Brüsszeli szén-dioxid-díj formájában csap le a következő rezsidémon, de ezúttal egy rakás pénzt is hoz magával

Egyre több uniós ország elnapolná, sőt akár teljesen ejtené a 2027-ben induló új uniós szén-dioxid díjazási rendszert, ami a fűtésszámlánk és tankolásunk drágításán keresztül zsugorítja majd karbonlábnyomunkat. Vámháborúk és újrafegyverkezés idején érthető, hogy túlhevülő bolygónk sorsa iránt megcsappan az érdeklődés, és sokkal többen izgulnak a pénztárcájuk és általában a gazdaság jövője miatt. Az új karbonrezsimnek azonban mégis érdemes mielőbb elstartolni, annak bevezetése ugyanis a szegényebb rétegeknek pénzesővel, a lassuló magyar és EU-s gazdaságnak pedig GDP-növekedéssel kecsegtet.

Hívhatnánk rezsidémon 2.0-nak, utalva a 2022-es durva gáz- és áramársokkra, amit Oroszország ukrajnai inváziója és az azutáni energiaválság okozott. Vagy akár lehetne a neve anti-rezsicsökkentés is, kifejezve azt, hogy az szöges ellentéte a magyar kormány immár 15 éve szent tehenének számító energiaár-letörő intézkedéseinek. A brüsszeli bürokraták nyelvezete azonban kevésbé fantáziadús, így kénytelenek vagyunk beérni az EU Emissziókereskedelmi Rendszer 2 (ETS2) elnevezéssel.

Az ETS2 egy kacifántos szisztéma. Egy mondatban összefoglalva a lényege, hogy annak következtében otthonainkban a gázbojleres fűtés, illetve benzinkutakon a kipufogós autók megtankolása fokozatosan egyre többe fog kerülni. Mindezt azért, hogy egy Adam Smith-féle láthatatlan kéz mozgásba lendüljön, és a kereslet-kínálat közgazdasági logikája az egyre szennyezőbb helyett az egyre energiatakarékosabb és tisztább irányba tereljen minket.

Az épületek fűtése és a közúti közlekedés világszerte a klímavédelem mumusainak számítanak. Amíg más ágazatokban – főként az áramtermelésben, de több ipari szektorban is – szépen folyamatosan csökken a szén-dioxid-kibocsátás, addig az autózás és házaink melegen tartása egyre több fosszilis energiaforrás elégetését igényli. Ha az élet ezen területein nem történik előbb-utóbb trendforduló, akkor búcsút inthetünk klímacéljaink teljesülésének. Márpedig ha a nemzetközi mezőnyben éltanulónak számító EU nem tartja be törvénybe foglalt vállalásait, akkor hogyan várhatjuk, hogy más országok komolyan vegyék saját céljaikat, és esélyt adjunk magunknak a globális felmelegedés megfékezésére?

Nem csak Magyarországon tabutéma

A rezsinövelés azonban politikai tabutéma, és nem csak Magyarországon. Elég csak a 2018-as franciaországi sárgamellényes tüntetéssorozatra visszaemlékezni, amikor a párizsi kormány üzemanyag-adóemelési terve erőszakos összecsapásokba torkolló, országos tiltakozáshullámot váltott ki. A feldühödött tüntetőket a kutakon tapasztalt 10–15 százalékos drágulás vitte az utcára, ráadásul abból csak 5 százalék volt az adóemelés hatása, a többi a világpiaci olajáraknak volt betudható.

A fűtési költségekben hasonló mértékű emelkedést hozott Németországban 2021-ben az ottani kormány ugyancsak klímavédelem jegyében hozott intézkedése. A majdani ETS2 kísérleti terepeként bevezetett belföldi német szén-dioxid-árazási rendszer ugyan halálos áldozatokkal és felgyújtott autókkal járó tüntetésekhez nem vezetett, de a szegények körében társadalmi feszültségeket mindenképpen kiváltott. Olyannyira, hogy politológusok szerint tavaly ősszel a koalíciós válság egyik fő kiváltó tényezőjévé vált, és a februári előrehozott választásokon a radikális pártok jelentős megerősödéséhez járult hozzá.

