Listázás, vizsgálatok, privát banki adatok – lendületben a Szuverenitásvédelmi Hivatal

Beigazolódni látszanak azok a félelmek, amelyek a februárban felálló Szuverenitásvédelmi Hivatalt övezték. A Fidesz kitette a pisztolyt az asztalra, és azt kéri, nyugodjunk meg – írtuk, miután a fideszes többségű parlament elfogadta a hivatalt létrehozó szuverenitásvédelmi törvényt. A Szuverenitásvédelmi Hivatal eddigi működést látva azt mondhatjuk, hogy már le is adták az első lövéseket azzal a bizonyos pisztollyal. Sokáig nem nagyon lehetett hallani a Szuverenitásvédelmi Hivatalról. Az elmúlt hetekben aztán felgyorsultak az események, és láthatóan bekeményített a Magyarország szuverenitása felett őrködő szerv.

Június végén átfogó eljárást indítottak az Átlátszó és a korrupció elleni harccal és az átláthatósággal foglalkozó Transparency International Magyarország ellen. Listázták a kormány retorikájában „háborúpártinak” minősített sajtótermékeket, így köztük a Telexet is. Oltásellenességgel és dezinformáció terjesztésével vádolták a kormány járványkezelését kritizáló, valamint a kínai vakcinákkal szembeni szakmai aggályokat bemutató cikkeket, ezek közül is több telexest. Állami szerveket kerestek meg, hogy folyamatos „szuverenitásvédelmi” információgyűjtést végezzenek nekik, például magánszemélyek bankszámláiról akartak kimutatásokat kapni. Utólag kiderült, hogy az erre felkért Magyar Nemzeti Banknak (MNB) nincs törvényi felhatalmazása erre, és nem is gyűjt ilyen adatokat.

Ha korábban nem lett volna tiszta, mostanra bebizonyosodott, hogy a szuverenitásvédelmi törvénnyel nem más volt a kormány célja, mint hogy feljebb tekerje a független sajtó és a civil szféra elleni kampányát. A hivatal élére kinevezett Lánczi Tamás nyilatkozatai is mind azt mutatják, hogy Orbánék felfogásában nem az orosz vagy kínai befolyás jelenti a legnagyobb veszélyt Magyarország szuverenitására, hanem a kormánykritikus hangok. A szemükben mindenki idegen érdekeket szolgál, aki külföldről kap támogatást és hozzájárul a közbeszéd alakításához, legyen szó újságokról vagy civil mozgalmakról.

Erre világított rá tökéletesen a Schmidt Mária-féle XXI. Század Intézet tavaly közzétett tanulmánya is, amiben kormányellenes aktivistákként mutatták be a kormánykritikus újságírókat, a független szerkesztőségeket pedig külföldről finanszírozott hatalmi központokként, amelyek egyetlen célja a magyar kormány megbuktatása. Ebben a hatalmi logikában a sajtó célja nem a hatalom ellenőrzése, hanem hogy a hatalomnak kedves cikkek szülessenek.

A legnagyobb aggály az volt a szuverenitásvédelmi törvénnyel szemben, hogy nem tisztázza, pontosan kiket és milyen alapon vizsgálhat az egyébként széles jogkörrel felruházott Szuverenitásvédelmi Hivatal. Elvileg a „külföldi beavatkozásra utaló folyamatokat” vizsgálhatja, de gyakorlatilag bárkit és bármikor ellenőrizhet, még megindokolni sem kell, kit és miért vesz célba. Többek között emiatt tiltakozott a törvény ellen a független sajtó és a kormány által megbélyegzett civil szervezetek.

Nem véletlen a homályos megfogalmazás. Ezzel is az a kormány célja, hogy bizonytalanságban és állandó fenyegetettségben tartsa a neki nem tetsző újságokat és civil szervezeteket. Ne tudják, hogy mit és miért vizsgálhatnak, elég, ha azt tudják, hogy bármikor bármiért jöhetnek.

Ezt látjuk megvalósulni az Átlátszó ellen indított vizsgálat esetében. A vizsgálatot azzal indokolta a hivatal, hogy a közzé tett beszámolói alapján az Átlátszó „külföldről támogatott szervezetnek minősül, amelynek éves költségvetésében a külföldi támogatások aránya jelentős.” Hogy miért pont most, és miért pont őket vizsgálta elsőként a Szuverenitásvédelmi Hivatal, az nem derült ki azóta sem. Ezek alapján bármikor sorra kerülhet egy csomó másik újság is. Azt sem lehet még tudni, milyen következménye lesz a vizsgálatnak.

A kormány maga is sokáig ködösített arról, hogy pontosan kire vonatkozik a decemberben elfogadott szuverenitásvédelmi törvény. Kormánytagok és fideszes politikusok heteken át egymásnak ellentmondva nyilatkoztak erről. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a törvény előkészítésekor arról beszélt, hogy az új szabályokkal „borsot akarunk törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”. Ehhez képest a törvényjavaslat megjelenésének másnapján Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója azt állította, hogy a médiumokra nem vonatkozik a törvény, csak a választásokon induló szervezetekre és pártokra. „Úgy van, jól érti, a médiumokra ez nem vonatkozik. Kíváncsi leszek, hogy a Telex mikor veszi le az El a kezekkel! című hirdetéseket” – mondta a Szegeder riporterének.

