Jönnek a vakcinák, de hosszú és rögös út áll még előttük

A vakcinák elosztása óriási logisztikai kihívást jelent. Az ezzel kapcsolatos aggályok már csak azért sem alaptalanok, mert már a tavaszi járványhullám idején is akadozott az ellátólánc, például a maszkok, védőruhák, fertőtlenítőszerek, sőt a lélegeztetőgépek vagy a PCR-tesztekhez szükséges reagensek terén is. Azóta persze volt idő felkészülni, és a világ cégei, kormányai gőzerővel készültek is. A különféle vakcinák eltérő tulajdonságai, hűtési, tárolási, szállítási és alkalmazási szükségletei azonban még így is okozhatnak majd fejtörést.

A hűtőtől a tűig mindenből fel kell készülni

A sors különös fintora, hogy épp az elsőként engedélyezett vakcina – azaz az első, amely kellően biztonságosnak és hatásosnak bizonyult – az, amelyiknek a legmacerásabb a tárolása és a szállítása. Ez a Pfizer és a BioNTech közös fejlesztése, amelynek -70 Celsius-fokra van szüksége, hogy használható maradjon.

A vakcinát úgy kell eljuttatni a világ minden pontjára, hogy ajtótól ajtóig, azaz a gyártósortól a beoltott emberig extrém alacsony hőmérsékleten legyen tartva. Ez az úgynevezett hideg ellátási lánc, amely azonban nagyon érzékeny, és még ha minden feltétel adott is, elég egyetlen hiba, hogy tönkremenjen a szállítmány, ami különösen nagy kockázat a melegebb éghajlatú és a szegényebb országokban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése [pdf] szerint a vakcinák – nem a koronavírus elleniek, hanem az összes – több mint 50 százaléka vész kárba hűtési, szállítási vagy más logisztikai problémák miatt, ami általában is pazarlás, de a mostani helyzetben különösen fájdalmas veszteség lenne.

A Pfizernek már van kiépített disztribúciós infrastruktúrája, olyan elosztóközpontokkal, ahol hat hónapig tárolhatók a vakcinák. A cég szerint ők képesek rövid idő alatt eljuttatni a felhasználási helyre az adagokat, egy világjárvány kellős közepén pedig amúgy is nagy a kereslet és gyorsan zajlik a vakcinálás, ezért arra számítanak, hogy harminc napnál hosszabb időn át sehol nem kell majd tárolni az oltásokat.

A szállításhoz aktatáska méretű, szárazjéggel (szilárd halmazállapotú szén-dioxiddal) töltött hűtődobozokat is fejlesztettek. Ezek felnyitás nélkül tíz napig tartják a szükséges hőmérsékleten az adagokat. Felnyitás után ideiglenes tárolóként is használhatók a helyszínen: ha ötnaponta újratöltik őket szárazjéggel, harminc napig bírják ki bennük a vakcinák. Mindegyik dobozba GPS-szel felszerelt hőszenzort építettek, hogy az elhelyezkedését és a hőmérsékletét is folyamatosan nyomon lehessen követni. Kiolvasztás után pedig az oltások öt napig tárolhatók sima hűtőben (2–8 fokon).

Egy ilyen hűtődobozba ötezer adag fér, ami egyrészt jó sok, másrészt viszont nehezíti az elosztást, hogy nem feltétlenül akad mindenhol ilyen rövid időn belül ennyi beoltandó ember. Mindezt még tovább bonyolítja, hogy a Pfizer–BioNTech – és több másik gyártó – vakcinájából fejenként két adagot kell beadni, három-négy hét különbséggel. A szállítódobozokhoz és más hűtőberendezésekhez szükséges szárazjég is lehet szűk keresztmetszet, az Egyesült Államokban például volt is már idén hiány belőle.

A vakcinákat lehetőség van a felhasználás helyén ultraalacsony hőmérsékletű fagyasztókba is átpakolni, már ha rendelkezésre állnak ilyenek. Ekkor a tárolhatóságuk hat hónap.