Márpedig a ETS2 nem egyszerűen egy olyan mértékű „rezsinövekedésecske”, mint a francia vagy a német volt. Elemzői várakozások szerint könnyen előfordulhat, hogy az új rendszer a fűtési költségeket annyira megdobja, ami még a 2022-es, azelőtt sosem látott mértékű energiadrágulást is túlszárnyalja. A brüsszeli központú, elismert Bruegel agytröszt számítása szerint az orosz–ukrán krízis egy átlagos, bojleres uniós háztartás fűtésszámláját abban az évben 467 euróval, azaz mai árfolyamon kb. 190 ezer forinttal emelte. Ehhez képest az ETS2 szélsőséges esetben pár éven belül 539 eurós, azaz 220 ezer forintos többletkiadást okozhat. A benzinkutak esetében a Bruegel elemzői uniós átlagban literenként 38 eurócentes, azaz 150 forint feletti drágulást prognosztizálnak.

Klímafáradtság

Mindennek fényében nem csoda, hogy kevesebb mint két évvel az új rendszer indulása előtt több ország beijedt, és most felülvizsgálnák a 2023-ban kidolgozott és véglegesített szabályokat. A cseh és a szlovák kormány egy évvel elhalasztaná a 2027-es indulást, az észtek pedig egyenesen eltörölnék a rendszert. A szénben gazdag lengyelek általában a legradikálisabb ellenzői az EU klímavédelmi törekvéseinek, de most június végéig ők adják az aktuális uniós elnökséget, így csak egy szolid, hároméves halasztást javasolnak.

Sokáig Magyarország a lengyelek kedvéért együtt szavazott sok olyan klímakérdésben is, ami nem feltétlenül volt érdeke. De az elmúlt években elhidegült viszony ebben is változást hozott, most nem tartozunk a halasztást hangosan követelő táborba. Hogy pontosan mi az álláspontunk, az nem derül ki, ugyanis a kérdésért felelős Energiaügyi Minisztérium sajtóosztálya többszöri megkeresésre sem reagált. A miniszterelnök témához közvetetten kapcsolódó megszólalásaiból az felsejlik, hogy mi sem vagyunk az ETS2 barátai, ami három okból sem meglepő. EU-s szabályról van szó, rezsicsökkentést érint és klímavédelem a cél.

Utóbbi még nem lenne akadály, hiszen 2019-ben Orbán Viktor még az évértékelőjében is majdnem 10 percet szánt a klímavédelem és zöld témák fontosságának ecsetelésére. Ugyanakkor mára változott a helyzet. Aktuális legfőbb szövetségesünknek, Donald Trumpnak olyannyira herótja van a témától, hogy minden lehetséges fronton a zöld szabályok lebontásán fáradozik. Mi pedig manapság igyekszünk a főbb kérdésekben egy platformra helyezkedni az Egyesült Államok elnökével. Mindezek tudatában így nagyon valószínűtlen, hogy Magyarország éppen az elkövetkező évek legmarkánsabb uniós klímaszabályával kapcsolatban válna fő támogatóvá.

No de ha a rezsinövelő ETS2 ennyire egy politikai öngyilkosság, miért akarja bárki is a rendszer beindítását? Ráadásul pont akkor, amikor Trumptól függetlenül is tapasztalható egy felerősödő klímafáradtság világszerte? Azaz egy hasonló jelenség közepette, mint amit a Covid-korlátozások idején megtapasztalhattunk, amikor az emberek elkezdtek belefáradni a védekezésbe, és csökkent a szabályok iránti türelem és támogatottság. A döcögő gazdaság, a makacs infláció és a második világháború vége óta megszokott világrend megrendülése idején érthető, hogy lanyhul az érdeklődés klímaügyi témák iránt.

