Kijev – érthető módon – nem akar üzletelni Moszkvával, de a gázszállítás leállítása neki fáj a legjobban

2025. január 1-től az utolsó előtti nagy kelet-nyugati, vagyis orosz gázt, Nyugat-Európába szállító vezeték is leállt. 2021-ben, az orosz–ukrán háború intenzív szakasza előtt Nyugat-Európát 40 százalékban Oroszország szolgálta ki földgázzal, ma ez az arány már bőven 10 százalék alatti. Három éve még négy nagy vezeték működött:

• a Jamal, amely Bovanenkovóból (Jamal-félsziget) indul és Górzyca (Lengyelország) a vége. Ez a vezeték már rég nem működik.
• Az Északi Áramlat 1 egy orosz–német vezeték, Viborg (Oroszország) és Greifswald (Németország) között, a vezetéket a Balti-tenger alatt megrongálták, nincs rajta szállítás.
• A Testvériség vezetékrendszernek több ága is van, az északi Szlovákiába, a déli Magyarországra jön Ukrajnán keresztül. Ez most, vagyis 2025. január 1-től nem működik.
• Végül van egy vezeték, ami még szállít, ez a Török Áramlat balkáni ága, vagy más elnevezéssel a Balkáni Áramlat, amely Ukrajnát elkerülve a Fekete-tengeren keresztül, Törökországon, Bulgárián és Szerbián át jön Magyarországra.

Szörnyű helyzet

Vilfredo Pareto olasz közgazdász egy ismert fogalomnak, a Pareto-hatékonyságnak a szülőatyja. A fogalom arról szól, hogy az a Pareto-optimum, amikor egy gazdasági szituációban már senkinek nem lehet javítani a pozícióját, csak a másik rovására. Az európai gázpiacon január 1-től most sikerült egy olyan helyzetet teremteni, amikor hirtelen szinte mindenkinek, aki érintett, sokkal rosszabb lett a pozíciója. Elsősorban Ukrajnának, de Oroszországnak, Szlovákiának és Ausztriának is. Hiába a háború nem feltétlenül egy észszerű dolog, igaz, sajátos módon akár nyertese is lehet a helyzetnek, Magyarország, Bulgária, esetleg Románia.

A nemzetközi gázpiac egy nagyon transzparens világ, látni az áramlást, az árakat, minden áttekinthető. 2025. január 1-jén reggel egy csapásra az látszik az ENTSO-G különféle kimutatásain, hogy Ukrajna és Moldova felé valóban nem megy orosz gáz. Ausztriában és Szlovákiában pedig hirtelen megdrágult a gáz.

Nekünk, magyaroknak persze önző módon az a legfontosabb, hogy velünk mi van, ez pedig az FGSZ oldalán látszik. Magyarországra ömlik be a gáz Szerbia (Kiskundorozsma a határpont) felől, de Horvátország (Drávaszerdahely) és Románia (Csanádpalota) felől is jön gáz, viszont mi látjuk el Ukrajnát (Beregdaróc) és Szlovákiát (Balassagyarmat) is gázzal.

Miről szól ez az egész? A háború miatt a tavaly év végével kifutó orosz–ukrán gázszállítási szerződést nem sikerült megújítani. Fokozza a problémát, hogy a Testvériség gázvezeték az oroszországi Szudzsa falu közelében lép be Ukrajnába, ott konkrétan is harcok zajlanak, amióta az ukrán erők behatoltak az orosz Kurszk régió területeire.

Az ukrán cégek és az orosz Gazprom között nincs új megállapodás, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök többször is kijelentette, hogy országa nem engedi, hogy Oroszország milliárdokat keressen a vérükön. Természetesen mindez érthető, hiszen elég fura az, amikor két állam katonái öldökölnek, de közben a felek üzleti megállapodásokat is kötnek egymással. A baj csak az, hogy a tranzit végével Ukrajna még kiszolgáltatottabb és még szegényebb lesz, sokkal többet veszít a tranzit felfüggesztésével, mint maguk az oroszok.

Első hatások

Igaz, gyorsan hozzá kell tenni, hogy a gázpiaci szakemberek szerint korai még mélyebben értékelni, az első piaci reakciók nem is olyan erősek, ráadásul január 1-e eléggé álmos nap, kisebb tételek is elmozdíthatják az árakat.

