35 évre kapta meg a hulladékgazdálkodást a Mol, most a cégeknek kell dönteniük, akarnak-e vele dolgozni

2022. október 20. – 17:54

35 évre kapta meg a hulladékgazdálkodást a Mol, most a cégeknek kell dönteniük, akarnak-e vele dolgozni
Szemétszállító teherautó a Hódmezővásárhely Köztisztasági Kft. regionális hulladéklerakó telepén – Fotó: Rosta Tibor / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Azt senki nem gondolhatta, hogy sima lesz egy egész ágazat újraformálása, de a 35 éves hulladékkoncesszió talán még a vártnál is nagyobb konfliktusokhoz vezetett. Az ágazat szereplőivel és a koncesszorral, vagyis a most zajló pályázatot kiíró Mollal beszélgettünk.

Fontos határidő közeledik a hulladékgazdálkodási ágazatban, október 28-ig lehet pályázni a leendő hulladékkoncesszió munkájában való részvételre. A hazai hulladékgazdálkodás állapotáról, reformjáról és a Mol Nyrt. által elnyert 35 éves koncesszióról sokat írtunk, például itt, itt, itt és itt. A koncesszió odaítéléséről augusztus 17-én jelent meg a döntés, ekkor nyert a Mol-csoport, amely létre is hozott egy Mol Körforgásos Gazdálkodás Kft. nevű céget a célra. Most pedig az dől el, hogy az ágazat jelenlegi cégei közül ki miként vehet majd részt a munkában.

Maga a pályázati kiírás nem publikus, arról, hogy egyáltalán létezik ilyen, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége (HOSZ) honlapján lehet csak olvasni. A kiíró a Mol Körforgásos Gazdálkodás Kft., és a pályázat a leendő alvállalkozóknak a magyarországi intézményi hulladékok kezelésére szól. Erős leegyszerűsítéssel most mindenki megmondhatja, hogy milyen szolgáltatási és földrajzi területen, milyen mennyiségre vállalna a jövőben

  • hulladékszállítást;
  • kezelést, válogatást;
  • bálázást, tárolást.

A szakma cégei szerint

Több, a pályázatot problémásnak tartó hulladékgazdálkodási szakember is megosztotta velünk meglátásait. Többségük szakmaiatlannak, egyoldalúnak írta le a felkínált együttműködési lehetőséget, amelyről azt gondolják, hogy felelős vezető ilyet nem írhat alá. Szerintük nehéz úgy árazni, hogy előre nem ismerhetik a feladat pontos paramétereit; honnan, hová, milyen gyakorisággal kellene például hulladékot elszállítaniuk.

A szakmabeliek a legkritikusabb megjegyzéseikben azt mesélték, hogy a koncesszió, az egységes ajánlati felhívás, a szerződésminta, amibe a szakmát, a feladatokat besorolnák:

egyszerűen nem életszerű.

Ha valaki látatlanban vállalja 5 ezer tonna hulladék elszállítását, akkor nagyon nem mindegy, hogy azt honnan, hová, hány részletben (100 kilogrammonként, vagy 10 tonnánként) kell majd elvinnie. Ám ezek a részletek csak 2023. március 31-ig fognak kiderülni.

Az iparági szakemberek attól tartanak, kiszorulnak a szakmából, amit évek óta űznek. Sőt: van, aki már fel is adta. Beszéltünk egy kistelepülésen dolgozó vállalkozóval, aki azt mondta:

„Húsz éve ezt csináltuk egy kisebb településen, de nem feleltünk meg a kiírási feltételeknek sem, nincs ugyanis negyven tonnás hídmérlegünk, ami előírás. Nemrég beruháztunk egy harminctonnásra, de az nem elég. Egy kilométeren belül van ugyan ilyen mérleg, az is szabályos lenne, de az a cég élelmiszerrel foglalkozik, nem fogja a hulladékunkat beengedni a telepére. Nálunk a Mol által megkövetelt angol nyelvű informatikai rendszer (SAP Ariba) használata is nehézséget jelent.

A jövő év közepéig még csináljuk, az eszközeink egy részének is van valami értéke, a targonca, a teherautó, a telephely másra is használható, de a céljármű, vagy a bálázógép nem. Azért még kivárunk, ha az egész kiírás megbukik, akkor nyerhetünk még pár évet.”

