Az akkugyárak országa leszünk, és néhányan tízmilliárdokat keresnek ezen

• Jókora politikai és gazdasági kockázatot vállalt a kormány az elmúlt években, amikor úgy döntött, az akkumulátor- és az elektromosautó-gyártásra teszi fel Magyarország következő tíz évét.
• Részben azért határoztak így, mert hisznek abban, hogy a magyar gazdaság ezen a két ágazaton keresztül léphet előre. De az irányvonal kitalálásában azért szerepe lehetett annak is, hogy az iparosításon keresztül nagyon jó üzletekhez jutnak kormányközeli szereplők.
• Az akkugyárak és a hozzájuk köthető infrastruktúra kiépítése százmilliárdos tételben juttatja megrendelésekhez Mészáros Lőrinc és Garancsi István cégeit.
• Az akkumulátorok újrahasznosításából a Mol és a Tiborcz Istvánhoz köthető Éltex kereshet majd jól, az aksik raktározásából és fuvarozásából is a miniszterelnök vejének köre nyerhet majd sokat.

2023. január 20-án közmeghallgatást tartottak Debrecenben a CATL akkor még csak tervezett akkumulátorgyáráról. Az eseményt egy 160 ülőhelyes terembe hívták össze, amelyben már nyitásra több mint kétszázan zsúfolódtak össze. A meghallgatáson a főispán, egy hivatali főosztályvezető, és egy tanácsadó cég vezetője igyekezett elmagyarázni, hogy zajlik egy akkumulátorgyár környezetvédelmi engedélyeztetése.

A jelenlévők döntő többsége azonban egyáltalán nem volt kíváncsi a felszólalókra, akiknek mondandóját néhány percenként pfujolással és bekiabálással szakították meg. Lincshangulat alakult ki, a kormányhivatal, a város és a cég képviselőit folyamatosan személyesen sértegették, és olyanokat vágtak a fejükhöz, hogy „az unokái le fogják köpni a sírját”. A közmeghallgatás azzal zárult, hogy a beruházás egyik ellenzője megütött, majd fellökött egy amellett érvelő nőt.

A debreceni közmeghallgatáson ott voltak ellenzéki pártok politikusai és aktivisták az ország több pontjáról. A résztvevők nagy része azonban felháborodott debreceni volt, ők teli torokból ordították a főispánnak, hogy „hazaárulók” – abban a helyzetben pedig egyértelmű volt, hogy ez rajta kívül Papp László debreceni polgármesternek és úgy általánosságban a Fidesznek szól. Az, hogy az ország egyik legfideszesebb városában ilyesmi történt, egyértelműen jelezte, hogy az akkumulátorgyárakkal a kormányzat darázsfészekbe nyúlt, és magára haragította a társadalom olyan részeit is, amelyek korábban legalábbis nem emelték fel a hangjukat a hatalommal szemben.

A debreceni közmeghallgatás után néhány nappal indult el a Telexen a magyarországi akkumulátorgyártásról szóló cikksorozatunk. Az első rész címébe (Miért ennyire fontos Orbánéknak, hogy akkumulátorgyárak országa legyünk?) foglalt kérdés azóta is aktuális, Az elmúlt másfél év eseményei megmutatták, hogy az akkumulátorgyárakkal a Fidesz jókora politikai kockázatot vállalt, közben azoknak eddig nem sok közvetlen hasznuk volt.

Az egyik nyilvánvaló válasz az, hogy a kormány/a Fidesz/Orbán Viktor szűk köre azért támogatja a hazai akkugyártás felfuttatását, mert ezt gondolja a legjobb eszköznek a magyar gazdaság fejlesztésére – vagy legalábbis szinten tartására. Azzal, hogy ez valóban így van-e, mi is részletesen foglalkoztunk. Hogy mire jutottunk, azt ebben és ebben a cikkben lehet elolvasni. A lényeg tömören annyi, hogy az akkugyártásban valódi lehetőségek vannak (bár egyelőre leginkább csak arra, hogy Magyarország világgazdasági pozícióját bebetonozzuk, nem arra, hogy elmozduljunk onnan), de lehetne mindezt sokkal jobban is csináln. Az erőforrások túlzott koncentrációja viszont rendkívül kockázatos – amit az is mutat, hogy az ágazat teljesítménye tavaly október óta folyamatosan zuhan.

