Iszonyatos veszteségek orosz oldalon, de az újabb ukrán ellentámadások is kemény diók lesznek

A keleti fronton fekvő Bahmutnál saját magát is vérszivattyúba terelte Oroszország, de továbbra is kitart a stratégiailag nem különösebben jelentős város folyamatos támadása mellett. „Az utóbbi hetekben is látszott, hogy a frontális támadással iszonyatos veszteségeket szenvednek el” az orosz erők – mondta Rácz András Oroszország-szakértő, aki korábban sem tartotta valószínűnek, hogy az oroszok eredményt érhetnek el Bahmutban, amely körül az ukrán védelmi állások 2014 óta folyamatosan épültek ki.

A veszteségeket mutatja, hogy a frontális támadást az oroszok egyre kisebb számú egységekkel hajtják végre. Az álló frontvonal körül a támadók egy újabb ponton is próbálkoznak: Bahmuttól északra a közeli Szoledart ostromolják, de ha bevennék az egykor 10 ezer fős települést, Bahmut ukrán utánpótlási vonalait akkor sem tudnák elvágni, így nagy változás ettől nem várható a fronton. A szerdai hírek ellentmondásosak Szoledart illetően: az oroszok szerint már elfoglalták a várost, az ukrán nyilatkozatok szerint ez nem történt meg.

A frontvonalak állását itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:

Putyin egyensúlyozni kezdett?

A képlet valójában még zavarosabb az oroszok részéről: a város bevételéről Vlagyimir Putyin orosz elnök bizalmasa, Jevgenyij Prigozsin, a Wagner magánhadsereg vezetője nyilatkozott magabiztosan – azt állítva, hogy ötszáz ukrán katona holtteste teríti be a várost –, miközben az orosz védelmi minisztérium hivatalos szóvivője, Igor Konasenkov szerint csak a város egy részét ellenőrzik az orosz deszantosok.

Az orosz oldalon hallható ellentétes nyilatkozatoknak egy másik vetülete is van: szerdán a vezérkari főnököt, Valerij Geraszimovot nevezték ki az Ukrajnában harcoló egyesített orosz haderő élére, alig három hónap után leváltva a korábban a szíriai orosz hadműveleteket irányító, Szergej Szurovikint, akit Aleppó bombázása óta Armageddon tábornokként is emlegetnek. Az ő októberi kinevezése után kaptak újabb lendületet és szélesedtek ki az ukrán hátország civil infrastruktúráját célzó rakétatámadások.

Szurovikint Prigozsin és a csecsen Ramzan Kadirov is méltatta, miközben Geraszimovot többször kritizálták. A végletekig beszűkített orosz sajtótérben a szerdai váltást csupán tényszerűen rögzítették, de az ukrajnai és az Oroszországon kívülre szorított orosz nyelvű lapokban

ezt az irreguláris erők egyre befolyásosabb vezetői – Prigozsin és Kadirov –, valamint a hagyományos hadseregvezetés, így Szergej Sojgu védelmi miniszter rivalizálásának is látják, amelyben Putyin ezúttal inkább Sojgu felé hajlott.

(Árulkodó az is, hogy Konasenkov lényegében cáfolta Prigozsint Szoledar elfoglalását illetően, ráadásul az egyetlen mérsékelt sikert a városban a reguláris deszantosok számlájára írta.)

Bahmutnál egyébként nagyrészt a Prigozsin által létrehozott Wagner-csoport támad – egyébként kérdés, hogy a részben elítéltekből toborzott erők veszteségei mennyire kerülnek be a hivatalos statisztikába –, Szoledarnál viszont deszantosokat is bevet az orosz hadsereg, hívta fel a figyelmet Rácz.

Herszon és Zaporizzsja megye megszállt részein erősítenek az oroszok

Keleten a Donbasz, illetve kisebb mértékben Luhanszk megye északi része az, ahol az oroszok támadó akciókat hajtanak végre, miután a február 24. utáni hetekben elfoglalt területek felét novemberig elvesztették. Áprilisra a Kijev körüli térségből vonták vissza erőiket, szeptemberben keleten, Harkiv megyéből szorultak ki, novemberben délen, Herszon városa került vissza ukrán ellenőrzés alá (a város visszafoglalása után a helyszínen készült videónkat itt nézhetik meg).

