Az Egyesült Államokban a választás után hirtelen nagyon népszerű lett a Parler nevű alternatív Twitter, ami azt ígéri, hogy otthont ad a mainstream közösségi médiából kiábrándult felhasználóknak. A szólásszabadság bástyáját azonban republikánus véleményvezérek és mindenhonnan kitiltott konteósok vették át, és inkább tűnik jobbos safe space-nek, mint az utolsó szabad helynek az interneten. De milyen az a közösségi oldal, ahol Ted Cruz a legnépszerűbb celeb? Benéztünk, és trumpista influenszereket, demokrata választási csalást és egy meglehetősen kiforratlan közösségi platformot láttunk.
A 2020-as amerikai elnökválasztás legnagyobb utórezgéseit természetesen a vereségét elismerni nem hajlandó és a demokratákat csalással vádoló Donald Trump elnök produkálja. Ennek árnyékában azonban érdekes epizód a négy évvel ezelőtti kampány kelletlen főszereplőjévé előlépő közösségi média átalakulása is. Arról márt írtunk, hogy a nagy platformok az elmúlt években milyen változásokon mentek keresztül, de érdemes azt a trendet is figyelni, ahogy a pártpolitikai repedések mentén darabokra szakad az internet, és a csalódott felhasználók pártos kis rezervátumokba vándorolnak.
A Facebook-Twitter-Youtube triumvirátust balos cenzoroknak kikiáltó republikánusok körében több kisebb platform népszerűsége is fellángolt már hosszabb-rövidebb ideig, vérmérséklettől függően a legszélsőségesebb tartalmaknak teret adó Gabtől az önmagát anti-Facebookként meghatározó MeWen és a Rumble videómegosztón át a mostanában leginkább felkapott Parlerig.
A választás utáni időszak slágerének számító Parler egy Twitter-alternatíva, amely a szólásszabadság utolsó mentsváraként hirdeti magát, és a választást követő hétvégén az első helyre ugrott az Apple alkalmazásboltjának letöltési ranglistáján. A felhasználói száma egyetlen hét alatt majdnem megduplázódott, 4,5 millióról 8 millióra nőtt, míg az aktív felhasználóké 500 ezerről ugrott két hét alatt 4 millióra. Az összehasonlíthatóság kedvéért tegyük azért hozzá, hogy a szédületes növekedési ütem ellenére ezek parányi számok: a Twitter havi aktív felhasználóinak száma 330 millió, a Facebooké 2,74 milliárd. Ezzel együtt is ez már van annyira erős trend, hogy érdemes alaposabban megnézni, mi ez a platform, amelyben kiábrándult felhasználók milliói látják egy szép új online világ ígéretét.
A Parler felemelkedése
Az Androidon, iOS-en és a weben is elérhető szolgáltatást 2018 augusztusában indította a Denveri Egyetem két volt hallgatója, John Matze és Jared Thomson. A neve eredetileg a francia beszélgetés szóra utalt, de inkább a társalgószoba jelentésű angol parlorhoz hasonló kiejtése terjedt el. A magát libertáriánusnak tartó Matze még júniusban azt mondta a Reutersnek, hogy eredetileg pártatlan platformként képzelték el a Parlert, de ahogy egyre népszerűbb lett a republikánus szimpatizánsok körében, rájuk hegyezték ki a marketingtevékenységüket – bár máshol arról is beszélt, hogy továbbra is mindenkit várnak, aki csatlakozni akar.
A tulajdonosi háttérről annyit tudni, hogy még a nyáron bevásárolta magát a cégbe egy Dan Bongino nevű konzervatív rádiós műsorvezető (mellékesen az egyik legnépszerűbb trumpista influenszer a Facebookon), illetve a befektetők között megtalálható a befolyásos konzervatív pénzembernek számító Trump-támogató, Rebekah Mercer is. (Apró érdekesség: korábban elterjedt, hogy a Fox News szerint Soros György a Parler többségi tulajdonosa, de ez nem igaz, és a Fox sem állított ilyesmit.)
