Tévétörténelmet írt a férfi, aki élőben nézte végig, ahogy megcsalja a barátnője

A spanyol Temptation Island című reality egyik jelenete az elmúlt napokban teljesen elárasztotta a közösségi médiát. Mémek, reakcióvideók tömkelege született arról a jelenetről, amiben az itthon A kísértés címen ismert műsor egyik szereplője teljesen összeomlik. José Carlos Montoya kirohanása eddig 320 millió megtekintést generált különböző platformokon, a jelenet utóélete pedig bejárta a legnagyobb lapokat a BBC-től a Guardianig. A virális, határokon átívelő sikerrel meg hetek óta büszkén turnéznak a műsor készítői.

A felkapott jelenetben Montoya tehetetlenül nézi végig valós időben, ahogy barátnője, Anita lefekszik egy másik férfival, és a látottak hatására teljesen elveszti az önkontrollt. Montoya egy ponton nem bírja tovább nézni a barátnőjét és a másik férfit mutató képernyőt, és a műsorvezetőt, Sandra Barnedát otthagyva, elszalad a tengerparton a villa felé, ahol a barátnője éppen megcsalja. Barneda „Montoya, por favor!” kiáltásokkal próbálja visszatartani, de a férfi nem áll meg. Eszeveszetten tör előre, hogy szembeszálljon Anitával.

A spanyol Temptation Islandben történteket több cikk is a reality műfajában paradigmaváltó jelenetként írja le, ami még inkább kitolja a formátum eddig ismert határait. Pedig a műsor alapkoncepciója is már önmagában kíméletlen, hiszen párkapcsolatban élő versenyzőket külön villákba zárnak, ahol csupa vonzó szingli veszi őket körül, azzal a céllal, hogy megingassák a hűségüket. A kamerák minden pillanatot rögzítenek, és a kényesebb, félreérthetőbb jeleneteket le is vetítik a másik félnek (az itthoni verzióban is volt ebből hiszti bőven), hogy a fájdalom és megaláztatás ne csak személyes tragédia, hanem a nézőknek közvetített jelenetsor legyen. Végeredményben így egy ember fájdalma és a megaláztatása válik szórakoztatóipari termékké.

A Temptation Island spanyol verziójának producere, Juan Ramón Gonzalo az egész felhajtásról a Deadline-nak nyilatkozva kiemelte, hogy Montoya eleve rendkívül kifejező személyiség, aki érti a tévé nyelvét, mivel már korábban szerepelt a The Language of Love című műsorban. A végső összeomlása előtt is alakított már a műsorban, egy alkalommal például mérgében széttépte magán az inget és felrúgta a monitort tartó állványt.

A producer azonban még Montoya temperamentumánál is is fontosabbnak tartja, hogy az Anita árulására adott reakciója teljes mértékben hiteles volt. Szerinte még a realityk világában is ritkaságszámba megy, hogy valaki ennyire látványosan és drámaian omoljon össze. A világszerte hatalmasra duzzadt érdeklődés a készítőket is meglepte, de Gonzalo szerint a show ereje éppen abban rejlik, hogy a nézők könnyen azonosulhatnak a látott érzelmekkel.

Guld Ádám médiaszakértő és kommunikációs szakember azonban másképp látja Montoya érzelmi reakcióit. „Meg merném kockáztatni, hogy ez a kiakadás is egy gondosan megkomponált show részét képezi. Montoya testbeszédéből könnyen felismerhetőek ezek a túlzott, megjátszott reakciók. Emellett erősen megkérdőjelezem, hogy egy kiegyensúlyozott, egészséges párkapcsolatban élő ember önként kockára tenné a kapcsolatát a nyilvánosság előtt” – nyilatkozta Guld kérdésünkre.

A producer szerint azonban nincs szó megkomponáltságról, elmondása szerint Anita és Montoya is szigorú castingfolyamaton ment keresztül, együtt és külön-külön is interjúztatták őket, hogy kiderüljön, mennyire alkalmasak a műsorra. A Temptation Island castingcsapatai ugyanis gyakran találkoznak kamupárokkal, ezért a kiválasztási folyamat során személyes, a kapcsolatuk dinamikáját és családi hátterüket érintő kérdéseket is kapnak. Így derült ki például az is, hogy Montoya számára Anita volt az első nagy szerelem, és egy korábbi kapcsolatából származó fia is közel állt a nőhöz.

