Perverz összeesküvés-elmélet fűti a washingtoni zavargásokat

A washingtoni törvényhozás épületének szerda esti feldúlásáról minden bizonnyal még hosszú évekig fognak beszélni, hiszen a 2006-os budapesti tévészékház „ostromára” emlékeztető akció órák alatt az Egyesült Államokban évtizedek óta dagadó súlyos politikai válság egyszerre bizarr, egyszerre nyugtalanító, egyszerre szomorú szimbólumává vált.

Noha az arizonai Paul Gosar republikánus képviselő egy teljesen alaptalan összeesküvés-elméletet kezdett híresztelni, miszerint a zavargásokért az Antifa a felelős, a képviselő szerint ők provokálták ki a kaotikus jeleneteket, a képviselői irodákat feldúló, George Washington lovasportréja alatt megpihenő vandálok ikonikus figurái az amerikai szélsőjobboldal ismert alakjai.

A sámánjelmezes Jake Angelit, az ősemberhez méltó eszköztárát rohamrendőr-pajzzsal kiegészítő, Aaronként bemutatkozó férfit és a képviselőházi ülésterem bejáratánál lelőtt Ashli Babbittet egyaránt a QAnon nevű összeesküvés-elmélet híveként azonosították. És valószínűleg az elnökválasztási eredmény hitelesítése ellen szervezett Trump-naggyűlés több száz más résztvevőjéhez hasonlóan mindhárman ennek a konteónak a hatása alatt ragadtak lándzsát/sámánbotot, hogy a tüntetésen feltüzelve az elnököt „eláruló” törvényhozás ellen induljanak.

De mi is pontosan ez a QAnon, mi a szerepe az elnökválasztási eredmények megkérdőjelezésében, és hogyan vált a csecsemőáldozó elitről szóló hagymázas blablából politikai ideológiává?

Ha a QAnont tartalmilag nézzük, akkor az egész tényleg olyan, mint egy Rick és Morty-szerű beszívott-hiperironikus rajzfilmsorozat forgatókönyve, gondosan a fegyverpárti/háttérhatalom-kutató/trumpista közönség megtrollkodására kalibrálva.

Hiszen nagyjából arról van szó, hogy Donald Trump, minden idők legexhibicionistább amerikai elnöke valójában egy kettős életet élő szuperhős, aki a látványos tweetpuffogtatások mögött komor és emberfeletti munkával igyekszik felgöngyölíteni a politikai és médiaelit, valamint a titkosszolgálatok által közösen üzemeltetett sátánista pedofilhálózatot, a Szektát (Cabal). Fő célja, hogy előkészítse azt a nagy leszámolást (The Storm, azaz A Vihar), mely során Hillary Clintontól és Soros Györgytől (naná) kezdve a dalai lámáig és Tom Hanksig a körmére néznek a Szekta összes tagjának, akik az elrabolt és megbecstelenített gyerekek mellékveséjéből kivont adrenokróm nevű vegyületettel akarják magukat megfiatalítani.

Legfrissebb híreinkért kattintson ide>>>

Konteóból kultusz

A QAnon ősi toposzokból építkezik, igazi újdonságot leginkább csak tálalásában lehet felfedezni. Először 2017 őszén, a mindenféle szélsőséges megnyilvánulási formának (is) fórumot biztosító 4Chan oldalon jelentek meg a konteó első rövid, rövidítésekkel telitűzdelt kérdésféleségei, melyeket „morzsáknak” (crumbs) szokás nevezni. Ezeket a legtöbb hívő/érdeklődő/szörnyülködő a számtalan QAnon-applikáció egyikén keresztül kapja a telefonjára, hogy utána YouTube-videókban, fórumokon és kommentfolyamokon keresztül elmélkedhessen azon, milyen titkos üzenetté lehet összedagasztani a morzsákat. A QAnon-hívők szerint a be nem igazolódott jóslatok (az első morzsa konkrátan arról szólt, hogy Hillary Clintont le fogják tartóztatni) és értelmetlen szintagmák egyszer majd össze fognak állni egy nagy-nagy Igazsággá.

