Máris folytatom a munkát, csak gyorsan megnézem az üzeneteimet. Nő hátulról mágikus ujjmozdulatokkal csavargatja a haját, és hipp-hopp Audrey Hepburn lesz belőle. Egy kéz, rajta köröm, apró ecsettel festik rá a Szabadság szobrot. Hatgyerekes édesanya hat uzsonnásdobozba hat ebédet készít pillanatok alatt. Papucsos pék hátterében festői skandináv tájjal óriási adag buborékosra kelt kovászoskenyér-tésztát hajtogat. Eltelt fél óra, fogalmam sincs, mit csináltam azelőtt, mi is lenne épp a dolgom, és miért nézem most már azt, ahogy egy nő sminkeli magát. Hogy jutottunk idáig a brazil szappanopera–konyhai kütyüket bemutató tévéshopos műsorok–műveltségi vetélkedők–természetfilmek közti kapcsolgatásból? Miért nem bírjuk abbahagyni, miért nézünk gyakran olyasmit is, amit egyáltalán nem akarunk és egyáltalán, hogyan hat a rövid videók pörgetése az agyunkra?
Kezdjük a vallomásokkal: szerkesztőségünk tagjai lelkük sötét zugait mutatták meg, mikor beismerték, miket pörgetnek a telefonjukon. Ezeket most a téma intim jellegét figyelembe véve anonim körképpel, kategóriákra osztva igyekszem bemutatni.
Undorító dolgok
„Imádom nézni, amikor emberekből pattanásokat nyomnak ki. El akarok kapcsolni, de várok még egyet, pfuj, azt is kinyomták, de most már tényleg el kellene kapcsolnom, mert ez szörnyű, borzasztó” – panaszkodik munkatársam, pedig az undorító testi dolgok már évek óta hódítanak a neten, genny, korpa, élősködők, ezeket millióan nézik és keresik. Különösen érdekes, mennyire sokat nézünk olyasmit is, amit utálunk nézni. Például a folyékony gyurmás videókat. „Amikor az a kunszt, hogy slime-ot összenyomkodnak, nem tudom elmagyarázni, hogy miért, de rettentően rossz érzés nézni, talán zavar, hogy egy egyszer használatos hatalmas műanyag masszát nézek, vagy hogy az eredeti formája elmúlik a nyomkodástól” – vallja be kolléganőm.
Ételes, evős, főzős témák
Ebből is sokan az extrémebb verziókra buknak, már nem elég a sima főzés, mint Julia Child idejében, jó, ha táncolnak is közben. Vagy extrém dolgokat esznek, például a lehető legnagyobb steaket, vagy hegynyi omlettet, bár itt úgy tűnik, a szereplő szakálla is fontos elem.
A hatáshoz már az is elég, ha óriási mennyiségű ételt főz a videók szereplője, mint ez az azeri úr, aki a saját kertjében süt meg falunyi embernek elég húsokat.
Ennek is vannak undorító leágazásai, például azok, ahol „kígyókat sütnek meg kínai nagyik óriási serpenyőkben”. A műfajban az indiaiak is óriásiak, sokhalomnyi koszos hús, féregpörkölt, fogyókúrához tökéletes tartalom.
Néha nem is kell étel, kollégánknak elég egy jó kávé, vagy csak nézni, ahogy folyik: bizony, van, aki eszpresszókészítési folyamatokat bír bámulni.
Mocsokból tisztaság
Tömegek rajonganak a szőnyegtisztítós műfajért, amikor nagyon mocskos szőnyegeket rengeteg mosószerrel varázsolnak tisztára. Annyira szeretik nézni magát a folyamatot, hogy még csak előre sem tekernek a mesés, tiszta végkifejletre.
A második legnépszerűbbek ebben a kategóriában az autólemosós videók. „Az 50-60 éve vastagon koszos autókat lemossák, és előtűnik az eredeti gyönyörű színük, ki is fényezik őket. Mágikus hatásuk van, amikor az agyhalál szélén vagyok vagy egy ügyeleti műszak után” – súgja meg a tuti tippet egy meghajtott telexes. A takarítós kategória legcukibb leágazása ez az útjelző táblákat tisztító ember.
Láthatatlan munkával örökké küzdő anyaként engem mágnesként vonzanak a rendrakós videók, de annál is szebbek a kertrendezősök, amiket főleg olyan néz, akinek nincs kertje.
Csináld magad!