„A Love Islandbe mindenki szingliként érkezik, míg a Temptation Islandben valódi párok teszik kockára a kapcsolatukat” – magyarázza Gonzalo. „A nézők pontosan tisztában vannak ezzel, és éppen ezért hiszik el, hogy az érzelmek és reakciók itt nem megjátszottak.” Montoyát és a műsorvezető Sandra Barnedát egyszerre öt kamera figyelte a virális jelenetsornál, és a stáb azonnal reagált, amikor Montoya elszaladt. „Ha valaki elindul, mindig kell, hogy legyen vele egy operatőr. Ezek azok a pillanatok, amelyekből az évad legemlékezetesebb jelenetei születnek” – magyarázta a producer.

Lucas Green, a Banijay formátumaiért, így a spanyol műsorért is felelős vezető szerint ez a pillanat a Temptation Island esszenciája. Green szerint ritka, hogy egy valóságshow jelenete futótűzként terjedjen, áttörve a kulturális határokat is, hiszen az ilyen műsorok esetében általában a háttértörténet ismerete szükséges az érzelmi bevonódáshoz. A „Montoya, por favor!” jelenetet Susan Boyle legendás Britain’s Got Talent-es meghallgatásához hasonlította, amely a már neten terjedő, virális tévés pillanatok egyik korai példája volt.

Montoya és a mémekre azonnal ugró hirdetők már meglovagolták a hirtelen jött hírnevet, a férfinak jelenleg több mint 400 ezer követője van, és máris feltűnt a Burger King és a Real Betis reklámjaiban. Nem ő lenne persze az első, aki egy spontán, nem feltétlenül tudatos érzelmi kitörés révén válik ismertté. Az elmúlt évek egyik emlékezetes reality-pillanata a brit Love Island 2019-es évadában történt, amikor Amy Hart összeomlott a szakítása után. A nő sírva elhagyta a villát, de végül a műsor miatti hírnevét ügyesen kihasználta, megsokszorozódtak a követői és könyvszerződést is kapott. Később pedig a platformját a mentális egészség és a reality-szereplők jólétének védelmére használta.

A műfaj egy másik ikonikus alakja még Tiffany „New York” Pollard, aki számos érzelmi kitörése, és szókimondósága miatt a Flavor of Love 2006-os évadában futott be. Több megmozdulása is olyan mémlavinát indított el, ami azóta is jelen van a popkultúrában. A műsor után elindította saját karrierjét is, amely olyan műsorokban csúcsosodott ki, mint az I Love New York és a Brunch with Tiffany, végleg bebetonozva őt a celebek sorába.

Minél inkább tabusértő, annál jobban működik

A Montoya-jelenség sikerében az is szerepet játszik, hogy a jelenet a spanyol telenovellákat idézi a heves érzelmi reakciókkal. A különbség csak annyi, hogy a telenovellák előre megírt, gondosan felépített történeteket mesélnek el, a realityk ezzel szemben a spontaneitás és a hitelesség illúzióját keltik. A realityk esetében persze nem zárható ki, hogy tudatos szerkesztési technikákkal, feszült helyzetek kialakításával és a versenyhelyzet élezésével érik el, hogy a résztvevők minél szélsőségesebben reagáljanak. Mivel az emberi psziché hajlamos az érzelmileg túlfűtött helyzetekre azonnal reagálni, előfordulhat, hogy minél erősebb a kiváltott érzelem (legyen az együttérzés, megdöbbenés vagy akár káröröm), annál nagyobb eséllyel válik egy jelenet emlékezetessé vagy ebben az esetben akár virálissá.

Kezdetben ezeknek a műsoroknak az volt a lényege, hogy a szereplőket egy zárt térbe helyezték (erre épült a Big Brother), ahol a nézők kívülről figyelhették mindennapjaikat, konfliktusaikat és kapcsolataik alakulását. Azaz bepillantást nyerhettünk mások magánéletébe anélkül, hogy ők tudnának rólunk. Ez a határátlépés sok néző számára izgalmas és szórakoztató volt, azóta azonban a realityk egyre inkább tematikus irányba mozdultak el, így ma már nem igazán létezik olyan műsor a műfajban, amibe a szerkesztők ne nyúlnának bele utólag, vagy maga az alapkoncepció ne lenne formabontó.

Guld szerint ezek a műsorok arra törekednek, hogy folyamatosan felülmúlják a korábbi formátumokat. „A televíziózásban és a digitális tartalomfogyasztásban az egyik alapvető szabály, hogy mindig valami újat, merészebbet kell kínálni a nézőknek. Az egyre radikálisabb koncepciók ennek a versenyhelyzetnek a következményei. Az új formátumoknak egyre extrémebb tartalmakkal és formabontó megoldásokkal kell előállniuk, hogy kitűnjenek a folyamatosan bővülő médiakínálatból.”

