Senki nem tudja, mit hoz a kazahsztáni zavargás, de egy biztos: Nazarbajev uralmának csak most lett vége

2022. január 06. – 13:37

Senki nem tudja, mit hoz a kazahsztáni zavargás, de egy biztos: Nazarbajev uralmának csak most lett vége
Az orosz védelmi minisztérium békefenntartó erői indulnak Kazahsztánba Moszkva külterületéről 2022. január 6-án – Fotó: Russian Defence Ministry / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A volt Szovjetunió területének legváratlanabb helyén ingott meg a biztosnak látszó hatalom a január elején elindult tiltakozási hullámmal. Az üzemanyag drágulása miatti elégedetlenség Kazahsztánban szerda estére már fegyveres összecsapásba csapott át a tüntetők és a rendfenntartók között, tucatnyi halottal. Az ország 1991-es függetlensége óta féldemokratikus-autoriter rendszer épült, de gazdaságilag Közép-Ázsia jól teljesítő országa volt, és óvatosan egyensúlyozott Moszkva, Peking és a Nyugat között. Csütörtökön azonban – hivatalosan kazah kérésre – a moszkvai vezetésű kollektív biztonsági szervezet (ODKB) békefenntartókat küldött az országba, amire még nem volt példa a szervezet történetében.

Aligha volt elemző, aki decemberben megtippelte volna, hogy Kazahsztánban fegyveres összecsapásokba torkolló tiltakozás tör ki, amely miatt békefenntartókat küld a moszkvai központú Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) a posztszovjet országba. Erre az Oroszországot, Belaruszt, Örményországot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt és Tádzsikisztánt tömörítő szervezet történetében még sosem volt példa: még a 2020-as örmény–azeri háború alatt sem, amely után nem is az ODKB, hanem csak Oroszország küldött békefenntartókat, őket is csak azután, hogy Azerbajdzsán a maga háborúját lényegében megnyerte.

A jelek szerint a kazah vezetés sem hitte, hogy baj lehet: a január 2-án, olaj- és gáztermelése miatt jelentős nyugat-kazahsztáni Zsanaozenből indult tiltakozásokra két napig nem reagált a kormány, abban bízva, hogy a rendőri intézkedések elegendők lesznek – könnygázzal oszlattak, tüntetőket vettek őrizetbe, tereket zártak le –, és a tiltakozás magától lecseng.

Nem csengett le, de ezután már az sem segített, hogy az elnök bejelentette: a hirtelen duplájára drágult üzemanyag árát ismét csökkenteni fogják. (A térségben elsősorban gázzal üzemelnek az autók, ennek literje 90 forintnak megfelelő tenge volt, ez nőtt a kétszeresére.)

Nem nyugtatott meg senkit a kormányfő lemondása sem – bár a végrehajtói hatalom egyébként sem a miniszterelnök, hanem az államfő kezében összpontosul – sőt, a tiltakozás csak felgyorsult. A szerdai helyzet összefoglalóját itt olvashatja el.

  • Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka rendőri jelentések szerint több mint tíz tüntetőt lelőttek, akik Almatiban kormányzati épületeket rohamoztak meg. A rendfenntartó erők terrorelhárítóként kezelik a fellépést a tiltakozókkal szemben.
  • Csütörtökön rendőrségi forrásokra hivatkozva a Tassz orosz hírügynökség arról számolt be, hogy a rendfenntartók közül tizenketten meghaltak, 353-an megsebesültek.
  • Az ODKB közölte, hogy a békefenntartók nem a rend helyreállításában, hanem kiemelt objektumok védelmében vesznek részt, többek között a bajkonuri űrállomást védik meg.

Csütörtökre Kazahsztán területén leállt a bankok működése, helyenként teljesen szünetel az internetszolgáltatás – nem érdemes most .kz kiterjesztésű oldalak elérésével próbálkozni – bizonytalan a telefonkapcsolat is, a televíziók sugárzását is blokkolják.

Keddre egyre több fegyveres jelent meg a tiltakozók között, szerdán egy csoport elfoglalta az ország legnagyobb városa – a korábbi főváros, – Almati repülőterét, behatoltak a városházára, kormányzati épületeket gyújtottak fel, írta a Meduza.io.

A héten előbb a tiltakozás kiinduló pontjára és Almatira, majd az ország egész területére kiterjesztették a szükségállapotot, éjszakai kijárási tilalmat vezettek be. A korlátozás két hétig lesz érvényben.

A fontolva haladás útján

Kazahsztán a Szovjetunió megszűnése óta eltelt 30 évből gazdaságilag jobban jött ki, mint a térség többi volt szovjet tagállama. A legszegényebb Tádzsikisztán, a politikailag labilis, Kazahsztánra nagy testvérként tekintő Kirgizisztán, a földgázban gazdag, de etnikai feszültségekkel teli Üzbegisztán vagy az abszurd diktatúrába fordult – bár energiahordozói révén gazdag és nem túl népes – Türkmenisztán mellett Kazahsztán stabil országnak tűnt, amely energiahordozói révén képes volt a társadalom számára is érezhető gyarapodásra. A 2,6 millió négyzetkilométeres, 19 millió lakosú ország elkerülte az etnikai villongásokat és a tömeges elvándorlást is: lakosainak 63 százaléka kazah, 24 százaléka orosz, szovjet múlt révén van csaknem 200 ezer német is és tucatnyi más kisebbség.