Miközben az oroszok fogyatkozó, de sorozással megtámogatott erőiket Bahmut térségében összpontosítják, egyre valószínűbb, hogy Ukrajna újabb ellentámadással szoríthatja ki további területekről az orosz megszállókat. Az oroszok Luhanszk megye északi részén és a 70 százalékban orosz ellenőrzés alatt álló Zaporizzsja megyénél számítanak ukrán támadásra. „Zaporizzsja és Herszon orosz kézen lévő részein gőzerővel telepítik a tankcsapdákat és építik ki az árkokat” – mondta az orosz felkészülésről Rácz.

Az ukrán erők Észak-Luhanszk és Zaporizzsja megye oroszok által elfoglalt részei ellen úgy lépnek fel, ahogyan tették augusztusban Herszon körül: precíziós fegyverekkel, szisztematikusan rombolják az orosz utánpótlási vonalakat, logisztikai, közlekedési csomópontokat, raktárakat.

Rácz szerint az sem kizárt, hogy belátható időn belül az ukrán támadás mindkét ponton megindul. „Ősszel is láttuk, hogy az ukrán haderő tervezési képessége, logisztikai háttere és létszámbeli súlya lehetővé teszi egyszerre két támadó hadművelet végrehajtását is” – mondta a katonai szakértő. Igaz, a helyzet nem ugyanaz, mint a békeidőben 300 ezres Herszon város visszavételénél volt.

„Herszon megye nyugati része és a város nehezen volt védhető orosz részről. A Dnyeper folyó húzódik mögötte, így le lehetett szűkíteni az orosz logisztika mozgásterét. Luhanszkban ugyanilyen földrajzi szűk keresztmetszet nincsen”

– hívta fel a figyelmet az ukrán támadás korlátaira Rácz.

Ilyen szempontból Zaporizzsja kedvezőbb, mert a megye déli részét uraló oroszok utánpótlási vonalai ott korlátozottabbak: a Kercsi-szoroson átívelő hidat az októberi ukrán robbantásos akció után az oroszok nem állították helyre teljesen – ellentétben az akkori orosz híradásokkal –, így a Krím felől erősítést kevésbé tud küldeni az orosz hadsereg. Ehelyett az Azovi-tenger északi részén lévő, márciusban elfoglalt útvonalakra támaszkodhat, ami kevésbé védhető.

Ám a két terület elleni esetleges ukrán ellentámadás nagyobb kihívás lehet, mint a szeptemberi, Harkiv megyei, ahol az oroszok meglepően alacsony szintű védelmet építettek ki, vagy a novemberi herszoni, ahol a már említett Dnyeper folyó korlátozta az oroszok védelmi potenciálját. Rácz szerint ha lesz ukrán ellentámadás, az mindenképp „kemény dió lesz.”

Az nem valószínű, hogy a Donbaszban Ukrajna ellentámadást indítana: ahogyan az orosz támadások is zátonyra futnak Bahmutnál az ukrán állásokon, úgy kudarcot vallanának a hasonló ukrán támadások is az orosz védelmi vonalakon az ellenoldalon, hiszen ott is 2014-15 óta erősítik ezeket az állásokat a donyecki és luhanszki szakadár területeken.

Javában folyik az anyagháború is

A háború 11. hónapjában már kulcskérdés, milyen gyártási kapacitással rendelkezik az orosz hadiipar, főként a nyugati szankciók korlátai között. Az jól látszik, hogy az orosz hadiipar jelenleg nem képes nagy számban gyártani precíziós lőszereket. Nyáron még napi 60-70 ezer 100 milliméternél nagyobb tüzérségi lőszert használtak el az orosz erők, ez mostanra 20 ezerre csökkent, de bizonyos napokon nem haladja meg a 6-7 ezret.

Igaz, ha a precíziós lőszerek gyártását nem is tudja felpörgetni az orosz hadiipar, az egyszerűbb lőszerek előállítására bőven képes, de jelenleg ebből is hiány van.
„Az orosz tüzérség tagjai a közelmúltban már nyilvánosan is az orosz vezetéshez fordultak, tiltakozva az ellen, hogy gyalogsági erőként vessék be őket” – mondta Rácz, megjegyezve, hogy ez nemcsak a gyalogsági erők hiányáról tanúskodik, de arról is, hogy eszközök, lőszerek hiányában tüzérként egyszerűen nem is tudják bevetni őket.

