Minden független előadóművész veszélyben van, állítja a búcsúzó Tünet Együttes vezetője

„Az elmúlt évek alatt tele lettem keserűséggel, frusztrációval és önváddal is, mert nem voltam már képes jól működni, kimerültem, leértem a gödör aljára. (...) Nem tudom, nem akarom folytatni jelen körülmények között a társulat napi szintű működtetésének szélmalomharcát.”

Többek közt ezekkel a sorokkal indokolta a kedden nyilvánosságra hozott búcsúlevelében a döntését Szabó Réka (a teljes levelet itt olvashatják el), miért hibernálja magát a húsz éve meghatározó kortárs táncszínházi társulat, a Tünet Együttes. A társulatvezető kérdésemre, hogy mi vezetett idáig, azt válaszolja, évek óta érleli magában a döntést, amit rettenetesen nehezen hozott meg.

A matematikus végzettségű és a Budapesti Műszaki Egyetemen évek óta óraadó tanárként is működő Szabó Réka szerint a független előadó-művészeti szcénában nagyon hasonló dolgokat élnek meg, mint a tanárok, és a terület legtöbb szereplője ugyanolyan kizsigerelve és kétségbeesetten küszködik.

„A kormányzat részéről nem érezzük a megbecsülést, a partnerséget, a figyelmet, a hozzáértést, a szakmaiságot.”

A társulatvezető úgy fogalmaz, a Tünet Együttes búcsújához számtalan belső és külső tényező vezetett, de meghatározó az okok között a végletes pénzhiány, a támogatások kiszámíthatatlansága és sokszor nem szakmai alapon való szétosztása. Közben először a Covid-időszak okozott sokaknak egzisztenciális válságot, aztán a kata megszüntetése jelentett tőrdöfést a független előadók számára. A társulatvezető szerint többeknek havi 100-200 ezer forintos bevételből kellene most a 96 ezer forintnyi adót kigazdálkodni.

Szabó Réka szerint soha egyik politikai oldal sem értette igazán a kortárs független előadó-művészeti terület működését és lényegét, csak míg az egyik oldal megengedte, hogy a terület szakértői hozzanak döntéseket, és ehhez valamivel több forrást is biztosítottak, a másik kivonta a szakmaiságot és fokozatosan a pénzt is. A 2009-es volt az utolsó év, ami még reménytelinek látszott számukra, akkor született meg a színházi szakma teljes bevonásával, kétéves tárgyalás és egyeztetés eredményeképpen az új előadó-művészeti törvény. 2010-től viszont a pénzek folyamatos csökkenését tapasztalták, és a törvényből is folyamatosan kikerültek a garanciák.

„2010-ben a Tünet Együttes éves működésére 31 millió forintot ítélt meg a szakmai grémium. További 12 év kemény munka, számtalan szakmai és közönségsiker eredményeképp 2022-ben 16 millió forintból gazdálkodhattunk. Pár napja kiderült, hogy 2023-ban a függetlenek működési keretét további 40 százalékkal csökkentették. A Budapesten működő tizenvalahány tánctársulat teljes éves működésére így most összesen 80 millió forint jut, ebből kellene a művészek és a háttérstáb – menedzser, gazdasági vezető, produkciós asszisztens, pr-os, rendszergazda stb. – fizetését, a próbaterem bérleti díját, a kommunikációs kiadásokat, vagyis a teljes működést egy tucatnyi társulatnak megoldania. Ez értelmezhetetlen.”

Szabó Réka azt mondja, a kulturtao helyett létrehozott ún. előadó-művészeti többlettámogatás program eredeti, 37 milliárd forintos keretösszege tavaly már 12 milliárdra csökkent, és az, hogy ezek elosztását ki és mi alapján ítéli meg, teljesen átláthatatlan.

„Én mindig úgy gondoltam ezekre a pályázatokra, mint egy lottónyereményre: néha bejött a szelvényünk, néha nem.”

A koreográfus-rendező úgy értesült, hogy idén egyáltalán nem lesz többlettámogatásos pályázat, és az NKA pályázatait sem írják ki. „Ez azt jelenti, hogy a független társulatok nem fognak tudni új előadásokat létrehozni, ami pedig elvárás a működési pályázatok esetében – vagyis hamarosan további társulatok, befogadóhelyek zárhatnak be. Ez a független előadó-művészeti terület halálát jelentheti” – fogalmaz Szabó Réka. Szerinte néhány innovatív színházi alkotót biztosan átmentenek majd a kőszínházak, a kortárs tánc viszont ezzel gyakorlatilag eltűnik Magyarországon. „Az történik, mint a kommunizmusban, ami tragédia.”

A társulatvezető búcsúlevelében a mindent leuraló kultúrharcot is megemlíti. Hogy a pénzmegvonáson túl ez milyen formában érintette a Tünet Együttest, arról Szabó Réka így beszél: „Nagyon fárasztó folyton egy csatatéren próbálni művészetet csinálni, ahol mindenki besorolódik valamelyik oldalra, akár akarja, akár nem. Nincs esély árnyalt és őszinte párbeszédre, minden gondolat a manipulatív politikai térben értelmeződik. Nagyon demoralizáló úgy dolgozni, hogy nem a szakmai színvonal az egyedüli fokmérő. Egy egész területet, a független előadó-művészet szereplőit ellenséggé tették, a kormányzati politika folyamatosan érezteti velük, hogy a

szellemiségükre, kockázatvállaló, kérdéseket feltevő, kísérletező, a ma nyelvén megszólaló művészetükre jelenleg semmi szükség.”

A Tünet Együttes előadásaiból (Nothing Personal, A tünetegyüttes, Burok, Kucok) megtartanak még néhányat az évadban, és a tervek szerint a társulat a Trafóban búcsúzik el júniusban a közönségtől. A sokszorosan díjazott A létezés eufóriája című filmet is rendező Szabó Réka végül azt mondja, az elmúlt évek kényszerpályája után felszabadulást is érez. A jövőben nyitott új találkozásokra, reméli, hogy itthon vagy külföldön alkotóként, előadóként, műhelymunka-vezetőként vagy valami teljesen új szerepben megtalálják új lehetőségek. Szélmalomharcot vívni viszont nem szeretne már.