Palkovics László: Hamarosan indul a hulladékkoncesszió

A 2022-es parlamenti választás után a kormány már eredményt hirdetett a 35 éves autópálya-koncesszió tenderén, de viszonylag régóta nem hallani előrelépésről a szintén 35 éves hulladékkoncessziónál. Így a hulladékgazdálkodást teljesen átalakító pályázat ügyében először arról kérdeztük a minisztert, hogy töretlen-e a szándék, vagy esetleg már elbizonytalanodtak a felek, és nem is akarja az állam, vagy éppen a koncesszor a szerződést.

„Két ciklus óta figyelem a kormány munkáját, nem nagyon szoktunk elbizonytalanodni. Ez igaz az én területeimre is, gondoljon az egyetemi modellváltásra! A hulladékmenedzsment átalakításának elképzelése is változatlan. 2018-ban kezdtünk el a témával intenzíven foglalkozni, részben a saját elképzeléseink, részben az Európai Unió célkitűzéseinek megfelelően. A fő cél az, hogy a hulladékkal kezdjünk valamit, ne feltétlenül hulladékként, hanem inkább másodlagos nyersanyagként tekintsünk rá.”

Ez csak égetőbb lett

Palkovics László szerint, ha ez aktuális volt 2018-ban, ma még inkább az, hiszen részben az orosz–ukrán háború, részben a félvezető-, illetve chiphiány, illetve részben a szilíciumkristály-ipar átalakulása miatt bizonyos nyersanyagok most nem vagy csak nehezen érkeznek meg Magyarországra.

Eközben a hulladékfeldolgozás a rendszerváltás óta nem tekinthető sikeres területnek, miközben a mindennapokban is érdemi kérdések merülnek fel:

1. Magyarország autóipara éppen átstrukturálódik, új értékláncok kialakítása zajlik. Ilyen az akkumulátor-értéklánc, amelyben Magyarország Európa egyik vezető állama lehet. Ugyanakkor ez nem környezetbarát technológia, mert kiemelkedő a víz- és az energiaigénye. Így nagy hangsúly lesz a következő időszakban azon is, hogy az itt gyártott akkumulátorok később újrahasznosíthatók legyenek, illetve fontos lesz az ágazat megújuló energiával való ellátása, a villamos energia tárolása.

2. Itthon is nagyon hasít a napenergia-szektor, de élettartamtól függően, 5-10 év múlva fontossá válik a napelemek újrahasznosítása is, így az üveg, a szilícium, a palládium, a nemesfémek visszanyerése.

3. A koncesszor szűkebb szakterülete felől pedig kiemelhető, hogy a Mol növényi eredetű olajokat köteles keverni az üzemanyagaihoz. Ha ezt távolról behozott és rendkívüli ártalmak mellett előállított pálmaolajjal teszi, az sokkal rosszabb megoldás, mintha hatékonyan begyűjtené a használt sütőolajat, de ugyanilyen fontos alapanyag számára a PET-palackokból kinyerhető granulátum is.

A koncesszió ötlete

A Telex is sokszor írt a hulladékkoncesszió elképzeléséről. Úgy tudjuk, hogy voltak olyan tervek is, hogy regionálisan felosztott, egymással is versengő szolgáltatók dolgozzanak a piacon, vagy felmerült, hogy hulladékáramonként (a teljesség igénye nélkül ilyen „áram” a fém, az üveg, a műanyag, a bontási hulladék, a gumi, a zöld hulladék) lenne felosztható a piac. Ám a végső elképzelés szerint egy nagy cég (ez lehet a Mol) koordinálhatja majd a hazai hulladékáramok többségét.

Palkovics László szerint nem jogos az a felvetés, hogy így nem lesz verseny. A magánszereplő – a modell kulcseleme, hogy nem az állam a főszereplő – nem pusztán egy uniós előírás teljesítése miatt fontos, hanem azért is, hogy megjelenjen a magánpiaci gondolkodás, a profitelvárás. A hulladék üzlet lesz.

(Azt, hogy a hulladék üzlet, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a maffia akár az Egyesült Államokban, akár Dél-Olaszországban is előszeretettel foglalkozott az ágazattal.)

A potenciális konfliktusok

„Épp a napokban zárul az ajánlattételi szakasz, a Nemzeti Koncessziós Iroda hamarosan aláírhatja a koncessziós szerződést, a Technológiai és Ipari Minisztérium pedig a folyamat során a felügyelő minisztérium szerepét kapta”

– hallottuk.

A monopol jellegű hulladékgazdálkodás azért így is sokféle potenciális kérdést vet fel:

• Ha egy cégcsoport (a Mol) lesz kulcsszerepben, hogyan határozza meg a hulladék, illetve az újrahasznosított anyagok árát a partnereinek?
• Ha egy játékos lesz kulcsszerepben, akkor a ma még működő hulladékos cégek és a ma használt eszközparkok miként hasznosulnak a jövőben? A mai cégek alvállalkozók lesznek, vagy eladják a járműveiket?