A hagyományos, 100 milliméter feletti tüzérségi lőszerek hiányát idővel ledolgozhatja az orosz hadiipar, azonban közben az ukrán haderő fegyverzete egyre erősödik a nyugati támogatások révén. Nyugati katonai szakértői becslések szerint Oroszország már november közepére elveszítette tüzérségi erejének ötödét, harckocsijainak 60 százalékát – ezek pótlása még békeidőben sem lenne egyszerű, a nyugati technológiához való hozzáférés nélkül, csökkenő olajbevételek közepette pedig még inkább nehéz.

A nyugati forrásokat Oroszország nem tudta pótolni, így maradt „a regresszív importhelyettesítés”, azaz saját forráson alapuló, de technológiailag visszalépést jelentő eszközök, járművek gyártása – ahogyan a polgári iparban, úgy a hadiiparban is.

A fentiek ellenére azonban nem állt le teljesen az orosz hadiipar, rezisztensebbnek bizonyult, így lassabban fogynak a készletek, mint azt a szankciók bevezetésétől remélte a Nyugat – de az nem kétséges, hogy a szankciók csapást jelentenek Oroszországnak.

Ugyanakkor például az orosz robotrepülők gyártása sem állt le teljesen: Rácz megemlítette, hogy van olyan, Ukrajna felett lelőtt H-101-es robotrepülőgép, amelyet októberben gyártottak. Igaz, nem tudni, hogy „az ehhez szükséges külföldi alkatrészeket még korábbi importból, utángyártásból vagy csempészetből szerezték-e be” – mondta az Oroszország-szakértő. (Az orosz elnök rendeletben már májusban lényegében engedélyezte a csempészetet, csak épp „párhuzamos import” a hivatalos neve.)

Megfelelő csipeket Dél-koreából és Tajvanból nem tud beszerezni Oroszország, ezt Kína sem tudja pótolni. Arról pedig nincs információ, hogy közvetlen katonai célú szállítmányokat Kína hajlandó lenne adni, és orosz hadieszközökben sem találtak kínai csipeket. Közvetve azonban Peking segített Moszkvának: Észak-Korea rengeteg hagyományos lőszert szállít, amit Peking hozzájárulása nélkül nem tenne. Ugyanez igaz az iráni drónokra, amelyekben szintén vannak kínai alkatrészek. Irán azonban egyelőre nem ad mást a Shahed drónokon kívül – amelyek leszállítását Moszkva tagadta, bár egy szakértő az orosz állam tévé élő adásában véletlenül elismerte azt. Ballisztikus rakétára is igényt tartana Oroszország, de Irán – tartva újabb, ellene irányuló nyugati szankcióktól – ezek átadására nem mutat hajlandóságot.

Moszkva már „Belaruszból is elhozta, amit lehetett”, jegyezte meg Rácz.

Minszk egyébként is ódzkodik, hogy aktívabban részt vegyen a háborúban, túl azon, hogy tavaly februárban – akkor még a villámháborús orosz tervek sikereiben bízva – felvonulási területet biztosított, amelyen keresztül Kijev felé indultak meg az orosz erők. Vlagyimir Putyin legutóbbi minszki látogatásán végül a nyilvánosság előtt semmi érdemi nem hangzott el, így nem merült fel az sem, hogy az oda telepített Iszkander-M rakétarendszereket vessék be Ukrajna ellen.

A hagyományos fegyvereknek még egy kézenfekvő forrása van: a korábban felhalmozott, mozgósítás esetére zárolt készletek. „Nem modern fegyverekből rengeteg van készleten, ezek dekonzerválása nyár óta folyik. Kérdés azonban hogy ezek milyen állapotban vannak” – mondta Rácz.