A Parlernek az eddigi története során három nagyobb felfutása volt. 2019 júniusában a felhasználói bázis majdnem megduplázódott, amikor 200 ezer szaúd-arábiai regisztrált, mert szerintünk a Twitteren cenzúrázták őket. Idén nyáron újra növekedésnek indult, ahogy az amerikai elnökválasztáshoz közeledve egyre inkább felfokozódott a politikai hangulat a közösségi médiában, és a nagy platformok egyre nagyobb szigorral léptek fel a sorozatosan félrevezető bejegyzéseket közlő közszereplők, köztük Donald Trump ellen. Végül jött a választások körüli, eddigi legnagyobb hullám. A szolgáltatás egyébként az USA-n kívül Brazíliában is népszerű, idén júliusban még a brazilok tették ki az összes felhasználó több mint felét.
Szólásszabadság = éljen Trump!
A Parlerra magyarként regisztrálva az első ami feltűnik, hogy mobilon a (kötelezően megadandó) telefonszámom alapján borzalmas magyarítást erőltet rám az app, és ezt nem is sikerült átállítani többé. Így lett például a hírfolyamot jelölő feed magyarul takarmány. Végül is a fő tartalmat tényleg itt lehet fogyasztani. Mindenesetre a webes változat szerencsére megmaradt angol nyelvűnek.
Regisztrálás után a Parler rögtön felajánl jó pár ismert felhasználót, amolyan véleményvezéreket, akiket követni lehet. Fel is iratkoztam mindenkire, akire lehetett. Szűz felhasználóként az app javaslatai alapján követhettem olyan republikánus politikusokat mint Ted Cruz és Devin Nunes; jobboldali médiaszemélyiségeket, mint Carlson Tucker, Sean Hannity, Mark Levin, Wayne Dupree; Donald Trump tanácsadóját, egyben Donald Trump Jr. barátnőjét, Kim Guilfoyle-t; illetve Tito Ortiz MMA-harcost, akit most ősszel helyi képviselővé is választottak, és a kampányában olyasmiket mondott, hogy a koronavírus egyfajta népességszabályozó eszköz, a lélegeztetőgépek pedig felgyorsítják a betegséget. A Parler-profilja leírásában szerepel a WWG1WGA (Where We Go One, We Go All, ahová egyikünk megy, mindnyájan megyünk) kifejezés, ami egyébként a demokratákat és a velük szimpatizáló celebeket egy kannibál-sátánista pedofilhálózat tagjaiként lefestő QAnon összeesküvés-elmélet híveinek jelmondata. A bekövethető celebekben az a közös, hogy mindannyian lelkes Trump-támogatók.
Maga a platform a Twitter funkcióit másolja, csak máshogy hívják őket: retweet helyett visszhangozni (echo), lájkolás helyett szavazni (vote) lehet. Egyébként a sztenderd közösségi funkciók érhetők el: lehet posztolni, kommentelni, üzenetet írni, és így tovább. A kezdőoldalon a hírfolyam mellett látható tíz ajánlott hashtag, ebből nálam átlag öt volt a direktben Trumpot támogató vagy az ő narratívájával egybevágó, mint a #kag2020 (Keep America Great – a Trump-kampány jelmondata) vagy a választási csalás vádjára utaló #stopthesteal.
Az igazolt identitású felhasználókat egy kis piros jelvény jelzi, illetve sárga, ha az illető a Parler szerint influenszer – de lehet kapni például lila jelvényt is, ha az adott fiók igazoltan paródia. Az mondjuk nem világos, hogy ezt mi alapján osztják, mert a Trump névre keresve az első igazolt találat egy olyan profil, amely a piros jelvény melletti leírásában maga közli, hogy bár a neve Donald J. Trump, semmi köze Donald J. Trumphoz. A posztjaiból egyébként kiderül, hogy a média az igazi vírus, törölni kéne a Twittert, Isten áldja Amerikát, a nagy techcégek korruptak, a demokraták csaltak a választáson, és egyébként mindenki kövesse a Patriots for Trump nevű webshopjukat. Nem ez az egyetlen „igazolt” Trump-fiók, ami nyilvánvalóan teljesen független Trumptól. Igazoltan jelen van viszont az elnök családjából Eric és Tiffany Trump is, és bár több „hivatalos Donald Trump Jr.” fiók is létezik, a jelek szerint egyik mögött sem Trump legidősebb fia áll.
