Harcias meghallgatás és bukás várhat a magyar kormány uniós biztosjelöltjére – és talán épp ez a terv

Az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel folytatott legutóbbi konzultációm után ismét Várhelyi Olivért jelölöm az Európai Bizottságba – tette közzé hétfőn Orbán Viktor. „Az elmúlt öt évben Várhelyi biztos bizonyította, hogy az EU pozitív erőként képes változtatni a szomszédságában és azon túl. Remek munkát fog végezni” az Európai Bizottságban – vélte a miniszterelnök. Maga Várhelyi is arról posztolt az X-re: várja „a megkezdett közös munka folytatását Von der Leyen elnökasszonnyal”.

Ebből viszont könnyen lehet, hogy nem lesz semmi, és nem kizárt, hogy a kormány is ezzel számol. Szinte kizártnak tűnik, hogy az Európai Parlament (EP) átengedje Várhelyit. Az Orbán-kormányok jelöltjei amúgy is nehezített pályán indulnak, ahogy ez 2014-ben és 2019-ben is látszott, de Várhelyi maga is rengeteg kritikát kapott az elmúlt években.

Nehezen elképzelhető, hogy ezzel a kormány ne lenne tisztában a magabiztos nyilatkozatok mögött, és komolyan gondolná, hogy ismét Várhelyi legyen a befutó. A korábbi hírek alapján nem is őt szánják az uniós testületbe, de egy előre bekalkulált bukás segíthet is, hogy második nekifutásra sikert érjenek el, emellé pedig már előre készíthetik a kommunikációs puskaport is arra az esetre, ha Várhelyi fennakadna.

Az EP meghallgatásán sok múlik

Július közepén választották újra Von der Leyent az Európai Bizottság elnökének, de az EU egyik legfontosabb testülete, kvázikormánya ezzel még messze van attól, hogy újjáalakuljon.

A következő lépésben az uniós kormányoknak egy-egy tagot kell jelölniük. Arianna Podesta bizottsági szóvivő csütörtökön megerősítette: Von der Leyen aznap reggel kiküldte a leveleit a 25 országba, hogy augusztus végéig mondják be lehetőleg egy nő és egy férfi nevét, hacsak nem ismét az eddigi biztost küldenék. (A 27 tagállamból Németországot ő maga képviseli, Észtországot a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő-jelölt, Kaja Kallas, akiről az állam- és kormányfők döntöttek.) Ennek ellenére már több tagállamból előre jelezték, ki lenne a biztosuk.

A bizottsági elnök elbeszélget majd a jelöltekkel, ezután dönti el, hogy kinek milyen területet szán – nem mindegy, hogy olyat, ahol erősek az EU jogkörei, vagy olyat, ahol kevés érdemi eredményt lehet elérni.

A leendő biztosokat ezután – várhatóan szeptembertől – az Európai Parlament (EP) adott területért felelős szakbizottságai is meghallgatják, ami után további kérdéseket is feltehetnek vagy akár újra behívhatják a jelöltet. A végső szavazás előtt az EP az egész Európai Bizottsággal plenáris vitát tart, ahol az elnök bemutatja a biztosokat.

A képviselők hivatalosan nem pöckölhetnek ki egy-egy jelöltet, de az EP-nek a folyamat végén meg kell szavaznia a teljes testületet, és jelezheti, ha ehhez valakiben akadályt lát, így ilyenkor a bizottsági elnök változtathat a felelősségi körökön vagy akár cserét is kérhet az adott kormánytól.

A magyar kormány 2019-ben először Trócsányi László volt igazságügyi minisztert jelölte biztosnak, de ő az EP-szakbizottságában komoly ellenállásba ütközött, második nekifutásra pedig az állandó képviselő Várhelyi Olivért küldték az eddigi Európai Bizottságba, ő egy viszonylag jó portfóliót kapott, a bővítés- és szomszédságpolitikát.

A biztosról viszont már a kinevezése előtt úgy hírlett, hogy ugyan jó szakember, de nehéz természetű és „elképesztően durván beszélt a beosztottjaival”; aztán sorjázni kezdtek az olyan hírek, hogy a magyar kormánnyal egyező irányban igyekszik tolni egyes tagjelöltek szekerét előbbre vagy hátra a semlegességet előíró uniós alapszerződések ellenére, erre a gyanúra Orbán a saját kijelentéseivel és ígérgetésével is előre ráerősített.

