Egyszer minden diktatúra túlfeszíti a húrt, még az újfajta, demokráciát mímelő verziók is

2022. szeptember 21. – 19:21

Egyszer minden diktatúra túlfeszíti a húrt, még az újfajta, demokráciát mímelő verziók is
Forrás: Budapest Forum 2022

Másolás

Vágólapra másolva

Talán ez volt a legfontosabb tanulsága a Budapest Fórumon elhangzott, állami dezinformációról szóló panelbeszélgetésnek: minden diktatúra túlfeszíti egyszer a húrt, még az újfajta, demokráciát mímelő verziók is, nagyon bizonytalan azonban, hogy mi jön utánuk. Az biztos, hogy a propagandából törvényszerűen kiábránduló embereknek idővel egyre kevesebb lehetőségük lesz törvényes kereteken belül kifejezni a nemtetszésüket, ezért erős az esély arra, hogy végül erőszakos konfliktusba torkollik a rendszerváltás.

Ne legyenek illúzióink: Magyarországon, Oroszországban, Törökországban, Fehéroroszországban, Szerbiában is diktatúra van. Csakhogy amíg régen a diktátorok félelemre, erőszakra és elnyomásra alapozták a hatalmukat, ma már egy egészen másfajta rendszerben reagálnak a megváltozott fogyasztói szokásokra: demokratikusnak hazudják magukat, közben minden eszközzel azon vannak, hogy a látszattal ellentétben lebontsák a demokrácia intézményét – így lehetne összefoglalni a csütörtöki panelbeszélgetésen elhangzottak lényegét.

Szergej Gurjev közgazdász a „spin dictator” kifejezést használja az ilyen „diktátorokra”, ami egy szójátékkal a „spin doctor” kifejezésre erősít rá. Utóbbit nem nagyon használjuk a magyarban, inkább az angolszászok szokták a politikai tanácsadókra, mostanában a PR-osokra is, és gyakorlatilag bárkire, aki foglalkozása révén úgy manipulálja a híreket, hogy azok pozitív felhangot üssenek meg, és elhallgassák a negatív dolgokat. Ugyanezt csinálja a 21. századi diktátor is: propagandagépezetére támaszkodva a lehető legjobb színben tünteti fel magát, közben pedig elhallgatja, miként szorítja vissza a polgárok szuverenitását.

Szergej Gurjev a CEU budapesti kampuszán megrendezett Budapest Fórum egyik panelbeszélgetésén vett részt, amelynek fő témája az állami propaganda volt. Sokáig Moszkvában dolgozott, mielőtt Párizsba emigrált volna, Helena Ivanov a Kelet-Balkán propagandakultúráját kutatja, különös fókusszal a jugoszláv háborúra, Jamie Fly a Szabad Európa Rádió elnök-vezérigazgatója, és főként az Egyesült Államok propagandájáról beszélt, Ilja Jablokov pedig a Leedsi Egyetemen tanít orosz politikát és történelmet. A moderátor Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital vezetője volt, aki pedig a magyar állami propagandát is kutatja. Négy ország, négy különböző propagandagépezet, mégis, mint kiderült, rengeteg a közös pont.

Úgy csinál, mintha demokrácia lenne, csak mégse

„A 21. századi diktátor úgy csinál, mintha demokratikus lenne, közben különböző módokon befolyásolja az emberekhez eljutó információt. A cenzúra nem nyílt, hanem rejtett, de ugyanúgy létezik, az újságírókat lefizetik vagy megfélemlítik, és eközben az emberek eleinte nem is tudják, hogy nem egy demokratikus országban élnek” – mondta Gurjev. „Az országhatárokon túlra is nyúlik a befolyásolás, jellemzően igyekeznek aláásni a nyugati intézményekbe vetett bizalmat. Hogy miért? Mert általában nagyon korrupt a rendszerük – ha nem buknak le vele, akkor képesek befolyásolni a külpolitikát is, ha viszont kiderül a korrupció, akkor az új típusú diktátor haza tud menni a saját országába, és azt mondani, hogy a külföldi intézmények az ország ellen dolgoznak, és álhíreket terjesztenek. Még a malmára is hajtja a vizet, ha kiderül, hogy korrupt. Ezek az emberek narratívákat használnak a hatalmuk fenntartásához. Nem kell megölniük, bebörtönözniük ezreket. Csak kontrollálniuk az információáramlást.”

Igazi sorvezető a 21. századi diktátorok között Vlagyimir Putyin, aki úgy építette fel a rendszerét, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Putyin soha nem volt az összeesküvés-elméletek középpontjában. Távol maradt tőlük, és hagyta, hogy az állami média és a politikai befolyás alatt álló szövetségesei dolgozzanak. „A Kremlnek sikerült egy nagyon hatásos dezinformációs modellt felépítenie mind országosan, mind nemzetközileg – mondta Ilja Jablokov, aki könyvet is írt a témában. A cél az volt, hogy a lehető legtöbb embert érjék el a Kreml narratívái, úgy, hogy közben azt mutassák kifelé: az orosz vezetőség nagyon racionális, észszerű, hatékonyan irányítja az országot, és tényleg tudja, mit csinál.”

