Pressman: A szuverenitási törvényhez képest az orosz ügynöktörvény enyhe és szelíd

Az Amerikai Kereskedelmi Kamarában mondott beszédet kedden David Pressman nagykövet. Miután hosszasan sorolta, milyen gyümölcsöző együttműködést folytat Magyarországon sok amerikai cég, főleg a gyógyászatban, az IT területén, szoftverfejlesztésben és a szociális ágazatban,

hirtelen hangnemet váltott, a befektetésekkel érkező dollárokat a magyar a magyar kormány által sokszor említett „guruló dollárokkal” vetette össze.

Pressman szerint az amerikai dollárok valójában segítenek

• a leukémiás magyaroknak kezeléshez jutni,
• a vak csecsemőknek visszanyerni látásukat,
• a szívbeteg magyaroknak ellátáshoz jutni,
• cukorbeteg gyerekek betegségének kezelésében, és
• a fiataloknak versenyképes tudáshoz jutni a külföldi munkaerőpiachoz.

Ezek fényében Pressman furcsállja, hogy a miniszterelnök az Egyesült Államokat Magyarország egyik legfőbb „ellenfelének” nyilvánítja, vagy nyilvánosan kijelenti, hogy az amerikai kormány megpróbálja megbuktatni a magyart.

A nagykövet figyelmeztetett, hogy a külföldi befektetésekre bizony hatással van, ha váratlan adókat vetnek ki, vagy amikor Lázár János bizonyos ágazatokban a külföldi vállalatokat nem kívánatosnak nyilvánítva azt javasolja nekik, hogy adják el a cégüket és távozzanak.

„Vajon Hollywoodban mit gondolnak a magyarországi befektetésekről, amikor a könyvek lefóliázásáról és a megbírságolt könyvesboltokról szereznek tudomást, vagy amikor megtudják, hogy egy jelentős kulturális intézmény vezetőjét kirúgják bizonyos fényképek kiállítása miatt” – tette fel a kérdést Pressman, aki szerint ezek valós kérdések, már neki is feltették őket.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt, annak tervezett jogkörét riasztónak nevezte, mivel az elérhet minden céget és bármelyik munkavállalóit, amennyiben a hivatal szerint „érdekérvényesítő tevékenységben” vagy „demokratikus vitában” vesz részt, de a független sajtóra és a civil szervezetekre is hatással van.

„Emellett a törvénytervezet mellett Moszkva külföldi ügynöktörvénye enyhének és szelídnek tűnik.”

Pressman a NATO-val kapcsolatos magyar álláspontot is erősen kritizálta, mondván a magyar vezetés a NATO-t inkább szerződésnek, nem pedig szövetségnek tekinti, pedig az egy politikai-katonai szövetség, a demokráciák szövetsége, amely olyan közös értékekre épül, amelyek mellett Magyarország csatlakozásakor elkötelezte magát.

„Mi nem azért vagyunk hajlandóak amerikai vért ontani Magyarország védelméért, mert az teljesíti szűk, szerződéses kötelezettségeit, azaz a költségvetés bizonyos százalékát a hadseregére fordítja, vagy részt vesz a közös hadgyakorlatokon – hanem mert mindketten tagjai vagyunk ennek az értékközösségnek.”

Amikor Magyarország a kommunizmust elutasítva kilépett a Varsói Szerződésből, befogadták az Európai Unióba és a NATO-ba, ezzel elfogadta a szabadpiacot és a demokratikus kormányzást. Otthagyott egy közösséget, és csatlakozott egy másik értékközösséghez, mondta Pressman. „Ma azonban egyre inkább

azt látjuk, hogy a NATO-szövetségesire támaszkodva figyelmen kívül hagyja ugyanezen szövetségnek az érdekeit,

még egy európai háború idején is.” Semmibe veszi azokat, ami nyilvánvaló abból, hogy

• a miniszterelnök magához öleli Putyint,
• kormánya az Ukrajnának nyújtott, létfontosságú segélyek visszatartásával fenyegetőzik,
• miközben a háborús bűnösök ukrán férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkolnak,
• a független médiát és a civil szervezeteket vizsgálja és támadja,
• bírákat mocskol be,
• az oroszokkal való kapcsolatai erősítésére törekszik, miközben szövetségesei pont szankcionálnák Oroszországot.