Nem vágta haza Oroszországot az ukrajnai háború, de súlyos kockázata van Putyin gazdaságpolitikájának

• Két és fél évvel Ukrajna lerohanása után több mutató is arra utal, hogy Oroszország gazdasága egyelőre nem gyengült meg, sőt: a globális átlag feletti mértékben nő a GDP, pörög a fogyasztás, infláció felett emelkednek a fizetések, és van pénz infrastrukturális gigaberuházásokra is.
• Az viszont kérdéses, hogy mennyire megbízhatók az Oroszország által közölt gazdasági adatok, az állami statisztikai hivatal szoros politikai figyelem alatt áll.
• Vannak arra utaló jelek is, hogy a látszólagos rugalmasság valójában egy túlfűtött állapot, amit a hadiipar és a rohamtempóban bővített infrastruktúra-fejlesztés pörget.
• Ebben a cikkben azt járjuk körbe, mi várható el pontosan az Oroszországra kivetett szankcióktól, milyen állapotban van az orosz gazdaság, és milyen kockázatai vannak Vlagyimir Putyin gazdaságpolitikájának.

Világos volt, hogy nem fog összeroppanni a gazdaság

2022 tavasza óta visszatérő kérdés a nemzetközi sajtóban és politikában, hogy vajon működnek-e az Oroszország ellen kiszabott szankciók. A téma Magyarországot sem kerülte el: 2022 második felére a magyar kormány mantrájává, később nemzeti konzultációs témává vált, hogy az Oroszországra kivetett szankciók nem működnek, sőt valójában Európa saját magát bünteti velük, és Magyarország az egyetlen józan EU-tag, ami véget vetne a kártékony gazdasági háborúnak.

A kérdésben azért nehéz kapásból igazságot tenni, mert az elmúlt közel három évben még mindig alapvető tévhit, hogy a szankciók célja az orosz gazdaság mielőbbi ellehetetlenítése. Erre szeptemberben Sz. Bíró Zoltán is kitért a Qubit Live eseményén tartott előadásában. Az Oroszország-szakértő szerint a szankciós politika történetével foglalkozó, magukat komolyan vevő kutatók soha nem állították, hogy a szankciók rövid időn belül kifejtik hatásukat, mert a történelmi tapasztalatok sosem ezt mutatják. A szakértő szerint az kezdettől fogva világos volt, hogy egy akkora gazdaság, mint Oroszország, rövid távon semmiképpen sem fog megroppanni.

Az értelmezésbeli problémákhoz hozzájárulhatott az is, hogy kezdetben a nyugati országok nem tudták egyértelműen megfogalmazni, hogy mi a szankciók célja. Az Európai Bizottság hivatalosan ma azt kommunikálja, hogy a gazdasági szankciók révén az EU azt akarja elérni, hogy „Oroszország súlyos következményeket viseljen cselekményei miatt, illetve ténylegesen csökkenjenek az agresszió folytatására való képességei”. Tom Keatinge szankciószakértő a Telexnek szeptemberben viszont azt állította, hogy Ukrajna szövetségeseinek időbe telt artikulálniuk, pontosan mit akarnak elérni.

„A kezdeti cél Vlagyimir Putyin elrettentése volt a háború megindításától, ez nyilvánvalóan nem működött. A szankciók célja most alapvetően az orosz haderő finanszírozásának és ellátásának korlátozása. (…) A háborúnak kell véget vetni, ennek érdekében azt kell elérni, hogy a Kreml a lehető legkevesebb pénzhez és a legkevesebb erőforráshoz – elektronikai cikkekhez, satöbbi – férhessen hozzá. Vagyis ez a cél, és a szankciós csomagokat e célok alapján kell értékelnünk.” A szakértő szerint Ukrajna szövetségeseinek keményebben kell dolgozniuk annak ellenőrzésén, hogy a szankciók működnek-e: vizsgálni kell, hogy a szankciók hatással vannak-e a hadseregre, és szorosan kell tanulmányozni az orosz gazdaság helyzetét.