Az EP maga is vizsgálatot kért, mert szerinte Várhelyi „szándékosan törekszik arra, hogy megkerülje és csorbítsa az EU-hoz csatlakozó országok demokratikus és jogállamisági reformjainak központi jelentőségét”; a képviselő-testülettel egy hülyézős megjegyzése miatt is konfliktusba került; magának az Európai Bizottságnak kellett cáfolnia az állításait a palesztin segélyek felfüggesztéséről.

Idén májusban egy grúz ügynöktörvényt kritizáló, már nyilvánosságra hozott bizottsági közleményről tűnt el a neve; pár nappal később Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnök egyenesen azzal vádolta, hogy Várhelyi megfenyegette őt, a biztos szerint félremagyarázták a szavait.

Ilyen előzmények után cifra meghallgatásra számíthat Várhelyi, noha az még csak később derül ki, ezúttal milyen portfóliót javasol neki Von der Leyen.

A biztosokról is mehettek alkuk a háttérben

A magyar kormány pozícióit az sem javítja, hogy hiába erősödtek az EP-ben a radikálisabb jobboldali pártok, maradt a középpárti többség. Ráadásul Von der Leyen az újraválasztásához balra és jobbra is nyitott, de előbbivel ért el nagyobb sikert.

Von der Leyen mögött egy laza nagykoalíció sorakozott fel, ami a saját csoportja, a jobbközép Európai Néppárt mellett a szocialistákból és a liberálisokból áll. Mindhárom csoport a saját politikai követeléseit kérte számon rajta, de csak velük elég bajos lett volna nekifutni a választásnak. Összesen 401 képviselőjük volt a 720 fős testületben, és egy hiányzó katalán képviselő miatt 360 fős abszolút többséghez számolni kellett a kiszavazókkal és az esetleges hiányzókkal is.

A bizottsági elnök gyakorlatilag két frakciónál próbálkozhatott eséllyel, miután a többek között a Fidesz által megalakított, harmadik legnagyobb Patrióták Európáért (PfE), illetve a szélsőbaloldali GUE/NGL már előre kizárta a támogatását. A legutolsónak, a Mi Hazánkkal megalakult Szuverén Nemzetek Európája még a PfE-től is jobbra áll és az EP alakuló ülésén az ő felszólalójuk támadta talán legszenvedélyesebben Von der Leyent. Maradt jobbra az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), balra a zöldek frakciója.

Előbbivel áprilisban nem zárta ki az együttműködést, de a szocialisták és a liberálisok jelezték, hogy ha az ECR támogatásával akar hatalomra kerülni, nem állnak be mögé, mert nem tartják demokratikusnak. Von der Leyen a feltétel elől májusra azzal próbált kitáncolni, hogy nem frakciókkal, hanem egyedileg, a saját feltételei alapján egyezkedik. Az ECR több küldöttsége előre jelezte, hogy nem szavazza meg, miközben a cseh kormánypárt, az ODS lelkesen támogatta. A frakció legnagyobb tagja, az olasz kormányt is vezető Olasz Testvérek az utolsó pillanatig bizonytalannak tűntek, bár Giorgia Meloni miniszterelnök eléggé felhúzta magát azon, hogy az állam- és kormányfőknél az uniós csúcstisztségekre jelölteket állító alkuból kihagyták, utólag akartak rácsörögni a jóváhagyásáért.

A zöldekkel az volt a legnagyobb gond, hogy Von der Leyen pont a nekik fontos környezetvédelmi intézkedéseket akarta megnyesegetni, és az Európai Bizottság már a választások előtt nekiállt visszavágni ezeket. A frakció ugyanakkor elég nyitottnak tűnt az egyezkedésre. A szóvivőjük korábban arról beszélt: tisztában vannak vele, hogy az egyik legkisebb csoportként mit érhetnek el.

Von der Leyennek alapvetően két eszköze volt arra, hogy meggyőzze a képviselőket. Az egyik, kormányzó pártoknál bevethető zsetonja a biztosi területek elosztása, a másik a frakciók programpontjainak átemelése vagy legalább részleges alkalmazása. Segítette, hogy a szavazás titkos volt – vagyis ha az ECR-esekkel egyezkedett, az se feltétlenül derült volna ki.

Az egyezkedésben több kormánypárt is lefoglalhatott fontos biztosi posztokat, ami szűkítheti a leendő magyar biztosnak kiosztható területeket.

