A Disney genderháborúba sodródott Florida republikánus kormányzójával

2022. május 01. – 17:04

A Disney genderháborúba sodródott Florida republikánus kormányzójával
Egy család sétál el a Hamupipőke-kastély mellett a Magic Kingdomban, a Disney Worldben 2020 decemberében – Fotó: Joe Burbank / Orlando Sentinel / Tribune News Service / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Múlt csütörtökön a republikánus többségű kétkamarás floridai törvényhozás elfogadott, Ron DeSantis, az állam szintén republikánus párti kormányzója pedig szentesített egy általa szorgalmazott törvénymódosítást, mellyel megszűnik a Walt Disney Co. vállalat vidámparkjainak otthont adó terület több mint ötven éve fennálló különleges adózási-közigazgatási státusza. Az 1967-ben létrehozott, „Reedy Creek Improvement District” nevű entitás lényegében egy mini adóparadicsom, mely számos helyi szabályzás valamint bizonyos adók és díjak alól is mentesíti a Disney-t, mely így lényegében saját városaként, minimális bürokráciával, illetve kedvezményes adózási feltételekkel üzemeltetheti az Orlando mellett gigantikus Disney Worldöt, mely a világ legnagyobb vurstlija, évi 50 millió látogatóval, 24 ezer szálláshellyel.

A döntés nyilvánvalóan egy politikai pofon volt, mellyel a republikánusok kívánták helyére tenni a Disneyt. Ezt a szándékot mi sem mutatja jobban, minthogy a világ legnagyobb szórakoztatóipari komplexumának kihasított „fejlesztési övezet” Floridában egyáltalán nem kivételes jelenség; az államban több száz hasonló különleges státuszú terület található a nyugdíjasotthonoktól a daytonai autóversenypályáig – mégis egyedül a Disney privilégiumait függesztették fel.

A döntés rendkívül bevállalós, hiszen a Disney Florida állam legtöbb embert foglalkoztató magáncége, helyi bevételei után 2021-ben csaknem egymilliárd dollár helyi és állami adót fizetett be. Szóval a Disney World már önmagában gazdasági súlyánál fogva is olyan érinthetetlennek tűnik, mint Magyarországon az Audi vagy a Mercedes, ráadásul ha elveszti különleges státuszát – a „ha” arra vonatkozik, hogy a döntés 2023 nyarán lép életbe, addig pedig sok víz lefolyik még az Apalachicola folyón –, azzal a helyi önkormányzatok nyakába szakad egy csomó költséges feladat, sőt, hiteltartozás.

A helyi demokrata politikusok máris azzal kampányolnak, hogy Orange és Osceola megyék összesen 1,7 millió lakójának fejenként 580 dollárral (kb. 208 ezer forinttal) nő az adóterhe. A Disney ráadásul az amerikai nagyvállalatokhoz hasonlóan mindkét politikai tömbbel jó viszonyt ápol, ami azt jelenti, hogy a demokrata és a republikánus politikusok kampányait is bőkezűen támogatja. Azt pedig, hogy ez a bőkezűség ne maradjon viszonzatlan, több tucatnyi hivatásos Disney-lobbista biztosítja Florida állam kongresszusában.

A Disney belesodródott a Nagy Genderháborúba

A Disney lobbigépezete eddig biztosítani tudta az állami törvényhozással és kormányzattal való súrlódásmentes együttműködést; a cég ki tudta használni az állam lazább járványellenes-szabályait, és már 2020 nyarán újra tudta nyitni a floridai Disney Worldöt – egy évvel hamarabb, mint a kaliforniai komplexumot.

Azonban az LMBTQ-ügyek miatt külföldön is többször konfliktusba keveredő szórakoztatóipari óriás 2022-re már nem tudta elkerülni a Republikánus Párt újabb meg újabb frontokat nyitó kultúrharcát sem.