Ilja Jablokov – Forrás: Budapest Forum 2022
Ilja Jablokov – Forrás: Budapest Forum 2022

Putyin a saját vermébe esett bele

Nem igazán tudni, mi történt az elmúlt öt évben, de Putyin dezinformációs – és összességében a vezetési – taktikája teljesen megváltozott. A legtöbb szakértő – így Jablokov is – úgy gondolja, hogy az orosz elnök a saját csapdájába esett: őt is csak olyan hírekkel látták el a politikai szövetségesei, amilyeneket hallani akart. „Minden autoriter vezetővel az a baj, hogy saját magát is elszigeteli a szűretlen információtól, gyakorlatilag a saját propagandájának esik áldozatául. Persze nem tudunk olvasni a gondolataiban, de eléggé úgy tűnik, hogy olyan jelentéseket tettek le elé, amilyeneket Vlagyimir Putyin látni akart” – mondta Jablokov. Az orosz elnök valamikor 2012 környékén indulhatott el a lejtőn, amikor újra elnökké választották, a folyamat csúcspontja pedig Ukrajna megtámadása volt. „A koronavírus-járvány, az elszigeteltség, a saját propagandája utolérte, ezt láttuk a mai beszédében is. Egy összeesküvés-elméletekkel tűzdelt, nagyon Nyugat-ellenes narratívát, ami messze van attól, ahogyan egy racionális vezetőnek kommunikálnia kéne.”

Az új típusú propaganda sem most kezdődött azonban: a Nyugat-Balkán kifejezetten híres az államilag támogatott propagandagépezetéről, amit a jugoszláv háborúban is csúcsra járattak. Nem nehéz rájönni, hogy most sem sokkal jobb a helyzet, Szerbiában például az az Aleksandar Vučić az elnök, aki Slobodan Milošević alatt volt propagandaminiszter. „Amikor a jugoszláv háború alatti dezinformációt elemeztem, egyértelművé vált, mennyire fontos hozzá, hogy az állam örökölte a média kommunista időkből fennmaradt szerkezetét, vagyis azt, hogy az irányítása alatt lehet a leginkább véleményformáló szerepet játszó közmédia. A korábbi Jugoszláviában gyakorlatilag egy állami médium volt, teljes hatalma volt afelett, hogy az emberek mit gondoltak – mondta Helena Ivanov. – Mindent elmond, amit az időszak médiafogyasztási szokásairól tudni kell, hogy az 1990-es évek Szerbiájában négymillióan nézték mindennap az állami tévét és hallgatták az állami rádiót a hétmilliós lakosságból.”

A helyzet annyiban változott mára, hogy a Nyugat-Balkánon is jelen vannak privát médiacégek, de Ivanov szerint ezeknek jelentős része is állami befolyás alatt áll – vagy úgy, hogy a kormányhoz nagyon közeli entitás birtokolja, vagy pedig maga az állam a tulajdonos. Annak ellenére tehát, hogy több helyről jön az információ, még nem feltétlenül lett objektív. „Nagyobb probléma, hogy ez nem csak a Nyugat-Balkánon jelenik meg: a közösségi médiában terjedő propagandának szerepe volt a brexitben és Donald Trump elnökké választásában is. Különböző kormányok és rezsimek megpróbálnak visszaélni a közösségimédia-platformokkal, hogy a saját érdekeiket mozdítsák előre.”

Ez ellen pedig nagyon nehéz védekezni, hiszen ahogy Ivanov mondta: nem tudhatunk mindent, kénytelenek vagyunk másokra hagyatkozni az információszerzés során, ha tudni akarjuk, mi zajlik a világban. „A baj az, hogy most már bárki terjeszthet álhíreket, és hívhatja őket alternatív tényeknek.” Sőt, államilag támogatott trollfarmok működnek, amelyek a közösségi médiában az illiberális kormányok narratíváit terjesztik.

Helena Ivanov és Krékó Péter – Forrás: Budapest Forum 2022
Helena Ivanov és Krékó Péter – Forrás: Budapest Forum 2022

„Ez az oligarchák vezette, dezinformációra épülő média nem légüres térben vagy időn kívül létezik, ezért az autoriter vezetők hiába igyekeznek megtéveszteni az embereket, azok előbb-utóbb rájönnek, hogy vannak jobb opciók is – mondta Jamie Fly. – Az a veszélyes, hogy ahogy ezek a vezetők elbizonytalanodnak, egyre durvább korlátozásokat vezetnek be. Ugyanezt láttuk Oroszországban is: egy évvel ezelőtt még szabad volt az internet, ma már a legtöbb nyugati közösségi oldalt csak VPN-en keresztül lehet elérni.”

