Telextárcák

Hős volt a Papi, ahogy leverte, mennyit hallgattad ezt gyerekkorodban. Aztán hirtelen nagyon sok minden megváltozott. Átmentetek Papiékhoz vasárnapi ebédre, izgultál, nem tudtad, hogy ki is az a bácsi egyáltalán, kezdett elhalványodni a szemedben. Telextárcák.

Mindenki a rohanó időről beszél, és mióta. Legalább százhúsz éve rohan az idő, de ez nem egészen igaz, százhúsz évig rohanni, sprintben vágtázni, meg sem állni, még az időnek is sok, belefárad, elunja, lesérül, föltöri a lábát, mittudomén. Telextárcák.

Amikor meghal valaki, hirtelen milyen sok barátja lesz. Ha híres ember az illető, akkor még több. Csupa felszabadult boldog embert. Mindenki örül, hogy nem ő halt meg. Telextárcák.

Aztán Orsi nem ment haza, bent maradt fél hatig az irodában, egész délután a keresztanyjáról mesélt, de nem figyeltem rá, csak úgy csináltam, mintha figyelnék, a megfelelő helyen bólintottam, a megfelelő helyen szomorúan néztem vagy nevettem, nem bírtam odafigyelni a szavaira. Telextárcák.

Emlékszem, hogyan kezdődött. Úgy, hogy nem nézhettük a Starsky és Hutchot, sem a San Francisco utcáin-t, mert a krimikben sok az erőszak.

Apám hazavitt egészen a kollégiumig, halvány mosoly ült ki az arcára, úgy vette elő a kesztyűtartóból nagyapám karóráját. Büszke vagyok rád, mondta, és segített rácsatolni a csuklómra. Jó szorosra húzta, hogy ne lötyögjön. Tárcanovellák a Telexen minden hétvégén.

Petya otthon már csak arra emlékezett, hogy Farkas egy kockás szalvétát gyűröget a kezében, és sírós hangon azt mondja, az apjuk otthon nagyon megverte az anyukáját, és azzal fenyegetőzött, hogy rájuk gyújtja a házat. Telextárcák.

Hogy megrekedt, hogy egy nappal később indul, mert megrekedt és nem indítják el, vagyis már elindították, de visszafordították, és benne vannak az utasok, és most az egyik megpofozta a légikisasszonyt, aki most sír. Telextárcák.

Van valami listájuk, suttogja. A szatócs Waldnert állítólag megszurkálták. Azt kiabálták, hogy lehullott róla az álarc, ávós volt. Mikor volt ávós az a nyomorult? Telextárcák.

Kiöblítettük a fogmosó poharakat, és kitöltöttük a mosogatószer-kék italt. Hűtlennek mondtuk az Annamarit, nem valónak a Zsoltihoz. Sértőket feltételeztünk szegényről, és rosszakat kívántunk neki. Telextárcák.

Nem idegen testek ékelődnek be a pince sötét terébe, hanem a mieinké, az ő otthonosan ismerős testszaguk. Emberszag, magyarszag. Telextárcák.

A képernyőn a sok kis ablakban a különféle rokonaim még mindig tapsolnak, a középső ablakban gubbaszt a férjem, ő persze nem tapsol, a bal felső sarokban meglátom a gyerekeimet, mögöttük állok én, kilóg a fejem a téglalapból. Telextárcák.

Anyai nagyapámra gondolok, aki szintén lehúzott három évet valahol az Ural mögött. De hát nem lóverseny ez, hogy kinek a kije szenvedett többet és súlyosabban. Telextárcák.

Hallottam, hogy Anya tisztán belemondja a telefonba, hogy tudják, mit, megcsókolhatják a seggét, ha már úgyse szégyellik magukat, aztán letette a kagylót. Telextárca.

Fél órájába se telik, de az örökkévalóság öleli meg. Ringatni fogja. Igazgató asszony, maga végre megtudja, milyen a vég! Telextárcák.

Eredményeinket elsősorban magunknak köszönhettük, ám a körülmények is kedvezően alakultak. A selejtezők új rendszere, valamint az, hogy a politika is fontos tényezőként, mi több, eszközként tekintett a futballra, egyaránt a kezünkre játszottak. Telextárcák.

Ösztöncsávó vagyok, szokták rám mondani, egyetértek, valamilyen szinten büszke is vagyok rá, ráérzek a dolgokra, adottság, tehetség, így születtem. Telextárcák.

Milán nem magyarázott sokat, határozott megállapításokat tett, azt mondta, a gyors döntések mindenre jók. Ezt nem értettem. Telextárcák.

Mintha kamerának pózolnának, mintha neki vetítenének, pedig nem tudják, hogy a rejtekhelyéről lesi őket. Egyfelől így még jobban fáj, másfelől... Telextárcák.

Apa keze szürkésbarna, a hamutól és a Népsport címlapjának olcsó nyomdafestékétől, fog az újság, apja fogja az újságot, ami megfogja őt, mondja. Ezen nevetünk. Már nem mint apa és fia, hanem mint szurkolótársak. Telextárcák.

Én beteg se lehetek, nem fekhetek három hétig „enyhe tünetekkel”, a férjemet leszázalékolták, csak alkalmi munkákat tud vállalni, feketén. Telextárcák.

Minden nép volt egyszer barbár, van, amelyik még most is az. A bor, ez választja el a vadembert a civilizációtól. Telextárcák.

Elindulhat majd az az élet, ami mindenkinek elindul, aki épp abba a korba ér bele, amikor még nem tud az apró kis állatról, vagy ha tud, nem foglalkozik vele. Telextárcák.

A szemérem, az hiányzik, elszabadult, kiömlött a szégyentelenség, a rengeteg kitérdelt melegítő mind üzen, azt sikítják, hogy mindegy, már nem számít. Telextárcák.

Szerettem volna még elmondani neki, hogy megtettem, amit kért, és hallani akartam, hogy tényleg ez minden. Meg akartam esketni. Telextárcák, Tóth Krisztina írása.

Mit lehet csinálni egy vizespohárban álló hozzátartozóval, aki ezekben a percekben a Szovjetunióban raboskodik. Telextárcák, Kiss László írása.

A pocakunk kompóttal van tele, és nyomkodjuk a vízilovunk fenekéből kikandikáló fekete műanyagkarokat. Próbálunk minél több színes golyócskát nyelni be. Telextárcák, Vass Nobert írása.

Azt reméltem, behúz magával a mentőautóba, hogy egy láthatatlan lepellé válok, és ráborulok. Telextárcák, Mécs Anna írása.

Semmi nem lehet már olyan jó nekem, mint az a pillanat, amikor még csak a tekintetemmel tartom a nőt, a nézésemmel rántom magam át hozzá a halál szakadéka felett. Telextárcák, Szabó T. Anna írása.

Apával minden nyarat itt töltenétek, ebben a rózsaszín házban, a teraszáról biztos látni a tengert, minden reggel erre kelnétek, és minden este erre feküdnétek. Telextárcák, Harag Anita írása.