Orbán beszédírója volt, asszisztált a civilek listázásához, most megkapja a Szuverenitásvédelmi Hivatalt

Talán semmi nem mutatja jobban, milyen testület is lesz a nemrég elfogadott szuverenitásvédelmi törvény nyomán felálló Szuverenitásvédelmi Hivatal, hogy kit szeretne az élén látni Orbán Viktor. A kormánypárti Magyar Nemzet csütörtökön írta meg, hogy Lánczi Tamás, az Orbán-kormány egykori helyettes államtitkára, a közpénzmilliárdokból alaposan megtámogatott kormányközeli Századvég korábbi igazgatója, a kormánypropaganda legfontosabb platformjának számító közmédia egyik vezetője irányíthatja majd a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. Lánczi Tamás január közepén teheti le az esküjét Novák Katalin köztársasági elnök előtt, megbízatása hat évre szól, és havonta közel 5 millió forintot keres majd bruttóban.

Lánczi Tamás pályáját látva Orbán Viktor nem is találhatott volna tökéletesebb embert a feladatra. Személyében olyan ember kerül a „külföldi befolyásszerzés” kivizsgálására hivatott Szuverenitásvédelmi Hivatal élére, aki maga is évek óta hangoztatja a Soros-hálózatról és az állítólag a kormány megbuktatására játszó (ál)civilekről szóló narratívát. De attól sem kell tartaniuk Orbánéknak, hogy Lánczi esetleg mást gondol a sajtó valódi funkciójáról, mint ők. Ez azért fontos, mert a szuverenitásvédelmi törvény egyik célja a független sajtó megregulázása lehet.

A február elsejével felálló hivatal elvileg a „külföldi beavatkozásra utaló folyamatokat” vizsgálhatja, de gyakorlatilag bárkit és bármikor ellenőrizhet, még megindokolni sem kell, kit és miért vesz célba. Többek között ennek szól a független sajtó és a kormány által megbélyegzett civil szervezetek tiltakozása. A Szuverenitásvédelmi Hivatal nem hatóság lesz, tehát nem folytathat nyomozást és nem szankcionálhat, csak jelentéseket készíthet. De ahogy a 2017-es civil törvény példája mutatja, önmagában már ez is elég lehet a kormánnyal szemben kritikus szervezetek és sajtótermékek megbélyegzéséhez és munkájuk megnehezítéséhez.

Hogy mekkora hatalmat kap Lánczi Tamás a kinevezéssel, azt jól jelzi, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak arra is lehetősége lesz, hogy a vizsgált szervezetről és tőle magától is adatokat szerezzen be. Ráadásul egy törvénymódosítás mentelmi joggal ruházná fel a hivatal vezetőjét, ami még jobban megnehezítheti, hogy ellenőrizni lehessen a tevékenységét.

Igazi újságírásnak tartja a civilek listázását

Lánczi az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett politológusként 2003-ban, de nagyon hamar bekerült a nagypolitikába. A Magyar Narancs cikke szerint 2001-ben már a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott, tagja volt Orbán Viktor beszédíró csapatának is.

2006-ban a Fidesz frakcióvezetőjének megválasztott Navracsics Tibor kabinetfőnöke lett, akit a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba is követett, helyettes államtitkárként Navracsics miniszter kabinetfőnöke volt. A megbízatása nem tartott sokáig. 2011 szeptemberében Navracsics javaslatára Orbán Viktor felmentette Lánczit. Nem lehet tudni, hogy mi volt ennek az oka.

Ezután került a Századvéghez elemzőként, ahol az apja, Lánczi András is dolgozott. Innen 2016-ban Londonba vezetett az útja. Lánczi NER-es beágyazottságát jelzi, hogy ő lett Habony Árpád londoni politikai tanácsadó cége, a Danube Business Consulting (DBC) Ltd. ügyvezető igazgatója is. A céget Arthur J. Finkelstein amerikai kampányszakértővel közösen alapította Habony 2016-ban. A DBC ebben az időben Horvátországban és Franciaországban dolgozott a jobboldali pártok kampányain.

Lánczi aztán 2017-ben az egykor szebb napokat látott, színvonalas és kritikus újságírást folytató Figyelő című gazdasági hetilap főszerkesztője lett, miután a csődbe került lapot a Fideszhez közel álló Schmidt Mária vásárolta fel. A lap irányítását egy szerkesztőbizottság vette át, több újságíró távozott. Így már Lánczi vezetése alatt jelenhetett meg 2018-ban a „Soros György zsoldosait” listázó cikk az újságban. A listán több száz ember neve szerepelt, többek között civil aktivistáké, jogászoké, tudósoké és igen, újságíróké is. Olyan személyek is felkerültek egyébként a listára, akik akkor már évek óta nem éltek, vagy mindig is fideszesnek számítottak.

A cikk megjelenése után Lánczi az ATV műsorában igazi újságírásnak nevezte a listázást, szerinte bátran nyúltak hozzá egy kemény témához.

A Figyelő Soros-listájáról tavaly mondta ki a bíróság első fokú döntésében, hogy jogsértő és félelemkeltő volt.