Keatinge az interjúban arról is beszélt, hogy van arra bizonyíték, az orosz gazdaság veszélyesen túlfűtött, és akár össze is omolhat. Az orosz jegybank (a szakértő szerint az egyetlen olyan orosz intézmény, ami még nagyjából megbízható adatokat közöl) 160 oldalas éves monetáris politikai iránymutatásában kevés példát hozott arra, hogy a szankcióknak kedvező hatásuk lett volna, viszont rengeteget arra, hogy milyen nehézségeket okoznak. Keatinge szerint ez a dokumentum nem fest kedvező képet az orosz gazdaságról, ami most nagyon bizonytalan állapotban van. „Készen állok fogadni magukkal, mert tudom, hogy sose kell majd fizetnem: Oroszországgal szemben akkor is szankciók lesznek érvényben, ha maguk és én már rég nem vagyunk ezen a világon” – mondta.

Van, ami arra utal, hogy minden rendben

2022 első negyedévét Oroszország még 3,5 százalékos növekedéssel zárta, ezt két egymást követő negyedéves visszaesés követte, azaz 2022 őszére az orosz gazdaság recesszióba fordult. 2022 tavaszán voltak olyan nyugati elemzői becslések, amelyek két számjegyű, akár 15-20 százalékos GDP-visszaesést prognosztizáltak az évre. Sőt, áprilisban még Oroszország is arra számított, hogy gazdasága 8,8, de akár 12,4 százalékkal zsugorodhat 2022-ben. Erre egy áprilisi, gazdasági minisztériumi dokumentum utalt, ami összhangban volt Alekszej Kudrin pénzügyminiszter akkori előrejelzésével, aki több mint tízszázalékos GDP-visszaesést jósolt – ez 1994 óta a legnagyobb visszaesést jelentette volna.

Hogy nem lett összeomlás, az jelentős részben a rezsim egyik legkompetensebb intézményének, az orosz jegybanknak köszönhető, ami a szankciók kivetése után bezárta a pénzpiacokat, tőkekorlátozásokat vezetett be, és 20 százalékra emelte az alapkamatot (ezt az év második felére fokozatosan visszacsökkentette 7,5 százalékos szintre). Mindez megakadályozta a pénz kimenekítését és a rubel árfolyamának összeomlását, és letörte a szankciók bevezetése után megugrott inflációt.

A pénzügyi trükkök nem sokat értek volna az energiaexport nélkül, ami a részleges uniós olajembargó 2022. decemberi életbe lépéséig gond nélkül folyt Európába és a világba. Ráadásul 2022 első felében Oroszország a szokásosnál is többet keresett a földgázon és az olajon, miután tavasszal és nyáron az egekbe szöktek az energiaárak. Az ellenállóképesség oka volt az is, hogy Oroszország nem maradt kereskedelmi partnerek nélkül, Kína, Törökország és India is igyekeztek hasznot húzni a szankciós helyzetből.

Ősztől már a 3–4 százalékos visszaesés tűnt reálisnak, az első hivatalos orosz adatok szerint végül 2,5 százalékkal, a felülvizsgált adatok szerint 1,2 százalékkal csökkent az orosz GDP 2022-ben. A kép azóta kedvezőbb, a becslések szerint Oroszország idén a 2023-ashoz hasonló, 3,6 százalékos GDP-növekedést érhet el, felülmúlva az IMF által jelenleg becsült 3,2 százalékos globális átlagot.

Arra, hogy mennyire hitelesek az oroszok által közölt adatok, még később kitérünk. Az Economist nyári elemzése szerint azonban más olyan mutatók is vannak, amelyek első ránézésre pozitív képet festenek az orosz gazdaságról. Ilyen az alacsony, mindössze 2,4 százalékos munkanélküliség (máshonnan nézve óriási a munkaerőhiány), vagy a nyáron az inflációnál nagyobb mértékben (júliusban 14 százalékkal) emelkedő jövedelmek, azaz a gyorsan növekvő vásárlóerő. A Sberbank júniusi adatai alapján a fogyasztói költések nominálisan 20 százalékkal nőttek az előző évhez képest. Az, hogy az orosz statisztikai hivatal magas fogyasztói hangulatot mér, talán nem lep meg senkit, de a Levada Központ nevű független közvélemény-kutató is hasonlóan pozitív tendenciákról számolt be, a méréseik alapján az elmúlt harminc évben mindössze egyszer volt jobb a hangulat.

