Kirill pátriárka útja a KGB-től a háborús uszításig

2022. június 03. – 15:55

frissítve

Kirill pátriárka útja a KGB-től a háborús uszításig
Kirill moszkvai és egész Oroszország pátriárkája ortodox karácsonyi istentiszteletet tart a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban 2022. január 6-án – Fotó: Ramil Sitdikov / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az orosz ortodox egyház fejeként 150 millió hívő spirituális vezetője, Putyin szövetségeseként pedig a februárban kitört háború egyik fő belső támogatója Kirill moszkvai pátriárka, aki miatt Magyarország vétózta volna a hatodik uniós szankciócsomagot. A Szovjetunióban született Kirill korán megtalálta magának az ortodox egyházat és a KGB-t is, és a rendszerváltás előtti kapcsolatait felhasználva lett az orosz ortodox egyház vezetője 2009-ben. Korábban megbékélésről beszélő, ökumenizmust is támogató egyházi vezetőnek számított, mostanra azonban az orosz imperializmus egyik meghatározó alakja lett.

Megvétózta volna Magyarország a hosszú hetek tárgyalásai után megszült hatodik európai uniós szankciócsomagot, ha a beutazási tilalommal sújtott személyek között ott van Putyin szoros szövetségese, Kirill moszkvai pátriárka is – számoltunk be róla május végén. A hírre az Európai Néppárt külügyi szóvivője akkor azt mondta, szégyellje magát Orbán Viktor, akiről „egy nap majd kiderül, mivel bírják rá az oroszok az együttműködésre”.

A magyar miniszterelnök akkor azzal védekezett, hogy szerinte a magyar álláspont régóta ismert ezzel kapcsolatban, egyházi személyek szankcionálása pedig nem összeegyeztethető a vallásszabadsággal. Na de kicsoda Kirill pátriárka, aki ezek szerint ennyire fontos Magyarországnak?

Isten, haza, KGB

A főpap Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev néven született 1946-ban az akkor még Leningrádnak nevezett Szentpéterváron vallásos ortodox családban. Kirill nagyapja, a szintén pap Vaszilij Gungyajev a húszas évektől többször is megjárta Sztálin kényszermunkatáborát, a Gulágot, ennek ellenére Kirill apja szintén ezt a hivatást választotta.

Vlagyimir az általános iskola után térképészként dolgozott, majd 1970-ben végzett a Leningrádi Teológiai Akadémián. 1969-ben szentelték pappá, ekkor kapta a Kirill nevet is, és egy ideig Nyikogyim leningrádi metropolita titkáraként dolgozott. 1971-ben lett a moszkvai patriarchátus delegáltja a genfi Egyházak Világtanácsába, innentől pedig a rendszerváltásig fontos szerepet játszott az orosz ortodox egyház ökumenikus életében.

Ebben az időben a húszas és harmincas évek üldöztetései után az orosz ortodox egyház már a maga módján kiegyezett a szovjet vezetéssel, az együttműködés pedig minden szinten kiépült. Ennek volt a kicsúcsosodása, hogy az ortodox papok egy része a KGB-nek kezdett dolgozni, és a titkosszolgálaton keresztül szerezték meg azt a legitimitást, amit egyházi vezetőként nem tudtak.

Így tett Kirill mentora, Nyikogyim leningrádi metropolita is, aki Szvjatoszlav néven volt ügynök, és az azóta előkerült dokumentumok szerint így tett a későbbi Kirill pátriárka is, aki állítólag Mihajlov néven volt állományban. A KGB moszkvai központjának archívuma szerint Kirill több egyházak közötti szervezetben, így az Egyházak Világtanácsában és az Európai Egyházak Konferenciájában is kémkedett, valamint a szovjet állami érdekeket képviselte.

Szovjet vallási felekezetek találkozója 1989. decemberében, középen Kirill szmolenszki és kalinyingrádi érsek – Fotó: Alexey Fedoseev / RIA Novosti / AFP
Szovjet vallási felekezetek találkozója 1989. decemberében, középen Kirill szmolenszki és kalinyingrádi érsek – Fotó: Alexey Fedoseev / RIA Novosti / AFP

Kirill karrierje az orosz ortodox egyházban a következő években töretlenül ívelt felfelé. 1976-ban Viborg püspökévé szentelték, a következő években pedig vagy kiemelkedő tehetsége, vagy KGB-s összeköttetései miatt több tucat egyházi pozíciót is birtokolt. Így lett 1988-ban Szmolenszk és Kalinyingrád érseke, 2008-tól pedig moszkvai pátriárka, azaz az egész orosz ortodox egyház vezetője.

Út az ökumenizmustól az imperializmusig

Kirill a 90-es évektől egyházi tisztségviselőként az ökumenizmust, azaz a világ összes keresztény egyháza közötti együttműködést, azok esetleges egyesítését képviselte. Ezért, és a római katolikus egyházzal ápolt jó viszonyáért rendszeresen kritizálták az orosz ortodox egyház konzervatív képviselői. Pátriárkává választása után, 2009-ben végül egy nyilatkozatban fejtette ki, hogy nem lehet hittanbeli kompromisszumot kötni a római katolikusokkal és nem is cél a két egyház egyesítése.

