„Nincs semmi, csak a sötét van, te magad sem vagy már, csak a sötét, a sötét, a sötét, a szédítő, örvénylő sötét, ami mélybe ránt, magába húz, magába fogad, eltüntet, elveszejt.” E heti novellánk a...

„Ő tanított meg sakkozni és fényképezni. Vasárnap kimentünk a szigeti állatkertbe a mesehajóval. Egyszer felpofozott, azután már nem nagyon beszéltünk.” E heti novellánk középpontjában egy apa-fiú...

Hét szó, öt másodperc, egy rádiószpot. E heti novellánkban egy óbudai panellakásba zsúfolódva élhetjük át, miért olyan drága előállítani a reklámokat.

„Gyakran szemeztek, mégsem váltottak egy szót sem a rendelésen túl. Szinte közös játékká vált, hogy ki bír hosszabban a másik szemébe nézni.” E heti novellánk a szerelmi viszonyok útvesztőjébe viszi...

„Csöngettek, és mintha bizonyítékot akarna megsemmisíteni, Dezső egészben tömte be a fánkot. [...] Már a tejüvegen keresztül felismerte Tibor sziluettjét.” E heti novellánk egy reggeli látogatással...

„...ha a séta nélküli golyók fehérek, az anyukáddal való sétát jelentők pedig pirosak, és száz golyód van összesen, ennyiből kell tehát vakon húznod, négy-öt piros golyód lenne az urnában.” E heti...

„De hogy jön ő ehhez? És miért tegez? Egy ilyen jelentéktelen fényforrás engem, az Örök Világosságot?” A Jóisten és egy szénszálas villanykörte különös párbeszéde a Telextárcák e heti novellájában.

„Cselekednem kellett, reagálnom az irdatlan zenebonára. Hol a mennyezetet kopogtattam a partvis csúcsával, hol a fűtőtestet ütlegeltem a nyéllel.” Káosz és teremtő kreativitás a Telextárcák e heti...

„Porosodik, porosodik, / a konyhában, a kamrában, / szaporodnak, szaporodnak / a telefonszámok, amiknek / már nincsen gazdája.” Háy János szövegének középpontjában az öregedés áll.