladatokat végrehajtani, márpedig ilyen irányú mozgást most nem látni.

 Olekszandr Szirszkij vezérezredes, az ukrán szárazföldi erők parancsnoka – Fotó: Nyilas Gergely / Telex
Olekszandr Szirszkij vezérezredes, az ukrán szárazföldi erők parancsnoka – Fotó: Nyilas Gergely / Telex

Kisebb zavarkeltés a határmentén már inkább elképzelhető, bár közvetlen, a határ átlépését jelentő akcióba Moszkva valószínűleg nem kezdene bele. És talán a pénteken kezdődő pekingi téli olimpia alatt sem tenné ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki a nyitóceremónián is ott lesz, előtte pedig tárgyal Hszi Csin-pinggel. Volt hír arról, hogy a kínai elnök külön kérte arra Putyint, hogy a játékokról ne terelje el a figyelmet az Ukrajna körüli konfliktussal, bár Peking tagadta, hogy ilyen jellegű beszélgetést folytattak volna. Hszi és Putyin 2013 óta 37 alkalommal tárgyalt.

A kibertérben sokkal inkább lehetséges egy szélesebb körű támadás, erről ebben a cikkünkben olvashat bővebben. Meg nem nevezett amerikai források szerint Moszkva hamis videóval is operálhat, hogy ürügyet szolgáltasson az invázióhoz. Igaz, az ilyen vádak elhintése a másik oldalról is lehet része az információs térben zajló csatározásnak.

Szirszkij szerint azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az orosz támogatással fenntartott Donyecki és Luganszki Népköztársaságban (DNR, LNR) 35 ezer katona van, noha ezzel együtt sem hiszi, hogy Moszkva készen állna egy széleskörű invázióra. Ezek formálisan önálló erők, bár a hírszerzés szerint a valóságban egészen betagozódtak az orosz haderőbe: a Déli Katonai Körzet 8. hadseregének részét képezik. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert Moszkva tagadja, hogy jelen lenne a szakadár területeken, ennek megfelelően a helyzetet ukrán belső konfliktusként kezeli, amelyben legfeljebb a rendezést elősegítő közvetítőként vesz részt.

Az 57 éves vezérezredesnek – aki még a Szovjetunió alatt kezdte meg szolgálatát – van tapasztalata arról, mikor számíthat támadásra: többször volt a szakadárok és az ukrán haderő közötti frontvonal, hivatalosan terrorelhárító műveleti terület, ATO, erőinek parancsnoka. Ott volt Debalcevénél is 2015 februárjában, nem sokkal azelőtt, hogy az ukrán erőket bekerítették az orosz támogatást élvező szeparatista erők, és az első minszki megállapodást felrúgva elfoglalták a 25 ezres várost. Legalább 200 ukrán katona halt meg az erők kimenekülésekor.

A külföldi útjaink, helyszíni riportjaink is az olvasóink támogatásából valósulnak meg. Ha fontos önnek is, hogy elsőkézből, hitelesen tájékozódhasson, támogassa a munkánkat!

Jó, de lesz háború vagy sem?

A kérdés sokkal élesebben kerül elő a nyugati, mint az urkajnai sajtóban. Különösen azután, hogy Joe Biden az „imminent”, jelzőt használta az orosz invázióra, ami „közelgő” értelemben is használható. A Fehér Ház ezután cáfolt, mondván, csak lehetőségként beszélt az Ukrajnát fenyegető orosz támadásról, az ukrán elnök pedig a nyugati sajtó hisztériakeltéséről beszélt.
Volodimir Zelenszkij szerint 2014 óta a fenyegetés folyamatos, most sem nagyobb – vagy eddig sem volt kisebb – a veszélye annak, hogy Oroszország megtámadná Ukrajnát.

Az ukrán fegyveres erők járművei állomásoznak Klugino-Bashkirivka közelében, Harkov régióban 2022. január 31-én – Fotó: Sergey Bobok / AFP
Az ukrán fegyveres erők járművei állomásoznak Klugino-Bashkirivka közelében, Harkov régióban 2022. január 31-én – Fotó: Sergey Bobok / AFP

„Nem érdemes egyetlen szóra koncentrálni, a helyzetet egészében kell néznünk: Oroszország erőket von össze, és ezt teszi Belaruszban is. Az értékelés azonos: Washington és Kijev sem zárja ki az invázió esélyét, de legyünk racionálisak, és valószínűségük szerint vegyük számításba az eshetőségeket” – mondta még szerdán az ukrán külügyminiszter. Dmitro Kuleba szavai az elnökére erősítettek rá, Kijevben most ez az elsőrendű megközelítés: létezik a veszély, amellyel szemben a Nyugatnak – a NATO-nak, az EU-nak és az Egyesült Államoknak – Ukrajna mellett határozottan ki kell állnia katonai eszközökkel, diplomáciával.