„Teljesen kikapcsolták az agyamat a barkácsvideók, ahogy bámultam, hogyan munkálják meg a fát, milyen koncepció alapján születik fokozatosan bútor vagy eszköz a nyersanyagból” – vallotta be egyik szerkesztőnk. A „Csináld magad videókat” azonban már bűnös élvezetnek bélyegezte, hiszen elmondása szerint arról szólnak, „hogyan lehet sok ráfordítással létrehozni valamiből egy fölösleges apróságot, aminél jobb esetben fillérekért kapsz megfelelőbbet, rosszabb esetben veszélyes is, de néha egész praktikusnak tűnik.”
Kolléganőmet bármilyen házfelújítós videó bevonzza, a vakolástól kezdve a padlócsiszolásig bármi leköti, kedvencei az elhagyatott japán házak megmentői, közülük is egy japán apuka csatornája. „Igen, simán elnézem egy órán keresztül, ahogy deszkákat vág méretre, csiszol, kezel, szigetel és falat épít, de azt is simán végignéztem, ahogy füvesítette a kertet, fantasztikus” – vallja be, majd hozzáteszi, nincs és nem is lesz háza, főleg nem Japánban.
Az építés határműfaja a restaurálás, sokan néznek olyan videókat, amikben régi tárgyakat varázsolnak újjá. Különösen lehet rajongani az órafelújításért, hiszen „betört üvegű poros, rozsdás órákkal bíbelődnek hosszasan, rakosgatják, tisztogatják, javítgatják a sok kis biszbasz alkatrészt, aztán egyszer csak ott a működő óraszerkezet megint, csodálatos! Mindig nagyon úgy érzem, hogy megérdemlik ezek a minőségi régi tárgyak ezt a gondoskodást.”
Építésnél is jobb: a rombolás
Többen esküsznek a hidraulikus présre, amikor a legkülönbözőbb tárgyakat rombolja péppé a nehéz gép, de még jobb, ha egy arc is van mellette, aki a pusztításra reagál.
Ennek változata az égő golyós videó: ezeken nem történik más, mint hogy egy égő golyó szépen, lassan eléget valamit, vécépapírt, pudingot vagy paradicsomot.
Legyen tánc
Magam is megnyugszom a megdöbbentően egy ritmusra táncoló emberek látványától, de kollégám sokkal jobban fejezi ki, mit érzek valójában közben. „Bűnös élvezetem a shuffle dance oktatóvideó műfaja. Miközben ezeket pörgetem, végigmegy bennem a gyász 5 fázisa, mire elfogadom, hogy én sosem fogok így táncolni, viszont jólesik nézni, ahogy a szép emberek pattognak.”
Idetartozik, mivel mozgásra épül, a lány, aki mindenféle mozdulatsort utánoz a nyuszi rágásától a présen át. Itt egyszerre működik a nyugtató és meglepő effekt.
Szeretjük nézni azt is, ahogy mások tornáznak, még ha mi nem is, sőt, hátfájós kolléganőm a csontkovácsos videóknál élvezi még a gerincropogtatást is.
Meglepetés
A kicsomagolós videó nem meglepő kategória, annál inkább a katonai ételcsomagot kicsomagolókat ábrázoló alfaj, amiről kollégánk csak egy komoly elvonó után tudott leszokni. „Az MRE, Meal Ready To Eat csomagokról van szó: van bennük reggeli, főétel, keksz, pástétom kávépor, rágó, cukor, csoki, melegítőzselé, nedves törlőkendő, gyufa stb. Van bennük egy csomó csomagolópapír, zizegő celofán és zacskó, valószínűleg ez is vonzó bennük.”
Idesorolom a mesés megmeneküléseket is. „Emberek direkt vagy véletlenül cápákkal meg krokodilokkal találkoznak. Nagyon ijesztő, látszik, hogy támadni akar, de végül nem támad.” De van olyan is köztünk, aki hazaérkező katonák látványától lesz boldog.
Szabadság- és térélmények
Megnyugtató műfaj, amikor emberek egyedül szép tájakra utaznak, ahol sátrakat, bunkereket építenek. Néha a táj havas, néha nem, az építmények lehetnek egészen luxushangulatúak is, vagy épülhetnek autókra. Többen is szégyenkezve vallják be, mennyire szeretik ezt nézni, egyik rajongójuk el is magyarázza, miért olyan jók.
„Felverik a sátrat, elmennek fát vágni, beállítják a kályhát a téli sátorba, tüzet gyújtanak, szépen berendezik, majd elkezdenek húst sütni bent a melegben (alap, hogy hagymával), aztán leveszik a bakancsot, a gőzölgő büdös zoknit kirakják a sátor előterébe, bemásznak egy hálózsákba, lekapcsolják a lámpát és elalszanak.” És még valaki csodálkozik, hogy a Szomszédokban nem történt semmi, mégis néztük! Hasonló, mégis furcsa kategória, mikor a tartalomgyártó furgonban él, számítógépen játszik, és közben utazgat.