Az akkugyártáson keresztül megvalósuló iparosítás minden hatását persze csak évtizedek múlva látjuk majd, vagyis a kormány gazdaságpolitikájának eredményességét később fogjuk tudni pontosan megítélni. Vannak azonban olyan szempontok, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni, ha meg akarjuk érteni, miért támogatja a kormány igazából ekkora vehemenciával az akkumulátorgyárak építését.

Ebben szempont lehet, legalábbis sok jel utal rá, hogy

a kormány az akkumulátorgyártáson keresztül akarja tovább gazdagítani az elmúlt években több százmilliárd forintos megrendelésekkel feltőkésített oligarchiáját.

Vagyis – közvetve és közvetlenül – az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzleti lehetőségekkel hizlalnák a hozzájuk közel álló milliárdosokat, és stabilizálnák a pozíciójukat a magyar gazdaságban.

Akkorára nőttek, hogy egy fillért is nehéz leejteni mellettük

A magyar kormány nyilván nem kizárólag azért támogatja az akkugyártást, hogy Tiborcz István és Mészáros Lőrinc ezen gazdagodjon. Intézkedéseik és Orbán Viktor beszédei alapján úgy ítélik meg, hogy a magyar gazdaság fejlesztése legkönnyebben a járműipari értékláncon keresztül valósulhat meg.

A magyar gazdaság fejlesztése, és a magyar vállalkozások támogatása ma már sokszor magától értetődőn kapcsolódik össze a kormányközeli oligarchák cégeinek előnyben részesítésével. A leggazdagabb magyarokról készülő listákon egymás után következnek a kormányzathoz, Fideszhez közeli, vagy Orbán Viktor családjához, baráti köréhez tartozó vállalkozók. Egy idei lista szerint például a leggazdagabb tíz magyar között van a miniszterelnök gyerekkori barátja, Mészáros Lőrinc és a vele szoros üzleti kapcsolatban álló Szíjj László,;Jellinek Dániel, akinek idén áprilisig tulajdonrésze volt a miniszterelnöki vej, Tiborcz István fuvarózócégében; vagy éppen Lévai Anikó miniszterelnökné kötélbarátja, Garancsi István is.

Ha tehát a magyar állam vagy egy akkumulátorgyár hazai cégtől rendel meg nagyobb értékben valamilyen szolgáltatást, nagy eséllyel olyan szereplőktől rendeli meg, akik a korábbi években közbeszerzéseken keresztül nőttek nagyra. Vagyis a magyar gazdaság lehetőségekhez juttatása ma már – e kör korábbi feltőkésítésének eredményessége miatt – akkor is egybeeshet az említett vállalkozók gazdagításával, ha a döntéshozók célja esetleg nem kifejezetten az ő segítésük.

Még ha figyelembe is vesszük is ezeket a szempontokat, a döntéshozók akkor is szemmel láthatóan úgy alakították és úgy alakítják ki az akkumulátorgyártás jogszabályi és gazdasági környezetét, hogy az rendkívül nagy, vagy hosszú távú előnyt nyújtson bizonyos kiválasztott szereplőknek. Így kimondhatjuk, hogy az akkugyártás kiemelt állami támogatása a magyar gazdaság vélt vagy valós fejlesztése mellett a NER gazdasági hátországának kiépítését is szolgálja.

Nem épül már minden városban új stadion

Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hogyan lehet egy Magyarországhoz hasonló országban milliárdost csinálni a döntéshozók barátaiból, ismerőseiből, leendő szövetségeseiből. A szerencsés illető alapít egy építőipari vállalatot, majd megnyeri az állam infrastruktúra-fejlesztésekre kiírt közbeszerzéseit. Az se baj, ha amúgy kevésbé ért hozzá, mert a munka bonyolultabb részét alacsonyabb áron kiszervezheti hozzáértőknek.