Bár kórházakban gyakran találni erre alkalmas fagyasztót, kisebb helyeken, például háziorvosoknál nem nagyon, így a vakcinák beadásához vagy többet kell utazni, vagy apránként szállítani a rögtön fel is használandó adagot.

Nem is beszélve a világ szegényebb régióiról: a Gavi nevű globális vakcinaszövetség számításai [pdf] szerint pedig a legszegényebb országok egészségügyi létesítményeinek mindössze 10 százalékában van megbízható áramellátás, ami a vakcinák megfelelő tárolásának alapfeltétele lenne. Mindenesetre nemcsak a gyártók, de a légitársaságok és a nagy szállítmányozó cégek is készülnek: a UPS épített egy-egy új amerikai és hollandiai hűtőközpontot, illetve a DHL és a FedEx is bővítette a kapacitásait.

Nemcsak a vakcinák hűtése jár kihívással. A tárolásuk egy másik kulcstényezőjét jelentik azok a boroszilikát üvegcsék, amelyekbe beletöltik az adagokat. Ennek a szegmensnek az egyik legnagyobb gyártója a német Schott, amelynek Magyarországon, Lukácsházán is van egy nagy üzeme, ahol kormányzati támogatással épp a közelmúltban – de még a járvány előtt – kezdtek a gyártókapacitás bővítésébe. A gyártók azt ígérik, nem lesz hiány üvegcséből, de közben más cégek már kísérleteznek új típusú anyagokkal is a vakcinaadagok tárolására.

Elsőre meglepőnek tűnhet, de fecskendőből és tűből is olyan sokra lesz szükség az oltások beadásához, hogy ezen a téren sem zárható ki a készlethiány. Az Egyesült Államok például tavasszal még elég rosszul állt mindkettőből, és azóta a kormány jelentősen fel is pörgette az állami készletek feltöltését.

Más vakcináknak is fontos szerep juthat

A Pfizer és a BioNTech úgy számol, hogy év végéig globálisan 50 millió adagot tudnak szállítani a vakcinából, 2021-ben pedig akár 1,3 milliárdot. A BioNTech két németországi helyszínen, Mainzban és Idar-Obersteinben állítja elő a vakcinához szükséges mRNS-t, illetve úgy tervezik, hogy 2021-ben egy harmadik gyárat is nyitnak. A Pfizer pedig a michigani Kalamazooban és a belgiumi Puursben gyártja le a vakcinákat, az európai piacot utóbbiból látják el.

A Pfizer a szállítás terén is magabiztosnak tűnik, és valóban egy sokat látott gyógyszeripari mamutról van szó. A pandémia azonban a legnagyobb szereplőket is járatlan terepre kényszerítette. Egy vakcina piacra dobása úgy szokott kinézni, hogy a fejlesztés és a tesztelés után, ha az oltóanyag megfelelőnek bizonyul, és megkapja az engedélyt, a gyártó elkezdi felépíteni a beszállítói láncot, beszerezni a nyersanyagokat és kiépíteni a gyártási és szállítási kapacitást. Ezúttal azonban olyan nagy volt a nyomás és kevés az idő, hogy mindent rohamléptekben kellett elvégezni, és összecsúsztak a folyamatok, már akkor el kellett kezdeni a tömeggyártásra és a disztribúcióra készülni, amikor még az se volt biztos, hogy lesz használható vakcina – ez a rendkívüli sietség pedig kockázatokkal jár. Mindezt a Pfizer példája jól illusztrálja: a cég egészen november elejéig azzal számolt, hogy év végéig 100 millió adagot fognak tudni legyártani és kiszállítani, de nem sikerült időben bővíteni a beszállítói láncot, mert probléma adódott az egyik nyersanyag minőségével, és mire ezt helyrehozták, már kicsúsztak az időből. Így lett a 100 millió adag idei vakcinából 50 millió.

Bár a Pfizer–BioNTech páros vakcinájának sikerült elsőként átverekednie magát az engedélyeztetésen, és a hatásossága is várakozáson felüli, a bonyolult logisztikája hátrányt jelenthet majd a többi ígéretes oltással szemben. A szintén a hatósági engedélyezés küszöbén álló Moderna vakcinája például már -20 Celsius-fokon is jól érzi magát, a harmadik legelőrébb járó AstraZenecáé pedig egy sima hűtőben is vígan elvan. Akárcsak a Janssen és a Sanofi–GSK még készülő vakcinája, illetve az ellentmondásosabb megítélésű, de szintén bevethető orosz és a kínai oltások, amelyek szintén nem igényelnek fagyasztást.

