Még jó, hogy csak ketten vannak – egy testvérpár letarolja a MotoGP-t

Ha így folytatódik, és Marc Márquez nem figyel, az idén előbb fejezi be a MotoGP világbajnokságot, mint a mezőny. És miután ezt megnyerte, júliusban akár el is kezdheti a jövő évi szezont. Így aztán nem kizárt, hogy novemberre már a 2026-os címet is magáénak tudhatja. Nagyjából így állunk most, ezt mutatja a 2025-ös gyorsaságimotoros-világbajnokság eddigi alakulása.

A viccet félretéve, két versenyhétvégéből és négy futamból talán nem éri meg messzemenő következtéseket levonni, de aki látott már MotoGP-t, pontosan tudja, hogy az idei év kicsit más lesz, mint a többi. Persze tudom, hogy a sprint csak egy félfutam, de mégis pont annyi stresszel jár, mint a vasárnapi fő esemény. Négyszer kell felállni a rajtrácsra, négyszer kell megküzdeni egymás ellen, ez pedig szintén embert próbáló feladat. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy Marc Márquez a szezon első négy futamából négyet megnyert.

Keresgéltem kicsit a múltban, és vizsgáltam a statisztikákat, hogy a modernkori MotoGP-ben előtte kinek sikerült hasonló eredményt letenni az asztalra, de furcsa mód egyik tippem sem jött be. Még a kilencvenes évek szupersztárjának, Mick Doohannek sem jött össze az első négy győzelem zsinórban, de Valentino Rossinak sem. Arra ugyan volt példa, hogy szezon közben meglegyen a négy sorban, mégis azt gondolom, az első négyet elrabolni azért is nagyobb feladat, mert olyankor általában még az erőviszonyok sem alakultak ki végérvényesen, mindenki valami újba csöppen, ezért időbe telik, amíg felveszik a fonalat.

Így az előző érák korszakos nagyjait elengedve hamarosan megfejtettem, hogy hasonló teljesítményre kizárólag egyetlen versenyző volt a képes, maga Marc Márquez, még 2014-ben, huszonegy évesen. Ez azért több szempontból is sokkoló.

Például, mert a MotoGP történetében egyedülálló, hogy egy versenyző tizenegy évvel azután döntse meg saját rekordját, hogy pályafutását csaknem félbeszakította egy sérülés. Márquez ugyan soha nem spórolta el a tempót, agresszív versenyzési stílusa miatt már többen is kritizálták, túlzott bátorsága viszont nem egyszer bukott hatalmasat.

Ilyen volt az is, amikor 2020-ban, nyolc világbajnoki címmel a háta mögött sorfordító sérülést szenvedett: a csonkított Covid-szezon első futamán bukott és kartörést szenvedett. Mint utóbb kiderült, élete legsúlyosabb sérülése volt ez, évekig szenvedett vele, és csak két évvel később, 2022-ben derült ki, hogy az Európában végrehajtott műtétet haszontalannak bizonyultak, miután egy amerikai klinikán elvégzett vizsgálat szerint a felkarcsont egymáson elfordulva forrt össze. A sérülés okozta gyengébb teljesítmény miatt ezekben az években többen úgy vélték, Márquez karrierjének annyi. Ő viszont másként gondolta, ezért ismét elutazott az Egyesült Államokba, eltörette a saját csontját, hogy az orvosok újra meg tudják műteni.

Az igazi visszatérés viszont csak ezután következett. A 2022-es műtét után adott még egy esélyt a legnagyobb sikereit biztosító Hondának, de amikor 2023-ban sem tapasztalt fejlődést, elhagyta az addig otthonának számító Repsol Honda csapatot, amivel előtte hat MotoGP-világbajnoki címet szerzett. 2024-ben ezért egy igazi underdog alakulathoz, a Gresini Racinghez szerződött, csak azért, hogy kipróbálja végre a mezőny legjobb motorját, a Ducatit. Ez áldozattal járt, hiszen a mezőny egykori ikonja egy szinte futottak még csapatban kapott csak helyet. Az anyagi lemondás mellett ráadásul tulajdonképpen újra meg kellett tanulnia motorozni a Ducatival. Az addig bevált agresszív stílusával teljesen fel kellett számolnia, hiszen az olaszok versenygépének előnyeit a tőle igencsak távol álló lágy, végtelenül precíz motorozással lehet igazán kihasználni.

Miközben Márquez próbálta magát újjáépíteni 2024-ben, nem volt egyértelmű, hogy ez sikeres lesz. Elég sok apró hibát vétett, volt pár bukása is, ezért sokan úgy látták, nem lesz meg a nagy visszatérés. Volt azonban néhány igencsak harsány megmozdulása, olyan futamgyőzelmek, amelyek egyértelműen jelezték, van még benne tartalék. Aztán kiderült, a Ducati gyári csapata is így gondolja, 2024 június elején ugyanis nem kis felbolydulást okoztak azzal, amikor közölték, 2025-re szerződtetik Márquezt, méghozzá a 2024-es bajnoki címre esélyes Jorge Martín helyett. Ez azért is volt igazán meglepő, mert Martínnak – aki tavaly végül elsőként hódította el szatellitcsapatban a királykategória világbajnoki címét – a Ducati szinte biztosra ígérte a gyári ülést, és a bajnokság azon pillanatában Márquez még futamgyőzelem nélkül volt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a spanyol legendát exkluzív szerződés kötötte a Red Bullhoz, míg a gyári Ducati alakulat a Monsterrel áll kizárólagos megállapodásban, ami azt jelentette, Márquez még erről az extra bevételről is lemondott a siker lehetőségének érdekében.