A 2010-es években Magyarországon nagyon könnyű volt ezzel a módszerrel iszonyatos pénzeket a kormányközeli oligarchákhoz irányítani. 2010 után Simicska Lajos építőipari óriásához vándoroltak leginkább az állami megrendelések. A G-nap után mások vették át a helyét, de a módszer ugyanaz maradt, csak forrásból lett még több. A 2014 és 2020 közötti európai uniós ciklusban Magyarország nagyjából 9000 milliárd forintnak megfelelő uniós pénzt kapott, 2014 és 2019 között ráadásul a magyar gazdaság is végig elég nagy léptékben bővült. Az állam ekkoriban nem spórolt a neki fontos építkezéseken, és a kormányközeli vállalkozók feltőkésítésének meg is lett az eredménye: a 2010-es évek végére egyre több kormányközeli szereplő került a leggazdagabb magyarok közé, a lista első helyét pedig Mészáros Lőrinc szerezte meg.

2020-ban azonban hirtelen gyökeresen megváltozott a helyzet: a magyar gazdaság teljesítménye a koronavírus-járvány miatt bezuhant, majd az ország inflációs válságba, később pedig újabb gazdasági válságba csúszott bele. A magyar állami költségvetés ezzel párhuzamosan 2020-ban elszállt, és azóta sem jött egyenesbe: az azóta eltelt négy évben folyamatosan a GDP 6-7 százalékát kitevő, nagyságrendileg évente 5000 milliárd forintos hiányt hozott össze.

Ezzel párhuzamosan a magyar állam és az Európai Unió vezetése között kialakult nézeteltérések miatt a Magyarországnak szánt uniós források egy részének kifizetését is felfüggesztették. Emiatt a 2020 utáni időszakban a korábbinál jóval kevesebb uniós pénz érkezett Magyarországra, és a kormányzat már azt pedzegette, hogy a magyar gazdaságnak át kell állnia „egy uniós forrás nélküli létre”.

A pénzhiányt a magyar kormány 2022-ig igyekezett palástolni, a választások után azonban egyrészt megszorításokat vezettek be, másrészt az állami infrastruktúra-fejlesztések nagy részét leállították. Lázár János építési miniszter ennek részeként csak a 2022-es választás utáni egy évben 270 beruházást függesztett fel.

2020 óta tehát a magyar állam a korábbinál jóval kevesebbet költhetett olyan beruházásokra, amelyek megvalósításával a baráti cégeket bízhatták meg. Ebben a helyzetben akár az is felmerülhetett, hogy az állami megrendelésekre szakosodott építőipari vállalatok nem jutnak elég megrendeléshez. Ha pedig nem tudják kihasználni a kapacitásaikat és veszteségesek lesznek, akkor akár meg is fogyatkozhat a kormányközeli oligarchák vagyona.

Ha már a kormány 2015 és 2018 között, az Orbán és Simicska közt dúló háború idején állami megrendelésekkel új oligarchákat hizlalt fel, feltételezhetjük, hogy 2020 után is vagyoni helyzetük javulásán, a további tőkefelhalmozáson dolgozott. Ehhez jöhetett jól az akkumulátorgyártáson keresztül megvalósuló újraiparositás, amihez ismét rengeteg építkezésre és infrastrukturális beruházásra volt szükség.

860 ezer négyzetméter ipari csarnok

Azt, hogy az akkumulátorgyárak építése pontosan mennyi megrendelést jelent a magyar építőiparnak, és hogy ebből mennyi pénz megy kormányközeli szereplőkhöz, nehéz megbecsülni. A hivatalos bejelentések és a Telex becslései alapján 2017 óta nagyjából 8000 milliárd forintnyi akkumulátoripari beruházást valósítottak meg, vagy jelentettek be Magyarországon, ehhez jön még nagyjából 3000 milliárd forintnyi villanyautógyár.