A kegyelmi botrány miatt a közéletből azóta távozott Varga Judit egykori igazságügyi miniszter is kivette a részét a zavarkeltésből. Napokkal Hollik nyilatkozata után arról beszélt a parlamentben, hogy az idegen érdekek kiszolgálói „a fősodratú, progresszív, liberális médián keresztül próbálják aláásni a magyar érdekérvényesítést”, majd nem sokkal később már „álszent rettegést” emlegetett. Ezzel egy időben Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Hvg.hu-nak azt mondta, hogy a törvény csak a pártok tiltott finanszírozásáról szól, a sajtót nem érinti. „Nem érinti a szerkesztőségek szabadságát vagy a sajtószabadságot, így nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvényjavaslat bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra.” Aztán pár nap múlva az egyik kormányinfón mégiscsak arra jutott, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal újságoktól is kérhet információkat.

Orbán Viktor végül tiszta vizet öntött a pohárba, és nyíltan kimondta, hogy kinek lehet félnivalója. A december 15-i szokásos pénteki rádióinterjújában a miniszterelnök újból célba vette a sajtót. Arról beszélt, hogy a „baloldali médiát” és a baloldalhoz kötődő NGO-kat meg kell akadályozni abban, hogy külföldi pénzek segítségével befolyásolják a választást.

„Bár tiltja a magyar alkotmányos rendszer, hogy külföldről fogadjanak el a pártok pénzt, a baloldal mégis megtalálta a módját annak, hogy részben a baloldali média, részben a baloldalhoz kapcsolódó, neki dolgozó civil szervezetek, NGO-k támogatásán keresztül külföldi pénzek befolyásolják a választást. Ezt lelepleztük, ez kiderült, maguk is bevallották, világos volt, hogy valamit tennie kell Magyarországnak, hogy ezt a rést eltorlaszolja.”

Így jutottunk el az álszent rettegéstől odáig, hogy Tusványoson Lánczi Tamás már nyíltan arról beszélt, hogy szerinte a Telex külföldi érdekeket szolgál, és „bizonyos kérdésekben a hivatal véleménye szerint sérti a magyar szuverenitást”.

Igaz ugyan, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem hatóság, ami azt jelenti, hogy nem folytathat nyomozást és nem szankcionálhat, csak vizsgálódhat és jelentéseket készíthet. De ahogyan a civileket külföldi ügynökként beállító 2017-es civil törvény példája mutatja, önmagában ez is elég lehet a kormánnyal szemben kritikus szervezetek és sajtótermékek megbélyegzéséhez és munkájuk megnehezítéséhez. Az elmúlt hetek fejleményei azt mutatják, hogy pontosan ez történik.

Az Átlátszónak 11 kérdésre kellett volna választ adnia a hivatal megkeresése nyomán. Ezek között szerepelt az is, hogy „fejtse ki részletesen, milyen módon működik együtt a Transparency International Magyarország Alapítvánnyal, melyet a honlapján együttműködő partnerként tüntet föl”.

Hasonló levelet kapott a Transparency International Magyarország is, de nekik 62 kérdést tettek fel. A civil szervezet közleményében azt írta, szerintük azért kerültek a hivatal célkeresztjébe, mert korábban kínai és orosz ügyekkel kapcsolatban bejelentést tettek náluk.

„Az pedig, hogy a Transparency International Magyarország ellen a szervezet által megfogalmazott kritikák miatt indult vizsgálat, önmagában is jelzi: a Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárása nyilvánvalóan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát”

– írták.

Végül az Átlátszó és a Transparency International Magyarország is megtagadta az együttműködést a Szuverenitásvédelmi Hivatallal. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a kért adatok eddig is nyilvánosak és bárki számára megismerhetők voltak. Az oknyomozó portál szerint nincs is válaszadási kötelezettségük, míg a civil szervezet azzal indokolta döntését, hogy eleve alkotmányellenesnek tartják a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrejöttét és működését. Alkotmányjogi panaszukban jogsértőnek nevezték, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárása ellen nincs jogorvoslati lehetőség.

Lánczi Tamás kinevezéséből is lehetett sejteni, mire lehet számítani a Szuverenitásvédelmi Hivataltól. Személyében a kormány megtalálta a tökéletes embert a feladatra. Lánczi már számtalanszor bizonyította lojalitását a Fidesz rendszeréhez. Volt ő már Orbán Viktor szövegírója, Navracsics Tibor kabinetfőnöke, a kormánypropagandát közvetítő közmédia online igazgatója és a szebb napokat látott Figyelő főszerkesztője, ahol megjelent „Soros György zsoldosait” listázó cikk.

Nem voltak rendszerkritikus kiszólásai, mindig mindenben a kormány álláspontját támogatta. Ha arra volt szükség, gondolkodás nélkül beleállt abba, aki kritizálni merészelte a hatalmat. Egy alkalommal hosszú cikkben osztotta ki az Arany Medve díjas Enyedi Ildikó filmrendezőt, mert az szerinte rosszakat mondott Magyarországról. Nem lehet azt mondani, hogy a NER-ben nem díjazzák a hűséget. A hivatal vezetőjeként az ötmilliós fizetése mellé Lánczi mentelmi jogot is kapott, így még nehezebb lesz ellenőrizni a munkáját.

Ironikus módon a célba vett szervezetek finanszírozását firtató Szuverenitásvédelmi Hivatal nem ennyire ügybuzgó, ha saját működésének átláthatóságáról van szó. Hónapokig honlapja sem volt az évi 4,1 milliárd forintból működő hivatalnak, így sokáig nem lehetett tudni, hányan dolgoznak ott. Nem tették közzé az ötmillió forintot meghaladó értékű szerződéseiket és kifizetéseiket sem, amiért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) eljárást indított. Azt pedig a Hvg.hu derítette ki, hogy a hivatal évi 60 millióért a Gellért-hegy oldalában, egy villában bérel lakásokat, ahová furcsa módon egy motoros szakszerviz van bejegyezve.