A Testvériség leállításával mindenesetre Szlovákia és rajta keresztül Ausztria, illetve Olaszország maradt orosz gáz nélkül. Ezek hagyományosan nem túl drága gázpiacok, a jegyzések az európai benchmark, vagyis a holland TTF-ár körül szoktak alakulni, az osztrák árak most 3 euróval a holland TTF benchmark-ár fölé mentek, de messzemenő következtetéseket még tényleg nem kell levonni.

A szakemberek abban bíznak, hogy majd lemegy az ortodox Karácsony, nagyjából január 13-án, hétfőn már visszatérnek az ünnepekről a politikusok és az üzletemberek, talán csak lesz valami megoldás. Most ugyanis dráma van, de aztán lehet, hogy amikor mindenki megijed, akkor egy-két hét múlva lesz valamilyen megállapodás. Oroszország ugyanis maga sem szívesen mond le a még megmaradt nyugati piacairól, így például Szlovákiáról, de a nagyobb baj Ukrajnában van.

Ukrajna kevés bevételéből kiesik 800 millió – egymilliárd dollár tranzitdíj. Ha pedig a Gas TSO ukrán gázszállítási cég fő bevétele kiesik, akkor a cég az ukrán vállalati ügyfeleknek számol fel magasabb rendszerhasználati díjat. A Reuters szerint konkrétan négyszeresére nőnek a belföldi díjak (kitárolás, betárolás, szállítás), Dmytro Lyppa, a Gas TSO vezetője szerint még így is mértéktartó a cége, mert valójában a bevételeinek a 85 százaléka esik ki.

A Nyugat persze segíthet, de az biztos, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő mellett most lett egy másik nagy kritikusa Kijevnek, Robert Fico szlovák államfő is fenyegetőzött, hogy ha Kijev nem segít a gázügyben, akkor Szlovákia pedig majd nem ad áramot cserébe Ukrajnának, és Fico azonnal ki is utazott Moszkvába.

De Ukrajnának az sem jó, ha az ukrán vállalati szektor még kiszolgáltatottabbá, versenyképtelenebbé válik, a lakosság földgázellátása pedig csak jelentős magyar segítséggel valósulhat meg.

Magyar pozíció

Magyarország egyszerre vesztese és nyertese a folyamatnak. A több cső mindig jobb, mint a kevesebb cső, ha egy szállítási útvonal kiesik, az nem öröm. Ugyanakkor Magyarország annyiban dörzsölheti is a markát, hogy időben kialakította az Ukrajnát kihagyó szállítási útvonalát, vagyis a déli betáplálási lehetőségét, Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül kapja az orosz gázt.

Az ukrán rendszer arra volt kiépítve, hogy nagy nyomással keletről, nyugatra megy a gáz, az egész rendszer értelmetlenné, értéktelenné válhat. Ez most mind kiesett, egyedül az a déli útvonal megy, ahol a cső a végén mi vagyunk, még akár gázpiaci nagyhatalom is lehetnénk. Szerbia is lehetne ilyen, de ő nem uniós, Bulgária pedig nem vesz orosz gázt. Csak valójában minden sérülékeny, ha csak Magyarország vesz az unióban orosz gázt, vagy rajtunk keresztül Ukrajna, Szlovákia, akkor sem az uniónak, sem Oroszországnak nem lesz fontos ez az egész. Vagyis első körben Szlovákia a vevői oldalon a legnagyobb bukó, de természetesen mi sem lehetünk abban biztosak, hogy a jelen helyzetünk fennmarad.

Végül Magyarország felől Moldova kicsi gázpiaca nem túl lényeges, de Chișinăuban szintén nagy a baj, mert az állam áramellátása egy orosz gázzal működő erőműre épül. A vezetés elaludt, nem volt arra felkészülve, hogy Bulgárián és Románián keresztül szerezzen be gázt. Ez azért megoldható, de átmenetileg energiakorlátozások is elképzelhetőek.

Az oroszokkal szemben harciasabb lengyelek, németek segítséget ígérnek Ukrajnának, Szlovákiának, de a Testvériség leállásával Európa megint egy kicsit rosszabb gazdasági helyzetbe került, mindig amikor kiesik egy kedvezőbb árú gázforrás, az unió kelet-közép-európai része megint egy kicsit versenyképtelenebb lett.