Bár maga az elnök nincs fent Parleron, van olyan profil, ami az ő Twitter-posztjait másolja át oda, a Team Trump nevű fiók pedig valóban a Trump-kampány hivatalos Parler-profilja. Ennek 2,2 millió követője van. A friss bejegyzései nagy része a választási csalásról szól, illetve segítséget kér a csalás elleni fellépésben. A cikk írásakor a legfrissebb bejegyzésben megosztanak egy cikket arról, hogy a Pfizer-BioNTech és a Moderna vakcináival 2021-ben véget érhet a koronavírus-járvány. A cikket azzal a kommentárral osztották meg, hogy „épp ahogy Trump elnök ígérte”. A posztok kommentjeibe belekukkantva azért látszik, hogy miután a média felkapta a Parlert, megjelentek a másik oldal hívei is, hogy kommentekben adjanak hangot a Trump-ellenes véleményüknek. Az általunk látott legnépszerűbb profil Ted Cruzé, őt 4,3 millióan követik, de van olyan bejegyzése, amelyet 8,8 millióan láttak.
A néhány napos ismerkedés alapján az egész Parler-élmény olyan, mint egy nagy republikánus visszhangkamra: a friss regisztráló választhat, hogy a szenátor Ted Cruzt vagy a Fox News-műsorvezető Tucker Carlsont kövesse-e, az első posztjára kommentben támogatáskérő üzenet érkezik a Trump-kampánytól, majd a bekövetett konzervatív influenszerek posztjainak böngészése közben válogathat, hogy az ajánlott hashtagek között a Trump-kampány vagy a választási csalás témájába ássa-e bele magát mélyebben.
Elvileg semmilyen algoritmikus ajánlórendszert nem alkalmaz a Parler, minden időrendben jelenik meg, ami tudatos szakítás a nagy platformok átláthatatlan algoritmusaival. Ezekkel valóban vissza lehetne élni, vagy torzítani a felhasználói élményt az elénk kerülő tartalmak variálásával. A priorizálás teljes hiányának viszont az a hátulütője, hogy a tartalmak nagy része elvész a zajban, így csak annak a bejegyzései fognak az emberek elé kerülni, akik sokat posztolnak. Plusz ugye azért hashtageket mégis csak ajánl a rendszer. A regisztrálás után ráadásul a bekövetett influenszerek minden bejegyzéséről ömlenek az értesítések a mobilappban. A végeredmény ugyanúgy egy szép nagy véleménybuborék, csak kicsit unalmasabb, még ha átláthatóbb is, hogyan fújódik fel.
Egy névtelenségbe burkolózó kollégám is megmártózott a Parlerben, de ő újságírói szemlélődés helyett feszültséglevezetésre használta, azaz trumpista szlogeneket ordibált csupa nagybetűvel véletlenszerű bejegyzések alatt kommentekben. A hozzászólásai kaptak is jó néhány szavazatot, illetve talált magának beszélgetőtársakat is.
Egyébként magyar felhasználókat kis keresgéléssel lehet találni, de szúrópróbaszerű vizsgálatunk alapján ismertebb magyar emberek vagy szervezetek nincsenek fent. A #hungary hashtag alatt a cikk írásakor leginkább a magyar-lengyel uniós költségvetési vétóval foglalkozó posztok tűntek fel, mérsékelt érdeklődéssel kísérve.