Pénzeső, Kádár-kockák

Az ETS2 mellett szól azonban az alábbi öt erős érv, ami miatt az EU többsége továbbra is kitart és nem hajlandó még a halasztásra sem:

1. Pénzeső: a rendszer beindítása nem csak magasabb rezsiket jelent. A kivetett szén-dioxid-díjakból az EU egy nagy pénzügyi alapot képez, amiből a társadalom legszegényebb harmadát különböző formákban kompenzálni lehet. A Szociális Klímaalap nevű új, jövőre induló kalapból – a Bruegel számítása szerint – Magyarország számíthat az egyik legmagasabb összegre, 2026 és 2032 között összesen mintegy 3 milliárd euróra (kb. 1216 milliárd forintra). Abban, hogy ezeket a forrásokat a kormányok milyen formában – hitel, támogatás, közvetlen kifizetések – juttatják el a háztartásoknak, szabad kezük van. Ugyanakkor előfeltétel, hogy a kormányoknak július végéig egy szociális klímatervet kell megküldeniük Brüsszelnek, amiben felvázolják a kompenzáció tervezett menetét.
2. GDP-pörgetés: a dráguló rezsi nem csak nyűg. Mint ahogy az a 2022-es energiaválság idején is tapasztalható volt, a dráguló fűtés ösztönzőleg hat olyan energiahatékonysági és egyéb zöld intézkedésekre, mint a házak leszigetelése vagy napelemek tetőre szerelése. Ez pedig hajtja a gazdaságot, és gyarapítja a GDP-t. Az ETS2 miatt emelkedő fűtésszámla egyre több lakás- és háztulajdonost ösztönöz arra, hogy klímabarát irányba mozduljon és bojlerét hőszivattyúra cserélje. A kipufogós autósok pedig megfontolják, hogy elektromos autóba üljenek át, ha nem akarnak gyakrabban buszra szállni. A hőszivattyú és e-autó-piac eleve bővülőben van, ahogy esnek az árak, az ETS2 erre csak rágyorsít majd.
3. Modernebb Kádár-kockák, politikai haszon: a fűtési költségek emelkedése különösen érzékenyen érintheti a több mint 800 ezer Kádár-kocka tulajdonosát, akinek 1960-1980 között épült otthonai különösen energiapocsékolóak. Ezeknek a vidéki paneleknek is nevezett 9-szer 9 méteres alapterületű házaknak felújítását már az Orbán-kormány előtti időkben is elodázták. Ugyan a 2022-es energiaválság idején felcsillant a remény, hogy a kormány végre indít valamiféle energiahatékonysági pályázatot a tömeges leszigetelésükre és nyílászárócseréjükre, de ez végül elmaradt. Az ETS2 és az ahhoz kapcsolt uniós klímaalap pénzeinek legkézenfekvőbb felhasználási módja pont egy Kádár-kocka felújítási attak lehet, amiből a kormány rezsicsökkentés 2.0 címen akár még politikai hasznot is képes lehet kovácsolni.
4. Javuló makromutatók: a Kádár-kockák „becsomagolásával”, a hőszivattyúk és az e-autók terjedésével felgyorsuló elektrifikációval jelentősen csökkenhet az ország kritikus energiaimport-függősége. A kevesebb gáz, kevesebb olaj, de több áram azt eredményezheti, hogy az importunk az előbbi kettő fosszilis energiaféléből csökken, és kevésbé leszünk kitéve olyan eladóknak, mint például Oroszország. A visszaeső import nemcsak a politikai mozgásterünket növelheti, hanem javul a külkermérleg és a folyó fizetési mérlegünk hiánya, a javuló mutatók pedig olcsóbbá teszik az adósságunk finanszírozását.
5. Elérhetőbb klímacélok: az ETS2 a legtöbb szakmai műhely szerint a leghatásosabb eszköz arra, hogy a fűtési és közlekedési szén-dioxid-kibocsátások évtizedek óta tartó emelkedését végre megtörjük, és az EU 2030-ra és 2050-re tett klímavállalásait teljesítsük. A puhább ösztönzők eddig nem vezettek eredményre, ezért van szükség egy ilyen radikális eszközre. Nem elképzelhetetlen, hogy a klímafáradtság a Telex olvasóit is elérte, és legyintenek a jegesmedvékre vagy az emelkedő tengerszint miatt küszködő bangladesiekre. Ugyanakkor a kevesebb szén-dioxiddal együtt jár, hogy a légszennyezés is visszaesik, ez pedig nemcsak tisztább levegőt, de kevesebb korai elhalálozást, több turisztikai bevételt, azaz javuló életminőséget jelent.

