Honnan kapjunk a jövőben földgázt? Egy újabb ötlet: Görögországból!

Akit érdekel Magyarország gázellátásának jövője, az lassan annyi megoldást hallhat, mint égen a csillag:

• Vegyünk továbbra is az oroszoktól, hiszen az olcsó, a vezetékek megvannak, csak vége lesz egyszer a háborúnak!
• Építsünk vezetéket Szlovénia felé, érjük el Észak-Olaszország LNG-kikötőit!
• Bízzunk Romániában, majd elkezdik egyszer kitermelni a Fekete-tengerből a földgázt, abból jut nekünk is!
• Németország is sok cseppfolyósítottföldgáz-, vagyis LNG-terminált fejleszt, megfordulhat a klasszikus irány, jöjjön a jövőben nyugatról a gáz!
• Barátkozzunk Törökországgal, Azerbajdzsánnal, Türkmenisztánnal, hátha elkészül a Szolidaritási Gyűrű, és új keleti piacokról kaphatunk gázt.

Egy ilyen ötlet az itthon még talán kevésbé ismert terv, a Vertikális Gázfolyosó. Erősen leegyszerűsítve, ennek az a lényege, hogy a görög LNG-terminálokból csak uniós országokat érintve (Görögország, Bulgária, Románia) juthatna el hozzánk földgáz! Ám, hogy a képlet kicsit bonyolultabb legyen, ennek az elképzelésnek van egy ukrán–moldáv verziója is!

Most leginkább utóbbiról fogunk írni, mert mint azt a VG.hu közölte, a görög, a bolgár, a román, a szlovák és a magyar földgázszállító rendszereket üzemeltető társaságok vezetői munkamegbeszélést tartottak a Vertikális Gázfolyosó létesítéséről. Nem először tették, itt olvashat egy 2022. decemberi találkozóról és elhatározásról.

Ukrajna csak megfigyelő státuszban volt jelen, pedig valójában az elképzelés egyik verziójának a kulcsállama éppen Ukrajna, amelynek – elsősorban tárolói kapacitása és az országon áthaladó kelet–nyugati vezetékei (Testvériség gázvezetékek) miatt egészen nagyratörő tervei vannak Európa gázellátását tekintve.

Ukrajna? Hiszen, ott háború van, hogyan is lehetne alkalmas kritikus infrastruktúrákat működtetni, új szövetségeket szervezni? Gázpiaci szakértő forrásaink segítségével azt jártuk körbe, hogy mennyire reális ez az elképzelés, és azt tapasztaltuk, hogy a szakértők szerint akár erre is van esély.

Eddig nem kellett az alternatíva

Pár fogalmat tegyünk gyorsan tisztába! Arra, hogy Magyarországot Bulgárián és Románián keresztül érje el nem orosz eredetű gáz, több elképzelés is van. Az egyik a Vertikális Gázfolyosó (Vertical Corridor), amely az EU támogatásával alakuló ötlet, és nagy uniós gázvezetékeket üzemeltető cégek együttműködésén alapulna. A gáz maga a görög partoktól egészen Magyarországig, Szlovákiáig utazhatna.

A másik, szintén bolgár–román szállítást igénylő elképzelés a Szolidaritási Gyűrű (Solidarity Ring), amely inkább egy politikai kezdeményezés, miniszterelnökök, szakminiszterek az ötletgazdák. Itt nem görög, hanem török irányból érkezne az azeri és török gáz a régióba.

Mi most a Vertikális Gázfolyosó elképzelésébe megyünk bele jobban. Balogh József energetikai szakértő szerint ez ugyanis nagyon régi elképzelés, csak amíg zavartalan volt az orosz eredetű kelet–nyugati szállítás, amíg működtek a nagy vezetékek (a Testvériség, a Jamal, az Északi Áramlat), igazán senki nem foglalkozott az alternatív fejlesztésekkel.

Amikor ezek a vezetékek kiestek, leporolták a régi ötleteket. Az alternatívákkal pedig Európa nagyon jól járhat. Hiszen, ha a háborúnak egyszer vége lesz, és az orosz szállítások esetleg újra beindulhatnak (ez ma nem tűnik túl valószínűnek), akkor is a tárgyalásokon mindig előny a versenyhelyzet, vagyis, ha van alternatíva.

Két út, egy dilemma

A Vertikális Gázfolyosónak azonban több útvonala is lehetséges lenne, így a projekt nagyon leegyszerűsítve egy nagy dilemma előtt áll:

rövid, de ma még szűk úton jöjjön a gáz, vagy olyan hosszú úton, amely már kész van?

A rövid út: Görögország–Bulgária–Románia–Magyarország–Szlovákia. Ennek nagy előnye a célirányosság mellett, hogy csak uniós országokon haladna át, érvényesíthető az uniós jogrend. Viszont ehhez fejlesztés, vagyis tőke kellene, sok tőke.

