Az USA az Orbán-kormány bokszzsákja, most szankciókig mérgesedhet az amerikai–magyar viszony

A diplomáciában szokatlannak mondható lépéssel sajtótájékoztatót hirdetett meg szerdára az Egyesült Államok tavaly szeptemberben kinevezett budapesti nagykövete. Azt egyelőre csak találgatni lehet, milyen nagy horderejű ki- vagy bejelentése lehet David Pressmannek; a 444.hu diplomáciai forrásokra hivatkozva azt sejteti, hogy a nagykövet három, kormányzati vagy a kormányhoz közel álló személy beutazási tilalmát jelentheti be. Az amerikai kormányzat előtt több jogi lehetőség is kínálkozik, amellyel szankcionálni lehet egyes személyeket, elsősorban a korrupcióra hivatkozva. 2014 őszén például egy elnöki rendelettel tiltottak ki hat, korrupcióval tanúsított magyart – azonban az ő nevüket nem hozták nyilvánosságra. A mai napig csak Vida Ildikó akkori NAV-elnököt sikerült a szankcionált személyek közül beazonosítani.

De pontosan mi is a baja az Egyesült Államoknak Magyarországgal?

Az USA a magyar kormány régi bokszzsákja

A kérdés megválaszolásához először is érdemes (rettentően lecsupaszítva) meghatározni az USA Magyarországgal kapcsolatos elvárásait, melyek igen korlátozottak és egyáltalán nem ország/kormány/rendszerspecifikusak: be kell tartani a NATO-kötelezettségeket, és nem szabad a térség stabilitását és békéjét felforgató hazárdjátékba kezdeni. A Fidesz 2010-től kezdve helyesen ismerte fel, hogy ha ezeket az alapszabályokat betartja (megfejelve némi amerikai fegyver vásárlásával), akkor úgy istenigazából nem égetheti meg magát.

2011-ben Hillary Clinton, Barack Obama külügyminisztere és kvázi kijelölt utódja Magyarországon ugyan Orbán Viktor szemére vetette az illiberális államberendezkedés felé mutató első lépéseket, az új alkotmányt, a médiatörvényt vagy az Alkotmánybíróság eljelentéktelenítését, de a szemöldökráncolásnak nem lett folytatása. Mindeközben az Egyesült Államok a Fidesz bokszzsákjává vált.

A 2014-es kitiltási botrányt és az internetadót megbuktató tüntetéssorozatot nemcsak a propagandamédia beszélő fejei, de fideszes politikusok is egy amerikai puccskísérlet részének minősítették, de a civil szervezetek üldözésénél is felmerült a – putyini Oroszországból importált – vád, hogy a jogvédők, szociális munkások és más kevéssé konspiratív civilek valójában az amerikai kormányzat, illetve a kormányzat politikáját diktáló Soros György ügynökei.

Az Egyesült Államoktól való távolodást elősegítette, hogy 2014-től a Martonyi János és Németh Zsolt által fémjelzett, „atlantista” külpolitikai vezetést a keleti nyitás érdekében Orbán lecserélte a diplomáciai szempontból súlytalan, de pragmatikusabb (opportunistább) Szijjártó Péterre.

Orbán a Biden-korszak kibekkelésére játszhat

Az Orbán-kormány a 2010-es évektől előszeretettel használta ki a demokratikus váltógazdaság egyik velejáróját, miszerint ha egy külföldi kormányzattal konfliktusba került, akkor kivárta, amíg az a kormány megbukik, és egy olyan vezetés kerül hatalomra, mellyel könnyebben szót tud érteni. Mivel az Egyesült Államokban kétévente vannak választások, ezért gyakrabban lehet számolni, ha nem is a teljes őrségváltással, de az erőviszonyok elmozdulásával.

Ez a stratégia 2016-ban bejött, hiszen Donald Trump elnökségével az amerikai külpolitikában az intézményekről a szívességekre, a szerződések helyett a személyes benyomásokra, alkukra tevődött át a hangsúly. Jellemző módon annak ellenére, hogy a CEU kiebrudalása az USA számára óriási blamázsnak számított, a Trump üzleti köreiből budapesti nagykövetnek kinevezett David Cornstein amiatt értetlenkedett, „miért lett ez egy világszerte fontos téma”, mikor „a konfliktus nem több egy Orbán és Soros közti leszámolásnál”, tehát „semmi köze nincs az oktatás és tudományos kutatás szabadságához”.

Azonban Orbán hiába kerüli meg következetesen a demokrata vezetésű kormányt, és fordul közvetlenül a republikánus döntéshozókhoz és szavazókhoz – részben egyes amerikai jobboldali véleményformálók termelési riportjain keresztül –, az elmúlt két választáson nem jött be ez a stratégia.

