Blöffnél több, de inváziónál kevesebb az orosz katonai mozgás Ukrajna körül

„Többre van szükségünk. Ukrajnán kívül nincsen még egy ország, amelyik nyílt háborúban áll Oroszországgal. Mi pedig már hét éve. Meggyőződésünk, hogy az Egyesült Államoknak biztosítania kell számunkra mindazt, amit eddig még nem kaptunk meg. Azonnal. Most van itt az ideje, mert utána már lehet, hogy túl késő lesz”

– így kommentálta a hétvégén az orosz erők megnövelését Ukrajna keleti határainál az ukrán hírszerzés vezetője. Kirilo Budanov szavai jól jelzik a helyzet komolyságát, de azt is, hogy mindez a lobbizásra is tökéletesen alkalmas. Igaz, a kelet-ukrajnai oroszbarát szeparatisták moszkvai támogatása – és a befagyott frontvonal időnkénti felforrósodása –, valamint a Krím félsziget 2014-es orosz elcsatolása ismeretében logikus, hogy Kijev riadót fújjon. Még akkor is, ha hasonló helyzet állt elő áprilisban, amikor Moszkva ugyanígy erőket vont össze az ukrán határ közelében, minden korábbinál feszültebbé téve a helyzetet.

Putyin: Aggódjon csak a Nyugat

Akkor az orosz állami média szívesen emlegette, hogy bizony Kijevnek van mitől tartania – az orosz RT televízió vezetője, Margarita Szimonjan szerint „Oroszország anyácskának haza kell hoznia” Donbászt, Vlagyimir Szolovjov egykori liberális megmondóember pedig arra figyelmeztette a „náci vezetésű” Kijevet, hogy könnyen elsodorhatja egy Donbász felől induló felszabadító háború – ilyen nyilatkozatok nem hangozhattak volna el a Kreml egyetértése nélkül.

Most pedig egyenesen az orosz elnök beszélt arról, hogy jó, ha Nyugaton aggodalmat kelt az orosz erők összevonása: „Először is fontos, hogy ez az érzés minél tovább megmaradjon, hogy eszükbe se jusson nekik a nyugati határainkon valamilyen konfliktust szítani. Másodsorban pedig – mondta Vlagyimir Putyin a külügyminiszterhez, Szergej Lavrovhoz fordulva – fontos, hogy Oroszország hosszú távú, komoly biztonsági garanciákat kapjon” a nyugati határoknál.

Hogy mik ezek a garanciák, az Putyin korábbi nyilatkozataiból már kiderült: Ukrajna NATO-tagsága Moszkvának semmiképp sem lenne elfogadható, de a szoros ukrán katonai együttműködés a nyugati katonai szövetséggel is konfliktushoz vezetne.

Moszkva szerint a garanciákat egy deklaráltan semleges Ukrajna biztosíthatná, amelyet föderatív köztársasággá kellene átalakítani, nagy önállóságot biztosítva az egyes régióknak, így Donyecknek és Luganszknak is, amelyek – feladva szakadár köztársasági létüket – visszatérhetnének Ukrajnához. (A Krím a Kreml szerint nem része az alkunak, mivel azt Oroszország magához csatolta. A Krímet nem említi a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésének menetrendjét előíró, 2015-ös minszki megállapodás sem, amely nyugati vádak szerint Moszkva, a Kreml szerint az ukrán vezetés miatt nem érvényesül.)

Kijev ódzkodik attól, hogy föderatív köztársasággá alakítsák át az országot, mivel az oroszbarát szeparatisták egy ilyen megegyezés után az orosz érdekeket képviselnék Ukrajnán belül, megbénítva a központi vezetést.

Fenyegetni kényelmesebb, mint háborúzni

Putyin azért is feszegetheti a határokat, mert pontosan tudja, hogy a NATO nem tud valódi tagságot kínálni Ukrajnának – nem tette ezt meg akkor sem, amikor még nem volt Oroszországgal szemben területi konfliktusa –, és azt is, hogy egy orosz–ukrán fegyveres konfliktustól is távol tartaná magát a Nyugat.

De azzal is tisztában van, hogy a 90 százalékban oroszok lakta Krím félsziget puskalövés nélküli annektálása és a kelet-ukrajnai szeparatisták burkolt támogatása nem vethető össze a Franciaországnál is nagyobb területű Ukrajna elleni invázióval. Itt már lakossági ellenállással és az elmúlt években megerősített ukrán hadsereggel kellene szembenéznie Moszkvának, amely nyilván nagyobb erőkkel rendelkezik, de egy valódi háborút érthetően kerülne. Az ukrán hadsereg folyamatosan kap eszközöket az Egyesült Államoktól, Joe Biden elnök augusztusban egy 60 millió dolláros (kb. 20 milliárd forintnyi) csomagról is döntött. Ukrajna a közelmúltban már bevetette az amerikaiaktól kapott Javelin páncéltörőket is a kelet-ukrajnai szeparatisták ellen.

