Oroszok, szankciók, háború: mintha a Jobbik 2014-es kommunikációs kisfüzetéből dolgozna a kormány
2023. március 26. – 07:32
„Magyarország nem kér a háborúból, akár a NATO-tagsága ellenére is, kívül akar maradni” és „A szankciók komoly gazdasági károkat okoznak” – ismerősen csengő mondatok, amikről nem is gondolnánk: 2014-ben már elmondták őket.
Háborúból kimaradás, rossz szankciók, gazdasági kapcsolatok fenntartása az oroszokkal, és az eurázsiai országok gazdasági jelentősége – ügyek, amiket a Vona Gábor által vezetett Jobbik 2014-2015-ben tartott fontosnak, és ügyek, amiket a magyar kormány napjainkban fontosnak tart.
Ez a cikk akár egy egyszerű kattintgatós kvíz formájában is elkészülhetett volna. Ki mondta: egy kormánytag 2023-ban vagy a Jobbik képviselői 2014-ben? A kitöltőnek nem lenne egyszerű dolga, mert vannak olyan mondatok, amelyek a 2014-ben még erősen oroszpárti Jobbiktól, majd 2023-ban Orbán Viktortól ugyanúgy, vagy nagyon hasonló formában hangoztak el. Összehasonlítva a két kommunikációs stratégiát, különösen Orbán Viktor Oroszországgal kapcsolatos mondatait, egészen érdekes hasonlóságokat találhatunk.
A Jobbik 8-9 évvel ezelőtt az oroszokkal való gazdasági együttműködés fontosságáról, a kapcsolatok fenntartásáról, a közép-ázsiai országokban (a Türk Tanács országaiban) rejlő gazdasági potenciálról, hibás EU-s szankciókról és NATO-tagként a háborúból való kimaradásról is beszélt. De sok a hasonlóság Orbán Viktor 2023-as és Vona Gábor 2015-ös évértékelőjében is. Kilenc év elteltével ugyanazt a mantrát halljuk, csak mástól.
Szankció = rossz, háborúból ki kell maradni
A szankciókat az Európai Unió nem 2022-ben, az orosz–ukrán háború kirobbanása után alkalmazta először. 2014-ben, mikor az oroszok annektálták az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet – bár kevésbé szigorúan –, de szankcionálták Oroszországot. Ezt akkoriban egyetlen párt sérelmezte: a Jobbik. „Az Oroszország ellen bevezetett szankciók és az orosz válaszlépések komoly gazdasági károkat okoznak minden európai országnak, köztük hazánknak is.” Ez akár egy idézet is lehetne egy kormányinfóról, azonban ezt nem egy kormánytag, hanem Gyöngyösi Márton, a Jobbik jelenlegi elnöke mondta 2014-ben, aki ekkor az Országgyűlés külügyi bizottságának volt az alelnöke.
A kormány, a Fidesz–KNDP és a miniszterelnök álláspontja jól ismert a mostani uniós szankciós politikáról. Hibának tartják a szankciókat, sőt arról beszélnek, hogy a gazdasági válságnak is azok az okozói. Orbán tavaly ősszel azt mondta az Oroszország elleni szankciókról: „Brüsszelben azt gondolták, hogy a szankciós politika majd jobban fog fájni az oroszoknak, mint az európaiaknak. Ez nem így történt, nekünk fáj jobban”. A miniszterelnök szerint amennyiben megszüntetnék a „brüsszeli szankciókat”, akkor az infláció megfeleződne.
Orbán és a 2014-es Vona Gábor hasonlóan gondolkoztak a háborúból való kimaradásról is. „Egyre jobban valószínűsítik a háború kiszélesedését, nem csupán jelenlegi leplezett formájában, hanem akár nyílt NATO és Oroszország konfliktusként. A dolgok a fejünk felett zajlanak. Azt viszont egyértelművé tehetjük: ebből a háborúból Magyarország nem kér, abból, akár a NATO tagsága ellenére is, kívül akar maradni” – mondta Vona Gábor 2015-ös évértékelőjén, miután előző évben az oroszok elszakították a Krím félszigetet Ukrajnától.
Eltelt kilenc év és az idézett mondatok – bár némileg más formában –, de gyakorlatilag megismétlődtek, de már nem Vona Gábor, hanem Orbán évértékelőjén: „Ezért, ha Magyarországot meg akarjuk óvni, ha békés életet akarunk magunknak, csak egyetlen választásunk marad: az orosz–ukrán háborúból ki kell maradni. Ez eddig sem volt egyszerű, és ezután sem lesz az, mert mi a nyugati világ része vagyunk, NATO- és európai uniós tagok, és ott rajtunk kívül mindenki a háború pártján áll” – mondta a miniszterelnök 2023 februárjában, évértékelő beszédében. A háború kiszélesedéséről is sokat beszél a kormányfő: legutóbbi rádióinterjújában azt mondta, hogy „soha ilyen közel nem voltunk ahhoz, hogy egy lokális háború világháború legyen”.
