Putyin belepiszkált az utolsó kétoldalú nukleáris korlátozásba, de ettől még nem kerültünk közelebb az Armageddonhoz
2023. február 22. – 19:10
Vlagyimir Putyin kedden újra ledobta a retorikai bombát. Az orosz törvényhozás két házának egyesített ülésén elmondott beszédében elővezetett bizarr történelmi fejtegetései, szakpolitikai beszámolói és a Nyugat Oroszország ellen folytatott „háborúja” miatti panaszkodásai közé beszúrta a bejelentést:
Moszkva felfüggeszti részvételét az orosz-amerikai kölcsönös nukleáris fegyverzet-ellenőrzés utolsó fő pillérének számító Új START egyezményben.
Ha az orosz elnök száját elhagyja a „nukleáris” kifejezés, a nemzetközi nyilvánosságon mindig kisebbfajta pánik söpör végig – és soha nem egészen indokolatlanul. Putyin az invázió kitörése után rendszeresen él is a többé-kevésbé burkolt nukleáris fenyegetés eszközével. A keddi bejelentésnek azonban rövid távon elsősorban szimbolikus jelentősége van, amelynek célja az amerikai belpolitikai repedések kitágítása is lehet.
Olcsó, de hatékony ijesztgetés
Putyin a nukleáris paráztatást körmönfont módon, kiporciózott mikrodózisokban adagolta Ukrajna orosz inváziójának kezdete óta:
- Az invázió megindítása utáni napokban Putyin készültségbe helyezte Oroszország „nukleáris elrettentő erejét”
- Április végén a Szarmat elnevezésű interkontinentális ballisztikus rakéta tesztelésekor Putyin azt mondta, az új rendszer „elgondolkodtatja azokat, akik megpróbálják fenyegetni országunkat”.
- Az orosz köztévé propagandistái rendszeresen fenyegetőznek atomfegyver bevetésével – volt, amikor Nagy-Britannia „radioaktív sivataggá” lövéséről fantáziáltak.
- Putyin elnök szeptemberben arról elmélkedett, hogy az Egyesült Államok 1945-ben Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombái „precedenst teremtettek”.
- Január elején a Kreml legvadabb megmondóemberévé változó Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök beszélt arról, hogy egy atomhatalom nem veszíthet, mert ha oda jutna, akkor beveti végső fegyverét.
Az eszköz hatékonyságát növeli, hogy a nemzetközi porondon Putyint egyre kevésbé tartják reálpolitikai sakkjátékosnak, annál többen egy, a valósághoz egyre kevésbé kapcsolódó kényúrnak, akitől potenciálisan minden kitelik – különösen akkor, ha sarokba szorítják. Ezt a népszerű nézetet visszhangozta Joe Biden amerikai elnök, amikor a 2022. őszi orosz vereségek után arra figyelmeztetett (egy később sokat finomított) nyilatkozatában, hogy az orosz elnök „nem viccel, amikor taktikai atomfegyverek, biológiai vagy vegyi fegyverek lehetséges bevetéséről beszél, mert a hadserege, mondhatni, jelentősen alulteljesít”.
Azonban szakértők szerint valójában semmi jel nem utal arra, hogy Oroszország akár egy táskabombát is fel akarna robbantani az ukrajnai győzelem érdekében. Rácz András Oroszország-szakértő is arról beszélt január közepén a Telexnek, hogy annak továbbra is rendkívül alacsony a valószínűsége, hogy stratégiai vagy taktikai atomfegyvereket vetne be Moszkva. Az orosz nukleáris erők mozdulatai nem különböztek a békeidőkben megszokottaktól, az eszkaláció logikáját követve pedig az atomfegyvereket egyébként is megelőzné a vegyi fegyverek bevetése, hívta fel a figyelmet akkor a Német Külpolitikai Társaság munkatársa.