A feszültséget tovább fokozta, hogy Márquez első ducatis győzelmére egészen szeptemberig kellett várni, ami nem volt túl kecsegtető. Egyedül a téli teszteken lehetett érezni, hogy akár valami nagy dobás is kisülhet a nyolcszoros világbajnok szerződtetésével. Azonban a válaszra már nem kellett sokat várni, mert az első két versenyhétvége után úgy tűnik: a spanyol verhetetlen.

A négyből négy győzelemmel az eddigi kritikusok nagy részét elhallgatta ugyan, de így is igyekeznek fogást találni rajta: sokan úgy vélik, hogy lejt neki a pálya, és a Ducati minden bizonnyal valami olyan űrtechnikát biztosított számára, amely másoknak elérhetetlen, de ez persze inkább konteó, nincs valóságalapja. Egyszerűen most láthatjuk igazán, hogy mi történik akkor, amikor az elmúlt évtized és a jelen legnagyobb MotoGP-versenyzője megkapja azt a motort, amelyről mindenki állítja, hogy a legjobb.

Egykori márkatársa, a futamgyőztes brit Cal Crutchlow mindig is őszinteségéről volt híres, így amikor megkérdezték tőle tavaly, mit gondol Márquez márkaváltásáról, csak annyit mondott: talán jobb, ha a többiek majd rajthoz sem állnak.

Ezt alighanem Márquez is érzi, és nem annyira bír magával a látszólag túl könnyű futamok közben. Az első versenyhétvége főfutamán például azzal hozta a frászt a Ducati-vezetőkre, hogy az élen haladva hirtelen maga elé engedte az öccsét, Alex Márquezt. Persze néhány körrel a verseny vége előtt lecsapott rá, és szinte lemotorozta a pályáról, a manővert pedig guminyomásproblémával magyarázta, arra viszont már nem kaptunk választ, hogy miért kellett megismételnie mindezt a legutóbbi nagydíjon, Argentínában is.

A korai jelek azt mutatják, hogy a mezőny nem Marc Márquez névre hallgató része nem sok jóra számíthat, és bármennyire is unalmas lehet így a szezon, sporttörténelmi szempontból egy kiemelten fontos év szemtanúi lehetünk.

A történetnek egyébként van még egy érdekes vetülete, Marc Márquez öccsének, Alex Márqueznek a tündöklése. A fentiekben már említettem, hogy idősebb Márquez mindkét versenyhétvégén az öccsével kerülgette egymást, aki egyébként mind a négy futamon a második helyen végzett bátyja mögött. A fiatalabb Márquez felemelkedése sokkal inkább meglepő, mint az idősebb testvér verhetetlensége. Azért, mert még a legtapasztaltabb szakértők is úgy tartották, hogy az ifjabb tehetsége messze elmarad a nyolcszoros világbajnok mögött. Sőt, tavaly néhányan már azt is pedzegették, csak a bátyjára való tekintettel kaphat még motort a kategóriában.

Tavaly mindkét Márquez a fentebb említett Gresini csapat motorosa volt, Alex pedig az idei évben is náluk maradt. 2024-ben a testvérpár legemlékezetesebb megmozdulása a Német Nagydíj volt, amikor idősebb Márquez szinte zsinóron vezette öccsét, és szerezték így meg a második és harmadik helyet. Mondhatni kísérleteztek azzal, hogy képesek-e vonatozva úgy befejezni egy versenyt, hogy közben egymás ritmusában motoroznak. Egyébként is volt idejük begyakorolni, hiszen a futamokon kívül is rendre együtt edzenek privát pályákon.

De akad még egy fontos tényező: a tapasztalat. Ha visszamegyünk kicsit az időben, felfedezhetünk egy sormintát Alex Márquez múltjában: azt, hogy bátyjával ellentétben neki időre van szüksége, hogy egy adott kategóriában felérjen a csúcsra. Viszont kellő tapasztalattal a háta mögött minden géposztályban gyors tudott lenni kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A Moto3-ban a harmadik szezonjában lett világbajnok, a Moto2-ben pedig öt évre volt szüksége, hogy a csúcsra érjen. A MotoGP-be 2020-ban érkezett, és mostanra, a hatodik szezonjára érett be a munka. Ha a tendencia folytatódik, elképzelhető, hogy lassan kihívóként is bejelentkezik a világbajnoki címre. A tapasztalata megvan, az általa használt motort pedig úgy ismeri, mint a tenyerét, a további finomításhoz pedig minden műszaki segítséget megkap.

Ezért ugyan történelmi pillanat volt az is, amikor az első futam után a két Márquez fiú osztozkodott a dobogó első két fokán – soha nem történt még hasonló korábban –, nem kizárt, hogy az idei szezonban nemcsak Marc Márquez másodvirágzásához, hanem testvérének végérvényes felemelkedéséhez is hozzászokhatunk.

A MotoGP szezonja az Amerikai Nagydíjjal folytatódik a hétvégén.