Az egész koncepció egyik fő célja, hogy a hulladékra ne szemétként, hanem értékes alapanyagként tekintsünk. A szakma képviselői szerint azonban ez egyáltalán nem egyszerű feladat, ha másodlagos alapanyagnak kell előkészíteni a papírt, az alumíniumot vagy az acélt, akkor 20-50-70-féle anyagot, méretet vágnak a szolgáltatók, más kell a németeknek, az osztrákoknak, az olaszoknak vagy éppen a magyar cégeknek.

A szakmában tevékenykedő cégek közül azonban sokan elismerik, hogy a Molnak, mint hatékony nagyvállalkozásnak, központi szereplőként lehetnek előnyei, hiszen nagy a szakértelme, és a finanszírozási lehetőségei is jelentősek.

Ahol tud, lépjen bele jobb hatékonysággal a rendszerbe, foltozza be a közszolgáltatás súlyos mínuszát, racionalizáljon, építsen ki egy ténylegesen jól működő begyűjtő hálózatot, biztos lehet így pénzt megtakarítani, ebben nincs is vita.

De a hulladékos vállalatok azt szeretnék, hogy ne csak a csókosok, pár kiválasztott partner kapjon lehetőséget, hanem a mostani cégek is maradhassanak a szakmában. Vagyis a Mol versenyeztessen, a lehető legegyszerűbben gyűjtsön be koncessziós pénzt, de a mai piaci szereplők (nagyjából ezer vállalkozás) is dolgozhassanak, csak produkálják a számokat.

A szakma képviselői szerint hatalmas hibát követne el a Mol, ha nem sikerülne hasznosítani a jelenleg is hulladékgazdálkodással foglalkozó cégek tudását, már meglévő eszközeit és szakembereit. Igaz, olyan véleménnyel is találkoztunk, hogy egyrészt túlkapacitás van az ágazatban, másrészt az soha nem árt egy szakmának, ha a rosszabb hatékonyságú szolgáltatók kirostálódnak, harmadrészt nem érdemes a koncesszióra mint valami végzetes ítéletre gondolni, hiszen aki nem nyer, annak még ott vannak a hulladékgazdálkodás koncesszión kívüli területei, például az ipari ügyfelek.

A Mol szerint

A pályázatot kiíró Mol a Telex megkeresése nyomán többször is a rendelkezésünkre állt, és hangsúlyozta, olyan rendszert szeretne létrehozni, amelyben az a legfőbb cél, hogy a hazai hulladék-újrahasznosítási mutatók megfeleljenek az unió által meghatározott értékeknek. A folyamat közben inkább az ajánlati rendszeren belül szeretne a cég a szakmával kommunikálni, és nem a sajtón keresztül (1200 körüli kérdést kapott a Mol a pályázóktól), de azt is jelezték, hogy a konstruktív javaslatok tükrében a kiírás folyamatosan változik, és ők szeretnének együttműködni a szakma azon részével, amely versenyképes áron tud szolgáltatni.

A molosok szerint ők senkinek nem akarják megmondani, milyen feladatokat végezzen el a most kiépülő rendszerben, mindenki arra tehet javaslatot, amiben jó, amiben versenyelőnye van.

Annak érdekében, hogy az alvállalkozói szerződéseket még 2022-ben meg lehessen kötni, 2022. szeptember 20-án már ki kellett írni a pályázatot az 1100 liter feletti edényzettel rendelkező hulladéktermelő cégeknél keletkező, elkülönítetten gyűjtött hulladékok gyűjtésére, szállítására és előkezelésére vonatkozóan.

„A pályázat kiírását egy 1 hónapos regisztrációs időszak előzte meg, amely során közel 500-600 cég tett eleget a regisztrációs felhívásban szereplő feltételeknek. Eredetileg október 14-ére tűzte ki a Mol az ajánlattételi határidőt, de aztán a határidőt október 28-ra módosította.”

A koncesszióbirtokos azt mondja: „Az intézményi rendszer kialakítása során szem előtt tartottuk, hogy a kisebb, egy-egy hulladékáramot lefedő, illetve egy-egy tevékenységet ellátó cégek is helyet kapjanak a rendszerben, ezért a pályázatot 16 hulladékáramra és 4 tevékenységre írtuk ki, illetve a leköthető kapacitásokat is ennek megfelelően alakítottuk ki.”

