Egyetlen termékkel akarjuk lenyomni egész Európát, és ez történik, ha épp még sincs szükség arra a termékre

Az egy évvel korábbi adatokhoz képest 3,7 százalékkal csökkent, az előző havihoz képest 0,5 százalékkal nőtt az ipari termelés volumene Magyarországon idén júniusban – derül ki a KSH friss adataiból. Ezzel idén az első félévben az előző év azonos időszakához képest 3,3 százalékkal mérséklődött az ipari termelés, ami úgy jött össze, hogy a feldolgozóipar 13 alágából 10 rosszabbul teljesített, mint egy éve.

Az ipar nehéz első fél évére már abból is következtetni lehetett, hogy sokak meglepetésére a magyar gazdaság az idei második negyedévben az elsőhöz képest nem nőtt, hanem csökkent. Ezt Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter akkor a magyar vállalatok gyenge exportteljesítményével magyarázta, amit szerinte a német kereslet alakulása fog vissza.

Most már látjuk az első féléves részletes adatokat, amelyekből egyértelműen látszik, hogy töretlen a magyar ipar másfél éves mélyrepülése, és nem is nagyon vannak javulásra utaló jelek. A következő ábrán azt mutatjuk meg, hogy a 2021-es átlaghoz képest az elmúlt három és fél évben hogyan alakult a magyar ipar termelése, és hogyan alakultak az értékesítések.

A grafikonról leolvasható, hogy 2022-ben volt a magyar iparnak egy viszonylag jó éve, akkor a megrendelések és az értékesítés is körülbelül 5 százalékkal haladták meg az előző évek értékeit. 2023 elején aztán a belföldi értékesítés teljesen bezuhant, ami a termelést is visszahúzta a 2021-es szint környékére.

Tavaly év végére aztán kisebb-nagyobb kilengésekkel a külföldi értékesítés is leolvadt, ami miatt idénre az ipari termelés tartósan a 2021-es szint alá süllyedt. Júniusban volt egy minimális, fél százalékpontos javulás, amivel most a 2021-es szint 96,6 százalékát sikerült megtermelni.

Mi húzza fel, és mi le?

Az elmúlt hónapokban a Telexen is írtunk az akkugyártás és a járműgyártás gyengélkedéséről, ami Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint egy „hupli”, a kormány kritikusai szerint a kormány gazdaságpolitikai kudarcának eredménye. Érdemes ezt kontextusba helyezni azzal, hogy megnézzük, az elmúlt években melyik feldolgozóipari alág mekkora értékben termelt Magyarországon.

Az ábrán látszik, hogy az ágazatok közül a legnagyobb a járműgyártás, amely 2021-ben gyengélkedett, 2023-ra egész szép értékeket ért el, azóta pedig nagyjából ugyanazon a szinten maradt. Az éveken belüli nagyobb kilengéseket nagyrészt az okozza, hogy augusztusban és decemberben karbantartás miatt sok gyárat bezárnak, így ezekben a hónapokban mindig visszaesik a termelés.

A többi ágazat közül az akkugyártás termelése 2021 eleje és 2022 vége között több mint megduplázódott, 2023 végéig viszonylag stabil maradt, azóta pedig folyamatosan csökken. A „számítógép, elektronikai, optikai termék” gyártása szintén 2022 végén jutott el a csúcsra, és azóta gyengélkedik.

Ezeket a számokat egymáshoz hasonlítani persze elég értelmetlen, sokkal többet mond, ha mindegyik ágazatot saját korábbi eredményeihez viszonyítjuk. A következő táblázatban ezt mutatjuk be, vagyis azt, a 2021-es átlaghoz képest melyik ágazat melyik hónapban hogy muzsikál.

Az ábrán látszik, hogy az ágazatok közül messze legdinamikusabban az akkugyártást magába foglaló villamos berendezések gyártása bővült, ami 2022 végére a 2021-es szint 174 százalékára jutott fel. Kis hullámzás ez tavaly október óta egy zuhanórepüléssel az akkori szint 130 százalékára esett vissza, bár júniusban már minimálisan, 3 százalékponttal nőtt.

