Mariupolra már alig figyel a világ, pedig jól mutatja, milyen az élet egy orosz „felszabadítás” után

Legfontosabb

2022. június 16. – 09:59

Mariupolra már alig figyel a világ, pedig jól mutatja, milyen az élet egy orosz „felszabadítás” után
Orosz katonák járőröznek Mariupolban, 2022. június 12-én – Fotó: Yuri Kadobnov / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Június elsején, gyereknapon egy kisteherautó parkolt le Mariupol lebombázott színháza előtt, a téren. A teherautó oldalán egy nagy kivetítőn a Mása és a medve című orosz sorozat ment. Az egyébként ártatlan gesztusnak tűnő program csak egy része volt az aznap az iskolásokra és óvodásokra telepedő orosz propagandának.

A Kelet-Ukrajnában, az Azovi-tenger partján fekvő Mariupol akkor csaknem két hete állt teljesen orosz fennhatóság alatt, a hónapokon át ostromlott város utolsó ukrán bástyáját, az Azovsztal acélgyárat május 20-án adták fel az azt védő ukránok, köztük a hírhedt Azov-ezred. Pár nappal később az oroszok elkezdtek a helyieknek orosz útlevelet kibocsátani, az oroszokhoz való átállás „népszavazása” pedig már régen be lett lengetve.

A gyereknap jól jelezte, hogy az oroszosítás nem áll meg a dokumentumoknál, de még az orosz mesénél sem. Az egyik iskola bemutató oroszórát tartott egy vendégtanárral. A frissen testvérvárossá lett, és az újjáépítéshez segítséget ígérő orosz Szentpétervár kormányzója, Alekszandr Beglov is a városba érkezett, és orosz nyelvű olvasókönyveket osztott a gyerekeknek. A kicsik pedig jókedvűen rajzolgatták a tankokat és fegyvereket.

Az egészről beszámoló Petro Adjruscsenko, a várost korábban már elhagyó polgármester tanácsadója úgy fogalmazott, hogy

„mindent azért csinálnak, hogy megsemmisítsék az ukrán kultúrát, és orosz propagandát terjesszenek. Az orosz cinizmus már nem meglepetés Mariupolban.”

Az oroszok szerinte olyannyira nyomják az iskolások „átállítását”, hogy az idén kivételesen nem lesz nyári szünet az iskolákban, hogy őszre már orosz tanmenetre állítsák át az oktatást. Nyáron a diákok orosz nyelvet, irodalmat és történelmet, továbbá orosz nyelvű matekot fognak tanulni, hogy ősszel már orosz iskolai oktatással mehessenek tovább. Oroszország egyelőre nem kommentálta mindezt.

Borzalmas állapotok

Az más kérdés, hogy mindezt hogyan oldja meg a város. Az csak a probléma kisebb szelete, hogy Vadim Bojcsenko, a várost elhagyó, oroszokkal szembenálló polgármester közlése szerint kilenc iskolára összesen 53 tanár van most Mariupolban.

A nagyobb baj, hogy a szétbombázott, szétágyúzott, 430 ezresről a becslések szerint 100 ezresre fogyatkozott város egy romhalmaz.

A romokat exkavátorokkal kutatják és rombolják, hogy a helyükre új házakat építsenek. Ukrán források szerint a társasházak alatt rendre 50-100 halottat találnak. Őket eleinte tömegsírba temették, frissnek kinéző sírhelyeket pedig éppen a napokban filmezett le egy francia stáb, a rövid felvételt rengetegen nézték és osztották meg Twitteren, mint például egy ukrán parlamenti képviselő, Leszja Vaszilenko.

Ám aztán az oroszok látták, hogy mennyi holttest lehet így a romok alatt (1300 szétlőtt társasházról van szó, 50-100-zal szorozva az 65-130 ezer halott, jóval több, mint az eddig hivatalosan közölt 22 ezer), úgyhogy – a polgármester szerint – már nem próbálják kihozni a holttesteket a romok alól, elkezdték velük együtt bontani a házakat, így a hulladéklerakókban végzik az ismeretlen halottak. Erről twittelt Olena Haluska aktivista-újságíró is.

A városban a legalapvetőbb dolgok sem működnek, nem elérhetők.
Már az ostrom eleje óta nincsen áram, nincsen gáz, víz, a helyieknek fel kell iratkozniuk a hatóságoknál, hogy ivóvizet kapjanak, ukrán források szerint van, hogy kétnapos várakozási idővel.

