Hogy jutottunk el a 11,7 százalékos inflációig?

2022. július 08. – 09:08

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

11,7 százalékkal júniusban ismét rekordot döntött a drágulás üteme, ma pedig már biztos, hogy 24 év után éves szinten is 10 százalék felett lesz az infláció. Ebben a cikkben körüljárjuk, hogy:

  • miért pont most robbannak be az árak;
  • mit tehet ez ellen a jegybank;
  • hogyan hat ez az egész a gazdaságra;
  • és milyen politikai következményei lehetnek a drágulásnak.

14–16 százalékkal tetőzhet az infláció szeptemberben – derül ki a borúlátással nem vádolható Magyar Nemzeti Bank előrejelzéséből, ez pedig éves szinten 11–12 százalékos átlagos drágulást jelent. A háború, az energiaárak és a világgazdasági folyamatok azonban még rátehetnek erre egy lapáttal, így ha rosszul alakulnak a dolgok, ennél is magasabb lehet majd az infláció.

Bárhogy is alakul, idén több mint húszéves rekord fog megdőlni a drágulás ütemét illetően, legutóbb ugyanis 1998-ban volt 10 százalék fölött a hazai inflációs adat. Akkor még a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás terhét nyögte az ország, így általánosak voltak a jóval magasabb árnövekedések.

Az azóta eltelt húsz évben viszont kisebb-nagyobb kilengésekkel, de viszonylag stabilan 0 és 8 százalék között alakult az éves drágulás mértéke, ez utóbbi adat is 2007-ből származik. Hogy jutottunk akkor el a mostani, durván tíz százalék feletti eredményhez, és mi sülhet ki ebből az egészből?

Mi is az az infláció?

Az infláció (vagy pénzromlás) az árak széles körű emelkedését, azaz a pénz értékének csökkenését jelenti. Fontos, hogy nem lehet egyfajta termék (például élelmiszer) árváltozását vizsgálni, hanem a lakosság által vásárolt minden termékcsoport árát nézni kell, majd attól függően súlyozni, hogy miből mennyit vásárolunk.

Ez utóbbit természetesen lehetetlen mindenkire külön-külön kiszámolni, a KSH ezért megpróbál úgy súlyozni, ahogy „átlagosan” költenek az emberek. A módszertanról vannak viták, de a KSH itthon az európai sztenderdeknek megfelelően dolgozik, csalással pedig semmiképpen nem lehet vádolni őket. (A módszertanról szóló cikkünk itt olvasható.)

Hogy alakul ki az infláció?

A piacgazdaságokban a termékek és a szolgáltatások ára a keresletnek és a kínálatnak megfelelően folyamatosan változik. A kapitalizmusban mindig hosszabb növekedési időszakok és rövidebb válságok váltják egymást, a növekedési időszakokban pedig értelemszerűen a kereslet is növekszik, az árak így – ha különböző tempóban is, de – általában növekednek.

Ha a kereslet megnő, a kínálat pedig csökken, az értelemszerűen nagyobb dráguláshoz vezet, ha viszont a kínálat nő meg, miközben a kereslet visszaesik, akkor a termékek nem drágulnak, sőt, néha olcsóbbak is lesznek. Nagyobb drágulási hullámok tehát akkor alakulnak ki, ha:

  • hirtelen megnő a kereslet;
  • hirtelen visszaesik a kínálat;
  • vagy az alapanyagok/nyersanyagok ára hirtelen megugrik.

Ez utóbbi ugyan a kínálat része, de érdemes külön kezelni, mert a nyersanyagokat a legtöbb ország (legalább részben) külföldről vásárolja, azoknak az ára tehát az adott országon kívül eső okokból szokott változni. Ha pedig drágul a benzin, akkor drágul a közlekedés és az áruszállítás is, ezzel együtt pedig szinte minden.

2021 végére az inflációt kiváltó három tényező egyszerre lépett fel. Így

  • a koronavírus-járvány miatti lezárások idején leállítottak egy csomó gyárat, a kínálat emiatt visszaesett;
  • a lezárások alatt és annak végével a legtöbb ország vezetése pénzt osztott a lakosságnak és a cégeknek, emiatt hirtelen megugrott a kereslet,
  • közben pedig egy rakás okból, de legutóbb éppen az orosz–ukrán háború miatt az egekbe szálltak az energiaárak.

