A Facebook és a Twitter lábon lőtte magát, hogy ne rohanjon a vesztébe

A Facebook és a Twitter lábon lőtte magát, hogy ne rohanjon a vesztébe
Külföld
Donald Trump támogatói a QAnon összeesküvés-elméletre utaló üzeneteket mutatnak a telefonjukon egy kampánygyűlésen Las Vegasban 2020. február 21-én - Fotó: Mario Tama / Getty Images / AFP

Előzetesen sokan attól tartottak, hogy megismétlődhet a 2016-os amerikai elnökválasztást elöntő álhírcunami, de ezúttal a közösségi platformok jobban helyt álltak, mint négy éve. Ennek a fő oka, hogy ők maguk is rettegtek az újabb pofontól, és nagy erőkkel készültek a védekezésre - illetve hogy a korábbi szégyenlősködés után beleálltak abba, hogy akár az Egyesült Államok elnökét is moderálják. A fő védvonal a saját szolgáltatásaik visszanyesése, az információ terjedésének tudatos lassítása volt. Az új választás azonban új kihívásokat is hozott, ráadásul a bekeményítéssel a cenzúra vádja is felerősödött. Az álhírektől sem sikerült teljesen megszabadulni, pláne, hogy azok más felületekre is átterjedtek. Az új tapasztalatok alapján formálódik a közösségi média jövője, de még sok a nyitott kérdés.

Négy évvel ezelőtt a közösségi média új korszakba lépett: a 2016-os választások után irányult először széles körű figyelem az álhírek és a közösségimédia-manipuláció problémájára, és ekkor lángolt fel az azóta is lobogó vita a közösségi platformok moderálási gyakorlatáról. Leegyszerűsítve arról, hogy kötelességük vagy egyáltalán jogukban áll-e kapuőrként szűrni a felületeiken megjelenő politikai jellegű állításokat aszerint, hogy azok igazak-e vagy sem.

A Facebook például 2016 után vezetett be olyan újításokat, mint a partnerség a külső tényellenőrző szervezetekkel, a vitatott bejegyzések megcímkézése, a moderáció feltuningolása vagy a barátoktól érkező megosztások favorizálása a kiadókéval szemben. Több változtatás hatása kétséges, illetve volt, ami komoly kritikákat is kapott, de a trend mégis egyértelművé vált: a 2016-os dezinformációs fiaskó után a közösségi média kísérletet tett arra, hogy gatyába rázza önmagát.

Annak, hogy ez mennyire sikerült, a múlt heti elnökválasztás volt a főpróbája, ami valójában még most is tart, hiszen a választás csak négy feszült nappal az urnazárás után dőlt el Joe Biden demokrata jelölt javára, és a szavazatokat még e cikk írásakor is javában számolják – ezzel együtt a hamis eredmények is tovább áramlanak a közösségi médiában.

Vigyázz, kész... kész?

A négy évvel ezelőtti választás álhírapokalipszise után ezúttal a hírszerző szolgálatok és a közösségi platformok is nagyon készültek az újabb rohamra. A Twitter és a Facebook is felduzzasztotta a moderátori gárdáját, szigorítottak az irányelveiken, radikálisabb fellépést ígértek, és igyekeztek proaktívan elébe vágni az álhírek burjánzásának. A Facebook például hosszú tétlenség után legyalulta a felületeiről a trumpista QAnon összeesküvés-elmélet köré szerveződő közösségeket – akárcsak a Twitter, a Youtube vagy éppen a TikTok.

Már előre árgus szemekkel figyelték a nagy elérésű profilok posztjait is, Donald Trump elnök koronavírussal kapcsolatos félrevezető október eleji bejegyzését például szinte azonnal törölték, és nem sokkal később a Twitter is megjelölte mint potenciálisan kártékony tartalmat – ez óriási pálfordulás nemcsak a négy évvel ezelőtti állapotokhoz, de akár a cégek néhány hónappal ezelőtti álláspontjához képest is.

A másik fontos lépés a politikai hirdetések korlátozása volt. Ezek kezelését az elmúlt években általában is átláthatóbbá tették, de például a Facebook és több más cég is határozatlan időre teljesen le is tiltotta őket a választás utáni napokra. A Facebook a napokban bejelentette, hogy egy hónappal meg is hosszabbítják a hirdetési moratóriumot, ahogy a Google is kivár még – amin a demokraták ki is akadtak, mert kevesebb mint két hónap múlva szenátusi választás lesz Georgia államban, és attól tartanak, hogy így nem fogják tudni elérni a választóikat.