Tegnap spórolt, hogy ma bulizhasson

Ha hihetünk az adatoknak, akkor viszont felmerül a kérdés: mi az oka a jó hangulatnak, és honnan jön a pénz? A háború elején gyakori érv volt (főleg a szankciók működésképtelensége mellett érvelő elemzők és politikusok körében), hogy Oroszország keletről könnyedén pótolja majd a kieső nyugati keresletet. Az exportteljesítmény azonban egyelőre nem túl fényes: 2024 első negyedévében a tényleges export összértéke dollárban számolva 4 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2023-ban ugyanekkor, és harmadával kevesebb, mint 2022 azonos időszakában. Azaz az exportteljesítmény nem járul hozzá a gazdasági eredményekhez.

Az export kérdése kardinális Putyinnak, mert a szövetségi költségvetés számára az olaj- és gázeladásokból származó bevétel az egyik legfontosabb pénzforrás, az elmúlt évtizedben a teljes költségvetés harmadát-felét tette ki, a francia nemzetgazdasági minisztérium becslése alapján az energiaszektor hozzájárulása az orosz költségvetéshez jelentősen, 25 százalékkal csökkent 2020 és 2023 között. Idén már javul a tendencia: az első fél évben 41 százalékkal nőtt az előző évhez képest az olaj- és gázeladásokból származó bevétel a pénzügyminisztérium adatai szerint, elsősorban az emelkedő olajárak és a gyenge rubel miatt.

A kormány terve 2024-re az, hogy 21 százalékkal növelje az olaj- és gázértékesítésből származó bevételt az előző évhez képest (a bázis alacsony, 2023-ban az alacsonyabb olajárak és a gázexport visszaesése 24 százalékkal csökkentette a bevételt 2022-höz képest). Az orosz állam újra növekvő szénhidrogén-bevételei azt is jelzik, hogy a szankciók megkerülése valóban nagy probléma, ha csak a jelenlegi szinten tartatja be azokat a Nyugat, az nem elég ahhoz, hogy az orosz állam ne tegyen szert továbbra is jelentős bevételre az energiahordozóiból a háború finanszírozásához.

Az Economist a gazdasági fordulatot az idén a GDP 2 százalékát kitevő, Oroszország saját mércéjéhez képest magas költségvetési hiánnyal magyarázza. Oroszország a költéseit nagyrészt a 2010-es években felhalmozott hatalmas pénzügyi tartalékok felhasználásával finanszírozza – a lap úgy fogalmaz, Oroszország tegnap spórolt, hogy ma bulizhasson.

Júliusban Putyin megduplázta a harcra jelentkezők szövetségi juttatását (195 ezer rubelről 400 ezerre, ezt még regionális szinten is kiegészítik), és a kormány hatalmas összegeket fordít a harcban elesettek családjainak kárpótlására is. Az oroszországi pazarlás azonban túlmutat a háborúval kapcsolatos kiadásokon. Júniusban az ország közel 10 százalékkal emelte egyes kedvezményezettek nyugdíját, közpénzből nyaraltatnak gyerekeket a Krím félszigeten, és jókora összegek mennek el infrastruktúra-fejlesztésre is, többek között a Kazan és Jekatyerinburg közötti, 740 kilométeres autópálya megépítésére. Más, a gazdasági növekedés szempontjából kulcsfontosságú területeken viszont nagyokat nyírnak, az orosz kormány például a következő két évben 25 százalékkal csökkenti az innovációra szánt büdzsé mértékét.

Nem fest túl optimista képet az infláció mértéke sem. Az infláció Oroszországban továbbra is az egekben van: bár a 2022. áprilisi, 17,8 százalékos rekordtól a jelenlegi szintek elmaradnak, 2024 januárja óta is 7,4 és 9,1 százalék között ingadozik a ráta. Nem csoda, hogy a jegybank a 2023 júniusáig jellemző, már említett 7,5 százalékról több lépésben 16, majd nyár közepén 18 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, ami a legfrissebb emelések után jelenleg 21 százalékon áll – hasonló értékre nem volt még példa a modern kori Oroszország történetében.

