
„Ideje beszélni a szankciókról” – posztolta az X-re kedden Orbán Viktor. A korlátozó intézkedések nem vetettek véget a háborúnak, nem tették tönkre az orosz gazdaságot és Európának nem sikerült megfizethető forrással lecserélnie az orosz energiát, írta. „A brüsszeli bürokraták által megszerkesztett szankciók egy dolgot értek el: megsemmisítették az európai gazdaság versenyképességét.”
Bár a miniszterelnök a hét elején még az energiáról beszélt, „a” szankciók alatt egy sor büntetőintézkedést értenek az ársapkáktól a kiviteli és behozatali korlátozásokon át az egyéni, többek között vagyonbefagyasztással járó listázásig. Közülük a gazdasági szankciókat legutóbb idén január végéig hosszabbították meg: vannak köztük korlátozások a kereskedelemre, a pénzügyekre és a technológiai ágazatokra, polgári vagy katonai célokra is használható termékekre, iparra, közlekedésre, luxuscikkekre és bankokra. Utóbbiak között az orosz központi bank uniós tartalékait is zárolták, ami összegszerűen messze a legnagyobb, 200 milliárd eurót érintő intézkedés. Ezek mind véget érnének, ha január végéig nem döntenének újabb hosszabbításról.
Miután a magyar kormány behúzta a kéziféket, pénteken nem döntöttek az uniós nagykövetek, így a külügyi tárcavezetők hétfői találkozóján nem lesz formaság, hogy a hosszabbításba minden miniszter beleegyezzen.
A magyar kormány eleve halogatta a szankciók meghosszabbítását az Egyesült Államok elnökválasztására hivatkozva, Trump viszont hivatalba lépve keményebb szankciókkal fenyegette meg az oroszokat, ha nem vetnek véget a háborúnak. Orbán erre a péntek reggeli rádióinterjújában igazított az indokláson. Az ukránok és az oroszok idén már nem hosszabbították meg a lejáró gázszállítási szerződéseiket, így Ukrajnán keresztül már nem jön gáz Magyarországra és Szlovákiába. „Azt kérjük, hogy mondassák ki az ukránokkal, hogy vissza fogják állítani a gázútvonalat”, mert ez egy európai probléma. „Ha az ukránok segítséget akarnak, például hogy szankcionáljuk az oroszokat, akkor tessék újra kinyitni” a vezetéket, jelentette ki Orbán.
A hétfői ülés előtt a háttérben folyó egyeztetések mellett nyilvános üzengetés is elkezdődött. Az EU Tanácsának soros elnökségét ellátó Lengyelország miniszterelnöke, Donald Tusk szombaton azt írta, hogy ha Orbán blokkolja a szankciókat, „akkor teljesen egyértelmű lesz, hogy ebben az Európa biztonságát és jövőjét érintő nagy játszmában Putyin csapatában játszik, nem a miénkben”. Szerinte ha így tesz, akkor viselnie kell majd a döntése következményeit is. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter erre sorosozással reagált a lengyel kormányfőre: „lehet, hogy ezt egy Soros-ügynöknek nehéz megértenie, de ha már csapatokról van szó, akkor mi a magyar csapatban játszunk”.
A legutóbbi szankciókat a magyar elnökség alatt fogadták el
Az Európai Unió Tanácsa decemberben hagyta jóvá a legutóbbi, 15. szankciós csomagot, amivel az uniós testület közleménye szerint szűkítik Oroszország hadviselő képességét Ukrajna ellen. A miniszteri Tanács elnökségét év végéig a magyar kormány látta el, a külügyi tárcák vezetői, köztük Szijjártó Péter pedig egyhangúlag döntenek a szankciókról.
A külügyi az egyetlen tanácsi formáció, amit nem a soros tagállam minisztere vezet, de az eggyel lejjebbi előkészítő szinten az állandó képviselők magyar elnökséggel egyeztek meg. (Erről az elnökség azóta törölt X-fiókja is beszámolt.) Az elsőre ellentmondásnak tűnő lépés azt mutatta, hogy a kormány – legalábbis alsóbb szinten – tartotta magát az uniós elvekhez és szabályokhoz. Becsületes közvetítőként, az őszinte (hivatalos fordításban lojális) együttműködés jegyében elvégezte a feladatot.
Más kérdés, hogy ennek mennyire felel meg Orbán ellenkezése az egyhangúlag elfogadott intézkedések miatt – amiket politikailag az állam- és kormányfők, köztük személyesen ő is többször megerősítettek, és kimondták Ukrajna támogatását, amíg kell.