Ebből látszik, hogy nemcsak azért volt értelme a kormányoknak többféle vakcinát lekötniük, mert nem lehetett előre tudni, melyik bizonyul hatásosnak. A különféle vakcinák ki is egészíthetik egymást, hogy együtt hatékonyabban lefedjék a globális piacot: a némileg alacsonyabb hatásosságú, de olcsóbb és könnyebben szállítható AstraZeneca-vakcina például olyan helyekre is eljuthat, ahová a Pfizer–BioNTech páros fejlesztése nehezebben érne el épségben.

Hogy áll a felkészüléssel Magyarország?

Nemcsak a gyártóknak és a szállítmányozóknak kell felkészülniük a vakcinák célba juttatására, hanem a célországoknak is a fogadásukra. Azonban fontos hangsúlyozni, amit az egyik általunk megkérdezett szakértő is kiemelt a Telexnek, hogy ezen a ponton még nehéz konkrétumokról beszélni. Akkor fog tisztábban látszódni, mi maga a megoldandó feladat, ha az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyja a konkrét vakcinákat, kiadják a használatukat részletesen meghatározó alkalmazási előiratot, és így tovább.

Ezzel együtt a felkészülés már világszerte hónapok óta folyik, hiszen a globális ellátóláncra óriási terhelés vár, és minden ország arra törekszik, hogy ha végre elérhetővé válnak a várva várt vakcinák, akkor a lehető legkorábban el is tudják kezdeni az alkalmazásukat. Ezért már ebben a fázisban is érdemes megnézni, Magyarország hogy áll ebben a felkészülésben.

Pláne, hogy nagyon keveset tudni még, miközben elég sok kérdés merül fel az oltási stratégiánkkal kapcsolatban: hol, hogyan, mikor, mivel lehet majd oltatni; hány oltópont lesz kialakítva, hol, mekkora kapacitással; hány képzett szakemberre lesz szükség, hány van most, ha kell még, honnan pótolják őket; hol fogják tárolni a vakcinát; adottak-e az ehhez szükséges technikai feltételek?

Ha ez túl sok és részletes kérdésnek tűnik, érdemes megjegyezni, hogy Romániában a kormány minderre saját magától közölte a választ: az oltási kampány lebonyolítására külön koordinációs bizottságot állítottak fel egy katonaorvos, Valeriu Gheorghiţă vezetésével, aki sajtótájékoztatón ismertette a stratégia részleteit. Elmondta többek között, hogy a fővárosi Cantacuzino Intézetben fogják tárolni a vakcinát, onnan osztják szét az ország hat katonai kórházába, majd a 850-900, részben állandó, részben mozgó oltóközpontba, amelyek mindegyikében havi ötezer ember beoltásával számolnak, így fél év alatt több mint 13 millió fő kaphatná meg a vakcinát (mivel fejenként két adagra lesz szükség), 1500 orvos és 4500 asszisztens közreműködésével. A kampány megszervezését nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik, ezért a hadsereget és a belügyi szerveket is bevonják a lebonyolításba.

A nemzeti stratégiák megalkotásához egyébként az Európai Unió és a WHO is tett közzé ajánlásokat, úgyhogy volt miből kiindulni. Annyit a magyar kormány kommunikációjából is le lehet szűrni, hogy már készen áll a házi oltási stratégia, viszont ez egyelőre nem nyilvános. A részletekről elküldtük a kérdéseinket a kormánynak, de választ még nem kaptunk, addig is nézzük, mit lehet összeszedni egy-egy elejtett nyilatkozatból.

Milyen sorrendben kapunk oltást?