Fontos lépés volt az is, hogy sokkal szorosabb együttműködés alakult ki az állami ügynökségek és a techcégek között, mint négy éve. Az FBI például rendszeresen jelezte a Facebooknak vagy a Twitternek, ha gyanús tevékenységet észlel a platformjukon, így a trollok gyorsabban lekapcsolhatók voltak. A cégek egymással is folyamatos kapcsolatban álltak, és már hónapok óta gyakorlatoztak, hogy minden forgatókönyvre felkészüljenek a külföldi beavatkozástól a szivárogtatásokon át a választás napja utáni bizonytalanság kezeléséig. A Facebook körülbelül hetvenféle eshetőségre készült fel, köztük olyanokra is, hogy hogyan tudják hirtelen korlátozni az információáramlást, ha széles körű zavargások törnének ki.

És az idei választás – talán a nagyobb felkészültség, talán a geopolitikai okokból amúgy is kisebb külföldi nyomás hatására – dezinformációs szempontból jóval csöndesebbre is sikerült.

De azért a cégeknek így is akadt dolguk bőven.

Nem tűnt el, csak átalakult

Egyrészt a külföldi befolyási kísérletek sem tűntek el teljesen, csak jobban sikerült ezeket csírájukban elfojtani. Másrészt bárkinek, aki társadalmi ellentéteket akart volna szítani az Egyesült Államokban, ezúttal elég volt hátradőlni. Elég csak a George Floyd-ügy utáni országos tüntetéshullámra gondolni, vagy éppen arra, hogy az ország elnöke maga propagál egy olyan konteót, mint a demokratákat és a velük szimpatizáló celebeket egy kannibál sátánista pedofilhálózat tagjaiként lefestő QAnon.

A minnesotai kormányzó rezidenciája előtt összegyűlt Trump-párti tüntetők autója - Fotó: Stephen Maturen / Getty Images / AFP

A platformok menet közben is aktívan moderáltak, a Twitter például nagy híroldalakat utánzó fiókokat lőtt le, amelyek idő előtt győztest hirdettek, és a Youtube is lekapcsolt több ezer embert elérő élő közvetítéseket, amelyek kamu választási eredményeket közöltek. Sok esetben azonban így is volt idejük terjedni az álhíreknek. A slágerkonteók közül nagyot ment például az, amelyik szerint a háttérhatalom egy szuperszámítógéppel utólag manipulálja a szavazatszámokat. Annak az alaptalan hírnek se sikerült sokáig útját állni, hogy egy bizonyos típusú tollal leadott szavazatok érvénytelennek minősülnek. A latinó szavazók elbizonytalanítását célzó spanyol nyelvű álhírek is nagy számban tudtak terjedni. A Facebook élő videós rendszere pedig egy ideig választásos összeesküvés-elméleteket és orosz állami tartalmakat ajánlgatott a felhasználóknak.

Összességében azonban az az általános vélemény, hogy a Twitter és a Facebook úgy-ahogy elvégezte a házi feladatát, a Youtube azonban megbukott a teszten.

Ők is csavargattak az algoritmusaikon, hogy kevesebb problémás tartalmat ajánljanak, és az olyan kitüntetett eseményeknél, mint a választás, elkezdtek mértékadó forrásokat ajánlgatni konteósok helyett. A választás után azonban sok kritika érte a céget, amiért úgy döntöttek, hogy nem távolítanak el két videót, amelyben a One America News nevű szélsőjobbos híroldal kihirdette Trump győzelmét. A Youtube szerint ezek nem sértették meg a szabályzatukat, ezért maradhattak, bár a hirdetéseket letiltották róluk, így bevételt nem termeltek.

Az elnök mint egyszemélyes trollhadsereg

A legnagyobb kihívást ezúttal nem az orosz trollok, hanem a legismertebb amerikai troll, Donald Trump elnök jelentette, és jelenti még ma, több mint egy héttel a választás napja után is.

Trump nem egyszerűen nem hajlandó elismerni a vereségét, ennél jóval tovább megy: a szavazatszámlálás kellős közepén előbb alaptalanul győztesnek hirdette magát, majd szintén alaptalanul csalással vádolta meg a demokratákat – nagyjából ez az a két dolog, amelytől a szakértők már elöljáróban féltették a közösségi platformokat. Előre tudni lehetett, hogy a koronavírus-járvány miatt megszaporodó levélszavazatok el fogják nyújtani az eredményhirdetést, az urnazárás utáni felfokozott eredményváró hangulat pedig különösen vonzó táptalaja az álhíreknek és a félrevezető posztoknak.