Ez maradt az utolsó kétoldalú nukleáris szerződés
Önmagában az Új START (a mozaikszó a Strategic Arms Reduction Treaty, azaz Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés rövidítése) egyezményben való részvétel szüneteltetése sem jelenti egy atomháború kezdetét. Az egyezmény ugyanis alapvetően Oroszország és az Egyesült Államok stratégiai nukleáris csapásmérő készleteit korlátozza.
Az egyezményben az azonnali használatra készen álló, nem pedig a tárolt robbanófejekről van szó. A dokumentum értelmében mindkét ország egyenként legfeljebb 800 hordozórendszerrel, 700 ballisztikus rakétával, ezeken pedig összesen 1550 atomtöltettel rendelkezhet – ami a 20 évvel korábban aláírt START I-hez képest ugyan több mint 30 százalékos csökkenést jelentett, de mindkét félnek elegendő tűzerőt biztosított a földi élet elpusztításához. A szerződés ráadásul csak a stratégiai fegyverek számát korlátozza, a harctéri használatra kifejlesztett, kisebb robbanófejekkel felszerelt, taktikai nukleáris fegyverekre nem terjed ki (márpedig ezek robbanóereje is többszöröse lehet a Hirosimára ledobott atombombáénál).
Az egyezmény részletesen szabályozta a szárazföldi, tengeri és légi indítású rendszerek arányát, és ami a legfontosabb: a kölcsönös ellenőrzési mechanizmusokat is.
Mindkét fél évente akár 18-szor is ellenőrizhette a másik nukleáris fegyvereit, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a másik fél nem sértette-e meg a szerződést.
A szerződés súlyát elsősorban az jelentette, hogy a kétezres évek eleje óta folyamatosan gyengülő fegyverzetkorlátozási együttműködési hajlandóság miatt mára az Új START maradt az egyetlen olyan szerződés Washington és Moszkva között, amely korlátozza a két fél nukleáris arzenálját, és intézményes kereteket biztosít a nukleáris arzenállal kapcsolatos kölcsönös tájékoztatásra, ami garantálja a végzetes félreértések elkerülését is (hogy kevésbé legyen fenyegető a helyzet: mindkét ország tagja az atomfegyver-kísérleteket tiltó nemzetközi egyezménynek, és egyikük sem jelezte kilépési szándékát). A fentebb említett Szarmat ballisztikus rakétarendszer hadrendbe állítását is az Új START mechanizmusán keresztül jelezte Moszkva Washingtonnak.
Az Új START-ot 2010-ben Prágában Barack Obama, az Egyesült Államok akkori elnöke és a Putyint alkotmányos formalitások miatt egy ciklusra helyettesítő Dmitrij Medvegyev írta alá, majd pedig 2011-ben lépett életbe. Eleinte főleg az Egyesült Államok miatt akadozott ha nem is a végrehajtása, de komolyan vétele. A 2010-es félidős választásokon kongresszusi többségbe került republikánusok ugyan zömmel megszavazták az Új START ratifikációját, azonban állandóan kritizálták, 2017-ben Donald Trump pedig elnökként egyik első dolgának tartotta azt, hogy bejelentse orosz kollégájának: újra akarja tárgyalni „Obama rossz alkujá”-t. Ez végül nem történt meg, sőt, a 2021-ben hivatalba lépő Biden-kormányzat megállapodott az orosz féllel, hogy az egyezményt öt évre, változtatás nélkül meghosszabbítják.
Azonban az utóbbi években az ellenőrzési mechanizmusok folyamatosan akadoztak,
2020-tól a koronavírus-járvány miatt szünetelt a létesítmények átvizsgálása, 2022 augusztusától pedig az amerikai fegyverzetellenőröket arra hivatkozva tartották távol az orosz arzenáltól, hogy „jelenleg nem időszerű” amerikai hadsereghez tartozó ellenőrök látogatása orosz stratégiai fontosságú hadi létesítményekben. Putyin azt is kifogásolta, hogy a brit és francia nukleáris csapásmérő erővel nem kalkulálnak a szerződésben (Oroszország és az Egyesült Államok együttesen a Föld atomfegyver-készletének több mint 90 százalékát birtokolja).