Orbán Viktor miniszterelnök a november 27-i rádióinterjújában azt mondta, már hetekkel ezelőtt kidolgozták az oltási tervet, rögtön kettőt is. Az egyik forgatókönyv a decemberi-januári helyzetre szól, amikor ha jön is már oltóanyag, de még kevés, ezért priorizálni kell, kik kaphatnak. A második pedig a későbbi szakaszra, amikor remélhetőleg már mindenkinek lesz elég oltás, aki szeretne kapni.

Első körben elindították a Vakcinainfo nevű oldalt, ahol regisztrációval lehet jelezni, ha valaki szeretne oltást, illetve a 60 év felettieknek levélben is küldenek űrlapot. Ezzel felmérik az igényeket, de az oltást nem a jelentkezés sorrendjében lehet majd megkapni, hanem előre meghatározott fontossági sorrendben: legelőször a védekezésben résztvevők, majd a leginkább veszélyeztetettek, azaz az idősek és a betegek lesznek beoltva. Az egészségügyi dolgozók vakcinálására már ki is jelöltek oltási helyszínként 25 kórházat.

A további sorrendről nincs hivatalos tájékoztatás, de a járványügyi megmondóembernek tekinthető Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének osztályvezető főorvosa a napokban arról beszélt, hogy a szociális otthonok lakói és dolgozói jöhetnek még szóba, illetve „azok az emberek, akik az adott ország működéséért felelnek”, vagyis a rendőrök, a katonák és a köztisztviselők.

Hányan kaphatunk oltást?

Kezdjük azzal, hogy hány embernek kéne kapnia. A vírus útját álló közösségi immunitás kialakulásához különféle számítások szerint a népesség 60-70, de minimum 50-60 százalékának védettséget kellene szereznie, és mivel a gyógyult fertőzöttek száma arányaiban elenyésző, ezt a védettséget az oltástól lehet várni. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora is arról beszélt a napokban, hogy amíg nincs 60 százalék beoltva, addig mindenki veszélyben van.

Érdemes ezt a számot összevetni az oltási hajlandósággal. Az Ipsos szeptemberi felmérése szerint a résztvevő 27 ország közül Magyarországon adatnák be maguknak az oltást a harmadik legkevesebben, mindössze 56 százalék. (Csak Lengyelország és Oroszország végzett mögöttünk.) A Publicus friss felmérése szerint pedig nyugat-európai vakcinát csak 36 százalék adatna be magának biztosan, amerikait 33, oroszt és kínait pedig 20 százalék. Ez nem túl acélos, márpedig

az alacsony részvétel az oltási program sikerét, azaz végső soron a koronavírus-járvány majdani felszámolását veszélyezteti.

Jó jel viszont, hogy a Vakcinainfón az elindulása utáni első napon több mint százezren regisztráltak, és az is örömteli hír, hogy a kormány az oltási program szolgálatába állítja a tetemes forrásokkal megtámogatott és jól bejáratott kommunikációs gépezetét: tájékoztató kampány indul az oltásról.

Mindenesetre vakcinából elvileg lesz elég, még ha az nem is világos, hogy mikorra. A Vakcinainfó szerint a különféle oltóanyagokból már 17,5 millió adagot kötött le Magyarország több tízmilliárd forint értékben. Ezek között van olyan, amiből két dózisra van szükség fejenként, és olyan is, amiből egyre, de ha a lehető legnagyvonalúbb számítással ezt a számot elosztjuk kettővel, akkor is nagyobb szám jön ki, mint ami a közösségi immunitás küszöbe.

Milyen oltást kaphatunk?

Először is érdemes leszögezni, mert a héten kisebb kommunikációs vihar alakult ki a kérdés körül: a kormány ígérete szerint mindenki választhat majd a különféle gyártmányú vakcinák közül, ha már többféle is elérhető lesz.

