„Verecke híres útján fülemben nem ősmagyar dal rivallt, hanem egy sms némasága. Ahogy döcögtem, eszembe jutott, hogy is ne jutott volna, hogy ismertem egy családot, Pöndöreyéket, ami már nincs.” Az e heti Telextárca története egy utazásé, amiben nem az utazás a lényeg.

„Nyugtalanná vált, érezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudta volna megmondani, mi a baj. Megint megtörölte a homlokát, de a hátán is nyirkossá vált az ing.” Az e heti Telextárcában egy pár leül egy étterem teraszán, de a hétköznapi helyzet nem várt fordulatot hoz.

„A tíz liter súlyát tudod. Sima ügy. Tkp. a húszat is, hoztál már a kistelepről. De ez most táv, és harminc. Ez három kilométer, de legalább senki sem fogja látni, öregasszony nem könyököl a kapun, Feri nem szereli a Ladát a ház előtt.” Hogyan segít a Mekalor megtanulni regényt írni? – erről szól az e heti Telextárca.

„Mindig mondtam Ilonkának, hogy nem a lábammal van baj, hanem a cipőkkel. De hát lehet rendeset is találni, olyat, ami jó nekem.” Az e heti Telextárcában egy aprónak tűnő probléma akkor oldódik meg, amikor már késő lesz.

„Miután magához tért, feltételek nélkül szeretett bele a mentőápolóba. Másnap nem emlékezett semmire, csak mi láttuk fényleni.” Az e heti Telextárca egy groteszk történet egy osztálykirándulásról és egy fellángolásról.

„Akkor már gondoltam, hogy le fog lépni. Pedig azt is mondtam neki, hogy holnapután lesz a szülinapom. Ötvenkét éves leszek.” Kis falu, kisember, kis tervek – erről szól az e heti Telextárca.

„A gyászoló család, amely család most a kínai tudósok felfedezése miatt újra elkezdett gyászolni, és az özvegy engem kért fel, mint a legsikeresebb sms-regényírót, aki soha, egy pillanatra sem tagadta meg az örkényi tradíciót, hogy én búcsúztassam a megtalált testrészeket.” Az e heti Telextárcában Örkény István születésének 110. évfordulójára egy örkényi hangulatú írást olvashatnak.

„De akkor észreveszem, hogy Belphegor nemhogy nem nézi, nem is látja a Gizit. Sőt valószínűleg soha nem is látta, csak nem vettem észre, hogy nem látja, mert annyira a lánnyal voltam elfoglalva, és nem a fiúkkal, akik a lányt nézhetik.” Az e heti tárcanovellánk a hatvanas évek budai gimnazistái közé viszi el az olvasót.

„A csajok bent mondták, hogy meglátják ezeket a kisgyerekeket, és bőgniük kell. Ez is annyira cink volt, mondtam, hogy ja, nekem is, de amúgy nem volt igaz. Így agyban felfogom, meg minden, vágod, de érzésben kajak nincs meg.” Az e heti tárcanovellában arról olvashat, hogyan lopózik be a mindennapokba a háború.

„Nem szabad hősködni és nem szabad szépnek lenni. Öregedj meg, gyengülj le, vegyél vastag szemüveget, tégy úgy, mintha sánta lennél! Ha nő vagy, legyél csúnya! Vágd le a hajad! Pisilj be!” Az e heti tárcanovellában a hajdinakásától és egy orrnyereg édes összeráncolódásától eljutunk a kozmikus reményekig.

„Csak egy kis ízelítő, utolsó figyelmeztetés, az igazi katasztrófa rendelkező főpróbája. Kongatni a vészharangot, amíg új tudás nem fészkeli be magát a húsba.” Az e heti Telextárca egy olyan posztapokaliptikus vízió, amihez képest a Mad Max habkönnyű komédia.

„Furcsa szirénák vijjognak, sosem hallottam ilyen hangokat, mégis tudom, pontosan tudom, mit jelentenek, a busz mellett állok, nem tudom, hogyan kerültem ide, mikor szálltam le, nem tudom, hová lett a február kékes derengése.” Az e heti Telextárcában egy szürreális buszozás a legvégső végállomásra visz minket.

„Néhány nappal ezelőtt rám írt az ismert újságírónő. Fotóriportot szeretne készíteni Mimiről. A koncepció szerint Mimi virágszirmok között pózolna, mert az jobban mutat, mint az alomként használt faforgács. A képsorozat fantáziacíme az lett volna, hogy Hawaii.” A Telextárcákban egy különös szubkultúráról mesélünk.

„Nem lesz időm, annyi dolgom lesz, hogy bankszámláról bankszámlára pakolgassam a tanácsadói bevételeimet, ha majd ez mind így lesz, akkor mondhatjuk, hogy itt van már a hamajdhamár.” A Telextárcák mai részében: recept a közéleti versíráshoz.