Kirill később is együttműködésre törekedett a többi egyházzal, de 2008 óta fokozatosan vált Putyin egyre szorosabb szövetségesévé, ezzel pedig az orosz imperializmus kiszolgálójává.

Így például 2016-ban, mikor az orosz repülőgépek rommá bombázták a szíriai Aleppó városát, Kirill Havannában Ferenc pápával közös nyilatkozatban fejtette ki reményét a szír háború békés befejezését illetően, miközben otthon megáldotta a háborúba induló katonákat és igazságos keresztes háborúnak nevezte a beavatkozást.

2014-ben, amikor orosz csapatok megszállták a Krímet, Kirill szintén kiállt a katonai akció mellett, ami kis egyházi szakadáshoz is vezetett. Ukrajnában ugyanis az ország függetlenné válása után után megalakult egy önálló ukrán ortodox egyház is, miközben az ország híveinek jelentős része a történelmi hagyományoknak megfelelően továbbra is a moszkvai patriarchátus elsőbbségét fogadta el.

2018-ban aztán Krím megszállására és az orosz-ukrán kapcsolatok megromlására való tekintettel felszámolták ezt a kettősséget, megalkotva az egységes Ukrán Ortodox Egyházat. 2019-ben I. Bertalan, az ortodox keresztények névleges vezetője, a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus pátriárkája is elismerte az új egyház önállóságát, ezzel pedig végleg különvált az orosz és az ukrán egyház.

Bár Kirill pátriárka Putyin régi szövetségesének számít, korábban ökumenikus és együttműködésre törekvő magatartása miatt sokan az orosz politika progresszívabb szereplői közé sorolták. Ez változott meg aztán az utóbbi egy évtizedben, amikor Kirill Putyin agresszív külpolitikai törekvései és az orosz imperializmus mellé állt.

A háború főpapja

Az idén februárban kitört orosz-ukrán háborúban aztán ismét Kirill pátriárka volt, aki az elsők között állt ki a támadás mellett. Néhány nappal az első orosz rakéták becsapódása után pedig az ideológiai muníciót is elkezdte gyártani, a melegfelvonulásokat okolva a háború kitöréséért. Március elején aztán levelet is írt az Egyházak Világtanácsának, amelyben a Nyugatot okolta a háború kitöréséért. A konfliktus ugyanis szerinte a Nyugat eszköze az ortodoxok megosztására és Moszkva meggyengítésére.

Ebben az elemzésünkben még márciusban körüljártuk, hogy Oroszországban az utóbbi évtizedekben az ortodox egyház és a hadsereg, azon belül is a nukleáris hadcsoportok egyre szorosabban kezdtek el együttműködni, mára pedig az ország külpolitikáját is meghatározzák. A „nukleáris ortodoxia” névre hallgató ideológia lényege, hogy Moszkva „harmadik Rómaként” a kereszténység utolsó védőbástyája, amely katonailag is megvédi a hagyományos értékeket a „hanyatló Nyugattal” szemben.

Kirill pátriárka tehát márciustól beleállt az orosz invázió támogatásába, ez pedig olyan következményekkel is járt, hogy Ferenc pápa lemondta a korábban leszervezett jeruzsálemi találkozójukat. A pátriárka az orosz politikai vezetők nagy részéhez hasonlóan nemzetközileg teljesen elszigetelődött, háborús felelősségét pedig kevesen tagadják.

A Human Rights Without Frontiers (Emberi Jogok Határok Nélkül) nemzetközi emberi jogi szervezet egyenesen a hágai emberi jogi bíróságra citálná Kirillt, mint a háború egyik főideológusát. Szerintük a pátriárka felelősségre vonható az emberiesség elleni bűncselekmények ösztönzéséért, igazolásáért, segítéséért és felbujtásért is.

Kirill pátriárkát ábrázoló molinó a krakkói orosz konzulátus előtti tiktakozáson – Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / AFP
Kirill pátriárkát ábrázoló molinó a krakkói orosz konzulátus előtti tiktakozáson – Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / AFP

Kirill pátriárka tehát az, aki miatt Magyarország megvétózta volna az Oroszország elleni hatodik uniós szankciócsomagot, a több százmilliárd forintnak megfelelő vagyonnal rendelkező egyházi vezető beutazási tilalma szerintük ugyanis a vallásszabadság korlátozása. A vétófenyegetés miatt az unióból számos kritika érte Orbán Viktort, tovább sodorva Magyarországot a külpolitikai izoláció felé. Nem mindenki volt azonban ilyen szigorú: ha más nem is, legalább II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka, és Mihail Uljanov, Oroszország bécsi nagykövete is Magyarországot méltatta a döntésért.

Kövess minket Facebookon is!