A casus bellit a tavasszal elfogadott „Szülői jogok az oktatásban” (Parental Right in Education) elnevezésű törvény szolgáltatta, mely ártalmatlan elnevezése ellenére meglehetősen ellentmondásos rendelkezést hozott: betiltotta az óvodák felső csoportjaiban és az iskolák alsó tagozataiban lényegében megtiltaná az LMBTQ-kisebbséggel kapcsolatos témák tárgyalását, és megnöveli a szülők beleszólási lehetőségeit a szexuális identitással kapcsolatos iskolai tevékenységekbe.

Ahogy azt egy floridai újságíró, egykori pedagógus a Voxnak elmondta, az LMBTQ-témákkal a 4 és 8 évesek valójában eddig is elképesztő ritkán találkoznak, jellemzően csak olyan mesekönyvekben, melyek szereplői nem szoríthatók bele a fiú-lány kategorizálásba. Azonban a több milliós – a tagállami kongresszusban is több képviselővel rendelkező – floridai LMBTQ-közösség szerint a médiában „Don’t say gay” (Kb.: Ne mondd ki, azt, hogy „meleg”!) néven elhíresült jogszabály egy komoly kirekesztési folyamat első lépése, mely az alternatív szexuális orientációt ugyanúgy el akarja tüntetni a kultúrából és a történelemből, mint ahogy a hasonló szellemiségű törvényekkel több republikánus vezetésű tagállamban (köztük Floridában) a rendszerszintű rasszizmus témáját is igyekeznek kigyomlálni a tananyagból.

Ráadásul a kultúrharcos jogszabályoknál megszokott módon jogi szempontból igen homályos megfogalmazásoktól hemzsegő törvény lehetőséget biztosít a szülőknek, hogy bepereljék azon tankerületeket, melyek iskolái szerintük nem illő dolgokkal szembesítik a gyerekeket; ez máris arra sarkallta a költséges perektől tartó iskolák egy részét, hogy a könyvtárak polcairól eltávolítsák az LMBTQ- és faji megkülönböztetés témáit tárgyaló könyveket.

Nem csoda, hogy Floridában már a törvény előkészítésének fázisában megkezdődtek a tiltakozások és tüntetések, és az sem, hogy rengeteg szervezet és cég emelte fel szavát a diszkrimináció ellen.

A Disney azonban annak ellenére sokáig hallgatott, hogy alkalmazottai, Walt Disney leszármazottjai és a cég egykori legendás igazgatója, Bob Iger mind azt kérték a vállalat jelenlegi vezetőjétől, Bob Chapektől, hogy ítélje el a diszkriminatív törvényt. Chapek azonban csak vonakodva foglalt állást az ügyben, és ugyan határozottan elítélte a jogszabályt, ígéretet tett a cég politikai adományozási rendszerének felülvizsgálatára, és ötmillió dolláros támogatást jelentett be egy jogvédő szervezetnek, kritikusai túl későinek tartották a gesztust – az időzítést Chapek azzal magyarázta, úgy gondolták, a színfalak mögött többet tudnak elérni a képviselőknél.

Bob Chapek, a Walt Disney vezérigazgatója, Pete Docter, a Pixar ügyvezető igazgatója és Bob Iger, a Walt Disney ügyvezető elnöke érkezik egy vetítésre Hollywoodban 2021 júniusában – Fotó: Alberto E. Rodriguez / Getty Images / Disney
Bob Chapek, a Walt Disney vezérigazgatója, Pete Docter, a Pixar ügyvezető igazgatója és Bob Iger, a Walt Disney ügyvezető elnöke érkezik egy vetítésre Hollywoodban 2021 júniusában – Fotó: Alberto E. Rodriguez / Getty Images / Disney

Azonban a Disney így is kiváltotta a republikánusok haragját, a jobboldalon megindult az egymásra licitáló hergelés és mémgyártás; ebbe a trendbe simul bele a Disney különleges státuszú területétől való megfosztása is – melyre egyébként újabb igényt nyújthatnak be, szóval

simán lehet, hogy az egész ügy gazdasági szemszögből nem lesz egyéb petárdapuffogtatásnál.