A 2020-as elnökválasztáson Donald Trump kudarcot vallott, és a 2022-es félidős kongresszusi választáson a republikánusok csak a képviselőházi többséget tudták megszerezni, a külpolitikában nagyobb szerepet játszó szenátust elbukták. Ennek ellenére Orbán a februári frakcióülésen elmondott orientáló célzatú beszédében – érdemben azóta sem cáfoltan – még mindig kifejezetten „ellenfélként” emlegette a Biden-kormányzatot, mely szerinte egyike a „háborúpárti nemzetközi érdekcsoportoknak”. Orbán április elején közös képet posztolt Trumppal, amihez olyanokat írt, mint hogy: „Folytassa a harcot, Elnök Úr! Mi Önnel vagyunk.” Meg is érkezett a budapesti amerikai nagykövet válasza erre.

A szavak értéke azonban jelentősen felértékelődött az Ukrajna elleni orosz invázióval, ugyanis a Biden-kormányzat – az ukrán kérdésben megosztott republikánus párt egy részének egyetértésével – igyekszik fenntartani a Kijev támogatását felvállaló nemzetközi koalíciót. Azaz a Fehér Ház a magyar kormányt sem elsősorban bizonyos szabadságjogok be nem tartása, a Biden-kormánnyal szembeni ellenérzései vagy a globális minimumadó elutasítása, netán a republikánus párttal való összefonódása miatt, hanem a háborúban mutatott viselkedésének köszönhetően veheti elő.

Pressman – és rajta keresztül a Fehér Ház – többször is világossá tette, hogy elfogadhatatlan a magyar kormány orosz agresszióhoz való, kétlelkű hozzáállása. Az elmúlt hónapok alapján az USA sérelmezheti:

• a magyar kormánynak az uniós szankciós döntéshozatalt orosz oligarchák és a Putyin-rezsim belső körébe tartozó emberek kedvéért hátráltató magatartását;
• a finn NATO-csatlakozás elnyújtását és Svédország csatlakozásának halogatását;
• az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok fenntartását, ami az orosz gázfüggőség – gazdaságilag nehezen indokolható – bebetonozásában vagy az orosz hírszerzés pénzügyi fedőszervének is tartott Nemzetközi Beruházási Bankban való magyar állami részesedés fenntartásában nyilvánul meg;
• és persze a kormánymédiából ömlő orosz propagandát, mely érezhető hatással van a magyar társadalom háborúról alkotott véleményére.

Plakátkampánnyal fordultak rá az amerikaiak a bejelentésre

Az amerikai nagykövetség tavaly októberben még csak egy kvízt posztolt ki a Twitteren vezető magyar kormányzati szereplők és a kormány által finanszírozott kommentátorok durva Nyugat- és Amerika-ellenes nyilatkozatairól. A mostani húsvéti hosszú hétvégén már az amerikai nagykövetség pénzügyi támogatásával készült, „Ruszkik, haza!” feliratú plakátok jelentek meg az utcákon, melyek „Béke akkor lehet Ukrajnában, ha az orosz megszálló hadsereg kivonul” – üzenete egyértelműen a parlament kormánypárti többsége által március végén elfogadott „békepárti” határozatára válaszol. A határozatban is tükröződő kormányálláspont szerint Ukrajnában azonnali tűzszünetre és a béketárgyalások megkezdésére lenne szükség – amivel gyakorlatilag az ország területének 20 százalékát orosz megszállás alatt hagynák.

Egyelőre nem tudni, hogyan kapcsolódhat a diplomáciai feszültséghez, de érdemes megemlíteni, hogy a brit Economist kedden a nagy méretű titkosszolgálati szivárogtatás egyik csermelyében végzett mederkotrás után azt írta, hogy

az amerikai hírszerzés több más ország állami vezetői mellett magyar tisztségviselőket is megfigyelt (akiknek kilétére még utalást sem történt).

Szintén talán csak időbeli egybeesés, de Szijjártó Péter kedden Moszkvában járt, ahol a szokásos unióellenes frázisok mellett nemcsak a Roszatom vezérigazgatójával állapodott meg, de újabb szerződéseket kötött az orosz gázellátásról is.

A magyar diplomáciának nem csak az Egyesült Államokkal való szópárbaj fordulatait kell követnie. Néhány hete a NATO hét év folyamatos vétója után egész egyszerűen figyelmen kívül hagyta a magyar ellenállást, és összehívta a Budapest által blokkolt NATO–Ukrajna Bizottságot. Ráadásul az Európai Unió tagállamai is figyelmen kívül hagyták a magyarok ellenállását a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Vlagyimir Putyinra kiadott elfogatóparancsa ügyében, miután a magyar kormány sem az Európai Tanács, sem pedig az uniós igazságügyi miniszterek közös, a lépést támogató állásfoglalásához nem csatlakozott.