Egy előnye biztosan lehetne a Parlernek a nagy riválisokkal szemben: állításuk szerint nem értékesítik a felhasználói adatokat harmadik félnek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne terveznének reklámokat megjeleníteni. Matze azt mondta, az üzleti modelljük hirdetéseken alapul, csak a reklámok nem maga a platform, hanem az influenszerek köré szerveződnének. Hogy ez pontosan mit jelent, és felhasználói szempontból hogy nézne ki, egyelőre nem tudni. Az adatvédelmi ígéreteket mindenesetre árnyalja, hogy a Parler mögött megjelent Mercer család befektetőként érintett volt a Facebook mindenkori legnagyobb adatvédelmi botrányát kirobbantó Cambridge Analytica nevű adatelemző cégben is.
Konteósok, álhíresek, elárvult milicisták, ide jöjjetek
Elvileg előfordulhat, hogy a nagy közösségi oldalak moderációs gyakorlatát jogosan kritizáló felhasználók egy szabadabb platformon háborítatlanul folytatnak kulturált beszélgetést. A gyakorlatban viszont nem ez tűnik a jellemzőnek. A Parleron – persze mindenféle ártalmatlan tartalom és beszélgetés mellett – új otthonra lelhettek a minden nagyobb platformról kitiltott QAnon-hívők; a választási csalás elleni aktív fellépésre buzdító Stop the Steal csoport tagjai, akiket a Facebook szintén kipenderített; de még a szélsőjobbos, militáns, a polgárháború kirobbantására készülő Boogaloo mozgalom tagjai is. És ha már ott vannak, termelik is a tartalmakat, amelyekért máshonnan eltávolították őket.
A 2016-os választási kampányban maradandót alkotó, de idén a mainstream platformokon csendesebb orosz állami trollok is megtalálták maguknak a Parlert, illetve a szintén (szélső)jobbos körökben népszerű Gabet. Nagy hatást ilyen marginális platformokon nem tudtak elérni, de érdekesség, hogy arányaiban mennyivel sikeresebbnek bizonyultak ezeken. Míg a Twitter, a Facebook és a LinkedIn párszáz követő után lekapcsolta a fiókokat, Parleron 14 ezer követőt tudtak összeszedni.
A Parler bevallottan nem ellenőrzi a bejegyzések valóságtartalmát. Ebből az következik, hogy nem is címkézgetnek semmit félrevezetőnek, mint például a Twitter Trump bejegyzéseit. Másrészt meg az, hogy csak az nem kürtöl világgá álhíreket és konteókat, akinek épp nincs kedve. Mindezzel lényegében az látszik megismétlődni kicsiben, mint évekkel ezelőtt a nagyoknál: ha a platform ilyen-olyan okból, akár elvi kiállásként, akár a kritikáktól tartva, vonakodik attól, hogy komolyabb moderálásba fogjon, akkor hajlamos elburjánzani a gyűlöletkeltés, a megtévesztés és a manipuláció.
A Parler szerint a tartalomszűrés nem a platform dolga, hanem a felhasználóé, elég eszközöket biztosítani ahhoz, hogy mindenki a saját hírfolyamából elrejthesse, amit nem szeretne ott látni, mindenki más meg hadd lássa, hiszen szabad országban élnek. Ez a fajta kézműves moderáció azonban nem sokat ér az álhírek és a manipuláció ellen, hiszen ahhoz, hogy egy felhasználó saját kezűleg letiltsa az ilyesmit, egyrészt fel kéne ismernie – amit ha megtenne, a probléma meg is szűnne létezni. Másrészt az álhírekben épp az a trükkös, hogy akkor vagyunk hajlamosak hinni nekik, ha ráerősítenek az amúgy is meglévő nézeteinkre – azt meg nem sokan fogják letiltani, amivel egyetértenek. Olyan ez, mintha a STOP THE STEAL szlogent virtuálisan ordibáló felhasználóktól várnánk el, hogy azonosítják, ha az elnök alaptalanul kiált választási csalást, aztán még tiltsák is le érte.
Mindent szabad, de káromkodni azért óvatosan
Ha az álhíreket nem is, a törvénysértő dolgokat elvileg igyekeznek kigyomlálni a Parlernál is. A moderálást nyáron a körülbelül harmincfős cégnél kétszáz önkéntes végezte (rájuk a Parler oldala közösségi esküdtszékként hivatkozik), Matze szerint a cél ezt a számot feltornászni ezerre.