Közben viszont ahogy az abszurd formában megfogalmazott texasi abortusztörvény mintaadóvá vált a többi republikánus vezetésű tagállam számára a „magzatvédő” jogszabályok meghozatalához, úgy a floridai LMBTQ-ellenes jogszabályt is vagy féltucat állami törvényhozásban terjesztették be.

A meleg közösség mint pedofil nevelőközpont

A 2010-es évek végére úgy tűnt, hogy a melegjogi mozgalmak győzelmet arattak, és a szexuális diszkrimináció kérdése kikerül az amerikai politikát meghatározó konfliktusok közül. DeSantis stratégiája jellemző: esze ágában sincs szembeszállni az LMBTQ-emberek egyenlőségének elvével, inkább kerülőúton, „a szülők jogaira” és a gyerekek „helytelen” szexuális felvilágosítására hivatkozva érvelt a törvény mellett.

Ez utóbbi érvben az a jobboldali nyilvánosságban elterjedt sejtetés rezonál, mely szerint a homoszexualitás valamiféleképpen összefügg a pedofíliával, és a szexuális identitásról iskolai keretek között való bármiféle diskurzus valójában csak azon törekvés leplezése, hogy a gyerekeket „előkészítsék” a pedofil abúzus számára. Ezt a leplezett előkészítést nevezik a jobboldali nyilvánosságban „grooming”-nak, és DeSantis sajtófőnöke is a groomingra, mint létező jelenségre hivatkozva vette védelmébe a jogszabályt, mondván: aki ellene van, „az valószínűleg maga is groomer, vagy minimum egyetért a 4-8 évesek pedofilok számára való előkészítésével”.

A homoszexualitás és pedofília – egyébként adatok által nem igazolható – összemosása a magyar kormány által kezdeményezett „gyermekvédelmi” népszavazás kommunikációjában is felsejlett, de visszaköszönnek benne az olyan morális pánikhullámok, mint a zsidók elleni vérvád, vagy a nyolcvanas évek sátánizmus-hisztériája, mely tízezernyi okkult szektát vizionált az Egyesült Államokba.

A pedofília a morális pániknak nevezett tömegjelenség talán leghatékonyabb eszköze, hiszen minden szülő retteg attól, hogy gyereke szexuális zaklatásnak lehet kitéve, és még jobban retteg attól, hogy szülői autoritását és védelmező auráját kijátszva csalogatják bele gyanútlan gyermekét a pedofília csapdájába. A pedofília modern korunkban egyébként is megbocsáthatatlan bűnnek számít, elkövetőit (már ha nem rejtegetik őket olyan valódi konspiratív hálózatok, mint például a katolikus egyház) közmegvetés övezi. Ráadásul a zsidókkal szembeni vérváddal vagy a metálosokkal és szerepjátékosokkal szembeni sátánizmus-váddal ellentétben az Epstein-ügy vagy a deepweb pöcegödreiről szóló leleplezések bebizonyították, hogy nem csak a szülők rémálmaiban léteznek hátborzongató pedofil hálózatok.

Egy QAnon pólót viselő férfi látható a tömegben egy Donald Trumpról is szóló politikai rendezvényen 2021. szeptember 25-én Perryben, Georgia államban – Fotó: Sean Rayford / Getty Images / AFP
Egy QAnon pólót viselő férfi látható a tömegben egy Donald Trumpról is szóló politikai rendezvényen 2021. szeptember 25-én Perryben, Georgia államban – Fotó: Sean Rayford / Getty Images / AFP

