Oroszország már nem tudja gázzal zsarolni Európát, az atomerőműveket viszont a kezében tartja

Legfontosabb

2022. szeptember 22. – 20:19

frissítve

Oroszország már nem tudja gázzal zsarolni Európát, az atomerőműveket viszont a kezében tartja
Kerékpárosok tekernek a Klingenberg földgázzal működő hőerőmű mellett Berlinben 2022. július 4-én – Fotó Sean Gallup / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Szerdán kezdődött a Fővárosi Önkormányzat, a CEU Demokrácia Intézet és a Political Capital elemzőintézet által közösen szervezett Budapest Forum elnevezésű, önmagát „demokráciapárti és antipopulista platform”-ként meghatározó kétnapos konferencia, amelynek első napján főképp a demokratikus intézményeket kikezdő folyamatokról és szereplőkről cseréltek eszmét az előadók – például a kormányszintű dezinformációs kampányokról vagy úgy általában az Orbán-rendszerről.

Csütörtökön az Európát sújtó energiaválság került fókuszba; külön szekció foglalkozott a közép-kelet-európai helyzettel és a városok vállát nyomó kihívásokkal. Persze ahogy az az ilyen sokelőadós-sokszekciós konferenciákon lenni szokott, több előadás is csak lazán kapcsolódott a megjelölt témához, ráadásul a kerekasztal-beszélgetések egy részén el is sikkadt a beszélgetésjelleg, inkább egymással párhuzamos elmélkedéseket hallhattunk.

Azonban a Hong Kong-i demokrácia felszámolásáról, az Orbán-rendszer totális jellegéről vagy a légmentesen záródó propagandabuborékokról szóló szerdai előadásokkal ellentétben csütörtökön az energiaválságról értekezők pozitív kilátásokról számoltak be,

krízis helyett inkább fordulópontként láttatták az energiaválságot.

Kadri Simson, az Európai Bizottság videóüzenetben bejelentkező energiaügyi főbiztosa például azzal biztatott,

kemény tél elé nézünk, de már most egyértelmű, hogy lépésről lépésre felszámoljuk az orosz gáztól való függőségünket.

Felsmann Balázs, a Regional Centre for Energy Policy Research energiapiaci elemzője a jelenlegi európai gázhelyzetet ismertetve elmondta, jelenleg 86 százalékos a gáztározók feltöltöttsége, ami jól hangzik – egészen addig, amíg nem tudatosítjuk magunkban, hogy ez az egyéves európai fogyasztás negyedét fedezi. Épp ezért takarékosságra van szükség, és az eddigi intézkedések alapján valószínűsíthető, hogy a jelenlegi nagyjából évi 4000 terrawattról 3000 terrawattra fog csökkenni az összeurópai energiafogyasztás. Mivel nagy általánosságban elmondható, hogy a földgáz felét az ipar és a szolgáltatóipar használja fel, az általános takarékosság sok esetben igen fájdalmas döntéseket igényel a vállalkozások részéről is, mégis sikeres válságkezelést vetít előre.

Karbonintenzív tél után jön a zöld tavasz

Az idén márciusban még fennálló orosz gázfüggőséget Európa lényegében már felszámolta, hiszen a korábbi 40-ről 7-9 százalékra zuhant be az orosz gázimport, és emiatt Moszkva már nem fog többé olyan alkuerővel rendelkezni, mint 2022 előtt. Az Európai Bizottság eredetileg a poszt-Covid stimulus részeként kezdett el dolgozni az új energiapolitikán (amely a májusban nyilvánosságra hozott REPowerEU elnevezésű átfogó stratégiában öltött testet), mert már akkor érződött az áremelkedés, ami azután idén nyáron ütött be teljes erővel.

Az energiatakarékosságot korábban nem igazán segítették elő az állami ártámogatások. Magyarországon a gázpiac áremelkedéseket hozó 2007-es liberalizálásától a rezsicsökkentés 2013-as bevezetéséig például folyamatosan csökkent a gázfelhasználás; azóta viszont folyamatosan emelkedett, és tavaly minden korábbinál több gázt fogyasztottunk (miközben ezt az adott évek időjárása nem indokolta).

Felsmann szerint a földgázpiacon a vezetékek és az LNG-terminálok által megkövetelt költséges infrastruktúra ellenére mindig globális a verseny, Európának Kínával és más feltörekvő, energiaéhes vásárlókkal kell versenyeznie (a palagáz-forradalom előtt ilyen versenytárs volt az Egyesült Államok is). Boriszlav Szandov bolgár zöldpolitikus ehhez hozzáfűzte, hogy a gázimport forrásainak diverzifikálódása mindenképpen pozitív fejlemény, és nem csak a szűkebben vett energiapolitikát tekintve; Oroszország energiazsarolásának visszaszorulásával például szerinte enyhül a politikai nyomás Közép-Európán és a Moszkva által hagyományosan orosz érdekszférának tekintett Balkánon. Szandov előrejelzése, hogy az előttünk álló évek a kreatív zöld megoldások felívelését hozzák:

Karbonintenzív tél elé nézünk, de középtávon már a megújuló energiaforrások győzelmét látjuk.