Ezek járművek, lövegek, tábori eszközök, sátrak – amelyeknek az orosz katonák szintén híján vannak –, azaz egy tömeghadseregre optimalizált felszerelés. Csakhogy mozgósítás korábban utoljára Oroszország területén 1945-ben volt. „Senki nem hitte, hogy a letárolt készletekre valaha szükség lesz. Ezeket gyakran évtizedekig a szabad ég alatt tárolták, a karbantartások elmaradtak, egy részüket széthordták” – adott képet részben a korrupciós helyzetről is a katonai szakértő.

Ha nem is állt tehát földbe a szankciók ellenére az orosz hadiipar, az bizonyos, hogy nagyon megrendült, és ez akkor is igaz, ha a hagyományos, nem precíziós eszközök előállítására hosszú időn át képes marad. Ezzel együtt is kimondható, hogy eszköz-, emberi forrásait a harcok jelenlegi intenzitása mellett Oroszország egy év alatt kimerítheti. Ráadásul az intenzitás nem csak az oroszokon múlik. Ugyanis nemcsak támadás, de az intenzív ukrán fellépés elleni védekezés mellett sem tartanak sokkal tovább az orosz kapacitások.

A belpolitika nem kényszeríti békére Putyint?

Hiába nagyok a veszteségek, és nem érte le katonai céljainak töredékét sem Oroszország, nincs meg az az orosz társadalmi nyomás arra, hogy a Kreml a háborúból vezető kiutat keresse. A háború társadalmi támogatottsága adott – ez hivatalosan márciusban 81, ősszel 72 százalék volt, bár a valós támogatottságot szinte lehetetlen felmérni –, ezt erősíti az orosz állami propaganda, amely töretlenül működik, és épp olyan sértetlen, mint az erőszakszervezetek: a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egységes, és a belföldön bevethető Roszgvargyija 400 ezres állománya is rendelkezésre áll a rendőrségen felül.

„A rendszerben megvan az erő bármilyen társadalmi mozgolódás elfojtására”, ennek technológiai feltételei is adottak. A digitális megfigyelés rendszere is hatékonyan épült ki az utóbbi évtizedben, elsősorban a terrorfenyegetés elhárítására hivatkozva, aminek megvolt az alapja, hiszen a 2000-es években voltak komoly terrorakciók, Moszkvában is. Az arcfelismerő rendszerek kiépítésének a pandémia is lendületet adott. Ezeket a megfigyelőrendszereket könnyen fel lehet használni a civil tiltakozások vagy a kritikus sajtó maradéka ellen is.

Putyinnak gondolnia kell az alig egy év múlva esedékes elnökválasztásra is – egyelőre ugyanis nincs annak jele, hogy hadiállapotot vezetnének be, és erre hivatkozva azt elhalasztanák. Igaz, Dmitrij Medvegyev egykori állam- és kormányfő, a biztonsági bizottság elnökhelyettese előszeretettel beszél háborús időkről.

Maradnak a hagyományos katonai eszközök

Annak továbbra is rendkívül alacsony a valószínűsége, hogy stratégiai vagy taktikai atomfegyvereket vetne be Moszkva. Rácz szerint erre most nem utal semmi: az orosz nukleáris erők mozdulatai nem különböznek a békeidőkben megszokottaktól, és az orosz vezetés sem kezdett el ezzel fenyegetőzni, noha ez bizonyosan megtörténne előtte.

Az eszkaláció logikáját követve az atomfegyvereket egyébként is megelőzné a vegyi fegyverek bevetése – hívta fel a figyelmet Rácz.

Rendkívül erős könnygázt és foszforbombát már vetett be az orosz hadsereg – Mariupolban, az Azovsztal ellen –, de tömeges felhasználására még Moszkva sem vállalkozott. „Nincsen tömeges vegyifegyver-bevetésre utaló jel. Ezzel még a vádakban egyébként nem fukarkodó ukrán fél sem vádolja Oroszországot”. Persze annak, hogy Moszkva egyelőre nem kalkulál vegyi fegyverekkel, praktikus oka is van: Oroszország területszerző háborút folytat, márpedig saját erői pedig éppúgy képtelenek lennének működni egy vegyi fegyverrel szennyezett területen, ahogy az ellenség. Ezt legfeljebb a totális győzelem reményében kockáztatná meg a Kreml, erre azonban nincs kilátás.

Rácz szerint továbbra is érvényes, hogy „ez a háború hagyományos eszközökkel fog folyni a közeljövőben.”