Orbán már 2022-ben is azt állította, hogy ha a szankciók megszűnnének, az infláció is megfeleződne. Ennek viszont épp az ellenkezőjével érvelt bő egy éve Surányi György volt jegybankelnök a Telex műsorában: az, hogy 2023 végére csökkent az infláció, szerinte nem kis részben azt mutatja, hogy a szankciók működnek, az segített lenyomni a drágulást, hogy az energiaárak – részben a szankciók segítségével – visszatértek a normális sávba. Így szerinte nem szankciós inflációról, hanem szankciós dezinflációról lehet beszélni, a magyar államnak pedig az egyik legnagyobb problémája inkább a megnövekedett, a GDP 4 százalékára rúgó kamatkifizetések súlya.
Mindenesetre az, hogy vajon működnek-e az Oroszországra kiszabott szankciók, 2022 tavasza óta visszatérő kérdés a nemzetközi sajtóban és politikában. A téma Magyarországot sem kerülte el: 2022 második felére a magyar kormány mantrájává, később nemzeti konzultációs témává vált, hogy az Oroszországra kivetett szankciók nem működnek, sőt valójában Európa saját magát bünteti velük, és Magyarország az egyetlen józan EU-tag, ami véget vetne a kártékony gazdasági háborúnak. Két éve a kormány határozatba is foglalta, hogy a szankciók miatt magasak az energiaárak.
A szankciók célja azonban nem az orosz gazdaság mielőbbi ellehetetlenítése. Erre szeptemberben Sz. Bíró Zoltán is kitért a Qubit Live eseményén tartott előadásában: az Oroszország-szakértő szerint a szankciós politika történetével foglalkozó, magukat komolyan vevő kutatók soha nem állították, hogy a szankciók rövid időn belül kifejtik hatásukat, mert a történelmi tapasztalatok sosem ezt mutatják. A szakértő szerint az kezdettől fogva világos volt, hogy egy akkora gazdaság, mint Oroszország, rövid távon semmiképpen sem fog megroppanni (bár több jel is arra utal, az orosz gazdaság látszólagos rugalmassága valójában egy túlfűtött állapot, amit a hadiipar és a rohamtempóban bővített infrastruktúra-fejlesztés pörget).
Közben az európai áramtermelésben egyre nagyobb szerepet kapnak a megújuló források az Ember kutatóintézet adatai alapján. A szél- és napenergia részesedése 2024-re 29 százalékára nőtt, míg a vízenergia és az atomenergia a 2022-es mélypont után tovább emelkedett.
A lefoglalt orosz jegybanki vagyon most a fő kérdés
Az energiaszankciók szapulásának felpörgetése mellett a magyar kormány nem ezeket döntheti be leghamarabb. A korlátozó intézkedések részeként lefoglalták az orosz jegybanki vagyon EU-ban tárolt részét. Így több mint 200 milliárd eurónyi értéken ülnek a belgiumi Euroclearnél. Felmerült, hogy a felhasználásával segítsék Ukrajnát, de sokáig nem kezdtek vele semmit, mert elvileg képesnek kell lenniük arra, hogy bármikor visszaadják, ha feloldják a korlátozást.
A megoldás az lett, hogy nem közvetlenül a vagyont, hanem a jövedelmét használják fel, amit a kamataiból nyertek. Elsőre lőszerre és légvédelmi eszközökre használták fel a pénzt úgy, hogy a magyar kormányt egy tartózkodása miatt meg tudták kerülni. A tartósabb megoldás az lett, hogy a G7-ekkel – azaz többek között az Egyesült Államokkal – megállapodtak egy 50 milliárd dolláros hitelről, amit a lefölözött profitból fizetnek vissza. Így a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: gyakorlatilag az oroszokkal fizettetnék vissza a kölcsönt, magához a vagyonhoz se nyúlnak, miközben az ukránok és hosszú távon az uniós adófizetők nyakába se tennének többletterhet.

A Biden-kormányzat viszont már a nyári megállapodáskor félt amiatt, hogy az uniós szankciót félévente szokták meghosszabbítgatni. Ha valaki megvétózná, az egész alól kihúzhatja a szőnyeget, ezért az Egyesült Államok kormánya szerette volna, hogy hosszabb időszakra terjesszék ki a büntetőintézkedést.