A szakember szerint az emberek természetüknél fogva vonzódnak a tiltott, sokkoló vagy szokatlan tartalmakhoz, különösen egy olyan médiakörnyezetben, ahol az információáradat miatt egyre nehezebb fenntartani a figyelmet. Ennek hatására a realityk egyre inkább botrányokra, tabutémákra és a társadalmi normák tudatos megsértésére építenek.

„Az ezredforduló környékén egy realityben már az is meghökkentőnek számított, ha egy nő zuhanyzás közben véletlenül megmutatott valamit a kameráknak, most ott tartunk, hogy a résztvevők már az első pillanattól kezdve meztelenül ismerkednek”

– fejtette ki Guld.

Annak ellenére, hogy a spanyol Temptation Island sokkoló reakciókat váltott ki, a producer, Gonzalo azt állítja, hogy a műsor szerkesztőinek szigorú határokat kell tiszteletben tartaniuk. „Nagyon óvatosak vagyunk, a szexuális tartalomból is csak néhány másodpercet mutatunk meg a nézőknek” – magyarázta a producer.

Eközben a meghökkentésre építő realityk az intim jeleneteken túl újabb és újabb tabukat döntenének meg. Van olyan műsor, ahol idősebb nők fiatal férfiakkal kerülnek össze egy kísérleti közegben, de ott van például a Deepfake Love, ami mesterséges intelligencia által generált deepfake videókat használ, hogy a versenyzők saját szemükkel láthassák párjuk állítólagos hűtlenségét.

Mások szenvedése: a néző öröme

A morbid kíváncsiság elmélete szerint az emberek hajlamosak élvezetet találni mások kudarcában vagy szenvedésében, különösen akkor, ha az illető arrogánsnak tűnik, vagy ha úgy érzik, hogy „megérdemli” a bukást. Ez az ösztönös reakció magyarázhatja, miért olyan népszerűek azok a műsorok, amelyek tudatosan építkeznek olyan konfliktusokra, mint a megcsalás. A néző számára ezek az érzelmi hullámvasutak olyan izgalmat és feszültséget generálhatnak, amely paradox módon szórakoztató élményt nyújthat számukra.

Guld Ádám egy hazai példával is rávilágított erre a jelenségre: „A Sztárbox sporteseményként hirdették, de valójában agresszióra építő reality volt. A résztvevők profibb felkészülés hiányában komoly sérüléseket szenvedtek el, kockára tették saját testi épségüket, és a nézők egy része kifejezetten azért nézte, mert látni akarta, ahogy egy számára ellenszenves hírességet nyilvánosan szétvernek. Ez jól mutatja, hogy a valóságshow-k hogyan befolyásolják a nézői percepciót és a kulturális normákat.”

A realityk világában a szakértő szerint az egyik legnagyobb tabu eddig az erőszak volt. Úgy véli, a szexualitás különböző formáit, a legkülönfélébb ismerkedési helyzeteket már régóta beépítették ezekbe a műsorokba, az erőszak azonban eddig kifejezetten tiltott és problémás tartalomnak számított. „Ez a tabu mára kezd leomlani. A műsorokban egyre inkább normalizálják az agressziót, hiszen mindig találnak rá egy narratívát, amelyben elfogadhatóvá teszik – például azzal, hogy egy versenyhelyzetben az egyik fél brutálisan megveri a másikat” – tette hozzá Guld.

Az egyik legaggasztóbb probléma ezeknél a műsoroknál, hogyha a néző nem képes megkülönböztetni a fikciót a valóságtól. Egyes műsorok esetében az emberek nem érzékelik, hogy amit látnak, az nem egy megrendezett jelenet, hanem valódi megaláztatás. Ez hosszú távon hozzájárulhat az erőszak és a társadalmi konfliktusok normalizálásához is, még akkor is, ha valósnak álcázott jelenetekről is van szó.

A realityk szerkesztettsége persze mindig is jelen volt, de mára ez a scripted reality műfajban csúcsosodott ki, (ilyen műsor volt például az Éjjel-Nappal Budapest) ahol a valóság illúzióját gondosan megírt és felépített narratívák teremtik meg. Egyre több olyan műsor készül, amely a fikció és a valóság határán mozog, tudatosan összemosva a kettőt, ezzel tovább erősítve a nézőkben azt az érzést, hogy amit látnak, az „igazi”. Az ilyen tartalmak iránti vonzalom nemcsak a morbid kíváncsiságból fakad, hanem abból is, hogy ezek a műsorok lehetőséget adnak a nézőknek arra, hogy távolról, biztonságos távolságból éljenek át erős érzelmeket, legyen az megdöbbenés, felháborodás vagy akár káröröm.