Az összesen 11 ezer milliárd forintnyi beruházás nagy részét a gyártáshoz használt gépek megvásárlása teszi ki, a gyárak felépítése ennél kisebb tétel. Megkerestünk több, építőiparban dolgozó forrást és az ágazattal foglalkozó közgazdászt is, hogy becsüljék meg, mennyibe kerül egy ilyen gyárat felépíteni, de erre a feladatra senki nem akart vállalkozni. Néhányan viszont tippeltek, az ő válaszaik alapján

a gyárak felépítése a teljes beruházási érték 10-20 százaléka lehet, vagyis nagyságrendileg 1000-2000 milliárd forintnyi megrendelésről beszélünk.

Az, hogy melyik akkugyártó kivel és mennyiért építteti meg az épületeit, nem nyilvánosan elérhető információ, az előbbiről általában akkor lehet tudni, ha a kivitelezők maguk elbüszkélkednek a munkáikkal az interneten. Az ágazaton belüli gyakorlatokról és a munkamegosztásról szintén keveset lehet tudni, ennek a megismerésében a Telex névtelenséget kérő iparági forrásai segítettek.

E szerint az általános gyakorlat az, hogy a földmunkákat, az alapozást és a szerkezetépítést magyar vállalatok végzik, míg a speciálisabb feladatokra, például a csővezetékek, az erősáramú rendszerek és a gépészet kivitelezésére a gyártók a saját országukból hoznak kivitelezőt. A koreai aksigyárakon tehát koreai építési vállalkozók, a kínaiakon kínaiak is dolgoznak. Az előbbire jó példa a koreai tulajdonú The Duct Kft., amely 2019-től a Samsung gödi gyárában, 2022-től pedig az SK iváncsai gyárában építette a fűtő-, hűtő- és szellőztetőrendszereket, valamint csővezetékeket, és más koreai cégek magyarországi beruházásain is dolgozott.

A kevésbé speciális építési feladatokkal azonban a cégek inkább magyar vállalatokat bíznak meg, a választásuk pedig a leggyakrabban ugyanarra a vállalatra, a Garancsi István tulajdonában álló Market Zrt.-re esik. Market Építő Zrt. kivitelezte vagy kivitelezi az SK komáromi és iváncsai üzemeit, a CATL debreceni gyárának egy részét, a Bamo (Huayou) ácsi gyárát és a Semcorp debreceni szeparátorfólia-gyárát is.

Ezek pedig nem kis munkák. Az SK iváncsai gyárának megépítéséről például azt írták, hogy 40 focipályányi területen 30 épületet húznak fel, összesen 270 ezer négyzetméternyi területet beépítve. A cég csak itt csaknem százezer köbméter monolit vasbeton szerkezetet és hatvanezer köbméter előregyártott vasbeton szerkezetet dolgozott be az épületekbe, ehhez „6705 tonna szerkezeti acélt és 8300 tonna betonacélt, 3200 tonna hegesztett hálót és közel 24 000 előregyártott elemet épített be”.

A Market honlapján elérhető tájékoztatók szerint a cég a fent említett négy akkumulátorgyár és egy szeparátorfólia-gyár építése során körülbelül 860 ezer négyzetméternyi épületet húzott fel, vagy fog felhúzni, ezek nagy része ipari csarnok. Egy nekünk név nélkül nyilatkozó építőipari szereplő szerint ma négyzetméterenként körülbelül 200-400 ezer forintba kerül egy ipari csarnok kivitelezése, ez alapján a 860 ezer négyzetméternyi épület nagyságrendileg 170-340 milliárd forintnyi megrendelést jelenthetett.

De a kormányközeli építőipari szereplők közül nem csak a Market tűnik fel az akkugyárak építkezésein. Az elmúlt években egy sor közbeszerzést megnyerő West Hungária Bau például egy 110 ezer négyzetméteres csarnokot épít a CATL-nek. A cég tulajdonosa Paár Attila, Tiborcz István volt üzlettársa, aki annak idején kivásárolta Tiborczot az Eliosból.