Lánczi sokáig maradt az egyre rosszabb eladási számokat produkáló Figyelőnél, a fideszes médiabirodalom átszervezése után onnan is távozott 2019-ben. Sajtóhírek szerint a fideszes médiaholding vezetője, Liszkay Gábor túrta ki a Schmidt Máriához köthető stábot.

Lánczi útja ezután a Terror Háza igazgatójához köthető XXI. Század Intézethez vezetett. Itt sem volt sokáig maradása, csupán néhány hónapig dolgozott a „nemzeti szuverenitás, a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság és a keresztény kultúra” mellett elkötelezett gondolkodók közösségében. A régi Indexen erről azt írtuk akkor, hogy Lánczi és tíz munkatársa nem politikai konfliktus, hanem munkaszervezési problémák miatt hagyta ott váratlanul az intézetet. A tömeges távozást mindenesetre Schmidt Mária úgy értékelte, hogy Lánczi Tamás megpuccsolta őt.

Lánczi jelenleg a közmédiát irányító Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap online igazgatójaként dolgozik, és ott a 48 perc című műsort vezeti. Valahol szimbolikus az is, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal leendő vezetője a közmédiánál tölt be vezető pozíciót, amelynek elfogultságát még a fideszes közéleti személyiségek is elismerik, és ahol lejárató anyagok jelennek meg a „kérdésekkel provokáló újságírókról”.

Már 2018-ban megmondta, miért van szükség a Szuverenitásvédelmi Hivatalra

Annak ellenére, hogy voltak konfliktusai a NER-en belül – lásd menesztése a helyettes államtitkári pozícióból vagy távozása a Figyelőtől és a XXI. Század Intézettől – Lánczi végig lojális maradt Orbán Viktorhoz és a Fidesz politikájához. Nem voltak rendszerkritikus kiszólásai, mindig mindenben a kormány álláspontját támogatta. Ha arra volt szükség, gondolkodás nélkül beleállt abba, aki kritizálni merészelte a hatalmat. Egy alkalommal hosszú cikkben osztotta ki például az Arany Medve-díjas Enyedi Ildikó filmrendezőt, mert az szerinte rosszakat mondott Magyarországról. Szintén emlékezetes volt, amikor az augusztus 20-i ünnepség kapcsán arról írt, hogy az égen megjelenő keresztnek már a puszta látványa, közelsége is égeti a gonosz bőrét.

Valószínűleg a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjeként sem okoz majd csalódást a Fidesznek Lánczi. A korábban említett 2018-as tévéműsorban tulajdonképpen összefoglalta, miért lehet szükség arra a hivatalra, amit ezek szerint most majd ő fog vezetni. Arról beszélt a listázás kapcsán, hogy a Figyelő listájára felkerült civilek a legsúlyosabb szuverenitási kérdésekbe szólnak bele, amikor politizálni próbálnak.

„Ezek azok az emberek, akik lényegében úgy politizálnak, és tulajdonképpen ez a listának az üzenete is, és nem személyekről van szó, olyan emberek, akik egyébként politikát csinálnak, tudva vagy nem tudva, de a nagypolitikába szólnak bele, a legsúlyosabb szuverenitási kérdésekbe szólnak bele. Amikor politikai érdekük azt kívánja, akkor politizálnak, amikor meg nem, akkor egyet hátrébb lépnek, és azt mondják, hogy hohó, mi civilek vagyunk.”

A 444 szemléje szerint azt is mondta, hogy ezek a civilek megérdemlik a figyelmet, hiszen a választóknak igenis joguk tudni, kik és milyen szándékból próbálnak befolyásra törni a közéletben. Ez jól egybecseng azzal, mivel indokolja most a kormány a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítását.

Külön ironikus az, ami december 14-én történt Lánczi közmédiás műsorában, tehát két héttel azelőtt, hogy kiderült volna: maga Lánczi Tamás fogja majd vezetni a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. A műsorban a kormánnyal mindig és mindenben egyetértő elemzők fejtették meg, hogy a sokak által kritizált szuverenitásvédelmi törvény valójában nem orosz mintára született, hanem inkább az amerikai és az izraeli példát követi.

A Századvég elemzője Kiszelly Zoltán helytelennek tartotta, hogy a dollárbaloldal és annak médiája az orosz szabályozáshoz hasonlítja a szuverenitásvédelmi törvényt. Kulifia Máté, a Hetek nevű lap szerkesztője ehhez még annyit tett hozzá, hogy a szuverenitásvédelmi törvény nem szól azokról „a nem kormányzati szervezetekről, magánszemélyekről, sajtóorgánumokról, akikért David Pressman amerikai nagykövet aggódik.”

Igaz, hogy a szuverenitásvédelmi törvény egy szóval sem említi a médiát, azonban Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője eleve azzal a felütéssel jelentette be még októberben a készülő törvénycsomagot, hogy „borsot akarunk törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”. Azóta a Fidesz már mindent és annak ellenkezőjét is állította arról, hogy a szuverenitásvédelmi törvény kiterjed-e a sajtóra, vagy sem. A folyamatos ködösítés ellenére a legutóbbi rádióinterjújában Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy a szuverenitásvédelmi törvénnyel a sajtót is célba vették.