Fenyegetés helyett inkább pártpolitikai kavarásnak tűnik
Az Új START keddi orosz felfüggesztése lényegében ennek a gyakorlatnak a hivatalos szintre emelése, mivel több orosz illetékes is arra utalt, Moszkva továbbra is vállalja a jelentéstételi kötelezettséget.
„Nem hiszem, hogy az Új START egyezmény felfüggesztéséről szóló döntés közelebb hozna minket az atomháborúhoz” – mondta Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes. Oroszország azt külön is hangsúlyozta, hogy felfüggesztésről, nem kilépésről van szó, és be fogja tartani a megállapodás szerint a stratégiai hordozóeszközökre vonatkozó mennyiségi korlátozásaihoz. Ugyanakkor az új START keretében folytatott információcserét és ellenőrzést felfüggesztették.
Joe Biden amerikai elnök szerda este a Bukaresti Kilencekkel tartott találkozóra érkezve Varsóban azt mondta, Vlagyimir Putyin nagy hibát követett el azzal, hogy felfüggeszti az orosz részvételt az Új START-szerződésben, és Antony Blinken amerikai külügyminiszter „nagyon szerencsétlen és felelőtlen” döntésről beszélt. „A világ azt várja el a két legnagyobb atomhatalomtól, hogy felelősen cselekedjen.” Az Egyesült Államok azonban azt is jelezte, hogy nem változtat eddigi nukleáris stratégiáján.
A Washington Postnak nyilatkozó szakértők szerint összességében a lépés inkább szimbolikus,
Putyin politikai szándékát azonban nehéz meghatározni. A feszültség és fenyegetettség hangulatának fenntartásával egyfelől valószínűleg a Biden-kormányra akar nyomást gyakorolni, de még valószínűbb, hogy az amerikai politikában az Ukrajnával kapcsolatban felmerülő politikai hajszálrepedéseket igyekszik kitágítani.
Jelenleg ugyanis a tavaly őszi félidős választáson az amerikai kongresszus alsóházának vezetését megszerző republikánus döntéshozók többsége is elfogadja a Biden-kormányzat markáns kiállását az orosz agresszió ellen, és az összesen már több mint 80 milliárd dollárra rúgó katonai, humanitárius és gazdasági támogatásba is kevesen kötnek bele.
Azonban az orosz politikai stratégák is tisztában vannak azzal a trenddel, hogy az amerikai közvéleményben egyre alacsonyabb támogatottságot élvez az aktív amerikai részvétel. Ráadásul Ukrajna támogatásának ügyében a vélemények a legfrissebb kutatások alapján egyre markánsabban pártszimpátia-alapon oszlanak meg, azaz Moszkva számíthat arra, hogy a pártpolitikai törvényszerűségek hosszú távon gyengítik a kormányzat Ukrajna melletti szilárd elkötelezettségét. Fiona Hill Oroszország-szakértő (a Trump-adminisztráció egyik tanácsadója) szerint Putyin legújabb retorikai töltete
azokra az emberekre akar hatást gyakorolni, akik szerint Ukrajnának meg kéne adnia magát, hogy a világ elkerüljön egy atomháborút, egy nukleáris Armageddont.
És felerősítheti azokat a hangokat, melyek – mint Ron DeSantis floridai kormányzó, potenciális leendő elnökjelölt – azt követelik, az Ukrajnának kiállított (egyébként az afganisztáni vagy iraki háborúnál nagyságrendekkel alacsonyabb kiadásokkal járó) biankó csekkek helyett a kormányzat foglalkozzon inkább az Egyesült Államok belső bajaival.
A linkelt cikkeken kívül felhasznált források:
