Elnökként Obamával hamburgerezett, ma ő a Kreml legvadabb megmondóembere

Hamburgerezett Barack Obamával, szelfizett iPhone-t használva Steve Jobsszal, elnökké választása előtt egyik szlogenje az volt, hogy Szabadon jobb, mint szabadság nélkül. Meghirdette az orosz Szilícium-völgyet – ez lett volna Szkolkovo –, Nyugaton ő volt Oroszország liberálisnak tekintett arca, aki arról beszélt, hogy a vállalkozásokat az államnak nem szabad rettegésben tartania – ehhez egy új szót is kitalált, vagy átemelt a sittes szlengből, kis műfordítással magyarul mondhatnánk, „összerémálmozni”.

Dmitrij Medvegyevből 2022. február 24-e, Ukrajna orosz megtámadása után viszont a Kreml felől hallható legradikálisabb hang lett, twitteres és Telegram-bejegyzései egészen szélsőségesen Nyugat- és Ukrajna-ellenesek.

Nem mintha az ellenkezőjének még volna tere Oroszországban, de az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettesi posztját betöltő Medvegyev szóhasználata még így is kitűnik háborúpártiságával – pontosabban azzal, ahogyan támogatja Oroszország „különleges katonai műveletét” Ukrajnában, hiszen háborúnak nevezni ott lassan egy évvel a megindulása óta sem szabad a háborút. Medvegyvegyev posztjai – és Putyin egy-egy elszólása – alapján ez is megtörténhet.

De mi történt Medvegyevvel?

„Az érzéseim kétségtelenül megváltoztak. De nem én lettem más, hanem a partnereink indultak el más irányba. Ez az irány nem más, mint a ruszofóbia. Ez változtatta meg a szóhasználatomat is, ebben semmi meglepő nincs” – így magyarázta meg – még a nyáron Medvegyev a francia LCI-nek, hogyan lett az egykor nyugatosnak tekintett politikusból – aki két putyini ciklus, 2008-2012 között töltötte be az elnöki posztot – az Ukrajna elleni orosz invázió leghangosabb, legradikálisabban fogalmazó támogatója.

A szóhasználat valóban megváltozott – bár ez a teljes kontrollált orosz nyilvánosságra igaz –, néhány éve, ha egy aktív politikus, volt állam- és kormányfőként arról értekezik, hogy mit kell tenni az „értelmiségi szardarabokkal”, arra Oroszországban is felvonták volna a szemöldöküket értelmiségi körön kívül is.

„Sokszor kérdezik, miért ilyen élesek a posztjaim. Megmondom: gyűlölöm ezeket a nyomorult torzszülötteket, akik a mi halálunkat, Oroszország halálát akarják. Amíg élek, mindent megteszek, hogy eltűnjenek a föld színéről.”

Ebből következően semmi meglepő nincs abban, hogy mit vár Ukrajnától – más kérdés, hogy az általa leírtak pont azoknak az érveit gyengítik, akik, akár más országok kormányfőiként, arról beszélnek, hogy mielőbbi béketárgyalások kellenek a Nyugat részéről, és ezen az alapon ellenzik az Ukrajnának szánt nyugati fegyverszállítmányokat: „A mostani ultimátumunk gyerekes apróság a későbbi követeléseinkhez képest. Ő (Volodimir Zelenszkij ukrán elnök) ezeket ismeri is: a kijevi rezsim totális kapitulációja, Oroszország feltételei szerint.”

Megkapta külön az EU is: „Elegem van már az európai vezetők ruszofób kotkodácsolásából az orosz állampolgároknak kiadható schengeni vízumokról. Állítsák inkább le mielőbb a kiadásukat. És akkor végre mindenki végleg meggyőződhet arról, hogyan is viszonyul Európa Oroszország polgáraihoz.”

És egyben a Nyugatnak és Ukrajnának is kijut ebben a hosszabb és talán az egyik legszínesebb posztban:

„Ellenünk van a hanyatló világ egy része. Maroknyi csoportja eszement náci narkósoknak, az általuk megfélemlített és behülyített nép és ugató kutyák nagy falkája a nyugati ebek közül. Velük van még pórázon vezetve röfögő malacok vegyes csoportja, és a széteső nyugati birodalom néhány rövidlátó lakója, akiknek a leépüléstől az állukra csorog a nyáluk.