A platformok a korábbi években, de bizonyos mértékben még néhány hónappal ezelőtt is ódzkodtak attól, hogy az elnököt moderálják, de ez május környékén elkezdett megváltozni. Trump akkoriban kezdett arról posztolni, hogy a levélszavazás példátlan mértékű csalás melegágya (egyébként nem az), a Twitter pedig fennállása során először félrevezetőként címkézte fel és tényellenőrzésnek vetette alá két erről szóló bejegyzését is.

A választás alatt és után mind Trump valótlanságokkal teli bejegyzéseinek, mind az ezekre adott válaszlépéseknek látványosan megnőtt a száma. Az elnök kedvenc platformjának számító Twitter például a választás utáni napokban Trump és fiai 15 tweetjét jelölte meg félrevezetőként. Volt egy időszak, amikor Trump posztjainak 37 százaléka jutott erre a sorsra. Sőt, olyan pillanat is akadt, amikor az elnök Twitter-falán csupa moderált bejegyzés követte egymást:

Kép: Donald Trump/Twitter

A Facebook Trump több posztját megjelölte és kommentárral látta el, illetve lekapcsolták az elnök vádjai nyomán aktivizálódó Stop the Steal (állítsuk meg a lopást) nevű, 365 ezer fős Facebook-csoportot is, amelyben több tag is erőszakra buzdított – más kérdés, hogy a betiltás idejére már számos szavazatszámláló központnál jelentek meg fegyveres tüntetők.

Lábon lőtték saját magukat

A legjobban abból látszik, mennyire a feje tetejére állt az online platformok világa az elmúlt években, hogy míg eddig folyamatosan azon dolgoztak, hogy minél gördülékenyebbé tegyék az információáramlást, a választásra készülve (sőt azóta is) sorra jelentenek be olyan funkciókat, amelyek az információ terjedésének lassulásával, a felhasználók tudatos akadályozásával járnak.

Gyakorlatilag saját magukat lövik lábon, hogy sántikálás közben több idejük legyen gondolkodni, és ne rohanjanak bele akkora pofonokba.

A Twitter október 27. és november 11. között 300 ezer bejegyzést jelölt meg potenciálisan félrevezetőként. A cég szerint ez az ugyanebben az időszakban az amerikai választásról szóló összes tweet mindössze 0,2 százaléka volt. A megcímkézett posztok közül közel ötszázat el is dugtak egy figyelmeztetés mögé, hogy csak külön kattintásra legyen látható. Ezeket csak az oszthatta tovább, aki kommentálta is az adott posztot. Ettől a Twitter azt várta, hogy lassítja a félrevezető információ terjedését, mert az emberek a terjesztés előtt kénytelenek megtorpanni.

A simán csak megcímkézett posztok megosztása elé is gördítettek egy plusz akadályt: az ezt tervező felhasználók kapnak egy figyelmeztetést, hogy amit épp megosztanának, az félrevezető lehet. A Twitter szerint 29 százalékkal kevesebb ilyen posztot osztottak meg felhasználói kommentárral. Új intézkedés az is, hogy a Twitter általában is arra buzdítja az embereket, hogy kommentelve osszanak meg, ne csak egyszerűen retweeteljenek. Ez állítólag 20 százalékos csökkenést hozott.

A közösségi platformok lelkét adó tartalomajánló algoritmusok hatékonyságát is szándékosan lerontották: hiába lettek volna automatikusan népszerűbbek a megjelölt posztok, kivették azokat az ajánlott tartalmak közül. A cég szerint a félrevezetőnek tartott posztokat látó felhasználók 74 százaléka már csak azután találkozott ezekkel, hogy megkapták a címkét.

Így is akadt azért kiskapu a címkézés elkerülésére. A Twitter ugyanis csak azokat az állításokat jelölte meg, amelyeket közvetlenül a felületein tettek. Ha csak idéztek valakit, aki máshol tett potenciálisan félrevezető kijelentést, az átcsúszott a szűrőn. Ilyen volt például az MSNBC csatorna munkatársa, Kyle Griffin bejegyzése, amelyben Biden ügyvédjét, Bob Bauert idézte, aki idő előtt hirdette győztesnek az ügyfelét (noha maga Biden és kampánystábja ügyelt arra, hogy ezt elkerülje).

Joe Biden elnökké választásakor tartott beszédét nézi egy demokrata szavazó Miamiban 2020. november 7-én - Fotó: Eva Marie Uzcategui Trinkl / Anadolu Agency / AFP

A Facebook is hasonló terjedéslassító, megosztásnehezítő intézkedéseket tervez, illetve volt is ilyenre példa náluk is. A Biden fiának ukrajnai ügyeivel kapcsolatos, nagy leleplezésnek szánt New York Post-sztori olyan gyanús körülmények között született, hogy a legitimitása erősen megkérdőjeleződött. Kiszivárgott belső irányelvek szerint ezért a Facebook moderátorainak manuálisan lassítaniuk kellett a sztori terjedését. A politikai hirdetések befagyasztása, de főleg az azt megelőző, nehézkesebbé tett jóváhagyási folyamatuk is azt a célt szolgálta, hogy ne legyen olyan egyszerű hamis információt sok emberhez eljuttatni, még pénzért se.