Az orosz nyelv a kazah mellett hivatalos, az ország része a Moszkva által létrehozott vámszövetségnek, a már említett és most különleges szerephez jutott ODKB-nek, de ettől még nem vált a Kreml alárendeltjévé, gazdaságilag és politikailag is lavírozott a Nyugat és Oroszország és az utóbbi 15 évben Kína között.

A korábbi kazah elnök, Nurszultán Nazarbajev és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin találkozója 2021. december 28-án Szentpéterváron – Fotó: Jevgenyik Bijatov / POOL / TASS / Getty Images
A korábbi kazah elnök, Nurszultán Nazarbajev és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin találkozója 2021. december 28-án Szentpéterváron – Fotó: Jevgenyik Bijatov / POOL / TASS / Getty Images

Ezt jól mutatja az ország gazdaságát alapvetően meghatározó olajipari szektor szereplőinek köre, egyaránt jelen vannak amerikai, európai, kínai és orosz cégek. A 47 milliárd dolláros kazah export felét a nyersolaj adja, további negyedét egyéb ásványi anyagok. Kazahsztán a világ első számú uránexportőre is.

Moszkva azt is kénytelen volt tudomásul venni, hogy Kína is közvetlen hozzáférést kap a kazah energiahordozókhoz – ez igaz az üzbég és türkmén forrásokra is –, ami középtávon az egyébként is halványuló orosz befolyás további gyengülését jelenti.

Jelzésértékű volt, amikor – még 2014-ben – Kazahsztán elnöke arról beszélt, kész kilépni a vámszövetségből, ha az veszélyeztetné az ország függetlenségét. Az is beszédes volt, hogy Nurszultan Nazarbajev az ország déli csücskéből az ország közepére tette át a fővárost. Az adminisztratív központ áthelyezését Nazarbajev azzal viccelte el, hogy így közelebb van Moszkvához, valójában azonban arra utalt, hogy a szovjet tagköztársaságként megkapott északi területek integrációját fontosnak tartja, nehogy Moszkva esetleg igényt tartson rá, elvégre Grúziában és Ukrajnában van példa rá, hogyan módosítja Oroszország a határokat.

Húzz el, öreg!

Így lett főváros Celinográdból, amit Asztanává, majd az országot még pártfőtitkárként 1986-tól, államfőként 1991-től 2019-ig irányító Nurszultan Nazarbajev tiszteletére Nur-Szultánná neveztek át.

Nazarbajev alatt lényegében egypártrendszer épült ki – azaz inkább a struktúra ebben az értelemben átöröklődött a szovjet korszakból. A Nazarbajev vezette Nur-Otan stabilan 80 százalék feletti eredménnyel nyerte a választásokat. Igaz, ha valami, akkor az egy évvel ezelőtti választás már figyelmeztető jel lehetett: a párt 70 százalékot szerzett.

Utoljára 23 éve jelentkezett olyan jelölt, aki ugyan rendszeren belülről jött, mégis fenyegetésként tekintett rá Nazarbajev: Akezsan Kagezseldin, aki két éven át kormányfő volt, majd 1998-ban Nazarbajev tanácsadója, 1998-ban bejelentette indulását az elnökválasztáson. Nem sokkal később nemzetközi körözést adtak ki ellene, korrupcióval vádolták meg, az országot is elhagyta. A választáson nem indult, Nazarbajev 79 százalékkal nyert, ami egyébként egyik legrosszabb eredménye volt, hiszen utána 90 százalék alá egyszer sem került.

A formális választások, a mutatóban létező ellenzék által biztosított környezetben a most 81 éves Nazarbajev két éve még azt is megengedhette magának, hogy belekezdjen az autoriter rendszerek legnehezebben megoldható projektjébe: a hatalom átadásába.

Egy tüntetők által felgyújtott és kiégett autó, a háttérben a lángokban álló polgármesteri hivatallal, alatta pedig a hivatal épületében elkövetett rongálás nyomai a legnépesebb kazah városban, Almatiban 2022. január 5-én – Fotó: Valery Sharifulin / TASS / Getty Images; Stringer / Reuters Egy tüntetők által felgyújtott és kiégett autó, a háttérben a lángokban álló polgármesteri hivatallal, alatta pedig a hivatal épületében elkövetett rongálás nyomai a legnépesebb kazah városban, Almatiban 2022. január 5-én – Fotó: Valery Sharifulin / TASS / Getty Images; Stringer / Reuters
Egy tüntetők által felgyújtott és kiégett autó, a háttérben a lángokban álló polgármesteri hivatallal, alatta pedig a hivatal épületében elkövetett rongálás nyomai a legnépesebb kazah városban, Almatiban 2022. január 5-én – Fotó: Valery Sharifulin / TASS / Getty Images; Stringer / Reuters

Látszólag sikerült, ám az, hogy ez mégsem így van, azt a mostani tiltakozások alatt ledöntött Nazarbajev-szobrok és a tüntetők által skandált „Húzz el, öreg!” mutatta meg.