Látszott is, kiből lehet az a valaki: a magyar kormány nem ment bele, hogy az USA novemberi elnökválasztása előtt döntsenek. A tagállami Tanács elnökeként ugyanakkor a kormány tisztességes közvetítőként, udvarias nemnek számító tartózkodással végigvitte a hitel uniós részét a pénzügyminisztereken, ráadásul akkora, 35 milliárd eurós összeggel, hogy akár az Egyesült Államok nélkül is meg tudják adni a pénzt. Igaz, magát a kölcsönt a szankciókkal ellentétben akkor se tudta volna a magyar kormány vétózni, ha akarta volna: elég volt hozzá a minősített többség, mert a korábbi, 2027-ig nyújtott hitellel szemben ehhez nem kellett az uniós költségvetés biztonsági résén emelni, amit garanciának használtak.
Az USA decemberben beszállt, így az uniós hozzájárulást nagyjából felezni tudják, de a visszafizetéshez használt vagyon túlnyomó része ettől még mindig Belgiumban van. Januárban az EU már ki is fizetett a hitelből egy hárommilliárd eurós részletet Ukrajnának.
Orbán Donald Trump második megválasztásával hamar nekiállt, hogy megpróbálja bontani a konstrukciót: kapásból azt feszegette, vajon Európa egyedül képes lesz-e az eddigi katonai és pénzügyi támogatás fenntartására Ukrajna irányába. „Efelől komoly kétségek vannak, ezért új európai stratégiára lesz szükség”, erre akarta használni a nem sokkal később megrendezett budapesti csúcsot. A legnehezebb kérdésnek azt tartotta, hogy mi lesz a G7-es hitel sorsa.
Trumpra vártak, de ő még keményebb szankciókkal fenyegetőzött
A szerdai magyar kormányülésen „meglepetésvendégek” is részt vettek, köztük Ódor Bálint, aki a magyar kormány EU mellé rendelt állandó képviselője, a tagállami Tanácsban a miniszteri szint alatti, előkészítő munkáért felel. „Hosszú idő van még hétfőig, akkor kell az EU-s külügyminisztereknek döntést hozni.
Addig is konzultálunk az amerikai partnereinkkel természetesen”
– jelentette ki az ATV-nek Szijjártó Péter csütörtökön. A külgazdasági és külügyminiszter érdemi vitára számított hétfőn, ami nem arra utalt, hogy a pénteki, állandó képviselői ülésre akarta volna hagyni a döntést. A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely is kijelentette, hogy újra kell gondolni a szankciókat, bár őt már a következő csomagról kérdezték.
A Politicónak megszólaló diplomaták azonban arra számítottak, hogy a magyar kormány beleegyezik a hosszabbításba. Abból gondolták így, hogy Trump keményebb szankciókkal fenyegette meg az oroszokat, ha nem vetnek véget a háborúnak. Azt videónkban is összeszedtük, hogy Orbánék feltehetően nem erre számítottak Trump irányából:
Uniós források az EUobservernek is azt fejtegették, hogy a vétófenyegetés miatt „komoly az aggodalom, de Trump megjegyzései Oroszországról ezt kevésbé teszik valószínűvé”. Azzal, hogy Trump pont a szankciók izmosításával gyakorolna nyomást az oroszokra, „az USA érdekében állna, hogy az EU továbbgörgesse” azokat. „Azt hiszem, Orbán be fog állni a sorba Trump mögé egy szempillantás alatt” – mondta az EUobservernek egy uniós diplomata. A Politicónak is hasonló szellemben nyilatkoztak: „az elnök meglehetősen egyértelműen fogalmazott a szankciók kérdésében. Mi érdeke fűződhet ezután Orbánnak a folyamat kisiklatásához?”
Szijjártó: Nem minket kell győzködni, hanem az ukránoktól garanciát szerezni
Ezután jött Orbán péntek reggeli rádióinterjúja, és az ukrán gázszállítás kérdése. Korábban inkább a szlovák kormány tűnt hangosabb ellenzőnek, mert Robert Fico miniszterelnök szerint ugyan Magyarországon keresztül továbbra is kapnak gázt, de 500 millió eurónyi tranzitdíjtól esnek így el, ezért az uniós csatlakozási tárgyalások következő fontos lépcsőjénél. (Viszont ahogy azt a G7 részletezte, Magyarország közelebb kerülhet egy régiós elosztóközponti szerephez.)