A megerősített hadsereggel és a társadalmi ellenállással érvelt az orosz támadás esélyeivel szemben az Atlantic Council elemzőközpont vezető munkatársa a Foreign Policynek adott interjújában. Emma Ashford szerint az áprilisi akció ismeretében érdemes nyugalommal kezelni a mostani csapatösszevonást, elvégre világos katonai cél sem rajzolódik ki, ráadásul jelenleg egyébként is jól haladnak a nukleáris stabilitásról szóló amerikai–orosz tárgyalások, miközben Moszkva és Washington viszonya egyébként nem felhőtlen.

A helyzet azonban – vélte az elemző – annyiban más a tavaszihoz képest, hogy az elmúlt időszakban a Fekete-tengeren is volt feszültség, és közben a lengyel–belarusz határon keltett menekültválság is olyan nyomást gyakorol az EU és a NATO keleti tagjaira, amilyet Belarusz valószínűleg csak a Kreml jóváhagyásával teremthetett. Igaz, Alekszandr Lukasenko viszonya nem felhőtlen Moszkvával, és eredetileg akár önállóan is dönthetett arról, hogy közvetlen repülőjáratokkal segíti Minszkbe a Közel-Keletről érkezőket, hogy a lengyel határra terelve őket megzsarolja az EU-t, amely a tavalyi elcsalt választások utáni erőszakért szankciókat vetett ki az országot 27 éve irányító elnökre. De ennek kisebb az esélye, és az bizonyos, hogy a határon keltett feszültség nincs az orosz vezetés ellenére.

Washington: Ez nem csak blöff

Az Egyesült Államok szerint azonban nem szabad puszta blöffként kezelni az orosz katonai mozgolódást. A New York Times szerint amikor a múlt héten a Nemzeti Hírszerzés vezetője, Avril Haines Brüsszelben járt,

rövid távon jelentkező fenyegetésként számolt be az ukrán–orosz határhelyzetről a NATO-nagyköveteknek.

Hogy mennyire rövid távú, az kérdés: a már idézett ukrán hírszerzési vezető szerint január-február fordulójára tehető egy lehetséges orosz támadás időpontja. Kedden az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatósága már arról írt, hogy „az orosz megszálló erők” nagyszabású hadgyakorlatot kezdtek a Donyec-medencében a szakadár területeken, írja az MTI.

Az ukrán külügyminiszter szerint Putyin valóban reális forgatókönyvként számol egy Ukrajna elleni támadással. Dmitro Kuleba azonban azzal tompította nyilatkozata élét, hogy hozzátette: ennek esélye az ukrán védelem szervezettségén, a társadalom egységén, valamint „partnereink lépéseinek összehangoltságán és erején múlik” – azaz itt ismét hangsúlyossá vált, hogy Kijev szerint a Nyugatnak aktivizálnia kell magát Putyin kihívó viselkedésével szemben.

A Kreml előadja a jó és a rossz rendőrt

Moszkva szerint azonban inkább a NATO viselkedik kihívóan, ami leginkább a Fekete-tengeren erősödő katonai jelenlétet érinti. November elején amerikai hadihajókkal közös hadgyakorlatot tartott a NATO, amit Moszkva provokációnak minősített. Bár alacsonyabb diplomáciai szinten válaszlépéseket ígértek, Putyin a múlt héten közölte: ő maga döntött arról, hogy ne indítsanak válaszul ők is hadgyakorlatot, mert ezzel feleslegesen növelték volna a feszültséget, helyette beérték azzal, hogy katonai repülőgépekkel és hadihajókkal kísérték figyelemmel a NATO mozgását.

Ugyanakkor Putyin szóvivője vasárnap már más hangnemben nyilatkozott. Peszkov szerint a NATO hadgyakorlatával takarózva Ukrajna ismét „fegyveresen oldaná meg a saját gondjait. (…) Egy újabb bajt hozna magára és mindenkire Európában. És ezt a NATO hadgyakorlata révén tenné, ahol amerikai és brit hajók jelennek meg, a régióban egyre több brit és amerikai katonával. (…) Ez nagyon-nagyon komoly következményeket vonhat maga után” – figyelmeztetett az orosz elnöki szóvivő. Az ukrán külügyminiszter erre hangsúlyozta, hogy Ukrajna nem tervez támadó hadműveletet.

Közben pedig egyre több szó esik a nemzetközi sajtóban egy újabb Biden–Putyin-találkozóról. Nyáron egy személyes megbeszélést már tartottak Genfben. Közös sajtótájékoztatójuk ugyan nem volt, de a megbeszélés nem volt kudarc.

A Fehér Ház egyelőre elzárkózott attól, hogy újabb, Oroszországgal szembeni szankciókról nyilatkozzon, ami közvetve jelzi, hogy Washingtonban is megvan a szándék egy újabb találkozóra, ami csökkenti az esélyét annak, hogy valóban felforrósodjon a helyzet az ukrán–orosz határon.