Nazarbajev ugyanis úgy ment el, hogy maradt: lemondott ugyan az elnöki posztról, de még bő két évig megőrizte a párt elnöki posztját és a parlament melletti Kazah Népek Gyűlése nevű konzultatív testület vezetését, tagja lett az alkotmányozó tanácsnak, és az élén maradt a Nemzetbiztonsági Tanácsnak.

Utóbbi pozíciója révén gyakorlati lehetősége is volt arra, hogy felügyelje utódja, Kaszim-Zsomart Tokajev munkáját, akinek nevét erről a kazah helyzetről szóló cikkben elég volt csak most leírni.

Az év végén Szentpéterváron megtartották a Független Államok Közösségének informális csúcstalálkozóját, amelyre Kazahsztánból egyszerre két vezető is jött: Nazarbajev és Tokajev. Hogy a dolog még zavarba ejtőbb legyen, az orosz elnök Nazarbajevvel tárgyalt, a jelenlegi kazah elnöknek csak felajánlotta egy későbbi találkozó lehetőségét.

A „Húzz el, öreg!” gondolata valószínűleg Tokajev fejében is megfordult, még ha nem is gondolta, hogy egy héttel később ezt az ország utcáin fogják skandálni. Mindenesetre Tokajev élt a lehetőséggel és szerdán elérte, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács élén is Nazarbajev helyébe lépjen, ami az elmúlt évek legfontosabb vezetői cseréje Kazahsztánban, valódi generációváltást előrevetítve.

De mi a bajuk az embereknek?

Bár gazdasági elégedetlenséggel indult, a szobordöntések jelzik, hogy a politikai berendezkedés mozdulatlanságával is baja van az évi negyedmillió fővel gyarapodó kazah társadalomnak, amelynek fele 30 év alatti.

A választások formalitása alkalmatlan volt arra, hogy kifejezzék az elégedetlenséget, amelyek például az olajipari térségek és az elmaradottabb régiók közötti óriási különbségekből, az olajiparon kívül dolgozók alacsony fizetéséből adódnak. A kulcsszó tehát az olajipar, amely ugyan nagyban segítette Kazahsztán gyarapodását 2000-től bő tíz éven át – ezalatt az idő alatt az ország GDP-je 13 szorosára nőtt (18-ról 236 milliárd dollárra – ám azóta előbb az energiaárak csökkenésével, majd a járvánnyal 170 milliárdra csökkent. Csak tavaly 11 százalékot esett a GDP.

Eközben a minimálbér 30 ezer forinttal egyenlő, ez három éve változatlan, a növekvő infláció mellett.

Ezért érintette különösen érzékenyen az országot az autógáz (LPG) árának emelése, még ha magyar szemmel a megduplázott, 180 forintos literenkénti ár is távoli múltat idéz.

Az áremelés egyébként nem volt váratlan, már tavaly jelezte a vezetés, hogy fokozatosan felszámolják az üzemanyag költségvetési támogatását, amely számítások szerint járművenként évi 190 ezer forintnak megfelelő összeget tett ki.

Tüntetők 2022. január 5-én Almatiban – Fotó: Abduaziz MADYAROV / AFP
Tüntetők 2022. január 5-én Almatiban – Fotó: Abduaziz MADYAROV / AFP

Az olajtársaságok további kétmilliárd dollártól estek el, az energetikai minisztérium szerint így viszont elmarad az ellátórendszer modernizálása, ezért a beruházások előmozdításához szükség van arra, hogy a cégek a belföldön is a piacihoz közeli bevételt érjenek el.

A zsugorodó költségvetést egyre inkább megterhelő összeg aránya kiugróan magas volt, ennek megfelelően viszont megszüntetése is kiugró sokkot okozott.

A tiltakozásokkal üt vissza leginkább a valódi többpártrendszer hiánya. Nincsen olyan politikai erő, amely megfelelő mederbe terelhetné az elégedetlenséget. A már említett elüldözött exkormányfő, Kazsegedin nyilvánosan kiállt ugyan a tüntetők melletti nyilatkozattal, ám a már 69 éves politikus hosszú idő óta távol van, egyelőre tehát a szétszórt és valóban randalírozással telített tiltakozásnak nincsen politikai vezetője.

Ez látszólag megkönnyíti a vezetés dolgát, hiszen rendbontó bandák randalírozására egyszerűsítheti le a tiltakozó hullámot, viszont azt is jelenti, hogy az erőszak nagy szerepet kap mindkét oldalon: a társadalom és az állam részéről is, ami elhúzódó bizonytalanságot ígér Közép-Ázsia eddig sem teljesen feszültségmentes, de mindeddig legnyugodtabb országában.

Kövess minket Facebookon is!