Amire szerinte szükség is van, mert hiába fedezték fel már évezredekkel ezelőtt Szófia hőforrásait, a város közvilágítását geotermikus energia helyett még mindig földgázból biztosítja.

Oroszország a finomításban is atomhatalom

Szandov egyébként optimista, szerinte nem kell fáznunk a télen. Optimizmusát részben arra alapozza, hogy amúgy fenyegető klímaváltozás ritka pozitív hatásaként talán nem lesz olyan hideg. Azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a közvélemény figyelme elsősorban a földgázimport jelentette kiszolgáltatottságra irányul,

a nukleáris energia ellátási biztonsága sem garantált, hiszen a fűtőelemek nagy részét Oroszország szállítja.

A moderátorként szereplő Jávor Benedek volt EP-képviselő, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője ehhez hozzátette, hogy egy másik nukleáris energia-nagyhatalom, Franciaország is főleg Kazahsztánban bányászott, Oroszországban dúsított uránnal fűti erőműveit. Egyébként a francia fűtőelem-ellátási modell igen jellemző, hiszen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai alapján Kazahsztán messze a legnagyobb uránérc-kitermelő, addig Oroszország adja a világ nukleáris fűtőanyagának mintegy 40 százalékát, és kiépített urándúsító kapacitásai megközelítik a világon rendelkezésre álló összkapacitás 50 százalékát.

A Clinton-kormányzat exszovjet országokért felelős elnöki tanácsadója, Toby Trister Gati a nukleáris energiabiztonsághoz kapcsolta azt a jelenséget is, hogy Oroszország Ukrajnában túszul ejtett, bázisként használt atomerőműveket, melyekkel lényegében piszkos bombaként fenyegeti a világot. De Gati is hangsúlyozta az orosz nukleáris ipar globális befolyását, az általa ismertetett adatok szerint az amerikai atomerőművek fűtőanyagának 16 százalékát is orosz importból fedezik, a Roszatom pedig a háború ellenére sorra nyeri el a több tízmilliárd dollár értékű atomerőmű-építési projekteket – legutóbb például Törökországban és Egyiptomban.

Sok embernek a szó szoros értelmében a túlélésért kell majd küzdenie

Az energiaválság mindennapi tüneteinek kezelésében kulcsszerepet játszanak az önkormányzatok, a konferencia külön szekciót szánt a települési szintű megoldásoknak – amelynek résztvevői másfél óra alatt megoldások helyett természetesen inkább csak a problémák felsorolásáig jutottak, legfeljebb olyan általános okosságok hangzottak el, mint

holisztikus gondolkodásra van szükség, melyben az önkormányzatok minden intézményének együtt kell működnie.

Eero Ailio, az Európai Bizottság energiaügyi főbiztosságának tanácsadója szerint fontos tudatosítani, hogy nem az orosz gáztól, a fosszilis energiától függünk – ő személy szerint szívesebben látna több atomerőművet, mint szénerőművet –, és a Bizottság májusban bejelentett REPowerEU elnevezésű átfogó stratégiájának fő célja is a fosszilis energiafüggés felszámolása. Azonban – ahogy az a korábbi szekcióban is elhangzott – jelenleg mindenhol a rezsiköltségek sokkszerű emelkedésével kell megküzdeni, és ez nemcsak a nagy energiaigényű ipar működését sodorja veszélybe, hanem minden egyes kisvállalkozásra kihat (Magyarországon például a vállalkozásoknak októbertől 10-15-szörösére ugrik az energiaszámlája).

Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity magyarországi igazgatója szerint Közép-Európa egy részében az idei tél nemcsak a vállalkozások, de egyes emberek számára is a túlélésről fog szólni; a régió problémáit súlyosbítja a bérlakások alacsony aránya és a bérlakás-állomány kezeléséért és felújításáért – ezen belül a célzott uniós támogatások lehívásáért – felelős intézmények hiánya (a szervezet magyarországi lakhatási helyzetről készített felméréséről itt írtunk részletesen). A lakásfelújításokat a külföldi hozzászólók is fontos önkormányzati feladatként jelölték meg, de Kim Van Sparrenta holland zöldpolitikus úgy vélte, hogy a városoknak az olyan mikromenedzsmentben is nagy szerepe lehet, mint az Európában már most nagy népszerűségnek örvendő fűtésszabályzási tudatosság fejlesztése.

Kövess minket Facebookon is!