A nyilatkozatok és kiszivárgott információk alapján az ECR-ből is átszavaztak néhányan, de a zöldek nagy része beállt Von der Leyen mögé. A Politico szerint az 53-ból nagyjából 45 képviselőjük szavazott igennel. Ha így van, az azt jelenti, hogy nélkülük aligha lehetett volna meg a második bizottsági elnökség Von der Leyennek – épp lemaradt volna a többségről, ha 45-tel kevesebb támogató voksot kap. A zöldeké a magyar kormánnyal egyik legkritikusabb frakció, általában ők adják az EP-ben a magyar helyzetről készülő jelentések rapportőrjeit (felelőseit).

Beárazták az első jelölt kiszórását?

A korábbi magyar biztosok közül már a szocialista Kovács Lászlónak meggyűlt a baja a portfólióval, bár politikai játszmára panaszkodott, így az energia helyett a vám- és adóügyeket kapta. 2014-ben az első biztos, akit a Fidesz-KDNP kormányzása alatt jelöltek, Navracsics Tibor csak olyan területeket kapott volna, amelyeknél viszonylag gyenge az EU jogköre. A meghallgatása után ugyan alkalmasnak találták biztosnak, de módosíttatták a portfólióját, amiről lenyesték az uniós állampolgárságot.

Öt évvel később Trócsányi Lászlót összeférhetetlenségi indokokkal kifogásolták, helyette jött az EU-hoz rendelt állandó magyar képviselő, Várhelyi Olivér. Ő egy kifejezetten jó pozíciót kapott a Von der Leyennel akkor még az Európai Néppártban egy pártcsaládban ülő és őt megszavazó Von der Leyentől, a bővítési és szomszédságpolitikát.

A VSquare korábban arról írt – és ezt a forrásai két hete is megerősítették –, hogy a most EP-képviselő Győri Enikő lehet a befutó új magyar biztosjelöltnek. A lap arra nem tért ki, hogy egyedül jelölnék vagy egy férfival, akár Várhelyivel együtt, de két jelöltből öt éve is általában a nőket választotta a bizottsági elnök, hogy meglegyen a nemi egyensúly, amire a megválasztása utáni sajtótájékoztatója alapján Von der Leyen most is törekedne, de az Euractiv szerint az eddigi bejelentésekből kiindulva ez nehéz feladat lesz. Magyarul ahol lehetősége lesz rá, ott szinte biztosan nőt választ.

Győrit nem húzza le olyan politikai csomag sem, mint annak idején miniszterként Navracsicsot vagy Trócsányit, bár eggyel alsóbb, államtitkári szinten volt már kormánytag. A miniszteri Tanács első, 2011-es magyar elnökségéhez hívták haza az EP-képviselőt, és ugyan azt az időszakot sem kerülték el a botrányok, azok – a mostani, a tagállamok túlnyomó többsége szerint a „békemissziókat” a tisztséggel összemosó lépésekkel szemben – nem magáról az elnökségről, hanem a magyar belpolitikáról szóltak. A szakmai rész jól sikerült (ahogy egyelőre most sincs erre panasz). Győrit Szijjártó Péter külügyminiszterré válásával szinte egyszerre, 2014-ben mentették fel, hogy madridi nagykövet legyen (korábban az olasz külképviseletet is megjárta), majd 2019 óta ismét EP-képviselő. A tapasztaltságát és hozzáértését Várhelyihez hasonlóan nehéz lenne megkérdőjelezni, és diplomáciai szempontból a Fidesz egyik legszakmaibb jelöltje, aki már gyakornokként dolgozott spanyol, mexikói, francia, olasz és uniós intézményeknél, szervezeteknél.

Ellene szólhat, hogy Győri neve már 2019-ben is keringett, mégse volt a két megnevezett jelölt között. Orbán 2015-ben fejtegette hosszan, hogyan gondolkozik a női politikusokról, amin aligha javított a kegyelmi ügy.

A futottak még kategóriában emlegeti a VSquare és az Euractiv Bóka Jánost is. Ő azért lenne furcsa választás, mert Európa uniós ügyekért felelős miniszterként a mostani soros elnökségért felel. Igaz, hogy a nem kifogásolt szakmai részéért, de pont emiatt lenne szerencsétlen húzás pár hónappal a féléves időszak vége előtt kirángatni a székéből, hogy az EP szakbizottságai faggassák, utána pedig átüljön az Európai Bizottságba.

Az viszont fontos szempont, hogy az EP nem ritkán kiszór első jelölteket, de az egyáltalán nem jellemző, hogy másodikat buktasson. Nem kizárt, hogy a kormány eleve számol a vitákkal és azzal, hogy az első jelöltet visszautasítják, hogy aztán megnyíljon az út egy másik jelölt előtt.