A pedofilvád a 2010-es évek második felében vált a kultúrharc bunkósbotjává, 2016-ban történt a „Pizzagate” néven elhíresült incidens, mely során egy észak-karolinai férfi állig felfegyverkezve állított be a washingtoni Comet Ping Pong pizzériába, hogy felszámolja a szerinte a Hillary Clinton demokrata elnökjelölt által ott működtetett szekta központját. Néhány hónappal később pedig bájtba szökkent a QAnon nevű konteó, melynek központi mondanivalója valami olyasmi, hogyaszondja:

Egy sor befolyásos „liberális”, mint Hillary Clinton, Soros György, a dalai láma vagy Tom Hanks az amerikai titkosszolgálatok és a komplett demokrata párt segítségével egy pedofil hálózatot tart fenn, melynek célja az, hogy az elrabolt és megbecstelenített gyerekek mellékveséjéből egy bizonyos adrenokróm nevű vegyületet vonjanak ki, mellyel képesek önmagukat megfiatalítani.

Akármilyen őrületnek is tűnik, a QAnon az egyik legbefolyásosabb konteóvá lépett elő, és bár a nem kis részben a QAnon által fűtött Capitolium-ostrom után népszerűsége megcsappant, a Republikánus Párt elkötelezett szavazóiban elültette a gyanút, hogy a demokratáknak és a melegeknek lehet valami köze a pedofíliához, de legalábbis valamiért elnézőbbek a pedofilok iránt.

Ez az „összefüggés” olyannyira a politikai közbeszéd részévé vált, hogy olyan komoly témákban is előkerül, mint például a Joe Biden elnök által jelölt Ketanji Brown Jackson főbíró alkalmassága. A grooming-ot ráadásul egy ideje már nemcsak a pedofíliával összefüggésben használják, hanem minden „woke” (azaz a faji megkülönböztetést tudatosító) oktatási vagy identitásképző jelenségre, és ez az ideológiai csomag 2022-re bekerült minden radikális jobboldali politikus eszköztárába.

A plasztikai sebészet fejlődésével és megfizethetőségével pedig a pedofilvád mellé felsorakozott az a fenyegetés is, hogy a baloldal a gyerekeket nemváltó műtétekbe hajszolja-csalogatja bele. Tom Barrett michigani republikánus politikus például azzal a klikkmágnessel kezdi adománygyűjtő hírlevelét, hogy:

VISSZAIGAZOLÁS az Ön gyermekének nemváltoztató műtétjének időpontfoglalásáról. Ha van ellene kifogása, akkor klikkeljen…

Egyébként ahogy Magyarországra, úgy az Egyesült Államokra is igaz: miközben jelentős politikai szereplők óriási társadalmi veszélyként beszélnek a nemváltoztatásról vagy a homoszexualis „propagandáról”, addig a szexuálisan egyre korábban aktív fiatalok szexuális és egészségügyi felvilágosításában óriási lyukak tátonganak – ennek köszönhetően az USA a nyugati világban élen jár a nem kívánt tinédzserkori terhességekben és szülésekben.

Aki Trumpnál is trumpabb akar lenni

A Republikánus Párt radikalizálódásának, a leghajmeresztőbb eszmék és képzetek iránti nyitottságának számtalan magyarázata van. Az biztos, hogy jelentős szerepe van a különböző jelöltek előválasztási megmérettetésének; melyen zömmel a legelkötelezettebb, ideológiailag legtudatosabb választók kegyeiért kell versenyezni, és a versenyben való részvétel egyik meghatározó eleme az aktuális identitáspolitikai követelményeknek való megfelelés.

Márpedig Ron DeSantis floridai kormányzó szorgosan pipálgatja azokat a követelményeket, melyekkel egy esetleges 2024-es elnökjelöltségre pályázhat, és valójában az iskolai „indoktrináció” elleni törvénye, majd

a Disney-vel való csörtéje is csak egy az országos ismertséget megalapozó, kérlelhetetlen kultúrharcosi identitását erősítő húzások közül, melyek jól jöhetnek az elnökjelöltségért folytatott versenyben.