Orbán elismerte: az ukrán átvitel kiesésével délről annyi gáz jön, hogy még a szlovákoknak is jut belőle, de „mondtam a kollégáimnak”, hogy „segítséget kérünk. Azt kérjük, hogy mondassák ki az ukránokkal, hogy vissza fogják állítani a gázútvonalat”, mert ez egy európai probléma. A miniszterelnök azzal érvelt, hogy „ugyan van alternatív útvonalunk”, de „amit csinálnak, annak következtében felmennek az árak”, ha pedig „rendesen viselkednének, akkor a benzinkutakon sem az az állapot lenne, ami most van”. (Ezeket az állításokat részletesebben is ellenőriztük.)
Most napirenden van a szankciók meghosszabbításának a kérdése, és „én behúztam a kéziféket”.
„Ha az ukránok segítséget akarnak, például hogy szankcionáljuk az oroszokat, akkor tessék újra kinyitni” a vezetéket. Ahogy arra a kézifékezés is utalt, az állandó képviselők pénteken nem egyeztek meg a döntésről.
Szijjártó szinte szó szerint Orbánt ismételte aznap délután Párizsból. A tárcavezető nem zárta ki élből, hogy hétfőn beleegyezzen a döntésbe, de arról is beszélt, hogy cserébe már a hétvégén ukrán döntést várna a visszavonásról. „Világos válaszokat és világos garanciákat akarunk annak érdekében, hogy hétfőn a külügyminiszteri tanácsülésen majd felelős döntést lehessen hozni.” Szijjártó szombaton telefonon beszélt Kaja Kallas külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel, de „nem minket kell győzködni, hanem az ukránoktól garanciát szerezni” – posztolta a miniszter Facebookra.
Egyelőre a hétfői ülés napirendjén szerepel, hogy döntést hoznak a szankciók meghosszabbításáról, és még mindig voltak olyan források, akik derűlátóan nyilatkoztak a Politicónak arról, hogy vajon megújítják-e az intézkedéseket. De az majd csak napközben derül ki, hogy szükség lesz-e további lépésekre.
A Financial Times szerint felmerült, hogy ha kell, Belgium királya egy 1944-es törvényre hivatkozva megtiltsa az említett 200 milliárd eurós orosz vagyon kivitelét az országból, de erről a Politicónak nyilatkozó források azt mondták, nem került az asztalra. Az EUobserver úgy tudja, tartaléktervként rendkívüli EU-csúcstalálkozó összehívását fontolgatják még a hónap vége előtt, hogy megpróbálják meggyőzni Orbánt, és ne kelljen a lefoglalt orosz vagyont visszaszolgáltatni.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szombaton felvetette: szívesen továbbítanának azeri gázt Európába. „Azt mondtam, többet nem fogunk orosz gázt továbbítani. Nem hagyjuk, hogy az oroszok nyerészkedjenek. De hagyjuk, hogy az azeriek keressenek? Örömmel. Segíteni fogunk a szlovákoknak? Örömmel. Ez az, amit gyorsan meg tudunk tenni”. Szerinte hamar meg lehetne kötni ilyen szerződést, vélte az RBK-Ukrajina hírügynökség szerint, miután néhány napja találkozott Ilham Alijev azeri államfővel. Azerbajdzsán és Ukrajna közt ugyanakkor történetesen ott van Oroszország. A törökök is bejelentkeztek, hogy szívesen vinnének több gázt az EU-ba, ami most nagyrészt épp azeri gáz.
Trumpot engesztelhetik a leválással az orosz LNG-ről
Közben az Orbán által látványosan támadott energetikai szankciók kérdésében egy másik szempont is egyre inkább napirenden van Trump hivatalba lépésével. Az orosz vezetékes gáz helyett a cseppfolyósított földgáz (LNG) sokkal fontosabbá vált Európa földgázellátásában, mint korábban, tavaly az LNG az európai gázszállítások 29 százalékát tette ki (2019-ben ugyanez még csak 18 százalék volt), aminek fele az Egyesült Államokból érkezett. Közben viszont megnőtt az orosz LNG behozatala is, ami miatt a magyar kormányból és a Fideszből többször is képmutatással vádoltak uniós országokat.
A Financial Times szerint az EU-nak nem lenne könnyű dolga, ha valóban megpróbálna a mostaninál nagyobb mértékben átállni az amerikai LNG-re. Tavaly az uniós vállalatok rekordmértékben importáltak Oroszországból, és ugyan a szankciós tárgyalásokban részt vevő EU-s diplomaták szerint be lehetne vonni a szankciók új körébe az LNG-t, ehhez mind a 27 tagállam egyhangú jóváhagyására lenne szükség, ami Magyarország és Szlovákia részéről vélhetően nem lenne meg.