Fly szerint az ilyen rendszerek előbb-utóbb elérnek egy töréspontot, az álarc leesik, és az emberek szabadságillúziója fokozatosan eltűnik. Ennek akár polgárháború is lehet a vége, amit nyilvánvalóan a 21. századi diktátorok sem akarnak.

Szerbia is Magyarországtól tanul diktatúrát

De honnan lehet felismerni a 21. századi diktátort? Gurjev szerint a legfontosabb az, hogy demokráciát hazudik, amikor egyértelműen nincs. „A demokrácia egy olyan állami berendezkedés, amelyben a vezetőket és a politikusokat szabad és tisztességes választásokon szavazzák meg. Ami ezen kívül esik, az már nem demokrácia.” A nem-demokráciáknak is két fajtája van alapvetően: az egyikben az emberek tudják, hogy diktatúrában élnek, az illúziót sem próbálják fenntartani, hogy bármilyen demokratikus intézmény túlélhet a rendszerben, a másikban viszont fenntartják számukra a látszatot, hogy demokratikus országban töltik a mindennapjaikat, közben pedig folyamatosan manipulálják őket. Az utóbbi rendszer feje a 21. századi diktátor. „Szerbia is ebbe az irányba tart, és igyekszik tanulni Magyarországtól és Oroszországtól is.”

„A 21. századi diktatúra olyan, mint a darwini evolúciója a nem demokratikus rendszereknek, csak jobban illik a 21. századi realitáshoz” – mondta Gurjev, a gondolatait pedig Ivanov is osztotta. A kutató szerint ugyanis kevésbé országokat, mint időszakokat kell összehasonlítani, ha propagandáról beszélünk. „Amikor a PhD-met csináltam, modellt állítottam fel a jugoszláv háború alatti propagandára. Aztán megnéztem, hogy ezt lehet-e alkalmazni például Ruandára, vagy akár Oroszországra, Ukrajnára is. Rengeteg hasonlóságot találtam.” Ivanov mind a nyelvezetben, mind a propaganda céljában talált átfedést, és rájött, hogy nemcsak különböző országokban, de különböző időszakokban is kell gondolkodni.

„Ezeknek a rezsimeknek szembe kell nézniük azzal, hogy a gazdasági növekedéshez okos emberekre van szükség, az okos emberek viszont nem szeretnének ilyen rendszerben élni. Úgyhogy a 21. századi diktátornak választania kell: vagy visszataszítja a gazdaságát a 20. századba, vagy demokratikusabbnak kell lennie – mondta Gurjev. – Mindkettőre láttunk már példát, Ecuador például már majdnem demokrácia, Putyin viszont inkább visszafele indult el.”

Minden propagandának megvan a határa azonban, Putyiné például most látszik gyengülni. „Egy kutatásunk szerint az oroszok mindössze 25-30 százaléka támogatja a propaganda által hangoztatott állításokat – mondta Jablokov. – Egy részük aktívan ellenzi, de a többség a csendes tömeg, aki nem hisz senkinek, úgy gondolja, hogy mind a két oldal hazudik. Ez egy ijesztő szakasza a történelemnek, több igazság van, ezért szokták azt mondani, hogy a poszt-igazság érájában élünk.” Érdekes tendencia viszont, hogy – valószínűleg pontosan ebből kifolyólag – az összeesküvés-elméleteket népszerűsítő orosz Telegram-csoportokban nem hisznek a Kreml dezinformációs narratívájának, nincs nyoma például az ukrán biolaboros álhíreknek sem. Az emberek tudják, hogy az orosz állami forrásokban sem szabad megbízni. „Ez valószínűleg az egyik első hiba a mátrixban, és többet is fogunk látni, mert a mai mobilizációs bejelentés sokkal több embert késztet majd arra, hogy utánanézzen, mi is történik valójában.”

Persze ördögi körről beszélünk, mert a propaganda nem vész el, csak átalakul. Jablokov szerint a médiába vetett hitet kellene megerősíteni, méghozzá lokális publikációkkal, olyanokkal, amelyek a helyiek problémáival foglalkoznak, ez csökkenthetné a propaganda erejét. Ivanov szerint a független médiát kellene erősíteni, de ugyanakkor a propagandát terjesztő médiumok elérésének csökkentésére is szükség van. Gurjev a tényellenőrzés fontosságát emelte ki, illetve azt, hogy az olvasók tudják, kinek a kezében van az a médium, aminek termékét éppen látják, vagy tovább készülnek osztani. És bár ő maga nem hisz az internet szabályozásában, úgy gondolja, hogy a közösségi médiában elengedhetetlen a nagyobb kontroll.

Kövess minket Facebookon is!