Palkovics László szerint mindenre lesz példa, de nem számít kezelhetetlen konfliktusokra. Abban ő is biztos, hogy lesznek viták, de szerinte az állam nem kíván mindent előre leszabályozni, hanem, ha a fenti kérdésekben konfliktus alakul ki, akkor vannak szabályozási lehetőségek, például a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) beavatkozhat.

Mit lát ebből a lakosság?

A következő kérdéskörünk az volt, hogy mit érzékel ebből a változásból a lakosság?

„A hulladékrendszer sok szempontból nem volt átlátható, reméljük, hogy ez az új rendszer átláthatóbb lesz, nem fognak ellenőrizhetetlen csatornákon keresztül bekerülni a hulladékok a rendszerbe, nem akarunk erdőszéli lerakókat, zsebbe kifizetett lopott fémhulladékokat.”

Amit az ügyfelek először látni fognak, az az italcsomagolások visszaváltása, a 250-300 ezer tonna ilyen hulladék nagy részét megfoghatja, ha pénzt kapunk érte. Az ugyanakkor még nem tiszta, hogy maga a visszaváltás automatákkal, vagy a boltokkal, esetleg a Mol hálózatában történik, de a Molnak ebből a termékből is hasznos anyag lesz, neki is fontos, hogy a polietilén tiszta formában visszakerüljön hozzá.

Ki fizeti a révészt?

Az egész szisztéma finanszírozásában több kérdés mindenképpen felmerül: az új rendszerrel nem jár-e rosszul a Mol, az állam, illetve nem jár-e pórul a magyar ipar? Hiszen amennyiben a gáz, a villamos energia, a távfűtés és a víz mellett a hulladék elszállítását is hatóságilag rögzített rezsiáron kapja a magyar lakosság, akkor miképpen szolgálható ki egy magánpiaci szereplő által a veszteséges szegmens?

A miniszter szerint a pályázó tudta, hogy a kormány politikájának kulcseleme a rezsiár, így e feltételek figyelembevételével pályázott, ez alapfeltétel volt, de ha a megfelelő mutatók szerint, a saját professzionális üzleti szempontjait érvényesítheti, akkor az egész rendszer jövedelmezősége javulhat. Nőhet például a hulladék szelekciója és újrahasznosítási aránya, a cél az, hogy a háztartási hulladékból (tavaly 3,8 millió tonna) csak 10 százalék kerüljön lerakóba és 65 százalék hasznosuljon újra. A Mol egy jó rendszerrel csökkentheti a potyautasok számát, a korrupciót (a kukásnak fizető háztartások, vagy a feketén átvett fémhulladék aránya lenullázódhat, ha egy intézmény fogja össze a rendszert), és mindezt úgy kell megvalósítania, hogy a szolgáltatás színvonalában a lakosság csak javulást tapasztalhat az eddigiekhez képest.

A második kérdés, hogy amikor 2000 milliárd forintos megtakarításra van szükség a költségvetésben, nem hiányzik-e majd a koncesszornak átengedett több tízmilliárd forint termékdíj. Azt hallottuk, hogy a termékdíj jelenlegi rendszerét átalakítják, az nem képezheti a koncesszor bevételeit, azonban a miniszter azt ígéri, hogy az egyenleg nem lesz negatív az állam szempontjából.

Végül nagy kérdés, hogy nem az indusztriális ügyfelek rossz szerződései pótolják-e ki a retail veszteségeket, de a miniszter ebben sem lát kockázatot.

Ami a koncesszióból kimaradt

Palkovics László azt mondta, hogy a háztartási hulladékfeladatok, valamint a termékdíjas anyagok kezelése mellett néhány lényegesen nagyobb tétel, így a 9 millió tonna építési törmelék, az 5-6 millió tonna ipari hulladék, illetve a megközelítőleg 700 ezer tonna mezőgazdasági (zöld) és veszélyes hulladék kezelése egyelőre nem része a koncessziónak.

Palkovics László ezekre ígéretes irányokat vázolt, így például a mezőgazdaságban keletkező hulladékok, a fóliasátrak nemcsak elégethetők, de még ebből a szennyezett, földes műanyagból is készíthető olyan granulátum, amely akár az autópálya-építésnél szigetelőanyagként is hasznosítható.

Vagyis ezeken a területeken is szükség van az ötletekre, a jó gyakorlatok bevezetésére, hiszen lehet utat építeni a távolról ideszállított anyagokból is, de sokkal gazdaságosabb, ha újra hasznos termékké tudjuk tenni a hulladékot is.