Akárki lesz, nem várható, hogy erős területet kap

A VSquare úgy tudja, hogy Orbán a versenyképességért felelős posztot szeretné, de kevés esélyt lát erre, és mások se látnak sok sanszt egy fajsúlyos tisztségre. Korábban a Politico arról írt, hogy a magyar kormány maradna a bővítésnél, de a politikája miatt nem számíthat sem erre, sem egy erős portfólióra. Szinte „még csak nem is kérdés”, hogy ismét magyar biztos kezébe kerüljön a bővítés, mondta a lapnak egy ügyre rálátó forrás, egy másik szerint „esély sincs rá”, hogy bármi fontosat bízzanak egy Orbánhoz közel álló emberre.

Bóka pénteken kérdésre sem mondta ki, hogy milyen területet céloznának meg. Szerinte egy ideális világban a jelölt tapasztalatai, szaktudása határozza meg, milyen portfóliót kap, a vélt vagy valós politikai konfliktusok ebben nem játszanak szerepet.

Már csak azért is nehéz megmondani, hogy ki milyen portfólióra lehet esélyes, mert Von der Leyen már az újraválasztása előtt bejelentette: több új biztosi portfóliót is létrehoz. Ettől még összességében nem lesz több hely, mint eddig, így át kell rendezni a mostani rendszert. Például már korábban bejelentette, hogy lenne egy külön védelmi biztos, amire sokáig úgy tűnt, a lengyel külügyminisztert szemelték ki, de Radosław Sikorski nem kért ebből, mert az EU-nak alig van jogköre ezen a területen, így a poszt a hadiipar támogatására fordítható szerény uniós programok kezeléséről szólna. A Földközi-tenger térségéért is külön biztos felel majd – a kissé furcsa szétválasztást a bővítésért és szomszédságpolitikai biztos portfóliójától az indokolhatja, hogy valamelyik déli tagállamnak kedveskedne vele. A lakhatás szintén külön biztost kapna.

A magyar kormánynak is jól jönne, ha sietnének

A magyar kormányzatnak sem érdeke ugyanakkor az uniós támogatásokat részben blokkoló jogállamisági ügyek miatt, hogy elhúzza az új Európai Bizottság felállítását. Már csak ezért is rossz ötlet lehet Várhelyi jelölésével erősködni, ami szinte garantálná az időt elhúzó csatákat az EP-vel és nem is lenne sok esély a győzelemre.

A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely pénteken arról beszélt, hogy rendezni kell ezeket, és hozzá kell férni az uniós támogatásokhoz, bár a lehívásukban élen állunk. Ez az eljárásokkal csak részben érintett, 2029-ig lehívható felzárkóztatási támogatásoknál akár igaz is lehet, de a 2026 augusztusáig felhasználható, 10,4 milliárd eurós helyreállítási alapnál még csak az előleget lehetett lehívni.

Itt 27 feltételt kellene teljesíteni, ezekből négyet már kipipált a kormány, a többi pedig szinte csak azokból áll, amelyeket a feltételességi eljárásnál elvár az Európai Bizottság. Utóbbinak a része az is, hogy a vagyonkezelő alapítványok és így a 21 modellváltó magyar egyetem semmilyen uniós kifizetésről nem köthet kötelezettségvállalást. Az eljárást mielőbb le kellene zárni, mert

• az alapítványi korlátozás miatt már tavaly nyáron eurómilliós károkra panaszkodtak az érintett intézmények a Horizont Európa kutatási együttműködések miatt;
• az Erasmus oktatási cseréknél jellemzően két évre szerződnek július közepén, így hamarosan azok is kifuthatnak az időből, akiknek esetleg még volt ilyen érvényes dokumentuma;
• december közepén már két éve menne az eljárás, ami miatt végleg bukná a kormány a zárolt 6,4 milliárd euró egy részét, időarányosan valamivel több mint egymilliárd eurót.

Az eljárás befejezéséről nem elég megegyezni az Európai Bizottsággal, formailag a miniszteri Tanácsnak kell rábólintania – annak a testületnek, amit december végéig a magyar kormány elnököl. Ha valóban december környékén alakul meg az Európai Bizottság és addig nem indulnak meg a tárgyalások, akkor nagyon kevés idő maradna a forrásvesztés elkerüléséhez. Bóka múlt héten arról beszélt: az elmúlt hónapokban (az átmenet közben) az Európai Bizottság nem volt hajlandó egyeztetni. Az „Erasmus-ügyben” már januárban megrekedt egyeztetésekre panaszkodott a kormány, és uniós forrásokból is úgy hallottuk, azóta sincs előrelépés.