A csillagok szerencsétlen összeállásával így az egész világon felpörgött az infláció, ez alól pedig Magyarország sem tud kibújni. A korábbi, 3–5 százalékos infláció tavaly szeptemberben ugrott meg, azóta folyamatosan, havi fél-egy százalékot növekszik, és bár az MNB szerint szeptemberben fog tetőzni, ezt senki nem garantálja.

A globális hatások mellé oda kell tenni a magyar sajátosságokat is, a gyorsan változó elemektől megtisztított, úgynevezett maginfláció ugyanis nálunk az egyik legmagasabb Európában. Ezért részben az orosz–ukrán háború felelős, de a kormány is rátett egy-két lapáttal, amikor februárban a választásokra készülve brutális pénzosztásba kezdett, és áprilisra már sikerült is 2600 milliárd forint mínuszt összehozni a költségvetésnek.

Mit lehet vele kezdeni?

Bizonyos mértékű infláció létezése normális, sőt szükséges is a gazdaság működéséhez. A különböző országok jegybankjai ezért úgynevezett inflációs célt határoznak meg, azaz a pénzromlásnak egy olyan ütemét, amit folyamatosan el akarnak érni. Ez Magyarországon 2005 óta 3 százalék, Matolcsy György és elődei tehát elvileg azon dolgoznak, hogy ez legyen a drágulás üteme évről évre.

Inflációs cél mindenhol van, a kérdés csak az, mennyire veszik komolyan annak megközelítését. A jegybankok ugyanis az alapkamat szintjének változtatásával hatni tudnak a drágulás ütemére, ennek azonban ára van. A központi bankok módszere a következő:

  • megemelik az alapkamatot (és az irányadó kamatot);
  • emiatt megemelkednek a kamatszintek az egész gazdaságban;
  • emiatt a lakosság és a vállalkozások nem vesznek fel hitelt, a beruházásokat és a vásárlásokat elhalasztják;
  • azaz csökken a kereslet;
  • emiatt lelassul a drágulás.

Ez persze jól hangzik, de a csökkenő kereslet az egész gazdaságra rányomja a bélyegét. Ha kevesebbet vásárolunk, és nem költünk beruházásokra, akkor sok cég nem jut elég megrendeléshez, és csökkenti a kapacitásait, elbocsátja a munkavállalói egy részét. A csökkenő kereslet tehát könnyen gazdasági válsághoz vezethet.

Ezen a ponton szemben áll két szereplő. A kormány célja, hogy növekedjen a gazdaság, több pénzük legyen az embereknek, és több adót tudjanak beszedni. A jegybankok célja viszont a stabil pénz, azaz az elszálló infláció megfékezése.

A jegybank elvileg egy kormánytól független szereplő, döntéseit tehát nem befolyásolhatják politikusok. Ennek megfelelően nem ritka, hogy

a jegybank szándékosan recesszióba taszítja egy ország gazdaságát, csak hogy az inflációt letörje.

Erre számos történelmi példa van, több jegybank pedig most is erre törekszik. Köztük van az Egyesült Államok jegybanki funkcióit betöltő intézménye, a Fed is, amely annyira elkötelezett az infláció visszaszorítása iránt, hogy kamatemeléseivel vállalja a kockázatot: akár recessziót is okozhat a világ legnagyobb gazdaságában.

Matolcsy közbelép

Több más jegybankhoz hasonlóan a Magyar Nemzeti Bank is kamatemelésbe kezdett tavaly ősszel, amikor beindult az inflációs hullám. Az MNB élén álló Matolcsy György – Orbán volt minisztere – azonban nem teljesen politikától független szereplő, sokak szerint pedig nem elég gyorsan és nem elég nagy mértékben emelték meg a kamatokat.

