A világelsőt verő magyar teniszező: Azt szeretném, hogy ne egynyári játékosként emlékezzenek rám

Marozsán Fábián olyan sikert ért el május közepén, amire 40 éve várt a magyar tenisz, legutóbb 1983-ban Taróczy Balázs győzte le a világelső Ivan Lendlt – egészen addig, amíg Marozsán lenyomta a spanyol Carlos Alcarazt. Taróczy akkor már híres játékos volt egyéni tornagyőzelmei voltak, míg Marozsán a százon kívülről érkezett és okozott világszenzációt. A Hajdúszoboszló színeit képviselő játékos a horvát Borna Ćorić ellen a következő fordulóban, a nyolcaddöntőben az első szettet megnyerte, a másodikban viszont már érezhető volt rajta a fáradtság, a harmadik szett már nem neki állt, és kikapott.

Utána a Roland Garros selejtezőjére utazott, majd csütörtökön már a magyar sajtó rendelkezésére állt Budapesten. Először természetesen az Alcaraz elleni meccsről osztotta meg a gondolatait, és nagyon szerényen mesélte el, hogy a spanyol nem tudott felkészülni belőle, a játékából, az neki kétségtelenül előnyt jelentett. Kiemelte azt is, már az is nagy fegyvertény volt, hogy egyáltalán topszázas játékosokat verve jutott el addig, hogy Alcarazzal találkozzon. A világelső legyőzése a nagy skalp, de odáig már alapvetően úgy jutott el, hogy a francia Corentin Moutet-t vagy a cseh Jiří Lehečkát meg kellett vernie, ami csak bravúrral elérhető.

Kiderült az is, hogy izgulós típus, akkora pályán, akkora közönség előtt még nem játszott, mint Alcaraz ellen, és pontosan tudta, ki van a háló másik oldalán, mégis függetlenítenie kellett önmagát ettől a ténytől. A tisztes helytállás reményében lépett pályára, ami elég jól sikerült, Alcarazt meg is lepte a stílusa, aki 12 győztes meccs után veszített vele szemben.

„Az izgalom gyorsan elpárolgott, összeszedett voltam, és sok minden összejött, így állt össze életem egyik legjobb mérkőzése. A második szett közepén futott át rajtam, hogy itt még nyerhetek is, a második szett közepét el is izgultam. Akkor a hibáimban közrejátszott, hogy atyaisten, mit fogok csinálni, ha ez így megy tovább. Aztán át tudtam gondolni a helyzetet, és tiszta fejjel indultam neki a folytatásnak, de hát azt persze hallottam, hogy a közönség is folyamatosan mocorog.”

Az érdi születésű teniszező az első szettet 6:3-ra, a másodikat 7:6-ra nyerte meg. Sok helyről hallotta, olvasta is a cikkeket, hogy Alcaraz játékának lemásolásával nyerte meg a meccset, holott neki ilyen a stílusa, nem csak csak azon a mérkőzésen kezdte alkalmazni a nyerő ütéseit, nem csak akkor próbálta a dinamikus teniszt ráerőltetni az ellenfelére. Édes teher volt számára, amikor a győzelme után olyan kötelességeknek kellett eleget tennie, aminek korábban sohasem, de ettől még a sikerérzet kipumpálása nem ment könnyen.

„Jobb lett volna talán, ha nem kell másnap azonnal játszanom.

A lendületet nem tudtam továbbvinni a következő körre, Borna Ćorić felőrölt a rutinjával. Lassú víz partot mos, ez volt az elve, és ebből profitált, eső is volt akkor este, ami lassította a pályát, és nem volt előnyös.

Nem akarom erre fogni, jobb volt a horvát, nem véletlenül tophúszas játékos. Az Alcaraz elleni sikerből lehet építkezni a jövőben is, és remélem sokan erőt tudnak meríteni a példámból, és nem csak a sportban, akár a mindennapokban is.”

Marozsánt az kifejezetten bántotta, hogy a Roland Garros selejtezőjében alulmaradt a kínai ellenfelével, Sang Csünnel szemben, akitől az Australian Openen szintén a selejtezőben kapott ki. Melbourne-ben ráadásul három szettben, egy fej fej melletti találkozón, most pedig sokkal többet hibázva, ráadásul salakon, a neki kedvezőbb felületen lett simább a meccs. Nem akarta sem a kisebb sérülésére, sem a meglehetősen szeles körülményekre kenni a vereséget, nem akart belekapaszkodni a rajta kívül álló okokba. Úgy érzi, ha az a meccs megvan, akkor a selejtező harmadik fordulójában is nyer, és akkor eléri a főtáblát a Grand Slamen, ami eddig nem sikerült neki.

Azt is megkérdeztük tőle, hogy a kéz vagy a fej a fontosabb a top százhoz? Ez a célja ugyanis a most a rangsor 115. helyén álló játékosnak. Úgy válaszolt, nagyon nehéz eldönteni, mert egy istenadta tehetséget sokáig eljuttathat a zsenialitása, de az esetében a fej lesz a fontosabb az előrelépéshez.

„Tudom, hogy életem végéig ott lesz a nevem mellett, hogy megvertem a világelsőt, nemcsak itthon, a világban is így könyvelnek el.

Nagyon jó a jelző, biztos sokat adtam volna érte még egy hónapja is, de mégis inkább azt szeretném, ha majd egyszer úgy emlékeznének rám, és úgy tekintenének rám, hogy éveken át én voltam az ország első számú teniszezője. Azt szeretném megmutatni, hogy nemcsak egynyári játékos vagyok, hanem folyamatosan képes leszek magas nívón játszani. Lehet, hogy magasztos cél, de ez a vágyam.”

Marozsán a salakon érzi a legjobban magát, ezért a salakos tornákat preferálja, de Wimbledonban mindenképp ott lesz a selejtezőben, és megpróbál feljutni a főtáblára. A US Openre is ez a célja, és hogy idén bekerüljön valahogy a bűvös százas határon.

„A világ minden részéről hívtak, hogy az a piros pólós magyar srác milyen ügyesen játszott. Jó volt hallani ezeket a dicséreteket. Közhelyeket tudok csak mondani, hogy készült fel erre a meccsre. Lazán, érzésből játsszon, pontról pontra haladjon előre, ezt tanácsoltuk. Ez egy meseszerű találkozó volt. Az ellenfél mögött 10-12 fős stáb áll, mi ettől még messze vagyunk, de Balázs György elvállalta a felkészítését, ő lesz a főedzője. Először a régióban néztünk szét, de egy magyar projektet tervezünk, és Gyuri szerintem jól fel fogja készíteni a jövő kihívásaira” – ezek már a menedzsere, Somogyi Zsolt szavai voltak, aki látta Marozsánban a jégemberes vonásokat, amikor hideg fejre volt szüksége, akkor olyan ütéseket hozott elő a repertoárjából.

A hazai szövetség igazgatója, Sávolt Attila pedig arról szólt, hogy a szövetség új vezetése jó dolgokra költi a pénzét, Marozsán felépítése és versenyeztetése ilyen volt például. 17 és 23 év között kell egy tehetséges játékosnak a segítség, amikor a költségek megnőnek, a juniorból felnőtté válás pedig nem könnyű, és még 30 millió forint is szükség van az előrelépéshez. Sávolt a közeljövőben 3-4 teniszezőt is el tud képzelni a legjobb 100 száz közt a férfi és a női szakágat együttvéve, amire nem volt 40 éve példa.