Normális esetben ilyenkor a lakosság elkezdi csökkenteni a fogyasztását és növelni a megtakarítását. Oroszországban azonban egyelőre nem ez történik, a kormány ugyanis szinte teljesen megvédte a reálgazdaságot a szigorú monetáris politikától. Év elején megkönnyítették a fogyasztók számára a hitelek törlesztésének felfüggesztését, hitelfelvételi szünetet hirdettek a katonák számára, és még mindig vannak évi háromszázalékos kamatlábbal felvehető, vállalatoknak szánt hitelek. A hivatalos adatok szerint idén az első negyedévben a háztartások a rendelkezésre álló jövedelmük 11 százalékát fordították adósságrendezésre, körülbelül ugyanannyit, mint három éve, lényegesen alacsonyabb alapkamat mellett. Hogy a „buli” meddig tarthat, nagyban függ a háború kimenetelétől: ha a rubel gyengül, tovább nőhet az infláció, és a katonai toborzás is tovább súlyosbíthatja a munkaerőhiányt. Az is egyértelmű, hogy Putyin nem tudja örökké fenntartani a költségvetési irányt, az Economist becslése szerint

a tartalékok a jelenlegi ütemben fogyasztva őket öt éven belül elfogyhatnak.

Az orosz GDP-vel kapcsolatos adatok elemzésekor érdemes észben tartani azt is, amire Sz. Bíró Zoltán is kitért a már idézett, szeptemberi előadásában: hogy az Oroszország által közölt adatokkal mindig óvatosan kell bánni. Az Oroszország-szakértő szerint különösen a Krím félsziget 2014-es annektálása óta az állami statisztikai hivatal „meglehetősen szoros figyelem alá” került, és olyan „furcsa dolgokat” művelnek az adatokkal, melyet sem a Jelcin-, sem a korai Putyin-korszakban nem tettek. Előfordul, hogy politikailag érzékeny adatsorokat visszavonnak, újraszámolnak – ilyen nyilvánvalóan érzékeny adatsor a GDP-adat is. Sz. Bíró szerint rendszeressé vált, hogy a végleges adatot „újradefiniálják”, 2021-ben például ötször is módosították, így joggal merül fel a manipuláció lehetősége. Feltűnő jelenség az is, hogy bizonyos adatsorok eltűnnek, például a háború előtt régiókra lebontva elérhető volt a villamosenergia-felhasználás, amiből ellenőrizni lehetett más adatok hitelességét is.

De ha mégis pontosak az adatok, és az orosz gazdaság tényleg ilyen ütemben nő, annak a szakértő szerint két fő oka lehet. Az egyik a felfutóban lévő hadiipar. Oroszország még messze van attól, hogy hadigazdaságról lehessen beszélni (2023-ban a GDP 6, 2024-ben becslések szerint 8 százaléka megy el katonai célokra, a nagy háborút vívó országok általában a GDP 20-30 százalékát költik erre). A hadiipari termelés jelentős növelése viszont egyértelműen motorja a GDP-növekedésnek, mint ahogy a lázas, gyakran elüresedő települések mellett zajló infrastruktúra-bővítés is. Putyin gyorsan és radikálisan forgatta át az országot Ázsia, elsősorban Kína felé, így az eddig rendelkezésre álló szállítási és közlekedési útvonalakat bővíteni kell, ami hozzájárul a növekedéshez.

A következő évtizedben az orosz állam 70 milliárd dollárnak megfelelő összeget szánhat olyan közlekedési útvonalak kiépítésére, melyek összekötik ázsiai és közel-keleti partnereivel. Oroszország a korábbi óvatos magatartásával ellentétben most kifejezetten ösztönzi a Kínával és Iránnal közös infrastruktúra-fejlesztést: 2022-ben és 2023-ban átadták az első két vasúti hidat a kínai–orosz határon lévő Amur folyón, és vannak kezdeményezések a Nemzetközi Észak–Déli Közlekedési Folyosó (INSTC) bővítésére is. Oroszország 2030-ra 36 millió tonnáról 200-ra akarja növelni a teherforgalmat a jeges-tengeri, Kelet-Kínába vezető útvonalon. Ahogy a tervekből, akadályokból is van bőven. Az infrastrukturális bővülést nehezíti a zord időjárás, a munkaerőhiány, az orosz építőipari cégekre jellemző rossz gazdálkodás és az óriási távolságok, de felvet kérdéseket többek között az is, hogy a század közepéig még valószínűleg nem lesz jégmentes nyár a Jeges-tengeren.

Ezzel párhuzamosan rengeteg olyan szektor és iparág van, ami – elsősorban az exportlehetőségek csökkenése miatt – egyértelműen a háború vesztese. Ilyen a kohászat (különösen az öntöttvas- és az acélgyártás), a fafeldolgozás, az ingatlanértékesítés, de jócskán visszaesett a gyógyszer- és gyógyászati termékek gyártása és az egészségügyi szektor teljesítménye is.

Kialakul a háborús középosztály?