A másik hasonlóság a 2015-ös Jobbik álláspont és a kormány, illetve Orbán Viktor mostani üzeneteiben, hogy hangoztatják: valójában az oroszoknak és az amerikaiknak kellene megegyezniük a konfliktus lezárásáról. A kormánytagok az utóbbi időben több nyilvános fórumon is arról beszéltek, hogy először az oroszoknak és az amerikainak kell tárgyalóasztalhoz ülniük.
„Fontos először is kijelenteni, hogy mindez nem polgárháború, de nem is egy ukrán–orosz konfliktus, hanem egy amerikai–orosz háború, amelynek csupán színtere Ukrajna”
– fogalmazott a 2014-ben kirobbant konfliktusról Vona Gábor.
Bár a kormánypárti politikusok és miniszterek azt nem jelentik ki, hogy az orosz–ukrán háború valójában egy orosz–amerikai konfliktus, erre utaló mondatok sokszor elhangzanak.
A külügyminiszter például nemrég arról beszélt, hogy „remek lenne, ha az amerikaiak és az oroszok végre beszélnének egymással, és megtennének mindent annak érdekében, hogy ezt a háborút minél gyorsabban le lehessen zárni”. De évértékelőjében Orbán is hangsúlyozta: béke akkor lesz, ha az amerikaiak és az oroszok tárgyalnak egymással.
A „félázsiai népség” jó, ha keletre is üzletel
Hogy Magyarország gazdasági előrehaladását és felemelkedését mi hozhatja el, abban is viszonylagos egyetértés mutatkozik a 2014-es Jobbik és 2023 Orbán Viktora között. Kilenc éve Vona Gábor a „turáni népek” közeledését szerette volna: kulturális, gazdasági és politikai téren is közelebb hozta volna Magyarországhoz Törökországot, Kazahsztánt és Oroszországot. „Meg vagyok győződve, hogy itt sokkal több lehetőség kínálkozik Magyarország számára, mint az EU oldaláról” – mondta a párt akkori elnöke egy orosz lapnak. Sőt, Vona Eurázsiai Unióról is vizionált, ami szerinte elkerülhetetlen és fontos.
Ha Eurázsiai Unió nem is lett, a turáni népekhez folyton közeledik Magyarország. Ennek jelentőségét Orbán többször itthon, többször pedig személyesen a Türk Tanácsban hangoztatta. A Tanácsnak tagja többek közt Kazahsztán, Törökország, Azerbajdzsán és Üzbegisztán is. A hivatalos nevén a Türk Államok Szervezetében 2018 óta Magyarország már megfigyelő tagként is részt vesz.
A gazdasági fejlődésben Orbán szerint a türk államok kulcsszerepet játszhatnak: „Itt együtt vagyunk európai, kaukázusi és közép-ázsiai országok, amelyek a kölcsönös tisztelet alapján kapcsolódnak össze egymással, jó példát adva az egész világnak” – mondta korábban a miniszterelnök. Orbán egyébként kormányon meg is valósítja, amit korábban Vona Gábor ajánlott. Csak az elmúlt néhány hónapban a miniszterelnök a „magyar–türk kapcsolatok erősítése érdekében” járt Törökországban, a karmelitában fogadta a Türk Államok Szervezetének főtitkárát, Azerbajdzsán pedig január vége óta Magyarország „kiemelt stratégiai partnere”.
2014-ben a Jobbik elnöke Oroszországban is tárgyalt, Vona Gábor ekkor nem az orosz elnökkel egyeztetett – mint Orbán azt a háború előtt többször is megtette –, hanem többek közt az orosz kormányzó párt vezetőjével. Vona a találkozóról beszámoló Facebook-posztjában arról írt, hogy a tárgyalások megerősítették abban, hogy a magyar–orosz kapcsolatok előtt biztató jövő áll. Hozzátette: „Ez pedig mind a magyar gazdaság, mind az ország energiabiztonsága, mind a kárpátaljai testvéreink jövője szempontjából létfontosságú.” Azt, hogy az oroszok a magyar energiabiztonság miatt továbbra is fontos partnerei Magyarországnak, azt Orbán és több kormánytag is hangsúlyozta az utóbbi hónapokban.
Magyarország energiabiztonságáról legtöbbször a külügyminiszter, Szijjártó Péter beszél. Míg a háború első hónapjaiban sokkal inkább a gáz és a kőolaj esetében merült fel a biztonság kérdése, addig az utóbbi hónapokban már a nukleáris technológiákra helyeződött a hangsúly. Szijjártó novemberben azt mondta, hogy semmilyen új, a nukleáris energiára vonatkozó szankciót nem támogatnak, ami „Magyarország érdekeivel ellentétes, például veszélyezteti az energiabiztonságot”. Mindezt kiegészítette azzal, hogy Magyarország elégedett az orosz beszállítókkal, és nukleáris fűtőelemeik „hosszú távú garanciát jelentenek a magyar energiabiztonság számára”. Bár az oroszokkal való kapcsolatról nem esett szó, az mégis sokat mond, hogy Szijjártó Péter az EU kifejezett kérésének ellenére tárgyalt az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval.