Puha árfékek?

Hogy pontosan milyen terhet fog jelenteni az ETS2 EU-szerte a háztartásoknak, az még egyelőre bizonytalan, hiszen a rendszer indulásáig még halasztás nélkül is több mint másfél év van hátra. A már említett Bruegel-előrejelzés a legszélsőségesebb forgatókönyvekre vonatkozik, ezeknél minden bizonnyal szelídebb mértékű drágulásra számíthatunk. De hogy mégis ezeknek a mértéke mitől függ, ahhoz kénytelenek vagyunk dióhéjban áttekinteni a rendszer működésének logikáját.

Az ETS2 nevében a 2-es szám oka, hogy egy hasonló rendszer már létezik az EU-ban, mégpedig az ETS1, amiben erőművek, gyárak, légitársaságok vesznek részt. Magyarországon ilyen a Mátrai Erőmű, a Beremendi Cementgyár vagy a Wizz Air. Az ETS1 az EU fő klímavédelmi fegyvere, és immár húsz éve sikeresen működik. Olyannyira bizonyította eredményességét, hogy 19 év alatt felére faragta le ezeknek a nagy kibocsátóknak a szén-dioxid-kibocsátását. Egy ilyen mutatványra lenne szükség az ETS2 rendszerben is, azaz az épületek fűtése és a közúti közlekedés terén.

Az elnevezésben az ETS, azaz emissziókereskedelmi rendszer pedig arra utal, hogy ez esetben is egy szén-dioxid-kvótarendszerről van szó, ahol cégek – a már említett üzemanyag- és energiaszolgáltatók – csencselhetnek egymás között az árveréseken megvásárolható kibocsátási egységekkel. Akit a rendszer részletesebben érdekel, annak ebben a cikkben van egy gyorstalpaló. A szisztéma lényege mindenesetre az, hogy évről évre tervezetten csökken a szén-dioxid kibocsátási egységek kínálata, így az egységek ára nő, és így egyre nagyobb mértékű szén-dioxid-csökkentés valósul meg.

A várható rezsinövekedés mértéke szempontjából kulcs a szén-dioxid-kibocsátási egységek ára, aminek 2027-es mértéke egyelőre megjósolhatatlan. Támpontot eddig legfeljebb az adhatott, hogy az EU a szabályai közé beépített egy 45 euró/tonnás (mai áron már 60 euró/tonnás árstopot). Ennek átlépése esetén köteles különböző eszközökkel beavatkozni, és megpróbálni az árat letörni, ezzel pedig a háztartásokra áthárított rezsinövekedést kordában tartani. A legtöbben azonban nem bíznak ezeknek az árfékeknek a hatásosságában, és az árak elszabadulásától tartanak. A Bruegel fenti rezsibecslése például 200 euró/tonnás szén-dioxid-árakon alapul. Amennyiben Brüsszelnek, azaz az Európai Bizottságnak mégis sikerülne 60 euró/tonna alatt tartani a szén-dioxid-árat, akkor az átlagos 2030-as rezsinövekedés 539 euró helyett 162 euró lesz.