A QAnon hamar túlnőtte magát a pedofil-összeesküvők leleplezésén, és elkezdte magába építeni az amerikaiakat izgató régebbi konteókat a JFK-gyilkosságról, az 51-es körzetről, majd 2020-ban természetesen a koronavírus eredetéről és elterjedéséről is lerántotta a leplet. A netes csatornákon egyre gyorsabban pörgő, mutálódó, egymásnak és önmagának is ellentmondó konteókat egyetlen mestertervvé szintetizálta, és rugalmasságának, meg fanatikus, webkamerák előtt hűségesküt tevő hívőinek köszönhetően a külvilágra (azaz a tényeken és logikán alapuló érvekre) rezisztens vallássá dagadt.

Olyan, mindent magyarázó egyetemes misztérium született, mint Umberto Eco Foucault-ingájában a kiadó három entellektüellje által viccből kitalált Titok, melyben

bármilyen adat fontossá válik, ha összefügg egy másik adattal. Az összefüggés új perspektívát teremt. Azt sejteti, hogy a világ egyetlen jelensége, egyetlen hang, egyetlen kimondott szó sem azt jelenti, amit jelenteni látszik, hanem valamiféle Titokról szól. Egyszerű a jelszó: gyanakodni, mindig csak gyanakodni. Egy „behajtani tilos” táblából is lehet titkos üzenetet kiolvasni.

A QAnon vonzerejét nem kis mértékben köszönheti a szerzőnek, vagyis annak az anonim figurának, aki felsejlik a morzsák mögött. Ez a „Q” név alatt futó figura egy magas rangú közalkalmazottnak mondja (pontosabban jó konteógyároshoz híven: sejteti) magát, neve is onnan származik, hogy a fáma szerint Q-szintű titkosítási szinttel rendelkezik, azaz nukleáris kutatásokra vonatkozó államtitkokig bezárólag mindenről van tudomása.

Azonban a „Q” személyéről szóló találgatások – melyekkel a szó szoros értelmében könyveket töltöttek már meg – nem a Q-szintű titkosítási protokollt ténylegesen alkalmazó energetikai minisztériumban keresik a konteó alapító atyját, hanem Trump közvetlen környezetében, sőt, családjában (egy stilometriai elemzés szerint Q neve alatt valójában két ember posztol).

A belterjeskedő, titokzatoskodó, szivárogtatást imitáló Q bejegyzéseit hamar felkapta a konteókra amúgy is fogékony, a neten igen izmos amerikai szélsőjobb, de a vallás terjesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett a QAnon Pál apostola, az unatkozó bankár, Jason Gelinas, aki az általa fejlesztett QMap oldallal a 4Chan közönségén túl is könnyedén elérhetővé tette Q bejegyzéseit.

Amerika megérett az őrületre

Ahhoz, hogy a QAnon magteóriájának (még egyszer: sátánista csecsemőáldozó-pedofil liberális szekta uralja az Egyesült Államokat) legapróbb morzsáját is el lehessen hinni, kellett az, hogy

• az amerikaiak egy része minimum a Kennedy-gyilkosság óta fogékony legyen a konteókra,
• évtizedek óta minimális korlátozás mellett működhessenek olyan szélsőjobboldali csoportok, melyek létoka a Viharhoz hasonló végső leszámolásra való felkészülés (ilyen apokaliptikus mozgalom például a michigani kormányzó kivégzésére készülő Boogaloo Boys)
• az elmúlt években egyre mélyüljön az ország demokrata és republikánus fele közti szakadék (a politikai polarizációnak nevezett jelenség messze túlmegy a sima pártpreferenciákon, ma már földrajzilag, kulturálisan és a szociális beágyazottságot tekintve is jól leírható univerzumok alakultak ki),
• Trump mindig is fogékony legyen a konteókra (politikai karrierjét is azzal dörrentette be, hogy nyakra-főre elkezdett posztolni arról, Barack Obama nem az Egyesült Államokban született, így nem is lehetne amerikai elnök), és elnöksége alatt is valóságos álhíraggregátorként működjön, mintegy felkészítve híveinek jelentős részét a QAnonhoz hasonló meredek dolgokra,
• a pedofília korunk vérvádjává váljon, miközben a zsidók elleni vérváddal ellentétben az Epstein-ügy meg a deepwebről született leleplező riportok megmutassák, hogy valóban léteznek rémálomszerű pedofil hálózatok.