Mondjuk a Republikánus Pártot saját képére formáló, a visszatérésre készülő Trumppal szemben nyíltan elindulni 2024-ben politikai öngyilkosságnak tűnik, de ki tudja, mit hoz a 2022-es félidős választás, milyen formában lesz 2024 elejére az akkor már 77 éves Trump, és ki tudja, hogyan formálódik majd a republikánus elnökjelölti mezőny. Szóval még ha DeSantis nem is mondja ki, hogy indul, akkor is érdemes maxpontosra kitölteni a politikai beugrótesztet. A kormányzó a CNN adatelemző cikke szerint a republikánus szavazók körében végzett közvélemény-kutatásokban Trump után masszívan a második legnépszerűbb potenciális jelölt. Akcióival pedig folyamatos médiaszereplésekhez és -említésekhez jut az országos médiában, ami egy elnökjelöltség előkészítő szakaszában szinte még fontosabb, mint a népszerűségi mutatók.

Donald Trump és Ron DeSantis floridai kormányzó plakátjai lógnak egz konzervatívokat megcélzó politikai konferencián 2022. február 24-én a floridai Orlandóban – Fotó: Joe Raedle / Getty Images / AFP
Donald Trump és Ron DeSantis floridai kormányzó plakátjai lógnak egz konzervatívokat megcélzó politikai konferencián 2022. február 24-én a floridai Orlandóban – Fotó: Joe Raedle / Getty Images / AFP

DeSantis nem is lazsál: a még csak 43 éves, a Yale jogi karán, a Delta Kappa Epsilon diákszövetség tagjaként végzett politikus 2012-ben került be a washingtoni képviselőházba, 2016-ban a Donald Trump kampányának orosz kapcsolatait feltáró sokszálú vizsgálatok egyik legharsányabb ellenfeleként szerzett országos ismertséget. Trump iránti – elképesztően teátrális – lojalitásával pedig elnyerte magának az elnöknek a támogatását is karrierje következő megmérettetéséhez, a 2018-as floridai kormányzóválasztáshoz. DeSantis – elsők között demonstrálva Trump befolyását a Republikánus Párt kiválasztási gyakorlatára – simán hozta az előválasztást, majd minimális különbséggel magát a kormányzóválasztást is.

Egy amerikai kormányzó a széleskörű autonómiával rendelkező tagállama kvázielnöke, nem véletlen, hogy a végrehajtó hatalom kicsiben való gyakorlásának köszönhetően ez a poszt kiváló ugródeszka az elnökjelöltséghez. DeSantis a republikánusok körében megerősödött oltás- és járványszkepticimusra rájátszva 2020 óta halogatja vagy szabotálja a járványellenes intézkedéseket, és állandóan opponálja a szövetségi előírásokat vagy ajánlásokat a vakcinációtól a maszkviselésig.

2021-ben a republikánus floridai kongresszussal karöltve megtiltotta azt, hogy az iskolák az Egyesült Államokra a múltban és a jelenben is dívó szisztematikus rasszizmussal foglalkozzanak, mondván, ezek a baloldali szellemi irányzatok „csak a saját hazájuk gyűlöletére tanítják a gyerekeket”, és a szexuális identitás témájához hasonlóan ezen a területen is biztosította a szülők feljelentéshez való jogát.

A rasszizmusellenes „indoktrináció” utáni hajszában Florida állam oktatási hatóságai még a matematikakönyveket is átfésülték, és többtucatnyit vontak ki használatból. DeSantis azzal is szerzett néhány jópontot, hogy keresztülverte a kongresszuson a floridai választókerületek átszabását; az új határok a jelenleginél néggyel több mandátumot garantálnak a republikánus jelölteknek. A választókerületek átrajzolását azonnal megtámadták a bíróságon, és könnyen lehet, hogy DeSantis veszít, de sebaj, mert az ideológiai pipa így is megvan, legfeljebb kap még mellé egy mártirium-extrapontot is.