Vita övez egy másik, a gazdaság teljesítményével összefüggő jelenséget is: az orosz társadalom, ezen belül is a középosztály átalakulását. Putyin 2022 márciusában egyik beszédében azt állította, Oroszországban „öntisztulás” zajlik, az elnök szerint az oroszok „meg tudják különböztetni az igazi hazafiakat a söpredéktől és az árulóktól, és egyszerűen kiköpik őket, mint egy szúnyogot, amely véletlenül a szájukba repült”. Ennek a „tisztulásnak” az egyik következménye, hogy némileg átalakult a társadalom összetétele. A New Yorker témában írt cikke szerint egy évtizeddel ezelőtt elsősorban a képzett, városi, jellemzően magánszektorban dolgozó réteg volt felemelkedőben, de nagyrészt ők voltak azok, akik 2022-ben Ukrajna lerohanása után elhagyták az országot.

Ezzel a kivándorlással párhuzamosan most egy másmilyen összetételű réteg van felemelkedőben. A lakosság legszegényebb rétegei számára a háború egyfajta társadalmi felemelkedési lehetőséget jelent, és nem csak azért, mert jellemzően a szegényebb oroszok felülreprezentáltak a hadsereghez csatlakozók körében. Oroszországban a felpörgött hadiipari termelés és az elfoglalt területeken folyó építkezések miatt nagy a kereslet a szakmunkásokra, akiknek a felajánlott fizetés legalább annyira vonzó lehet, mint a zsold.

Az IT-szektorban, a gépiparban, a vegyiparban még nagyobb a kereslet a munkaerő iránt. A BNE Intellinews által hivatkozott becslés szerint 2022 óta több mint 500 ezer orosz szerzett a háborúhoz kapcsolódó munkát, az átlagfizetések az esetükben 20-60 százalékkal emelkedtek. Vannak szakértők, akik szerint ezt a háborúval felemelkedő csoportot korai lenne a középosztályhoz sorolni: a középosztállyal ellentétben ugyanis ezek az emberek nem fektetnek a humán tőkébe, azaz a megnövekedett fizetésüket a katonák és a hadiiparban dolgozók valószínűleg nem az oktatásba vagy a szakmai fejlődésükbe fektetik, ellentétben a Jelcin-korszakban kialakult réteggel. A mostani „háborús középosztály” a jelek szerint inkább elkölti a pénzt, erre utalhatnak a felpörgő fogyasztásra és a magas fogyasztói hangulatra utaló adatok is. Ha azonban visszaereszt a túlfűtött gazdaság, az ő költekezésüknek is vége lehet.

Alexandra Prokopenko, az orosz jegybank egykori tanácsadója, ma már Berlinben élő közgazdász tavasszal arról beszélt a New Yorkernek, hogy a Kreml ezt a gazdaságpolitikát csak egy évig engedheti meg magának, utána nehéz döntések elé néz: csökkentenie kell az államnak a katonák bérét, esetleg visszafogni a túlzó termelést a hadiiparhoz kapcsolódó gyárakban. Prokopenko szerint hosszú távon a gazdasági egyensúlytalanságok csak növekedni fognak, ahogyan egyre nő egy valódi válság kilátása is.

A közgazdász október végén az X-en arról posztolt, hogy a 2023-as bővülés mögött a kiadások ellenőrizhetetlen növekedése, a magas infláció, és a háború miatti munkaerőpiaci torzulások állnak, a rekordmértékű, az elemzőket is meglepő jegybanki alapkamat mértéke is ennek jele. Az infláció továbbra is makacs, 2024-re 8-8,5 százalékot becsülnek. Prokopenko szerint Oroszország most fogolydilemmájával néz szembe: a magas alapkamat kordában tartja az inflációt, de a kormányzati kiadások és támogatások magasan tartják az inflációs nyomást.

A központi bank decemberben ismét emelheti a jegybanki alapkamatot, ami most már elérheti a 23 százalékot. A magas alapkamat hosszú távon azt kockáztatja, hogy az adóssággal terhelt vállalkozások csődbe mennek. A közgazdász szerint a jegybank megrekedt az infláció megfékezésére irányuló kamatemelésben, mert a kiadások folytatódnak, súlyosbítva a problémát. „Putyin nem talált ki gazdasági csodát, és valószínűleg hamarosan növekedés nélküli inflációval kell számolnia” – írja X-en.