Trump korábban és a megválasztása után is azt sürgette, hogy az EU vegyen több LNG-t az Egyesült Államoktól, és erre rátesz egy lapáttal, hogy az első lépései alapján a kínálatot is bővíti. Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök novemberben, nem sokkal Trump újraválasztása után Budapesten vetette fel, hogy az USA-ból hozott gázzal válthatnák fel az oroszt.
„Páros lábbal rúgta be az ajtót az új amerikai elnök. Már az első napon világossá tette sok egyéb mellett, hogy célja az amerikai olaj és gáz globális hegemóniája” – írta Hernádi Zsolt a Mandineren megjelent véleménycikkében.
„Jönni fog az amerikai cucc – nem is kevés”
– jósolta a Mol vezérigazgatója. Viszont arra is figyelmeztetett, hogy ez drágább, és szerinte az egyik függőséget cserélné le a másikra.
Az USA-nak elméletileg megvan a kapacitása ahhoz, hogy kiszorítsa az oroszokat az európai piacról, és az Európai Bizottság is jelezte, hogy kész tárgyalni. Az S&P Global Commodity Insights szerint Amerika és Európa összesen 10,3 millió tonna LNG-re kötött szerződést, és további összesen 9,5 millió tonna állhat még rendelkezésre globális exportra. Ez együtt meghaladja az EU által tavaly importált 17 millió tonna orosz LNG-t.

Az ár viszont már nehezebb kérdés. Az EU már eleve nehéz harcokat folytat az energiaárak letöréséért, amelyek a gyenge európai versenyképesség egyik fontos okát jelentik (az uniós gázárak nagyjából háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban), márpedig a Financial Times egy magas rangú uniós tisztviselőre hivatkozva azt írja, az ár kérdése lesz a döntő. Anatol Feygin, az amerikai Cheniere Energy nevű LNG-exportőr kereskedelmi vezetője szerint is inkább a kereskedelmi döntések és az árjelzések fogják meghatározni az Európába irányuló LNG-exportot, nem kormányrendelet. „Az Egyesült Államok nagyban különbözik Katartól és a világ más részeitől, itt nincsenek közvetlen kormányközi ügyletek” – nyilatkozta a lapnak.
Hasonló fenntartásai vannak Németországnak is, Robert Habeck német alkancellár a héten azt nyilatkozta, nem valószínű, hogy az ország sokkal több LNG-t tudna vásárolni Amerikától, mert az importja 90 százaléka már így is onnan érkezik. Szerinte nem sok mindent tudnak tenni, azt leszámítva, hogy kevesebb vezetékes gázt vásárolnak Norvégiától, ami viszont drágítaná a beszerzést. Habeck arról is beszélt, „a piacgazdaság ellentéte”, ha előírják, hogy a cégeknek az Egyesült Államokból kell LNG-t vásárolniuk, nem pedig onnan, ahonnan a legolcsóbb lenne.
Az amerikai LNG-exportőrök mindenesetre lelkesen várják Trump bejelentéseinek következményeit, bár egy részüknek azért így is vannak fenntartásaik. Az egyik, hogy a korlátlan export megnövelné a hazai gázárakat (a Biden-kormányzat egy korábbi tanulmánya 31 százalékos növekedést prognosztizált 2050-re), az iparág egy része pedig attól tart, hogy az új terminálokra elhamarkodottan kiadott engedélyek komoly jogi kockázatokhoz vezetnek.
Az Egyesült Államok LNG-exportja a több mint 87 millió tonnás mennyiséggel rekordot döntött tavaly, az átlagárak azonban csökkentek: 2024 januárja és októbere között 18 százalékkal csökkent az ár a 2023-as, és 50 százalékkal a 2022-es árakhoz képest. A Reuters egyik elemzője szerint az alacsony árak ahhoz vezethetnek, hogy a gáztermelők nem merik növelni a termelést, még akkor sem, ha a Trump-kormányzat egyébként erre biztatja őket.
Januártól a lengyel kormány vette át a magyartól a soros elnökséget az EU Tanácsában. A Politico januárban egy olyan dokumentumot szerzett meg, amiben a lengyelek mellett kilenc másik tagállam sürgeti: a lehető leghamarabb tiltsák meg az orosz LNG-behozatalt. A decemberben újjáalakult Európai Bizottság energiaügyekért felelős tagja, Dan Jørgensen teljesen függetlenné tenné az EU-t az orosz gáztól és olajtól, ehhez a testület első száz napjában le akar tenni egy tervet az asztalra.