A magas szén-dioxid-ár a várható rezsiemelkedés mértéke szempontjából rossz hír. Ugyanakkor az egyben azt is jelenti, hogy a brüsszeli kalapban, azaz a Szociális Klímaalapban több pénz gyűlik össze, és ezáltal több szétosztható pénz áll majd rendelkezésre a szegényebb rétegek kompenzálására. A Magyarországnak becsült 3 milliárd eurós keret 60 euró/tonna ár mellett értendő, azaz ha ennek többszöröse lesz az ár, akkor a kalap tartalma is többszörösére duzzad. A karbonár-előrejelzésekkel foglalkozó elismert cégek jóslatai széles skálán mozognak. A legfrissebb előrejelzések két londoni cégtől származnak, amiknek márciusi publikációikban viszonylag eltérő árakat látni. Az Encose emisszió-kereskedelmi tanácsadócég a kezdőévnek számító 2027-ben 50–73 euró/tonnás sávban látja az ETS2 kibocsátási egységek árát, ami valahova 103,76–259,3 euró/tonna közé emelkedik három év alatt. A Bloomberg New Energy Finance ennél konkrétabb előrejelzésre vállalkozott, és 2029-re 149 euró/tonna árat prognosztizál.

Az igazság pillanata

Látván ezt az őrült bizonytalanságot, az ETS2 alá tartozó cégek, illetve az EU-s kormányok hónapok óta lélegzet-visszafojtva várnak egy dátumot, amikortól talán eggyel tisztább képet kaphatunk a szén-dioxid-árak várható mértékéről. Ez május 6-a, kedd, amikor a Londonban karbontőzsdét üzemeltető Intercontinental Exchange (ICE) először teszi lehetővé vállalatok számára ETS2-ben a jövőben használt szén-dioxid-egységek kereskedelmét. Innentől a szén-dioxid árára nemcsak elemzői előrejelzések vonatkoznak, hanem konkrét ügyletek alapján képződik az ár, amire jobban lehet alapozni majd jövőbeni intézkedéseket. A 60–260 euró/tonnás skálán túl magasan helyezkednek el, és valóban érdemes valamiféle halasztással időt nyerni és a rendszerre jobban felkészülni? Esetleg az árfék-mechanizmust érdemes megerősíteni? Vagy a Szociális Klímaalap kifizetéseit érdemes előrehozni, és ezzel a várható társadalmi elégedetlenséget némileg tompítani?

Az Európai Bizottság egyelőre hajthatatlan, tartaná a 27 ország által 2023-ban már elfogadott ütemtervet. Egy április eleji lisszaboni szakkonferencián elővezetett érvelésük szerint a rendszer bevezetése 2027 után sem lesz könnyebb, márpedig ha most újranyitjuk a szabályokat, akkor óhatatlan, hogy egyéb viták is kiújulnak, és akkor ki tudja, mikor lehet újra megegyezésre jutni egy ilyen kényes politikai témáról. Az új német kormány, azaz az EU legerősebb gazdasága, illetve legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója is osztja ezt az álláspontot. Az ETS2 2027-es beindítása szerepel az áprilisban elfogadott nagykoalíciós megállapodásban. Márpedig kevés olyan európai klímapolitikai kérdés (vagy akár más kérdés) létezik, amiben végül ne a német álláspont szerint alakulnának a folyamatok.

A késlekedés senkinek sem érdeke, tekintettel, hogy a 2024-es év újabb soha nem látott hőmérsékleti rekordot döntött, és több évszázada – sőt valószínűleg 120 ezer éve – nem volt olyan meleg, mint tavaly. Ez a trend ugyan még egy ideig sajnos tovább folytatódik, de a szerencse az, hogy függetlenül az amerikai politikától és a klímafáradtságtól, egyre több technológiai megoldás áll rendelkezésre klímalábnyomunk lefaragására. Ezek elterjesztése – például az ETS2 révén – a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorításán túl az aktuális gazdasági és társadalmi kihívások leküzdésében is segítségünkre lehet.

A szerző klímapolitikai és karbonpiaci szakértő, a londoni Quantum Commodity Intelligence zöldipari elemzőportál munkatársa.