A Jobbik nem csak kommunikációjában volt oroszbarát
Ahogy telik az idő, persze a politikusok és pártok véleménye is változik. 2015 óta sokan kiváltak a Jobbikból: a radikálisabb politikusokból létrejött a Mi Hazánk, de akad olyan is, aki a DK-ban folytatta. A Jobbiknál 2014-ben még arról beszéltek, hogy Vona Gábor miniszterelnökké választása esetén első útja Moszkvába vezetne, sőt hivatalos utat is szerveztek az oroszok által elszakított Krímre. De nemcsak szavak, hanem tettek szintjén is aktívak voltak: két jobbikos politikus – Gyöngyösi Márton és Szaniszló Adrienn – megfigyelőként is részt vett a kizárólag Oroszország által elismert donyecki és luhanszki szakadár népköztársaságokban tartott választáson.
Gyöngyösi Márton ma már a Jobbik elnökeként kifejezetten oroszellenes hangot üt meg. Elég megnézni a Facebook-oldalát, ahol gyakorlatilag minden második bejegyzésében arról ír, hogy a miniszterelnök „a vasfüggöny keleti oldalán képzeli el Magyarországot”. Ezzel szemben pedig a Jobbik-Konzervatívok Európa mellett foglalnak állást. Gyöngyösi arra is utalt, hogy Orbán Putyin, illetve az oroszok ügynöke, és azzal is vádolja a miniszterelnököt, hogy ki akarja vezeti az országot az európai közösségből.
Az oroszbarát Jobbikban is aktívan politizáló képviselő, aki korábban még elment szavazatszámlálónak az Oroszország által elismert népszavazásra, most arról ír, hogy „jobboldalinak lenni nem oroszimádat”. De ahogy a párt elnöke, úgy maga a Jobbik is EU-párti lett, akik szerint az oroszoktól való függés rossz Magyarország számára. Március 15-ei 12 pontjukban például követelték a „Putyin-párti szellemi csapatok” kivonását a magyar belpolitikából.
A Jobbik korábbi oroszpártisága abszolút nem volt véletlen: utólag a párt több, korábbi politikusáról kiderült, hogy orosz érdekképviseletet láttak el Magyarországon, illetve az EU-ban. Az egyik legismertebb példa Kovács Béla, a Jobbik volt európai parlamenti képviselője, akit kémkedés miatt végül öt év fegyházra ítéltek. Kovácsot, aki az eljárás egy része alatt a Jobbik tagja is maradt – 2014-ben vádolták meg és csak 2017-ben lépett ki – első fokon felmentették.
A vádirat szerint Kovács operatív feladata volt, hogy Oroszország hatalmi érdekeit erősítendő, az EU politikáját gyengítő csoportokat hozzon létre az EU-ban.
Azzal is gyanúsították, hogy kapcsolatban volt az orosz hírszerzéssel: azután, hogy 2010-ben EP-képviselő lett, energetikai ügyekről és az EP-választásról is adott át információkat, mindemellett a politikus két évig orosz katonai hírszerzőként is dolgozott. A vád fellebbezése után aztán Kovácsot öt év fegyházbüntetésre ítélték. A büntetés végrehajtását azonban felfüggesztették, mivel Kovács Béla jelenleg Moszkvában él. Az expolitikuson itt hajtottak végre agyműtétet, korábban a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy, „olyasmire is emlékszem, amire nem is kellene”.
De nem a Moszkvába menekült Kovács Béla volt az egyetlen jobbikos, akinek orosz kapcsolatai vagy összeköttetései voltak. 2017-ben a német ZDF egyik műsora foglalkozott azzal a témával, hogy egy belarusz oligarchán keresztül orosz források kelet-európai Nyugat-ellenes mozgalmakat támogatnak. Elhangzott, hogy a belarusz közvetítőn, Alekszandr Uzovszkijon keresztül a Jobbik 10 ezer eurót kaphatott.
De az időközben néppártosodott Jobbik környékén is fel-felbukkantak még orosz szálak: két évvel ezelőtt a Jobbik – azóta a pártból kizárt – újpesti képviselője, és egy exjobbikos társa egy oroszokhoz köthető szervezet pénzén mentek Afrikába választási megfigyelőnek. Szabó Balázs, újpesti önkormányzati képviselő és a volt parlamenti képviselő – a Jobbikból már korábban távozó –, Samu Tamás Gergő egy Kremlnek fontos választás megfigyelésében segített a Közép-afrikai Köztársaságban.