Matolcsy ezzel szembekerült korábbi főnökével, az Orbán-kormány ugyanis februári pénzosztásával nagy löketet adott a kereslet növekedésének és ezzel a drágulásának is. Az MNB a kamatemeléssel a másik irányba próbálta meg befolyásolni a trendet, de – ahogy az elszállt inflációból látszik – nem úgy tűnik, mintha nyerésre állnának ebben. Matolcsy azonban elszántnak tűnik, hogy volt főnökével szembekormányozva addig folytassa a kamatemelést, amíg ténylegesen meg nem állítják az infláció emelkedését.

Magyar különút

Bár a koronavírus-járvány miatti lezárások végével az egész világon berobbantak az árak, a magyar inflációt több speciális tényező is befolyásolja. Ilyen:

A rezsicsökkentés és az üzemanyagárstop – azaz az energia árának befagyasztása – egyértelműen lassítja a drágulást, hiszen kiadásaink elég nagy része megy rezsire és közlekedésre. Az élelmiszerárstop sikeressége már kérdéses, hiszen a kereskedők nem hülyék, és a szabályozott árú termékeken megtermelt veszteséget valószínűleg a többi termék árának növelésével igyekeznek bepótolni.

A magyar infláció durva elszállását segíti viszont másik oldalról a forint brutális és rendkívül nagy kilengésekkel súlyosbított elértéktelenedése. Magyarország az EU-n belüli szabadkereskedelem miatt rendkívül kitett az importnak és az exportnak is, az előbbit pedig jelentősen drágítja a 410 forint körüli euró. Azzal, hogy a háború előtti szinthez képest ma 13-14 százalékkal drágább az euró, az importált termékek ára is hasonló ütemben nőtt vagy fog nőni. Az árfolyam hirtelen ugrálása pedig arra sarkallhatja a kereskedőket, hogy biztosra menjenek az árazásnál, a valódi drágulás tehát még ezt is meghaladhatja.

Összességében tehát a magyar specialitások egy része lefelé, egy másik része felfelé húzza az inflációt, amivel Magyarország valamivel, de nem jelentősen az európai uniós átlag felett van. Kérdés ugyanakkor, hogy a kormány fenn tudja-e tartani a két legfontosabb visszatartó erejű intézkedését, a rezsicsökkentést és az üzemanyagárstopot. Az előbbit a központi költségvetés, az utóbbit pedig egy véletlenül megszerzett extraprofit miatt leginkább a Mol finanszírozza, de egy kialakulóban lévő válság küszöbén kérdés, hogy melyik meddig fenntartható.

Kérdés, ki fizeti meg az árát

Az MNB becslése, miszerint éves szinten 11–13 százalék lesz az infláció, havi bontásban pedig valahol 15 százalék környékén tetőzik majd, így reálisnak, de optimistának mondható. A drágulást ugyanis több olyan tényező is befolyásolja, amire a látszat szerint Matolcsy Györgynek nincsen már ráhatása – ilyen például a brutálisan elszálló euróárfolyam is.

Minél nagyobb viszont az infláció, annál nagyobb kamatemelésre lesz szükség annak letörésére, ez pedig annál nagyobb kárt jelent majd a gazdaságnak is. És bár a magyar gazdaság kilátásait kitettsége miatt első körben nem a kamatszint, hanem a világgazdaság (és azon belül főleg Nyugat-Európa, kiemelten pedig Németország gazdaságának) teljesítménye befolyásolja, az egekbe szálló kamatok rátehetnek egy lapáttal egy esetleges recesszióra.

Így vagy úgy, de a kormánynak közel egy évtized páratlan gyarapodás után jelentős problémákkal kell majd szembenéznie a következő időszakban. Amit nem is tagadnak, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter ugyanis éppen recesszióra készíti fel a lakosságot, Varga Judit pedig nagyon nagy költségvetési megszorításokról beszél.

Így, bár a brutálisan elszálló árak egyelőre nem kezdték ki a kormány támogatottságát, az infláció letörésének valószínűleg meglesz a társadalmi ára. Kérdés, hogy veszít-e emiatt szavazókat a Fidesz, ahogy az 2014 előtt történt, vagy még profitálni is tudnak belőle, ahogy az elmúlt nyolc évben minden válsághelyzetből tették.