A QAnonnak nagy lökést adott a koronavírus-járvány is, leginkább azon egyszerű oknál fogva, hogy a lezárások alatt a többi online tartalomhoz hasonlóan a QAnon is több felhasználóhoz jutott el. De persze azért is, mert a valóságon mindig van mit csavarni, és sokkal izgalmasabb antifasiszta gyújtogatókat felfedezni a kaliforniai erdőket elemésztő lángfal mögött, mint az uncsi (meg amúgy is csak egy liberális humbug) klímaváltozást, a koronavírus is jobban megragadja a képzeletet egy vuhani víruslabor termékeként, mint a SARS egyik természetes mutációjaként, és sokkal egyértelműbb Trump szavazathátrányát egy szavazatszámláló szoftver mélyén eltűnő voksokra kenni, mint a katasztrofális elnöki teljesítményre, vagy az eredményes demokrata mozgósító kampányra.

A koronavírus egyébként is parádés megfejtésekre sarkallta Q-t, aki szerint Trump valójában nem is kapta el a koronavírust, hanem csak így akart hátrébb lépni a rivaldafényből, hogy előkészíthesse a Vihart, vagy valójában Biden-szimpatizánsok tízezrei fertőzték szándékosan a regisztrált republikánusokat, hogy utána személyazonosságukat kölcsönvéve adjanak le szavazatokat a demokrata elnökjelöltre.

Az FBI már két éve figyelmeztetett az erőszakra

A QAnon terjedését segítette, hogy sem a Facebook, sem a YouTube sem törte össze magát a QAnon-egzegézisek kigyomlálásában – mondjuk a monitorozott hashtagek és kulcsszavak állandó mutálódását és mémesedését nagyon nehéz nyomon követni, és csak a választási kampányhajrában törölték az összeesküvés-elméletet terjesztő több ezer oldalt/fiókot.

Válaszul a QAnon-hívők olyan ártalmatlannak tűnő hashtageken keresztül próbálták kijátszani az algoritmusokat, mint a #SaveTheChildren, a hívők átköltöztek a szélsőjobboldali páriákra vadászó közösségi oldalakra, a Gabre, illetve a Rebekah Mercer republikánus megadonor által finanszírozott népszerű alt-twitterre, a Parlerre.

Ezek a felületek nyilván eltörpülnek a nagy közösségi- és videómegosztó oldalak által kínált nyilvánossághoz képest, azonban 2020 második felére már megtörtént az áttörés. Két, egymástól független kutatás is azt mérte, hogy őszre az amerikaiak hatoda megbízható forrásként tekint a QAnonra – bár a fejekben lévő zavart érzékelteti, hogy ennél jóval kisebb azok aránya, akik a pedofilhálózatról szóló magelméletet is tényként kezelik.

A QAnon a republikánus pártba is megtalálta az utat, a 2020-as választásokon két híve is képviselőházi mandátumot szerzett, és Trump többszöri rákérdezésre/unszolásra sem volt hajlandó elhatárolódni tőle, a koronavírus-szkeptikus mozgalom farvizén pedig jelentős nemzetközi bázisra tett szert – a berlini vírustagadó- és oltásellenes tüntetésen is feltűntek a „Q” szimbólumok.

November 3-a után a QAnon-hívők is elbizonytalanodtak, és a kánont alakító Q is szűkszavúbbá vált (decemberben összesen egy bejegyzése volt), és Trumptól azt várták el, hogy indítsa már be a Vihart, a QAnon végítéletét. Csakhogy miközben az elnök az erőszakot egyfajta verbális fenyegetésként lebegtette, az amerikai hatóságoknak nem voltak kétségeik afelől, hogy a QAnon-hívők jelentős része nem elégszik meg a virtuális megoldásokkal.

A szélsőjobboldali terrortámadásokkal sűrűn telepettyezett országban az FBI már 2018-ban potenciális terrorfenyegetésként jelölte meg egy belső feljegyzésében a QAnont. A szövetségi nyomozók ugyanis a konteó több hívét kapcsolták le valamilyen erőszakos cselekmény előkészítésével – egyikük Joe Biden meggyilkolásával fenyegetőzött –, ráadásul élénken élt a kollektív emlékezetben a „Pizzagate” becenevet kapott 2016-os incidens, melyben egy észak-karolinai férfi állig felfegyverkezve állított be a washingtoni Comet Ping Pong pizzériába, hogy felszámolja a demokrata párti elit oda vizionált pedofil szektaközpontját.

Így azután cseppet sem volt meglepő, hogy a csodaváró QAnon-hívek tömegesen zarándokoltak el Washingtonba Trump szerdai szeánszára, és miután elmaradt a Vihar, többen saját kezűleg akarták megakadályozni, hogy a kongresszus szentesítse a gyűlölt Szekta jelöltjének győzelmét.