Elvégre – hívja fel a figyelmet az ukrán vezetés – a háború nem jön, hanem 2014-ben elkezdődött: Oroszország elfoglalta a Krímet, felrúgva ezzel az Oroszország által is aláírt 1994-es Budapesti Memorandumot, amely Ukrajna területi épségét volt hívatott garantálni, miután a posztszovjet ország átadta Moszkvának azt az atomarzenált, amely ukrán területen volt az ország függetlenné válásakor. Ezen felül pedig Moszkva közvetve ellenőrzése alá vonta a szakadár kelet-ukrajnai területeket. Mindezt akkor, amikor Ukrajna jogilag és gyakorlatilag is semleges állam volt, noha Oroszország legfőbb érve a mostani csapatösszevonás mellett az, hogy mindenképp politikai garanciát akar kicsikarni a NATO-tól arra, hogy Ukrajna ne legyen tagja a katonai szövetségnek, sem szoros kapcsolatban ne legyen vele.

Az orosz vezetés szerint azonban szó sincs arról, hogy háborút indítana Ukrajna ellen – bár Ukrajna NATO-tagságát vörös vonalnak tekinti, amelyet semmiképpen sem fogad el. Ezt a kinyilatkoztatott célt Moszkva egyelőre biztosan nem érte el: a NATO nem mondja ki, hogy soha ne lehetne Ukrajna a tagja, a katonai együttműködés nem szűnt meg, sőt,

az orosz fenyegetés alatt a támogatás is felgyorsult, a diplomáciai forgalom pedig rendkívül sűrű lett Kijevben.

A héten az ukrán fővárosban járt a holland, a lengyel, a brit kormányfő, a következő napokban megy a francia és a német külügyminiszter. Utóbbi érkezése azért is fontos, mert Németország továbbra is elutasítja, hogy fegyvereket szállítson Ukrajnának, míg Hollandia némi hezitálás után a szállítás mellett döntött. A lengyel és a brit nyilatkozatok egyértelműek voltak, Boris Johnson egyenesen arról beszélt, hogy Oroszország fegyvert tart Ukrajna fejéhez. Nagy-Britannia nem sokkal korábban kétezer páncéltörő rakétát adott át Ukrajnának (NLAW), és harminc kiképző utazott az országba. (Johnson a kijevi vizit után egy nappal már telefonon beszélt az orosz elnökkel, hangoztatva, hogy tragikusan elszámítaná magát Moszkva, ha megtámadná Ukrajnát. Majd megegyeztek abban, hogy békésen kellene rendezni a vitát.)

Amerikai katonák várakoznak az észak-karolinai Fort Bragg katonai bázison 2022. február 3-án. Az Egyesült Államok 3000 katonát küld Kelet-Európába a NATO-erők megerősítésére – Fotó: Allison Joyce / AFP Amerikai katonák várakoznak az észak-karolinai Fort Bragg katonai bázison 2022. február 3-án. Az Egyesült Államok 3000 katonát küld Kelet-Európába a NATO-erők megerősítésére – Fotó: Allison Joyce / AFP
Amerikai katonák várakoznak az észak-karolinai Fort Bragg katonai bázison 2022. február 3-án. Az Egyesült Államok 3000 katonát küld Kelet-Európába a NATO-erők megerősítésére – Fotó: Allison Joyce / AFP

Szerdán az Egyesült Államok hivatalosan is megerősítette több ezer újabb amerikai katona Kelet-Európába vezénylését. Nagyjából kétezer katonát küldenek Németországba és Lengyelországba, miközben Németországból ezret átirányítanak Romániába. Pawel Soloch, a lengyel nemzetbiztonsági iroda (BBN) főnökének bejelentése szerint ebből 1700 fő Lengyelország keleti részén fog állomásozni.

Csütörtökön már a török elnök következett a Kijevbe látogatók sorában. Recep Tayyip Erdoğan helyzete különleges, hiszen a szíriai vitáját rendezte Moszkvával, 2017-es konfliktusuk után ismét egymásra találtak: Törökország, a NATO második legnagyobb létszámú hadseregével orosz rakétarendszert is vásárolt. Most viszont újabb szerződést írt alá az ukrán és a török fél, ennek nyomán további Bayraktar TB2 drónok érkezhetnek Ukrajnába, és egy kísérleti-gyakorlóbázist is létrehoznak. Keretmegállapodás született arról is, hogy idővel gyárthatják is a harci drónokat Ukrajnában.