Megnyugtató nézni azt is, mikor emberek elhagyatott dolgokat kutatnak fel, legyen az elhagyott bánya, erőmű, város, luxuspalota.
Nem mindenkinek van szüksége arra, hogy utazókat nézzen, bőven elég ha olyanokat bámul, akik virtuális földrajzi felfedezős játékokat játszanak, sőt annak is a világbajnokságát.
Extrém élvezetek: sutyorgós videók és a cuki műfaj
Igen, ezek is úgynevezett ASMR- (Autonomous Sensory Meridian Response, magyarul önkéntelen érzékszervi meridiánválasz, amikor hangok vagy a látvány hatására bizsergető érzések fognak el minket) videók, például amikben emberek suttogva beszélnek, kollégám szerint a vérnyomás csökkentésére és növelésére is alkalmasak.
Meglepő módon alig nézünk cuki tartalmakat, leszámítva ezt a szigorú tekintetű férfit, aki aranyos dolgokat rak egy aranyos nyuszi fejére, és a csatornája nem is szól másról.
Mi történik az agyunkkal?
Ezek a videók elrabolják a figyelmünket, és azt is tudjuk, hogy az algoritmus lassan kiismer minket, és olyan témájú, típusú videókat dob elénk, amik iránt korábban érdeklődést mutattunk. A kérdés az, miért nem szállunk ki ebből a spirálból, mi történik az agyunkkal?
Amikor reeleket és shortokat pörgetünk, az agyunkban dopamin szabadul fel, ami azt a jutalmazáshoz hasonló érzetet kelti bennünk, mint amikor valami jót tettünk vagy elvégeztünk egy fontos feladatot. Mindeközben viszont darabokra esik a figyelmünk, nehezebben fogunk összpontosítani és a feladataink megoldása felé haladni, sőt, nyugtalanok lehetünk és előfordulhat az is, hogy a hangulatunkat is nehezen tudjuk szabályozni.
Megkérdeztük Gyomlai Gábor pszichológust, szerinte miért is nem tudunk szabadulni a videógörgetéstől, és valóban nyugtat, pihentet-e ez a tevékenység.
Gyomlai szerint annak idején a tévé távirányítóját nyomogattuk, a Barátok köztről kapcsoltunk a zenecsatornára, de ez sokkal kevésbé ingerelt minket. A közösségi média reeljei viszont rövidek, a csattanó szinte azonnal jön, és sokkal több is van belőlük, közben viszont nem igényelnek extra elköteleződést. Mivel sokszor nincs történetük, nem kell, nem is lehet kapcsolódni hozzájuk.
Amikor tévéztünk, néha ottmaradtunk a híradónál vagy egy filmnél és felvettük a fonalat, ez azonban munkát igényelt – folytatja a pszichológus. Lerövidült az időnk, így már a tévézésre se jut annyi, mint régen, hiszen a telefont a kasszánál sorban állva is elő tudjuk venni. Szerinte
ezek a videók reflektálnak a minket körülvevő káoszra, de közben további ingereket adnak. Ezek az ingerek, különösen azok, amik undorítók vagy megdöbbentenek, kivisznek a mindennapokból, ez nem pihenés, csak elkapcsolás.
A videók típusai közötti legfontosabb különbség az, hogy az egyik stimulál, a másik pedig nyugtat, de a lényeg mindkét esetben a kizökkentés. Az agyat jutalmazza, ha valami tökéletesen mást kap anélkül, hogy munkát végezne.
Gyomlai Gábor állítja, attól is függ, milyen reeltípushoz vonzódunk, hogy milyen tevékenységet végeztünk egész nap, mennyire volt monoton vagy változatos a szellemi terhelésünk. Amikor egyenletes mozgást, vonuló tájat, himbálózó üvegeket nézünk, az hasonló hatással van ránk, mint a hipnózis.
A pszichológus szerint azonban annak ellenére, hogy szinte lehetetlen elmenekülni előlük, nem ideális pihenési forma a reelek pörgetése. Egyrészt függőséget okozhatnak, másrészt (nem csak gyerekek, felnőttek esetében is) csökkentik a figyelmi képességünket, leszoktatnak az összpontosításról. Gyomlai inkább ajánlaná pihenési formának egy nehéz nap után a tudatos jelenlét gyakorlását, sokkal jobb kimenni egyet sétálni, és a valóságban lenni, a jelenhez kapcsolódni. „Ezek a videók a 2025-ös őrülten rohanó káoszra reagálnak, de úgy, hogy azt tovább erősítik. Meg akarunk nyugodni, de még jobban idegesítjük magunkat, miközben az egyik pörgésből egy másik pörgésbe menekülünk” – foglalta össze Gyomlai Gábor.