A hosszú utat le se írjuk pontosan, mert az összevissza, ki-be rohangál olyan országokon át is, mint Ukrajna, vagy Moldova (sőt, Transznisztria). Ez a nagy transzbalkáni vezeték viszont már létezik. Utóbbi lehetőség miatt van az, hogy bár Ukrajna először csak megfigyelő szeretett volna lenni, valójában szeretne „befurakodni” a projektbe. Mindez nagyon is érthető. És itt jön egy újabb csavar, a jó gázüzlethez ugyanis nemcsak gázforrás (molekula), gázvezeték (szállítás), de gáztároló is kell.

És az ukránoknak mindez megvan, vagyis jó az infrastruktúrájuk, van vezetékük, és vannak hatalmas tárolóik, amelyeket szívesen bérbe adnának. Erről a Bruegel is írt egy tanulmányt. Vagyis az ukrán ajánlat így szól:

Hozzátok el hozzám a sok gázt, én majd elosztó leszek, tárolom, adagolom, lesz egy biztonságos és nem orosz eredetű gázellátásotok!

Magyarország és Románia inkább a direkt szállításban lenne érdekelt, nem akar még két államot (Ukrajna, Moldova) bevenni a buliba, mert ha hosszabb az útvonal, több a tranzitdíj, és ezek az államok is lecsípnek a saját fogyasztásuk miatt a gázból.

Bulgária és Ukrajna azonban szeretné a kerülőt, Ukrajna szempontjai érthetők, Bulgária pedig azért, mert nagyon kevés a saját tárolója, szívesen optimalizálna az ukránokkal. Bulgáriának tizedannyi kapacitása sincs, mint Magyarországnak, egyedül Chiren településen van egy tárolója, míg Ukrajnának ötször annyi tárolókapacitása van, mint nekünk. Vagyis, ha a görög LNG-terminálba megérkezik egy tanker, amelynek gázszállítmányát 12 napon belül ki kell pucolni a vezetékbe, mert csak ennyit lehet tárolni, amíg jön az új hajó, akkor Bulgáriának elemi érdeke egy olyan együttműködés, amiben ilyen kapacitás is van.

Ukrajna és Moldova nagy tervei

Jolsvai Zoltán, korábban Ukrajnában is dolgozó gázpiaci szakértő szerint az ukrán gázipart egyáltalán nem lenne szabad leírni. Mint a Telexnek elmondta, Ukrajna ilyen szerepe egy régi ötlet leporolva (ahogy az orosz mondás tartja: minden új ötlet csak egy elfeledett régi), de nagyon is megvan az alapja.

Amikor a szovjetek (német hitelből) elkezdték építeni a nagy kelet–nyugati vezetékeket, még nem a szibériai, hanem az ukrán gáz volt a forrás. Az ukrán gázipar a csúcsidőben évi 74 milliárd köbméter gázt termelt, de ma is lenne évi 25-29 köbméter kitermelési lehetősége.

Ráadásul a három nagy gázrégió (a Kárpáti, Poltavai, Lvivi régiókról van szó) közül a „Kárpáti” kifejezetten kedvező adottságú, egész Európában itt vannak a legkisebb munkamélységű kutak. Az 1 kilométeren belüli mélységet akkor tudjuk értékelni, ha például eszünkbe jut, hogy a makói találat 7 kilométer mélységben van, aminek érthetően más a kitermelésiköltség- és időigénye.

Az ukrán gázipar viszont később tetszhalott állapotba került, mert Moszkva azzal kontrollálta Ukrajnát, hogy visszafogta az ukrán termelést, inkább orosz gázt tett a vezetékekbe, ami egyfajta politikai és gazdasági póráz volt.

De arra, hogy megmaradt az ukrán gázipar, akár abból is emlékezhetünk, hogy Joe Bidennek is kritikus perceket okozott, hogy a fia, Hunter Biden, egy nagy (és eléggé kétes hírű) ukrán kitermelőtől, a Burisma Holdingtól kapott pénzeket.

Mindenesetre, ha Ukrajna meg tudja tartani a nyugati orientációját, akkor hosszabb távon is jó partner lehet az EU gázellátásában. Más kérdés, hogy Magyarország, az elmúlt hónapok súlyos konfliktusai okán mennyire örülne ennek.

Mindenesetre, ahogy Ukrajna, úgy Moldova is orientációt váltott. Mi arról beszélünk, hogy milyen nehéz a szénhidrogén-beszerzéseinket átalakítani, pedig mégiscsak itt vagyunk Európa középső részén. Képzeljük el, hogy Moldova eközben a keleti végeken a teljes gázrendszerét lecserélte, például a Gazprom-befolyású vezetéküzemeltetőjét, és uniós (értsd román) befolyású vezetéküzemeltetőre váltott. Voltaképpen ez is egy fontos építőkocka volt ahhoz, hogy elkezdődhessen újra a gondolkodás a Vertikális Gázfolyosóról.

A Vertikális Gázfolyosó és/vagy Ukrajna benne lesz-e a középtávú magyar gázellátásban? Nem kizárt, de nem is biztos. A lehetőség adott, csak a probléma a szokásos. Sok államnak kellene egyetértenie, sok pénzről van szó és még az is kérdés, hogy mennyit éri meg költeni az orosz leválás érdekében gázinfrastruktúrára, ha amúgy a net zero jegyében annyira nem is szeretnénk hosszú távra tervezni a földgázzal.