Vadim Bojcsenko polgármester azt nyilatkozta az egyik ukrán tévében, hogy a mariupoliak úgy juthatnak az orosz csapatok által hozott vízhez, hogy szétszedik nekik a védelmi torlaszokat, és „segítenek elrejteni a háborús bűnöket”. Az ukrán kormány ugyanezt twittelte, csak étellel: azt írták, élelmiszerért cserébe lehet segíteni az oroszoknak a „takarításban”.

A kórházi, orvosi ellátás is alig-alig működik, a kórházak csak napi 50 pácienst tudnak ellátni, nincsen elég orvos, az oroszok állítólag a 80 év felettieket is próbálják arra rávenni, hogy menjenek, és segítsenek a kórházakban. Csak négy gyógyszertár van a városban nyitva, de mivel a bankkártyák nem működnek, csak készpénzzel lehet ezekben fizetni, ami nem mindenkinek lehetőség.

A helyiek segélycsomagként egy hónapra kapnak

  • 1,5 kiló tésztát;
  • 2 kiló lisztet;
  • árpagyöngyöt;
  • bulgurt;
  • 4 konzervhalat és -húst;
  • 2 doboz sűrített tejet;
  • 2 kiló cukrot;
  • vécépapírt;
  • eldobható borotvát;
  • női egészségügyi betétet;
  • szappant;
  • sampont;
  • mosóport;
  • fogkrémet,

ami így néz ki, és állítólag csak minden negyedik embernek jut:

Ilyen körülmények között, víz, gyógyszer híján, február óta nem működő szemétszállítással, temetetlen holttestek között, szennyezett kutakkal, a nyárba lépve nem meglepő, hogy kolerajárványtól tartanak. Bojcsenko a televízióban nyilatkozott arról, hogy fennáll a járványok kitörésének veszélye, ami az eddigieken kívül további rengeteg életet követelhet. Arról is beszélt, hogy az oroszok hoznak ugyan vizet, de nem eleget, és az emberek a fertőzött kutakból isznak, hogy túléljenek.

Az oroszok persze másképp látják, vagy legalábbis másként láttatják a dolgokat. Azt mondják, hamarosan újraépítik a várost a testvérváros, Szentpétervár segítségével. Közben oroszbarát Twitter-oldalakon terjednek az újrainduló, békés életet sugárzó felvételek, mint ez,

vagy ez:

Hogy valódiak-e, az kérdéses. Az első felvétel alatti komment szerint például egyéves felvételről van szó.

Egy dolog egyébként egészen biztosan működik: az oroszok aknamentesítették a kikötőt, és már viszik is hajóval az acélt a városból, emellett tervezik a gabona kihajóztatását is. Ők ezt sikernek, az ukránok szimpla lopásnak értékelik.

Szabadság tér → Lenin tér

Közben folytatódik az oroszosítás. A Szabadság teret átnevezték Lenin térré, és kitűztek egy hatalmas orosz zászlót.

A Mariupol feliratú kék-sárga betűket a városban pedig fehér-kék-pirosra festették át, az ukrán címert leszedték, és a feliratot is oroszra cserélték, ami egyetlen betűt jelent, az „i”-t cserélték ki az orosz megfelelőjére, „и”-re.

A nyugdíjat pár napja elkezdték rubelre átállítani, 2600 hrivnyányi, azaz 33 ezer forintnyi rubelre regisztráltak 47 ezer embert, nekik készpénzben osztják a járandóságot, és még 10 ezer embert várnak, hogy belépjenek a rendszerbe.

Mindeközben nemcsak a jelent és a jövőt, de a múltat is megpróbálják uralni az oroszok. Az értelmetlen háborús pusztítás egyik szimbólumává lett, lebombázott mariupoli színházban orosz propagandista tartott előadást arról, hogy az ukránok szándékosan ilyen városi helyszínekre vették be magukat védelmi pozíciókba, nem pedig városon kívül harcoltak.

Az ukránok azonban továbbra sem hajlandók beletörődni a mostani helyzetbe, fogadkoznak, hogy visszaveszik a várost másodszorra is, ahogy egyszer már megtették szinte napra pontosan nyolc éve, 2014. június 13-án.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!