Hozzá kell tenni viszont, hogy a legtöbb hasonló projektnél a szerkezetépítést végző cégek is alkalmaznak alvállalkozókat, vagyis nem lehet tudni, a kivitelezés árából mennyi megy el az ő munkájukra, és mennyi az, ami csak átfolyik a kivitelezést vezető fővállalkozón. Az ugyanakkor biztosnak látszik, hogy az akkumulátorgyárak építése az állami beruházások elkaszálása idején is biztos megrendeléseket jelentett ezeknek a cégeknek, és az alájuk szerveződő értékláncnak.

Százmilliárdok vannak a vízvezetékek építésében, a gázerőművek pedig még hátravannak

Az akkumulátorgyárak megépítéséhez hasonló tételt jelent a magyar építőipar számára az akkugyárak működéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése. A gyárak működéséhez ugyanis szükséges új utakat, vízvezetékeket, áramvezetékeket és néhol még vasutat is építeni, ami rengeteg pénzbe kerül.

Ezeknél a fejlesztéseknél persze sokszor nehéz szétszálazni, mire van szükség csak az akkugyár miatt, mire több, egyszerre épülő gyár miatt, és mire amúgy is, a környék lakossági igényeinek kielégítésére. Debrecen vízvezeték-hálózatát például több mint 100 milliárd forintból modernizálják. A felújítás az akkugyáraktól függetlenül is szükséges lett volna, de azok miatt a hálózat kapacitását jelentősen bővíteni kell.

Az akkugyárakhoz kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztések értékét legutóbbi cikkünkben nagyjából 900 milliárd forintra becsültük. Ennek nagyságrendileg fele lehet olyan fejlesztés, amelyre kifejezetten az akkumulátorgyárak miatt van szükség. Megpróbáltuk összeszedni, ezeket a munkákat mely vállalatok kapták meg, de egy részüknél még nincs kivitelező, az áramvezetékek piaca pedig annyira speciális, hogy nem érdemes a többivel együtt kezelni. A víziközmű-, közút- és vasútfejlesztések között mindenesetre ilyen projektek vannak:

A közel sem teljes táblázatból látszik, hogy az itt felsorolt víziközmű-fejlesztéseket vagy egyedül, vagy egy konzorcium részeként minden esetben kivétel nélkül a Mészáros és Mészáros Kft. nyerte el.

A két, több tízmilliárd forint értékű vasúti fejlesztést a V-Híd Zrt. valósíthatja meg, amely tulajdonosa azonos a Mészáros és Mészáros Kft. tulajdonosával.

Ezekhez hasonló, több százmilliárdos tétel lesz a három, Északkelet-Magyarországra tervezett földgázerőmű megépítése, amelyekre Orbán Viktor szerint a térség iparosítása miatt van szükség. Ennek részeként Visontára egy 650 MW teljesítményű, Tiszaújvárosba pedig két, egyenként 500 MW teljesítményű gázerőművet építenek majd. Az ezekre kiírt közbeszerzések elbírálása még zajlik, de a jelentkezők között, konzorciumok részeként feltűnik a Market Zrt. és a West Hungária Bau is.

Hatalmas üzlet lehet, amikor tönkremennek a mai akkumulátorok

Az elmúlt egy évben az akkumulátorok magyarországi újrahasznosítása elsősorban azzal került be a hírekbe, milyen borzalmas körülmények között dolgoztak a SungEel feldolgozóüzemeiben. Ahogy az Átlátszó megírta, a cég szigetszentmiklósi üzemében egy 2022-es mérés során a nikkel koncentrációja a határérték kétezerszerese, a kobalté 270-szerese, a mangáné 320-szorosa volt. Ez az az üzem, amiben egy darálógép felrobbanásakor két munkás meghalt. Hasonló körülmények voltak a cég bátonyterenyei üzemében, ahol korábban négyen sérültek meg egy robbanásban, és a cég dolgozói ott is mérgező vegyi anyagoknak kitéve végezték munkájukat. A bátonyterenyei üzem működését tavaly fel is függesztették, majd idén engedélyezték az újraindulásukat.