„Védelmi képességeink a szárazföldön, a tengeren és a levegőben is nőttek” – mondta a Telexnek Szirszkij, az elmúlt évek nyugati haditechnikai beszerzéseiről. A felderítés és a műholdas megfigyelés is erősödött. Szerinte az, ami például hét éve Debalcevében történt az ukrán hadsereggel, ma már elképzelhetetlen lenne.

Mennyiségileg is nagyot nőtt a hadsereg: 80 ezer katona és 40 ezer kiszolgálószemélyzet volt kötelékben 2014-ben. Ma a katonák létszáma 260 ezer fő, és ez a szám néhány éven belül 360 ezer lehet. „2023-tól pedig a GDP 3 százalékára növeli a hadsereg költségvetését az ország” – mondta el a Telex kérdésére az ukrán védelmi miniszter helyettese. A jogász végzettségű, korábban a nemzetbiztonságot érintő, orosz titkosszolgálati akciókkal összefüggő ügyekkel foglalkozó Anna Maljar szerint sem azzal kell számolni, hogy az orosz hadsereg támadása küszöbön állna, de minden eshetőséget számításba kell venni, ennek megfelelően tovább kell erősíteni a hadsereget. Ezt szolgálja az ukrán elnök által aláírt rendelet is, amely a hivatásos katonák fizetésének megemelését célozza meg. (Jelenleg 10 ezer hrivnya – egy hrivnya 12 forint – az alapfizetése egy szerződéses katonának, ez a műveleti területen 17 ezer hrivnya, de minden pótlékkal együtt 35 ezer hrivnyára is felmehet.)

Anna Maljar helyettes védelmi miniszter – Fotó: Nyilas Gergely / Telex
Anna Maljar helyettes védelmi miniszter – Fotó: Nyilas Gergely / Telex

Ukrajnára hivatkozva Belaruszban is beerősít Moszkva

Bár azonnali támadást nem tart valószínűnek Kijev, a 115-130 ezres orosz csapatösszevonás – és a már említett, 35 ezer fősre becsült, formálisan szakadár, a gyakorlatban orosz erőkhöz betagolt donyecki és luganszki csapatok –, csak egy részét adják az Ukrajna közelében megjelent orosz erőknek. Az Oroszországhoz csatolt Krímben további 30 ezres erő állomásozik, és további 24-30 ezer január közepe óta érkezett Belaruszba. Hivatalosan hadgyakorlatra jöttek, amelyről december végén állapodott meg az orosz és a belarusz elnök. Alekszandr Lukasenko szerint minderre a két szövetséges ország körüli nyugati katonai erősítés adott okot. Az országot lassan 28 éve irányító elnök szerint a balti államok, Lengyelország és Ukrajna miatt Belarusz kénytelen „új védelmi képességeket tanulni” Oroszországtól. Ehhez Lukasenko – aki ellen az elcsalt választások miatt 2020 augusztusában országos tiltakozási hullám indult, amit orosz jóváhagyás után erőszakkal vert le, ezreket bebörtönözve, az ellenzéki vezetőket külföldre kényszerítve – a tervek szerint meg is vásárolja az orosz hadgyakorlatra behozott eszközöket. Ez dollármilliárdokban mérhető összeget jelentene.

Ez a gyakorlatban az orosz erők jelentős megnöveléséhez vezethet a tüntetési hullám leverése után végképp Moszkvára utalt Lukasenko által vezetett országban: 12 darab Szu-35-ös vadászgép – egyenként 30 millió dollárt érnek –, kettős képességű, azaz nukleáris töltettel felszerelt rakéták indítására is alkalmas Iszkander rakétarendszer és nagy hatótávolságú Sz-400-as légvédelmi rendszerek is vannak a Belaruszba telepített fegyverek között.

Szokatlan a haderő mérete is: a 2019-es hadgyakorlatra nyolcezer orosz katona érkezett Belaruszba, ezúttal 24-30 ezer. A NATO főtitára, Jens Stoltenberg szerint ekkora orosz haderő a hidegháború vége óta nem volt Belaruszban.

Ráadásul jóval előbb jelentek meg az egyébként sem sokkal korábban bejelentett hadgyakorlat helyszínén, mint ahogyan az elkezdődött volna. Ez sem az általános protokoll szerinti gyakorlat, ezért kiemelt jelentősége van az egyre nagyobb katonai erővel telehintett térségben. A két szakaszban, február 1-9. és 10-20. között tartandó hadgyakorlatra Minszkbe érkezett orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu arról is beszélt, hogy 10 ezer kilométerről is jöttek egységek Belaruszba – erre sem volt példa korábban.