A Twitter közölte, hogy a mostani választásra bevezetett intézkedések egy részét megtartják. Sőt további lassító funkciókat is tesztelnek, például hogy már lájkolni se lehessen egy megcímkézett posztot anélkül, hogy át kellene vergődni egy figyelmeztetésen. Van azonban olyan változtatás is, amelyet visszaállítanak. Ilyen az, hogy a választás alatt csak olyan forrásból ajánlottak tartalmat a felhasználóknak, amelyet már amúgy is követtek. A cég szerint azonban ez a lépés nem hozott statisztikailag jelentős csökkenést a félrevezető információ terjedésében, úgyhogy ettől meg is válnak.

A nagy szigor azonban óhatatlanul a cenzúra vádjait is felerősítette.

Választásbiztonság vs szólásszabadság

Ahogy a közösségi oldalak ügyes-bajos dolgaira szakosodott Platformer összefoglalta, idén sem az álhírek, sem a külföldi befolyásolási műveletek nem játszottak döntő szerepet a választásban, egy másik fajta befolyás azonban továbbra is tarol a platformokon: a szélsőségesen pártos információk terjedése. Nemcsak maga Trump, de más politikusok, közéleti szereplők is beszálltak a politikailag motivált megtévesztésbe.

Erre hathatós ellenszert valószínűleg az jelenthetne, ha nem a problémás bejegyzéseket jelölgetnék meg, hanem magát a félrevezető információ forrásául szolgáló fiókot tiltanák le, ha visszaeső manipulátornak bizonyul – mondta Alex Stamos, aki jelenleg a Stanford Internet Observatory nevű szervezet munkatársa, de 2015 és 2018 között a Facebook biztonsági igazgatója volt, és állítólag épp azért hagyta ott a céget, mert nem értett egyet azzal, ahogy a 2016-os választásba történő orosz beavatkozást kezelték.

Ez a kérdés különösen kényes, ha a visszaesők választott politikusok, mint például a frissen a kongresszusba jutott republikánus Marjorie Taylor Greene, aki vállaltan QAnon-támogató, és akinek hiába jelölték meg minden választási csalásos posztját az elmúlt napokban, folytatja azok közzétételét.

"Fontolóra kell venni az amerikai tisztségviselők végleges eltávolítását ezekről a platformokról, ha ennyire destruktívan használják azokat. Ez lesz a következő hetek nagy kihívása"

mondta Emerson Brooking, a Digital Forensic Research Lab kutatója.

Az újraválasztott Marjorie Taylor Greene száll be autójába telefonjával a kezében Wwashingtonban 2020. november 12-én - Fotó: Sarah Silbiger / Getty Images / AFP

Ez a jelenleg elfogadottnál jóval radikálisabb lépés lenne, de hasonlóra azért volt példa a napokban, még ha nem is épp hivatalban lévő tisztségviselővel: a Twitter felfüggesztette Steve Bannon, a szélsőjobboldali Breitbart News korábbi vezetője, Donald Trump korábbi fehér házi főstratégája fiókját, miután egy podcastban arról beszélt, hogy le kéne fejezni Anthony Fauci virológust és Cristopher Wray FBI-igazgatót, és a fejeiket elrettentésként a Fehér Ház két sarkába kitűzni egy-egy lándzsára, mint a Tudor-kori Angliában.

A közeljövőben azonban már csak azért sem valószínű, hogy ebbe az irányba lépnének tovább a platformok, mert már az eddig véghez vitt szigorításokért is menetrendszerűen megkapták a cenzúra vádját. Egyrészt elvi irányból: nem minden szakértő nézi jó szemmel, hogy magánvállalatok állami szereplőket moderálgatnak. Másrészt nagyon is gyakorlati szempontból is: bár a platformok valóban szigorúbban moderáltak, nem tették ezt semmivel átláthatóbban, mint korábban, így az alapprobléma, hogy túl nagy befolyásuk van a közbeszéd alakulására, továbbra is fennáll. A Sky News digitális kiadásának szerkesztője odáig ment, hogy szerinte a platformok cenzúrázzák a választási közvetítéseket azzal, hogy még idézni sem engedik az elnök problémásnak ítélt szavait az újságíróknak a felületeiken.