A többi ágazat közül a járműgyártás egy ideig nőtt, azóta hullámzik, a gépgyártás nőtt, majd másfél éve egyre gyengül. A vegyipari termelés már 2022 végén bezuhant, és nagyjából azóta ugyanazon a szinten van.

De miért?

Az örök optimista magyar kormány nagyjából másfél éve folyamatosan azt kommunikálja, hogy a magyar gazdaság gyengélkedése pillanatnyi állapot, ami nemsokára elmúlik. Kis túlzással minden rossz adat megjelenése után az az üzenet, hogy a következő adat már jó lesz. Varga Mihály pénzügyminiszter a legutóbbi, minden várakozást alulmúló, zsugorodásról szóló GDP-adatra is azt mondta: továbbra is bővül a magyar gazdaság és a növekedési kilátások bizakodásra adnak okot. Kérdés, hogy ha eddig nem nagyon jött be, amit ígértek, most elhisszük-e nekik.

A magyar ipar gyengélkedésének két fő oka van. Az egyik az, hogy az akkugyárak teljesen, az autógyárak pedig elég nagy részt az elektromos autók iránti keresletet szolgálják ki. Ez a kereslet pedig tavalyig nőtt, tavaly megakadt, idén aztán csökkenni kezdett.

Ez azért van így, mert több országban kivezették vagy csökkentették az elektromos autók vásárlását ösztönző támogatási programokat. Azok, akik mindenképp ilyen autót akartak venni, megvették már, a többiek közül pedig a többség igazából nem akar sokkal több pénzt fizetni egy olyan autóért, aminek kisebb a hatótávolsága, mint egy benzinesnek vagy dízelesnek. Nem véletlen, hogy a magyar kormány – ami a kínai és a korai akkugyárakkal éppen megkerüli az EU elektromos átállási terveit – hónapok óta egy uniós elektromosautó-vásárlási támogatási program bevezetéséért lobbizik.

A magyar ipar gyengélkedésének másik fő oka, hogy az európai és a német ipar is gyengélkedik, ráadásul Németországból az elmúlt hónapokban sorra jöttek a rosszabbnál rosszabb hírek. Legutóbb épp a Bosch és a ZF jelentett be leépítéseket, az utóbbi több mint tízezer munkavállalótól válna meg.

Nagy Márton a második negyedéves, GDP-zsugorodásról szóló hírt is ennek tudta be, de a magyar gazdaságpolitika irányítói arról már kevésbé szeretnek beszélni, hogy a német ipari függésről részben ők maguk tehetnek. Vagyis az, hogy a magyar ipar helyzete a német fogyasztástól és a német ipar helyzetétől függ, nem istenadta adottság, hanem az elmúlt évtized és évtizedek gazdaságpolitikájának eredménye.

Legutóbb éppen az MNB adott ki erről egy elemzést, amelyben kiemelték, hogy a magyar áruexport 26 százaléka Németországba megy, ahol ennek jelentős részét feldolgozzák és továbbexportálják. Ez jól is működik, a probléma csak az, hogy a német áruexport az elmúlt évtizedekben egyre lassabban bővült, sőt, az elmúlt két évben éppen egyre zsugorodott. Márpedig ha a jövőben sem tud érdemben nőni, akkor a magyar iparnak sincsenek szép kilátásai.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája feltétlenül rossz, vagy az semmiképpen nem hozhat sikereket a következő években. Az viszont kimondható, hogy ha egy lapra tesznek fel mindent, akkor ha az a lap éppen nem jön be, pórul lehet járni – ez történik az elmúlt másfél évben.

Az ipar gyengélkedése egyébként elég komoly belső feszültségeket is okoz: az elmúlt hónapokban Magyarországon 10 százalék körül nőttek a reálbérek, amelyeket az iparvállalatoknak úgy kellett kigazdálkodni, hogy a termelésük nem nőtt – ez pedig a végtelenségig nem fenntartható. Ez a feszültség pedig a fizetésekben is tetten érhető, a várhatóan a következő minimálbér-emelésről szóló tárgyalások sem lesznek könnyűek.

Márpedig a 2026-os választás eredményei várhatóan elég nagy részben múlnak majd azon, hogy teljesít a magyar gazdaság és hogy alakulnak a magyar reálbérek a következő két évben.