A legnagyobb tragédia lenne, ha a száj- és körömfájás a vadállományba kerülne
2025. március 28. – 17:14
„A ragály terjedésében hatalmas szerepe van a fegyelmezettségnek. A megakadályozás egyféleképpen történhet: az állatmozgásokat minimalizálni kell, az állatvásárokat megszüntetni, most még az adott gócban, de ha szükséges, akkor az egész Dunántúl, vagy az egész ország területén” – mondta a ragadós száj- és körömfájásról Prof. Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora a pénteki sajtótájékoztatón.
Több mint 50 év után a Győr-Moson-Sopron vármegyei kisbajcsi szarvasmarhatelepen azonosították a vírust, a legutóbbi, 1973-as járvány nagy pusztítást végzett Heves megyében. A rendkívül veszélyes vírus újabb megjelenése miatt több azonnali hatályú korlátozást is bevezettek, az érintett telepen pedig elkezdték leölni az összes állatot.
Az Állatorvostudományi Egyetemen működő ragadós száj- és körömfájás bizottság tagjai azt emelték ki: a védekezésben nagyon fontos a fegyelem, az, hogy a megfertőződéseket meg tudják akadályozni. „Ez a betegség nem gyógyítható, a védekezés az egyetlen védelmi eszközünk. A fertőződést kell megakadályozni szigorú személyi korlátozásokkal. Bármilyen kontaktot minimálisra kell szorítani” – mondta Dr. Kocsner Tibor, a Biobiztonsági Testület főtitkára, hozzátéve, hogy a vírust legtöbbször az emberek hordják szét, és apróságokon tud múlni, hogy egy állat megfertőződik-e, vagy sem.
A szakértők azt mondták: az 1970-es években más taktikát választottak itthon a járvány visszaszorítására, mint most. Jelenleg a fertőzött telepeken az állatokat le kell ölni, és elhantolni, ötven éve azonban más volt a helyzet. „Magyarország fertőzött országnak minősült, rendszeres volt a vakcinázás, a védelem erre épült. Ma a mentesítésre és az igazgatási szabályokra épül, az a törekvés, hogy minél előbb visszaállítsuk a mentes állapotot” – mondta Dr. Fodor László, korábbi járványtani és mikrobiológiai tanszékvezető. Hozzátette: a felnőtt állatok túl tudják élni a betegséget, főleg a fiatalok hullanak el tőle, de ha a vakcinázásra építenék a védekezést, akkor olyan kereskedelmi korlátozások jönnének, ami leállítaná az élelmiszerexportot.
Azt is mondta: országos vakcinázási kampány nem jöhet szóba, mert Magyarország Európán belül mentesítette az állományt, akkor lehet szükség ilyenre, ha egész Európa megfertőződik. „A vakcinázásnak több gyenge pontja van, az egyik az, hogy nem a fertőzés, hanem a klinikai tünetek ellen véd. Ezt árnyalja az, hogy a száj- és körömfájásnak széles a gazdaspektruma, a különböző állatfajok különböző módon reagálnak rá. A szarvasmarhát könnyebben lehet vakcinázni, de az sem élethosszig jelent védelmet, ez esetben például fél évig. A többi faj 3-4 hónappal később már fertőzhet. A sertés például nagyon rosszul vakcinázható” – mondta, megjegyezve, hogy a vadállatok is terjeszthetik a betegséget, így Magyarországnak ez nem megoldás.
Kiemelte: lehívtuk ugyan a vakcinabankból a saját készletünket, de ezt most gyűrűvakcinázásra alkalmazzák, aminek az elsődleges célja, hogy az állatok vírusürítését, és ezáltal a környezeti terhelést csökkentsék. „Az alapvető cél a fertőzés lokalizálása. Ha az a helyzet jönne létre, hogy az egész ország elúszik, akkor az nem marad a határok között. Ez a vírus nagyjából 30 nanométer nagyságú, biztos, hogy talál rést a határokon, és akkor másik országokkal is kell egyezkedni, és ha szükséges, akkor vissza lehet hozni a vakcinázást.” Azt is megjegyezte, hogy ehhez olyan vakcinagyártó kapacitást kell beállítani, amire a világ most nincs felkészülve.
