Kiszagolják a félelmet – magyarázza Joshua a Jóbarátok negyedik évadában, miért rázza ki a hideg a baromfiktól. Természetesen a szófordulat nem baromfispecifikus: emberekkel és nagytestű állatokkal kapcsolatban is gyakran használjuk a mindennapokban, de ponyvák és hollywoodi filmek is előszeretettel pufogtatják a kifejezést. Bár elsőre inkább túltolt költői képnek gondolnánk, a tudomány jelenlegi állása szerint többről van szó.
Stresszes versus boldog izzadság
Kezdjük az állatokkal: egy kutya kiszagolja, ha rettegünk tőle? A rövid válasz igen, a hosszabb: igen és nem.
Egy 2018-as kutatásban kutyákon vizsgálták, tudnak-e különbséget tenni szag alapján az emberek érzelmi állapotai között. A kísérletben részt vevő emberektől izzadságmintákat vettek: egyet egy vicces, egyet pedig egy ijesztő videó megnézése után. A mintákat egy zárt szobában szagoltatták meg a labradorokkal, ahol a kísérlet ideje alatt mindegyik a gazdájával és egy idegen emberrel tartózkodott. A kísérlet azt mutatta, hogy a boldog minta kiszagolása után a kutya barátkozni kezdett az idegennel, ezzel szemben amikor a „félelem szagát” érezte meg, a gazdájához húzott, vagy ki akart menni a szobából.
Egy 2023-as tanulmányban a kutatók lovak segítségével is hasonló eredményekre jutottak. Mint kiderült, az állat a vígjáték által kiváltott „boldog izzadság” szaglászásakor csak a bal, a szorongós izzadságnál pedig mindkét orrlyukát használta. Ez pedig, bármennyire is jelentéktelen különbségnek tűnhet elsőre, fontos fejlemény: azt mutatja ugyanis, hogy a szaglás közben, illetve a szag analizálásakor a ló agya különböző részeit használta – vagyis a szag alapján eltérő agyi reakciót adott a két különböző érzelmi állapotra.
Plotine Jardat, a tanulmány egyik szerzője szerint ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a lovak egyértelműen be tudják azonosítani, hogy a szorongós izzadságnál félelemről van szó. Az viszont egyértelmű, hogy el tudják különíteni az emberek különböző érzelmi állapotaiból származó szagokat, és eltérő reakciót adnak rájuk.
A kutyák és lovak reakciói mögött a kutatók szerint az úgynevezett kemoszignálok állnak, amelyek az élőlények belső szabályozását, a sejtek kommunikációját segítik mint jelvivők. Ilyen kemoszignálnak számítanak a feromonok is, ezek egy másik élőlény viselkedésében tudnak változást okozni. Az emberi izzadságban több olyan jelvivő vegyület is van, ami a félelem pillanataiban megváltoztatja a verejték szagát – ilyen vegyület például az adrenalin is. Ezek a vegyületek ráadásul érzelmi információt is tudnak hordozni az egyes élőlények, sőt az egyes fajok között is, ezt érzékelték a vizsgált állatok is a fenti kutatásokban.
Mi a helyzet az emberekkel?
A tudósok többsége szerint az emberekben nem működik az az agyi régió, ami a feromonok (illetve különböző fajok közötti kommunikációnál a kairomonok) érzékeléséért felelős. Ez ugyanakkor egyes tanulmányok szerint mégsem jelenti azt, hogy az emberek egyáltalán nem érzik „a félelem szagát”.
Egy 2012-es kutatásban húsz kezdő ejtőernyős és futó izzadsága alapján vontak le következtetéseket. A kísérletben részt vevő harmadik csoport tagjai agyszkennert viseltek, miközben belélegeztették velük a kétfajta, szorongós és nem szorongós izzadságot. Az agyműködésüket vizsgálva a kutatók azt találták, hogy a félelemmel összefüggő agyi régiók (az amigdala és a hipotalamusz) aktívabbak voltak azoknál, akik a szorongós izzadságot lélegezték be, mint a kontrollcsoportnál.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy egyes állatfajokhoz hasonlóan az emberek is képesek érzékelni és reagálni a más emberek által kibocsátott feromonokra. Ez az érzékelés azonban tudat alatt történik, és nem azonosítják be, hogy félelemről van szó – ehelyett ők is „megfertőződnek”, és fogékonyabbá válnak a félelemre. (Más kutatások arra is utalnak, hogy a nők jóval érzékenyebbek arra, hogy kiszagolják és részben át is vegyék a férfiakon érzékelt félelmet, mint fordítva.)
A kutatást egyébként a Pentagon katonai kutatásokkal foglalkozó intézete pénzelte. Így a fenti eredmények után felmerültek olyan találgatások, amelyek szerint a félelem feromonját akár egyfajta vegyi fegyverként is használnák, mégpedig annak érdekében, hogy mesterségesen félelmet gerjesszenek az ellenséges csapatokban. Simon Wessely, a londoni King's College pszichiátere szerint azonban ez a felhasználás tudományos szempontból valószínűtlen, mivel egy tisztán fiziológiai jelzés nem elég a félelem kiváltásához – a félelem fizikai tüneteit ugyan előidézheti, de az emberek ténylegesen nem feltétlenül ijednek meg.
(Források: BBC, Guardian, Live Science)