A Mol eltökélt, vagyis a pályázatot a kifogások ellenére nem kívánja felfüggeszteni, mint jelezték,

a szolgáltatás indulása 2023. július 1., amit törvény is szabályoz, ennek módosítására nincs lehetőség.

A Mol szerint ő nem teheti meg, hogy kijelöl cégeket, amelyekkel együtt dolgozik majd, ahogy azt sem teheti meg, hogy nem versenyeztet, hiszen csak így harcolhat a kartell, az összebeszélés ellen, csak így tehet eleget a saját vállalásainak. Tehát semmiképp nem maradhatott minden a régiben.

A kiíró felől azt is hallottuk, hogy

sem az nem cél, hogy csak 5-10 partner legyen alvállalkozókkal, sem az, hogy 600 közvetlen partnerük legyen, nincs ilyen irányszám a fejükben.

A Molnak az viszont biztosan érdeke, hogy sehol, semmire, vagyis sem területileg, sem az adott anyagáramban ne legyenek kevesen, mindenhol legyen verseny, de hogy ez pontosan hány céget jelent, az nem kőbe vésett, lehet, hogy Nógrádban hárman versenyeznek, Pest megyében pedig százan.

Finomodott

Úgy tudjuk, hogy a Mol pályázata már abban az időben is sokat változott, amíg ez a cikk készült.

  • Eleinte csak egyszintű alvállalkozói kört lehetett volna bevonni, de az újabb verzió szerint a pályázók akár két szinten is megbízhatnak alvállalkozókat.
  • Az éves kötbér benne maradt, mindenkinek 90 százalékot teljesítenie kell az általa vállalt szolgáltatási csomagból, de a havi kötbért, a felülteljesítési kötbért a kiíró kivette.
  • A megkövetelt bankgarancia korábban a forgalom 50 százalékáról szólt, az újabb szerződésben csak 10 százalék szerepel.
Feldolgozásra váró hulladék a Mü-Gu Kft. budapesti telepén – Fotó: Mohai Balázs / MTI
Feldolgozásra váró hulladék a Mü-Gu Kft. budapesti telepén – Fotó: Mohai Balázs / MTI

A humán erőforrás

Ami pedig a munkaerőt illeti, ebben az ágazatban is nagy gond az utánpótlás. A hulladékkezelők attól tartanak, hogy az új rendszer bevezetése után nem lesz szükség egy csomó foglalkozásra, például kereskedőkre, értékesítőkre. Ők vélhetően elveszítik az állásukat, de a fizikai munkásokra tényleg nagy szükség lenne.

Ma már hóban-fagyban ugyan, túlórákkal, hétvégékkel, de az alkalmazottak nettó 400-500 ezer forintot is hazavisznek, ha nem keresnének ennyit, elcsábítaná őket az építőipar. És, ahogy az egyik üzletember elmesélte,

„nem olyan egyszerű a pótlás, két-három hónap a betanítás, az anyagismeret oktatása, és ma már sajnos kevés lehet az elvárásunk. Régen az emberek féltették a munkahelyüket, ma már mindenki talál más helyet, ezért bérmunkásokkal, állandó hirdetésekkel sem könnyű az állomány megőrzése. Magyarországon ráadásul alacsony a mobilitás, sokszor nem is szállást szerveznek a cégek, hanem akár viszonylag távolról, napi szállítással hozzuk a munkaerőt.”

Vagyis – e gondolat szerint – az nagyon fontos lenne, hogy a nagy átalakítás során ne veszítse el az ágazat a hadra fogható munkaerőt.

Fémhulladék kézi válogatása az Alcufer Kft. fehérvárcsurgói telephelyén – Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Fémhulladék kézi válogatása az Alcufer Kft. fehérvárcsurgói telephelyén – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A mai fémes cégek – hála a 2013-as fémtörvénynek és a hozzá kapcsolódó rendeleteknek – nagyjából úgy gyűjtik be a lomisoktól a másoknak már nem kellő anyagokat, hogy tényleg visszaszorult az illegális fémgyűjtés, de ha a fémkereskedők csak szolgáltatók lesznek a jövőben és nem a fémhulladék tulajdonosai, akkor a szakma legjobbjai eshetnek ki a szakértelmükkel. Vagyis – vélik a szakemberek:

megnőhet az illegális lerakás kockázata, vagy az értékes másodnyersanyagok alapanyaga nem marad Magyarországon, hanem legális, féllegális és illegális csatornákon külföldre jut majd.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!