A gyártás során megsérült akkumulátorok feldolgozása és újrahasznosítása amúgy sem megy zökkenőmentesen. Ahogy az Átlátszó rendszeresen beszámol róla, Magyarország legkülönbözőbb pontjain bukkannak fel újabb és újabb akkumulátorhulladék-lerakatok. Közülük többnél is felmerült, hogy az ott tárolt sérült aksikból veszélyes anyag kerül a környezetbe.

A problémák néhány éven belül megsokszorozódhatnak. Most még javarészt csak a gyártás során megsérült és leselejtezett akkumulátorokat kell feldolgozni, idővel azonban a most autókba szerelt akkumulátorok is elöregednek majd, és a használt darabokkal is kezdeni kell valamit. Vagyis néhány éven belül a jelenlegi akkumulátorhulladék többszörösét kell majd feldolgozni és potenciálisan újrahasznosítani. A McKinsey tanácsadócég egy elemzése szerint 2020 és 2040 között világszerte több mint 80-szorosára nő majd a keletkező akkumulátorhulladék mennyisége.

A témáról nemrég tanulmányt közlő Győrffy Dóra közgazdászprofesszor szerint az akkumulátorhulladék újrahasznosítása Magyarországon a szigorú EU-s szabályok miatt piaci alapon egyáltalán nem jövedelmező. Márpedig a jövedelmezőség a jövőben még romolhat is, mert míg az új akkumulátorok gyártása egyre olcsóbb lesz, a használtak feldolgozásának ára nem csökken. Könnyű tehát arra a következtetésre jutni, hogy a sérült akkumulátorok feldolgozása ma azért nem működik Magyarországon, mert egyszerűen nem éri meg ezt csinálni.

Nehéz azonban elképzelni, hogy ez mindig így maradjon, és ne alakuljon ki olyan szabályozási vagy piaci környezet, amelyben idővel bizonyos cégeknek megéri majd beszállniuk ebbe az üzletbe. Nagy Mártonék ugyanis azzal számolnak, hogy néhány éven belül Magyarországon jelentős újrahasznosítási kapacitások épülnek majd ki. A miniszter egy augusztusi közleményében azt írta: „legkésőbb 2027-ig gondoskodni kell arról, hogy a világ legjobb technológiája álljon rendelkezésre Magyarországon, amely biztonságos és környezettudatos megoldást biztosít a nagy mennyiségű használt akkumulátor újrahasznosítására, a feldolgozott akkumulátorokból kinyerhető hasznos nyersanyagok újrafelhasználására”.

A miniszter még augusztusban tárgyalt az újrahasznosítási lehetőségekről a SungEel vezetőjével, majd szeptemberben Csin Csuang-lung kínai ipari miniszterrel is. Később egy törvénymódosítást is benyújtottak a hazai akkuhulladék-feldolgozás szabályozásáról, miközben világossá vált, hogy

a Mol „aktívan érdeklődik az akkumulátorok újrahasznosításában rejlő üzleti lehetőségek iránt”.

Van abban logika, hogy a Mol idővel beszállhat az akkumulátorhulladék-feldolgozásba és az így kinyert anyagok újrahasznosításába, hiszen a vállalat hosszú távú stratégiája szerint 2030-ra már bevételei 85 százalékát nem az üzemanyagok eladásából gyűjtené be, és a hazai hulladékgazdálkodásra is 35 éves koncessziót szerzett. A Telex forrásai már egy-másfél éve is arról beszéltek, hogy a Mol beszállna ebbe az üzletbe, csak még keresi a módját, hogyan lehetne egy hosszú távon nyereséges konstrukciót kitalálni. A nemzetgazdasági miniszter augusztusi nyilatkozata és szeptemberi törvénymódosítása arra utal, hogy ebben előrelépés történt.