Van hová menekülni

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a reflektorfényben lévő nagy közösségi oldalak a teljes kép csak egy részét jelentik. Egy októberben közzétett harvardi kutatás szerint például a levélszavazatok körüli összeesküvés-elméletek terjesztésében a konzervatív elit és a hagyományos tömegmédia játssza a főszerepet, a közösségi platformok csak tovább erősítik a hatást.

Megfigyelhető is volt a választás utáni napokban, ahogy a félrevezető címkékbe gabalyodó Trump a Twitter helyett közvetlenül a mainstream médiában próbálta meg minél több emberhez eljuttatni a mondanivalóját. Több nagy tévécsatorna egészen példátlan módon úgy is döntött, hogy egyszerűen elkapcsol az elnök sajtótájékoztatójáról, amelyen arról beszélt, hogy választási csalással akarják ellopni a demokraták a győzelmet, amelyet ő a legális szavazatokkal már megszerzett. Majd a csatornák kénytelen voltak szóról szóra ellenőrizni – és nagyrészt cáfolni – minden állítását.

Az interneten is találnak új otthont a nagy platformokról eltávolított közösségek. A Stop the Steal csoport például villámgyorsan átköltözött a MeWe és a Parler nevű kisebb platformokra. A választás utáni időszak slágerének számító Parler egy jobbos Twitter-alternatíva, amely a szólásszabadság utolsó mentsváraként hirdeti magát, és a hétvégén az első helyre ugrott az Apple alkalmazásboltjának letöltési ranglistáján. Hétfőre már 7,6 millió felhasználója volt, szemben az egy héttel ezelőtti 4,5 millióval. Persze ezzel még mindig eltörpül a nagyok mellett: csak az Egyesült Államokban a Twitternek 68,7, a Facebooknak 190 millió felhasználója van.

Donald Trump beszéde, amiről több csatorna is elkapcsolt 2020. november 6-án - Fotó: Brendan Smialowski / AFP

De az olyan tradicionálisabb kis platformok, mint a LinkedIn vagy a Pinterest, szintén megszenvedtek az álhírekkel, amelyek ellen nekik kevesebb erőforrásuk is van fellépni.

Még nincs vége (és sose lesz)

Első hallásra furcsának tűnhet így a választás után másfél héttel, de valójában még korai lenne eredményt hirdetni abban, hogy a közösségi platformok hogyan teljesítettek a választáson.

Egyrészt mert a választás körüli vihar még mindig nem csendesedett el, és a hivatalos, jogilag is megmásíthatatlan végeredmény megszületésééig várhatóan nem is fog. Ami azt is jelenti, hogy a választás legitimitását megkérdőjelező hangok sem csitulnak. Másrészt ma még nem is világos a platformok feltuningolt védelmének a hatása. (Azokon a fentebbi adatokon túl, amelyeket a Twitter közölt.)

A fő kérdés pedig az, hogy hosszú távon mennyiben befolyásolja mindez a platformok működését. A most bevezetett lassító intézkedések meddig tarthatók fenn? Belátják a cégek, hogy az önkorlátozás rövid távon nehézkes, de tovább fenntartva növelheti a legitimitásukat (és ezzel a lobbierejüket az épp ellenük készülő szabályozásokban)? Ha az amerikai választásokon beváltak bizonyos módszerek, a világ más, kevésbé reflektorfényben lévő választásain is bevetik majd ezeket? És ha igen, miért csak a választásokon, miközben a félrevezető információk a rasszizmus elleni tüntetésektől a koronavírus-járványon át a klímaváltozásig minden társadalmilag fontos témát átitatnak? Ezekre a kérdésekre csak a következő évek fognak választ adni.

Az biztos, hogy nagy utat tettek meg a közösségi platformok 2016 óta, de legalább ennyire érdekes lesz figyelni, hol kötnek ki 2024-re.

Egy gondjukkal mindenesetre már biztosan kevesebb lesz: a Twitter jelezte, hogy Joe Biden beiktatása után Donald Trump elveszti az elnökséggel járó megkülönböztetett bánásmódot, amelynek a lényege, hogy egy kiemelt közszereplő gondolatai akkor is közérdeklődésre tarthatnak számot, ha történetesen hazugságok. Februártól Trump újra magánember lesz, így a Twitter nem fog szöszölgetni a posztjai címkézgetésével, hanem ha valami vállalhatatlant tesz közzé, azt egyszerűen törlik.

Iratkozz fel a Telex hírlevelére!

Belső infók, tartalomajánlók a szerkesztőktől, csodálatos digitális apróságok!

Feliratkozom