„Vigyázzak, mert a kormány nagyon érzékeny. Ó, persze, érzékeny. Meg van jegyezve, anyukám! A lányka letekeri a csuklóvastag kötelet a kikötői cölöpről... Boldogulj, komám, nem kell hozzá diploma.” Az e heti Telextárcából kiderül, hogyan válhat egy könnyed motorcsónakázás túlélőtúrává.

Megint felhívta a fiát, és közben eldöntötte, hogy bármilyen fogadalmat is tett az utazás előtt, bármennyire is elhatározta, hogy ez alatt az egy hét alatt nem veszekszik vele, abban a pillanatban mégis üvölteni lett volna kedve vele.

„Szombaton este elő akartam venni a szelvényt, hogy a nadrágzsebembe tegyem. Arra készültem, hogy hétfőn felvesszük a nyereményt. Nem volt a szőnyeg alatt. Rákérdeztem. Anyám a lehető legtermészetesebb hangon közölte, hogy nála van, takarítás közben megtalálta.” A mai Telextárca arról szól, hogy az embernek nem elég egyszer szerencsésnek lennie.

„Az apa felegyenesedik, megjelenik a vidék és a város között feszülő ellentét. A tisztaság és a romlottság feszül egymásnak, mert bár ellentétek, de nem vonzzák egymást.” Kiszakadás és otthontalanság, hazatérés és elvágyódás, apa és fiú feloldhatatlan feszültsége az e heti Telextárcában.

Leszögezhetjük, e két jeles személy és poéta, ebben az évben, 1835-ben kapcsolódott össze, még ha csak tudat alatt is, emberként esendő, költőként setesuta mivoltukban. Alternatív múlt az e heti Telextárcában.

Ilyenkor sokáig ébren lehetünk, éjfélig mindenképpen, mert olyankor van a boldogújévet köszöntés, amit elég gyakran Szultán bácsi kezd telefonon, mert ők Aradon laknak, és ha elég sok pálinkát iszik, éjfélre elfelejti, hogy ami náluk éjfél, az nálunk csak tizenegy. Múltidéző Telextárca arról, hogy az egész év olyan lesz-e, mint amilyen az első napja.

„Okosan és beosztóan élek, jól bánok pénzzel és idővel, nem etetem a gyereket kakaószármazékokkal, se pizzával, és mindig igazat mondok, szóval, várhatom, hogy jöjjön hozzám is a Jézuska.” A karácsonyi Telextárcában arról ír Grecsó Krisztián, hogy hogyan lehet megélni a napi rohanásban az ünnepeket.

Elragadják tőlem, és nekem tapsolnom kell, éreztetnem vele, hogy örülök annak, amit csinál, hogy nincs vele semmi baj. Telextárca a közelítő karácsonyról, egy gyerek és egy identitás elveszítéséről.

Marci újabb győzelmet könyvelhetett el, és továbbra is nap mint nap ott pöffeszkedhetett a roncsteherautó vezetőülésén. Még akkor is, ha igazából unta. A hatalom íze akkor édes, amikor van kin gyakorolni. Telextárcák.

Boldogan hívja az ügynök Csauszkit, lelkendezik, egészen mostanáig beszélgettek a hölggyel, áradozik a lakásról, valószínűleg ajánlatot fog tenni még ma. Csauszki azt mondja, épp hívni akarta az ügynököt, hogy közölje vele, ennek a nőnek nem adja. Telextárcák minden hétvégén.

Anyám szeretné, ha velük vacsoráznék a nappaliban. De szerintem ez még korai. Sokévnyi zsigeri gyűlöletet nem lehet lemosni egy közös és sikeres üzleti vállalkozás frissen csepegő nektárjával. Telextárcák.

Tudom, hogy igazam van – Bandi élvezte a nyertes pozíciót. Tudta, hogy nézik a barátai. Feszítette a büszkeség. Elvette a vaníliás fagyit, vitte az asztalhoz. Telextárcák.

Csatakos örömmel érkezünk a moziba, igazi páholyba ülünk, mint az urak. Aztán elindul a film, és mi várjuk boldogan a pucérságot, elégedetten ülünk a helyünkön, ám amikor a jól megérdemelt meztelenség végre feltűnhetne, nem tudunk a vászon irányába nézni. Telextárcák.

Az okozta neki a legnagyobb élvezetet, amikor Jocika a haját vágta. Ahogy a hajához nyúlt, mintha a hámsejtjei finom elektromos hullámokat közvetítettek volna végig az egész testén. Telextárcák.

Milyen jó, hogy otthon, indulás előtt még eszébe jutott az a múltkori pite. A különféle társkereső oldalakon szerzett tapasztalatai alapján a nők bizonyos kor felett számontartják a dobozkáikat, ő pedig semmiféle felületet nem akart adni a szemrehányásra. Telextárcák.

Hős volt a Papi, ahogy leverte, mennyit hallgattad ezt gyerekkorodban. Aztán hirtelen nagyon sok minden megváltozott. Átmentetek Papiékhoz vasárnapi ebédre, izgultál, nem tudtad, hogy ki is az a bácsi egyáltalán, kezdett elhalványodni a szemedben. Telextárcák.