De van egy másik magyar cég is, amely kiszemelte magának az akkumulátorhulladék-feldolgozást. A közvetve Tiborcz Istvánhoz köthető Éltex Kft. honlapja szerint az ő cégüké „az egyetlen zárt láncú lítium-ion akkumulátor-újrahasznosító üzem Magyarországon”. Az Éltex azt ígéri, hogy az újrahasznosítás során a lítiumion-akkumulátorokban lévő anyagok 95 százalékát ki tudják nyerni.

A cégnek az elmúlt hónapokban nem volt jó sajtója. Az Átlátszó szerint az ország több pontján szabálytalanul vagy engedély nélkül tárolnak akkumulátorhulladékot, a Greenpeace mérése szerint pedig a salgótarjáni telephelyükről mérgező anyagok folytak a Salgó-patakba, bár ezt a cég tagadja. Az Éltexet korábban 1,3 millió forintra büntették, mert mindenféle védelem nélkül tároltak a szabadban 32 tonna lítiumionos akkumulátort. Tavaly pedig 45 napra megtiltották nekik a hulladékgazdálkodást, mert két ipari csarnokban 600 tonna lítiumionos akkumulátort tároltak megfelelő tűzvédelem nélkül.

Az Éltex honlapján elérhető tájékoztató szerint kutatás-fejlesztési csapatuk „folyamatosan dolgozik az új módszerek elsajátításán és a jelenlegi folyamatok javításán”, hogy biztosítsák „jelenlegi vezető pozíciójukat ezen a gyorsan fejlődő piacon”. Ez alapján a most is 30 milliárd forint feletti árbevételű vállalat komolyan tervez, azzal számol, hogy a jövőben jelentős újrahasznosító kapacitásokat épít majd ki – mi másért, ha nem megfelelő nyereség reményében.

Egymás után épülnek a logisztikai központok

Az akkumulátorgyártásra fókuszáló hazai iparpolitikát sokan azért szokták kritizálni, mert az akkugyártás viszonylag zárt értéklánc, amelybe nagyon nehéz lesz beszállniuk a magyar vállalatoknak. Ez nagyrészt így van. Az akkuiparban a koreai cégek koreai, a kínai cégek kínai alvállalkozókkal szeretnek együtt dolgozni, és az akkumulátorok gyártásába az eddigi tapasztalatok alapján nem nagyon vonnak be magyar iparvállalatokat. A magyar cégeknek tehát csak olyan kiegészítő tevékenységekben van belépési lehetőségük, mint a fent bemutatott újrahasznosítás, az ingatlan-bérbeadás, az őrző-védő és takarító szolgáltatások, jogi munkák és a logisztika.

Ez utóbbi régóta a kormány fókuszában áll, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy 2023. őszi beszédében butaságnak nevezte azt, hogy a Magyarországon előállított termékeket sokszor nem magyar cégek szállítják el az országból. Nagy szerint probléma, hogy a környező országokhoz képest nálunk alacsony a szállítás és raktározás súlya a GDP-n belül, és a külföldi cégek még az országon belül is kiszorítják a magyar versenytársaikat.

A magyarországi autó- és akkumulátorgyártás most épp nem muzsikál valami jól, de ha újra nőni fog az igény ezekre a termékekre, és a gyárak teljes kapacitással működhetnek, az a mostaninál is sokkal több megrendelést jelent majd a logisztikai szektornak. A kormány azt szeretné, hogy az itt legyártott termékeket magyar cégek vigyék ki az országból. Sőt, a kínai áruk logisztikai központjává is tennék Magyarországot – igaz, ez inkább álmodozás, mert egyelőre a Pireusz–Budapest-vasútvonal és a trieszti magyar teherkikötő elkészülte is beláthatatlanul messzi van. Az akkumulátorgyárak építése viszont ettől függetlenül is hatalmas lehetőség a logisztikai ágazatnak. Nem véletlen, hogy az elmúlt években sorra nyíltak az országban a logisztikai központok, és most is csőben van egy csomó fejlesztés.