Nincs hitük, sem ideáljaik, legfeljebb gyalázatos szokásaik, és általuk kitalált kettős mércék, megtagadva a normális emberek erkölcsi életrendjét. Épp ezért, ellenük felkelve szakrális erőre tettünk szert... Célunk, hogy megállítsuk a pokol urát, bárhogy is hívják őt: Sátán, Lucifer, vagy Iblísz. Az ő célja a halál. a miénk az élet.”

Néha kevéssé következetes vagy gyorsan változik a helyzetértékelése, itt az amerikai elnökre és a japán kormányfőre utalva: „Biden és Kiszida kijelentették, hogy amennyiben Oroszország bármilyen formában atomfegyvert vetne be Ukrajnában, az az egész emberiség elleni igazolhatatlan támadásnak minősülne. Ez olyan gyalázatos szégyen, hogy nem is kommentálom az országunk nukleáris terveivel kapcsolatos paranoiát.”

Majd néhány nappal később már ő maga mondja ki azt, amit korábban paranoiának tartott, mondván, egy atomhatalom nem veszíthet, mert ha oda jutna, akkor beveti végső fegyverét.

December végén aztán tíz pontból álló jóslatgyűjteménnyel állt elő 2023-ra, amiben mintha mindig az előzőre próbált volna licitálni: Magyarország és Lengyelország elfoglalhatják Nyugat-Ukrajna egy részét; Németországban megalakul a Negyedik Birodalom, ami háborúba fog keveredni Franciaországgal; az Egyesült Államokban polgárháború tör ki, Kalifornia és Texas kiválnak, maradék államot felosztják a demokraták és a republikánusok, a republikánus részen pedig Elon Musk nyeri az elnökválasztást; az Európai Unió feloszlik, az euró helyét pedig átveszik az online fizetőeszközök.

A legtöbb megtekintést 3,08 milliót a sok szöveg ellenére egy nem túl bonyolult karikatúra hozta, január 7-ről, amelyen a demokrata és a republikánus pártok címerállatai, a szamár és az elefánt szomorúan vonszolják az őket ostorozó ukrán sertést. Az aláírás Medvegyevtől: „15. kör, a pártok nem választották meg a Képviselőház elnökét, helyette inkább egy ukrán hústömeget cipeltek.”

Egy nappal korábban posztolta az oldalán a januáriak közül a második legnépszerűbb bejegyzését. 2,9 millió megtekintést az a poszt hozott, amelyben a pravoszláv karácsony szentestéjén arról írt, hogy az ukránok elutasították a karácsonyi tűzszünetet, és szót ejtett Annalena Baerbock német külügyminiszterről:

„Még a tanulatlan nénike, Baerbock és egy sor felügyelője az európai disznóólnak ráért vakkantani valamit arról, hogy a békekötés megengedhetetlen. Hát, a nácik utódjai sosem óvták sem az embereket, sem az állatokat. Nem meglepő.”

De miről árulkodnak ezek a nyilatkozatok?

Mégiscsak a Kreml magas köreiben lévő politikus ír tonnaszám ilyen bejegyzéseket, így érdemes elgondolkodni ezeknek a funkciójáról. Felfogható afféle szereposztásként.

Putyin ugyanis ennél általában mérsékeltebb hangnemet használ, és hiába vagyunk az általa indított háború 12. hónapjában, ettől még számít, hogy ne inflálja el magát vulgárradikális nyilatkozatokkal azon országok vezetőinek szemében, akik jelenleg is tárgyalópartnereknek tekintik.

De a radikális üzeneteket is el kell juttatni: külföldre azért, hogy az orosz rezsim nyomást gyakoroljon feltételeinek mielőbbi tudomásul vételére, belföldre pedig azért, hogy senki se kételkedjen a háború elkerülhetetlenségében, mindennél nagyobb tétjében, amely miatt akkor is megéri folytatni, ha az orosz hadsereg számára eddig valójában kudarcokat hozott, és a részsikerek is óriási veszteségek árán voltak elérhetők. Erről szól a „nagy honvédő háború” párhuzama is – ez a szovjet–orosz terminológiában a II. világháború 1941-45-ös szakaszát jelenti, a Szovjetunió német megtámadásától a náci Németország kapitulációjáig.

Nagy címek, kis szerepek

És itt válik fontossá, hogy Medvegyev úgy tudja ezt magasrangú politikusként széles körben hallhatóvá tenni, hogy valójában nincs is valódi hatásköre.