A vírusnak nem véletlenül az a neve, hogy ragályos száj- és körömfájás, kifejezetten fertőző, és akár széllel is terjedhet. „A helyzetet súlyosbítja a szomszédos országban zajló járványügyi esemény is” – mondta Dr. Tenk Miklós Járványtani és Mikrobiológiai tanszékvezető arra utalva, hogy Szlovákiában is felütötte a fejét a betegség. Hozzátette, hogy a szél és a pára segíti a terjedést, ami azért probléma, mert a két ország között ott van a Duna is.
Azt mondta: folyamatos monitoring van az országban, és sok múlik azon, hogy az állattartók és az állatorvos, aki a telepet ellátja, odafigyeljen, és a kezdeti tüneteket meg tudja állapítani az állományban.
A bizottság szerint az, hogy éppen milyen módszerrel ölik le az állatokat, mindig az adott körülményektől függ, de itthon jelenleg azért választják az elhantolást, mert az égetés jelentős légszennyezést okoz. „Háromezer marháról beszélünk jelen esetben, ezt szorozzuk meg átlagosan 6-700 kilóval, és a szőr nagyon nehezen ég. Micsoda környezeti terhelést tud ez jelenteni! Angliában is azt figyelték meg, hogy kiemelkedően magas volt a légszennyezés, hetekig jelentett problémát az ott élők számára. Amikor meg lehet oldani az elföldelést, akkor azt fogják tenni” – mondta Dr. Süth Miklós stratégiai rektorhelyettes.
A szakértők azt is mondták: a fertőzött állatok trágyája is fertőző, a trágyakezelést jogszabályban szabályozzák. Úgynevezett füllesztéssel oldják meg a problémát, ami azt jelenti, hogy letakarják a trágyát, így a baktériumok szaporodni kezdenek, és hőt termelnek, amit a vírusok nem élnek túl. Ezután a trágyát probléma nélkül ki tudják szórni.
Arra a kérdésre, hogy mikor mondható ki, hogy Magyarország vírusmentes, a szakértők azt mondták: a végfertőtlenítés után 30 napra rá lehet ilyet kijelenteni. „30 napot kell várni a végfertőtlenítés után, ezután lehet feloldani a zárlatot. Abban az esetben, ha vakcinázás történik, nagyon kitolódik az időszak, hogy az ország visszakapja a mentességét, és ez a feltétele annak, hogy a kereskedelem szabadon történhessen” – mondta Dr. Ózsvári László oktatási rektorhelyettes.
„A jelenlegi viszonyok szerint ez 3 hónap, vakcinázással visszatolódik 6 hónapra, vagy még többre, mert lesznek szeropozitív állatok.”
Tenk Miklós azt mondta: a vadon élő állatok között is van olyan faj, ami fogékony a betegségre, a vadászokat ezért mindenképpen fel kell világosítani a helyzetről. „A vadászat korlátozását is életbe kell léptetni, hogy a vadon élő állatok megzavarásával ne terjesszék tovább a vírust. Rengeteg mintavételre is szükség van, így a földrajzi elhelyezkedéstől függően az állategészségügyi szolgálat a vadakból levett vérmintából meg tudja állapítani, hogy az adott állat átesett-e a betegségen” – mondta. Ezzel a földrajzi szórásról is információkat lehet szerezni.
„Talán az egyik legnagyobb tragédia lenne, ha a vírus a vadállományba kerülne, mert nem tudjuk fertőtleníteni a vadállatokat” – mondta a rektor.
Sótonyi Péter zárszóként megköszönte az állatvédőknek, hogy „nem keltenek felesleges pánikot”, hanem „megértik a helyzetet”. Kiemelte, hogy az állatok leölése az állatorvosok számára is nagyon megterhelő, de egyben szükséges is, mert a betegség jelentős fájdalommal jár az állatoknak. „Nem tudjuk az állat fájdalmát csökkenteni, ez nagy terhet jelent egy állatorvos számára, aki arra esküszik fel, hogy az állatokat gyógyítsa” – mondta. Hozzátette, hogy nem az állatorvos végzi a leölést, hanem húsipari szakemberek, de az állatorvos felügyeli, hogy megfelelő kábítás után történjen, hogy ne okozzanak fájdalmat az állatnak.