Bár a Parler fő vonzereje elvileg a szabadság, nyáron épp azért kapott sok kritikát, mert még azoknál a mainstream platformoknál is szigorúbb volt, amelyek ellenében megfogalmazza magát: olyasmikért is tiltott ki felhasználókat, amik a Twitteren beleférnek – tilos például obszcén kommentek közzététele. A Parler akkori közösségi irányelvei is meglepően kacifántosak voltak, és jóval a törvényi minimumon túlmutatóak. Ezeket novemberben jelentősen egyszerűsítették. A mostani verzió szerint három dolog tilos: minden, ami törvénytelen, illetve a spammelés és a posztolást automatizáló botok használata.
Érdekesség, hogy Trump kampánycsapatának hivatalos fiókja a profiloldala tanúsága szerint átlagosan másodpercenként két-három alkalommal kommentel valahová egy Trump pénzügyi támogatására buzdító egyenüzenetet, és a cikk írásakor összesen 1,9 millió kommentnél járt. Ez erősen spammelésgyanús viselkedés, ráadásul mintha automatizált is lenne, amiért a Parler szabályzata szerint kitiltás járna. A Wired rá is kérdezett, hogy Trumpék nem szegik-e meg a szabályzatot, de nem kaptak választ. Egyébként fehér felsőbbrendűséget hirdető profilokat rendszeresen tiltanak ki, de nem azért, mert a bejegyzéseik esetleg gyűlöletet kelthetnek, hanem mert gyakran megsértik a spammelésre és az obszenitásra vonatkozó tilalmakat.
Olyan vádak is érik a Parlert, hogy baloldali felhasználókat tilt ki. John Matze saját bevallása szerint már a nyáron is azzal voltak elfoglalva, hogy kitiltsák a balos trollokat, de nem a véleményük miatt, hanem mert ellehetetlenítik az értelmes párbeszédet.
Érdemes tisztázni ezen a ponton, hogy magánvállalat lévén a Parler vezetőinek szívük joga azt letiltani, akit csak szeretnének – ami egyébként a Twitterre és a Facebookra is igaz –, csak hát ez nem jön ki túl szerencsésen, ha a szolgáltatás épp a szólásszabadság védelmezőjeként pozicionálja magát.
A végeredmény mindenesetre egy fura hibrid platform, amelyen bárki nyugodtan hirdetheti, hogy a pedofil emberevő sátánista demokraták elcsalták a választást, de az már nem járja, hogy rajzolt mellbimbókat posztoljon (bár a korábbi irányelvek szerint a fenék még belefér.)
A korlátlan szabadság korlátai
Bár az Egyesült Államokban a konzervatívok előszeretettel gúnyolódnak a világ nyers valósága elől pihe-puha safe space-ekbe menekülő liberálisokon, a Parler és a „liberális véleménydiktatúra” elől menedéket adó többi platform növekvő népszerűsége mintha arra utalna, igény volna ilyesmire a másik oldalon is.
Jól hangzik, hogy van egy hely, ahol lehet végre szabadon beszélni, de a Parler példája újra megmutatja, hogy a szólásszabadság kicsit bonyolultabb annál, mint hogy mindenki azt posztol bele a világba, amit a kedve tart, akkor is, ha éppen ahhoz van kedve, hogy erőszakra buzdítson.
Régi és örökké aktuális kérdés, hogy a szabad szó és a káros – uszító, gyűlöletkeltő, hazug, félrevezető stb. – beszéd között hogyan lehet a legkevésbé rosszul egyensúlyozni, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy, ahogy a Facebook vagy a Twitter teszi. Az viszont biztosan nem jó megoldás, hogy ha valaki nem tudja megzabolázni a lovakat, akkor inkább közéjük dobja a gyeplőt, és fennhangon hirdeti, hogy úgyis hazatalálnak.