Ebben az ágazatban Tiborcz István köre nyomul a leglátványosabban.

A miniszterelnök veje különböző cégein keresztül 2022 és 2023 között vette meg a Magyarország piacvezető logisztikai cége, a Waberer’s körülbelül felét, ami

• nemrég bevásárolta magát az egyik legnagyobb magyar vasúti logisztikai cégbe;
• felhúzott egy logisztikai központot Ecseren;
• egy másik raktárkomplexumot épít Debrecenben;
• idén bejelentette, hogy mostantól másoknak is épít majd logisztikai központokat; és
• a bejelentés után nem sokkal megnyerte a posta új csomaglogisztikai központjának építésére kiírt közbeszerzést.

De sokan más, logisztikai beruházások mögött is Tiborcz István nevét sejtik. Tavaly szeptemberben a kormány Soroksár és Gyál között 500 hektárnyi termőföldet, szántót és erdőt jelölt ki beruházási területnek, amelyről először elterjedt, hogy vegyianyag-lerakat lesz, majd kiderült, hogy egy gigantikus logisztikai központ és raktárkomplexum. Az óriásberuházás fejlesztője a Földber Kft., melynek egyik tulajdonosa a sajtóban rendre Tiborcz István-közelinek nevezett Főnix Magántőkealap.

Egyelőre nem tudni, hogy a közvetlenül vagy közvetve NER-es szereplőkhöz tartozó logisztikai cégek végül csak a kialakult helyzetet ügyesen kihasználva profitálnak majd az akkugyártás felpörgetéséből, vagy valamilyen háttéralkun keresztül kifejezetten előnyös megbízásokhoz tudnak majd hozzájutni. Az viszont biztos, hogy ha megvalósul Nagy Márton elképzelése – amely szerint a logisztikai és szállítmányozási szektor GDP-n belüli részaránya 2030-ra megduplázódhat –, akkor mindenképpen évente több százmilliárdos üzlethez jutnak majd a legszerencsésebb szereplők.

Bármiből lehet keresni, ha jól találják ki a feltételeket

A fentieken túl is van egy csomó olyan, az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzleti lehetőség, amelyből jól kereshetnek kormányközeli szereplők, ha megfelelően tudnak helyezkedni. A teljesség igénye nélkül ilyen a munkásszállók építése és üzemeltetése, valamint a már meglévő szállodák és apartmanok kiadása vendégmunkásoknak – ez utóbbi ma Magyarországon annyira bevett gyakorlat lett, hogy idén már a Trianon Múzeum Nagy-Magyarország Parkjában is indiai vendégmunkásokat szállásoltak el.

Emellett érdemes kiemelni a munkaerő-kölcsönzést, valamint a vendégmunkások behozatalát és közvetítését, ami egyre növekvő, sokmilliárdos üzlet. Az éppen nemrég derült ki, hogy bizonyos, ebben érdekelt vállalkozók érdekében Orbán Áron, Orbán Viktor testvére lobbizhatott a kormánynál. Igaz, az ő próbálkozásai valószínűleg fennakadtak a hatóságokon. Érdemes azonban felidézni, hogy a 2010-es években kormányközeli offshore cégek több mint százmilliárd forintot tettek zsebre az akkori letelepedésikötvény-programon keresztül – most is adódhat lehetőség a csókosok helyzetbe hozására.

Az, hogy a most zajló, elsősorban akkumulátor- és elektromosautó-gyártáson keresztül megvalósuló iparosításból ki mennyit nyer, valószínűleg csak akkor lesz majd pontosabban látható, ha az évtized végére kiépülnek és üzembe állnak a máig bejelentett beruházások. Az ugyanakkor már most látszik, hogy bizonyos kormányközeli szereplők – nevezetesen Tiborcz István, Mészáros Lőrinc és Garancsi István – rengeteget keresnek és kereshetnek majd a magyarországi akkumulátorgyártással.