Medvegyev karrierje ugyanis végig súlytalanságban telt, Putyin árnyékában, akit még a szentpétervári önkormányzati közös munkájukból ismert. 2000-ben Putyin elnöki adminisztrációjának helyettes vezetője, 2005-től első kormányfőhelyettes, 2008-tól Oroszország elnöke lett, mindössze 43 évesen.

Ám elnöksége alatt Putyin kormányfőként maradt hatalmon, és négy év múlva vissza is térhetett az elnöki székbe. Medvegyev feladata végül annyi volt, hogy Putyin kihasználja a kiskaput az akkori alkotmányban, amely kimondta, hogy két „egymást követő” ciklus után nem lehet tovább elnök ugyanaz a személy. Megszakítás után azonban ismét két ciklust engedélyezett a szabály, amit Putyin ki is használt, ráadásul kétszer hat évre, mivel Medvegyev négyről hat évre növelte az elnöki mandátum hosszát. (Ehhez módosítani kellett az alkotmányt is, amelynek megváltoztatását korábban elnökként Putyin határozottan elutasította.) Ezért voltak a választások 2018-ban és lesznek 2024-ben.

Medvegyev tehát melegen tartotta az elnöki széket, amiért cserébe 2012 és 2020 között kormányfő lehetett. Ekkor – kevéssel a koronavírus világjárvány előtt – már Putyin is módosította az alkotmányt, amely már egyértelműen kimondta, hogy egy személy legfeljebb két ciklusra lehet elnök. Ez azonban Putyin esetében nem önmérsékletről szólt: arra hivatkozva, hogy a korlátozás nem lehet visszaható hatályú, Putyinra csak ezután lesz érvényes, elméletben – és a gyakorlatban nagyon is valószínűen – tehát 2024-ben és 2030-ban is indulhat az elnöki posztért.

Az alkotmánymódosítás 2020 januári bejelentésekor Putyin a kormányt is átalakította, Medvegyev helyett a külvilág számára váratlanul a szélesebb körben kevéssé ismert – az adóhivatal éléről érkezett – technokrata Mihail Misusztyin lett a kormányfő. Medvegyevből ezután nemzetbiztonsági bizottság elnökhelyettese lett – ez egy olyan pozíció, amely előtte nem létezett. A bizottságnak van titkára – lassan 15 éve Nyikolaj Patrusev –, de az elnöke Putyin, Medvegyev tehát az ő helyettese.

A posztnak azonban nincsen önálló súlya. Medvegyeven lényegében semmi sem múlik. Nincs mögötte szervezet, sem valódi jogkörök.

Ez nem változott idén decemberben sem, amikor jutott rá még egy kinevezés: a hadiipari bizottság elnökhelyettese lett – azaz itt is Putyin helyettese. A hadiipar értelemszerűen kulcsfontosságú terület a háborút indító, a nemzetközi szankciók miatt számos technológiától elzárt országban, de ettől még Medvegyev inkább VIP-hivatalnok: üléseket vezethet az elnök távollétében, ám önálló mozgásteret ez sem jelent, Putyintól függetlenül döntéseket nem hoz.

Elnökségtől az állami influenszerségig

Egyik legfrissebb bejegyzésében Medvegyev arról ír, hogy az orosz rakétagyártás felívelőben, a hadsereghez folyamatosan érkeznek a szállítmányok és 2023-ban a számuk csak nőni fog.

„Ezzel megsemmisítő vereséget mérhetünk az ukrán neonáci hatalomra, amelyet a saját fegyvereivel hízlalt fel mindenféle a nyugati disznó.”

Ha valamire jók ezek a pozíciók, akkor arra, hogy végleg Putyinhoz kössék őt, és azok, akik még emlékeztek arra a pozitív képre, amit felületesen gondoltak Medvegyevről elnöksége alatt, azt végleg elfelejtsék. Putyin hatalma megingathatatlannak tűnik, de azért sosem árt, ha bel- és külföldön is mindenki számára világos, hogy senki sem jelenthet alternatívát vele szemben.

A bejegyzések az idén 58 éves Medvegyevnek sajátos hasznot hajtanak: magas, de súlytalan pozíciói nélkül észrevétlen lenne, így ő az ország elsőszámú bloggere, akit legalább ebben a minőségben meginterjúvol a francia tévé, ahol elmondhatja, mennyire megváltozott a retorikája a hanyatló Nyugat miatt – aminek pedig elnökként még annyira része akart lenni.