Orosz katonai egységek Bresztben, Belaruszban 2022. február 2-án, az orosz és belarusz csapatok közös hadgyakorlatán – Fotó: Fotó: Gavriil Grigorov / TASS, Belarusian Ministry of Defense / Getty Images Orosz katonai egységek Bresztben, Belaruszban 2022. február 2-án, az orosz és belarusz csapatok közös hadgyakorlatán – Fotó: Fotó: Gavriil Grigorov / TASS, Belarusian Ministry of Defense / Getty Images
Orosz katonai egységek Bresztben, Belaruszban 2022. február 2-án, az orosz és belarusz csapatok közös hadgyakorlatán – Fotó: Fotó: Gavriil Grigorov / TASS, Belarusian Ministry of Defense / Getty Images

Kijev nem tart a belarusz határtól

Lukasenko nyilatkozata, amely szerint a környező országok a második világháború előkészületeit idéző módon növelik haderejüket, megfelel a Kreml narratívájának is, amelyben egyre hangsúlyosabban jelenik meg, hogy a fegyveres konfliktus esélyét épp Ukrajna agresszív viselkedése növeli – írta a Washington Post. Moszkva szerint a nyugati fegyveres segítségnyújtás csak még inkább afelé tereli Kijevet, hogy a konfliktus fegyveres megoldásában gondolkodjon.

Oroszország, magát a kelet-ukrajnai helyzetben közvetítő félnek és nem a konfliktus részének tekintve folyamatosan a minszki megállapodás betartását kéri számon. A tűzszünetről is rendelkező megállapodás – amely egyébként a második, mert az elsőt épp a Kreml által burkoltan támogatott szakadárok rúgták fel a már említett Debalceve elfoglalásával –, Kijev szerint fontos igazodási pont, a Nyugat is kéri megvalósítását. Erre a kijevi vezetés saját elmondása szerint készen áll, de annak orosz értelmezését elfogadhatatlannak tartja:

Moszkva ugyanis olyan autonómiát biztosítva szeretné a föderálissá átalakítandó Ukrajnában látni a szeparatista Luganszkot és Donyecket, ami révén a két terület vétójogot kapna az országos szintű stratégiai kérdésekben – azaz blokkolhatná az euroatlanti integrációt.

„Ez nem fog megtörténni. Soha” – közölte szerdai sajtótájékoztatóján Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter. Ukrajna szerint azonban attól nem kell tartani a Belaruszban tervezett orosz hadgyakorlat alatt sem, hogy észak felől támadás érhetné. Ezt is inkább az eddigiekhez hasonló pszichológiai hadviselés részének tekintik Kijevben.

A hadgyakorlat sokkal inkább jelentheti, hogy Belaruszt még szorosabban fogja ellenőrizni a Kreml. Ha a megvásárolni szándékozott fegyvereket orosz szakemberek működtetik, akkor a megnövelt haderő hosszú távon is jelen lesz, amely szerepet játszhat abban, hogy Lukasenko fokozatos eltávolítását a hatalomból Moszkva közvetlen felügyelete mellett hajtsák végre. Ennek kezdetét a február 27-re tervezett, új alkotmányról szóló népszavazás jelentheti. Moszkva el szeretné kerülni, hogy olyan váratlan események érjék, mint amilyen 2020-ban volt Belaruszban, vagy január elején Kazahsztánban – ahová egyébként példátlan gyorsasággal vonult be, történetében először a Kollektív Védelmi Szerződés Szervezete (ODKB). Az akció ott csak rövid időre szólt, de az operatív mozgósítás jól jelezte Moszkva igényét, hogy visszaszerezze egykori szovjet érdekszférájának egy részét.

Ez a folyamat gyorsulhat fel a 9,6 milliós Belaruszban, ahol a cél könnyebben megvalósíthatónak látszik, mint a 47 milliós Ukrajnában, ahol a társadalom Oroszországhoz való hozzáállása változóban van, az orosz anyanyelvűek körében is, akik hagyományosan lojálisabban viszonyultak Moszkvához mint az ország nyugati részén élők.

„Orosz az anyanyelvem, anyám is orosz. De 2014 óta fokozatosan én is áttérek az ukránra. Ez nem fáj. A 14 ezer halottal járó háború, az fáj. Meg az, ahogyan Oroszország beszél rólunk, az is fáj. Most már én is azt mondom, hogy gondolni kell a védekezésre Oroszországgal szemben, tíz éve ez eszembe sem jutott volna”

– mondta egy kijevi újságíró. „A barátokkal, akik a Krímből nem tudtak eljönni, azokkal szinte megszakadt a kapcsolatom. Félszavakkal válaszolnak chaten, nem mernek beszélni. Ők nem beszélhetnek olyan szabadon, mint én itt Ukrajnában.”