A legígéretesebb vakcinákról legutóbb ebben a cikkben írtunk részletesebben, most csak röviden nézzük, mik jöhetnek szóba itthon. Egyrészt azok, amelyeket az Európai Unió közös vakcinabeszerzési megállapodásainak keretében, népességarányosan le tudunk kötni, másrészt ott vannak a magyar kormány különutas törekvései. Az EU eddig öt gyártóval kötött szerződést, és egy hatodikkal tárgyal:

• Az amerikai Pfizer és a német BioNTech vakcinája az első nyugati fejlesztésű oltóanyag, amely engedélyt kapott, először az Egyesült Királyságban – ahol azóta el is kezdték beadni –, majd azóta Bahreinben és Kanadában is. Az Egyesült Államokban napokon belül megkaphatja az engedélyt, az Európai Unióban pedig legkésőbb december 29-ig. (Egyébként az Orbán Viktor által mondottakkal ellentétben egyáltalán nem azért az Egyesült Királyság volt az első, mert a britek az EU-ból kilépve ennyivel hatékonyabbak lennének, hiszen december 31-ig rájuk is az uniós szabályok vonatkoznak. Ők ugyanannak a szabálynak az alapján engedélyezték saját hatáskörben, amelyre hivatkozva a magyar kormány is engedélyezni készül az orosz és a kínai vakcinát.)
• A brit–svéd AstraZeneca oxfordi fejlesztésű vakcinája is már karácsony előtt forgalomba kerülhet Nagy-Britanniában.
• Az amerikai Janssen vakcináját még javában tesztelik.
• Akárcsak a francia Sanofi és a brit GSK közös fejlesztését.
• És a német CureVac vakcináját is.
• Az amerikai Moderna vakcinája lehet a következő, amely engedélyt kap a Pfizer–BioNTech után, az EU-ban jó eséllyel szintén még idén. Velük még nem írt alá szerződést az Európai Bizottság.

Ezen kívül a kormány intenzív tárgyalásokat folytat az orosz Gamaleja Intézet Szputnyik V nevű vakcinájáról, illetve három kínai fejlesztésről, ezek feltehetően a Sinovac, a Sinopharm és a CanSino vakcinái. Elő szokott még kerülni egy izraeli vakcina is, de erről azon kívül semmit nem tudni, hogy fel-felbukkan Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozataiban, és a Vakcinainfó oldal is említi felsorolásszerűen, mint amiről tárgyalások folynak.

Az orosz és a kínai vakcinával kapcsolatban felmerülnek bizalmi aggályok, nem feltétlenül azért, mert ne lehetnének jók, hanem mert erről nincs transzparens módon közölt, megbízható hitelességű tudományos bizonyíték. Amiatt pedig különösen sok kritikát kaptak, hogy a tömeges alkalmazásukkal a helyi hatóságok nem várták meg a klinikai vizsgálatok harmadik fázisát (ahol sok emberen tesztelnék a vakcinát az éles bevetés előtt), hanem már augusztusban engedélyezték a használatukat. Az egyik kínai vakcinát azóta legalább egymillió ember kapta meg, az oroszt pedig 150 ezer. (Utóbbiban emiatt még az orosz orvosok sem igazán bíznak.)

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hétfőn azt mondta, Magyarország mérlegeli, hogy bekapcsolódjon-e az orosz vakcina klinikai vizsgálatába. Korábban még csak arról szólt a kormányzati kommunikáció, hogy a klinikai vizsgálatok eredményeinek orosz dokumentációját tanulmányozza a magyar hatóság, illetve vizsgálja magát a vakcinát, és ez alapján dönt az engedélyezésről, ha biztonságosnak találja. Arról Kásler beszélt először, hogy magyar embereken is tesztelnék a vakcinát. Az nem világos, hogy ezt egyrészt mi indokolná, másrészt hogy külön futna-e a magyar oltási programtól, vagy a vizsgálatok tesztalanyait is az oltásra jelentkezők közül, veszélyeztetettségi sorrendben választanák ki. Erről a minisztériumot is megkérdeztük, de erre sem kaptunk választ.

A Vakcinainfó szerint tehát Magyarország 17,5 millió adag oltást kötött már le. Az nem derül ki, hogy ez a szám hogyan oszlik meg a különféle vakcinák között, de novemberben, amikor erről legutóbb elárult néhány részletet a kormány, az AstraZeneca vakcinájából 6,5 milliót, a Pfizer–BioNTechéből 4,44 milliót, a Janssenéből pedig 4,36 milliót kötöttünk le.

Hol, kik adják be az oltást?

Erről tudni egyelőre a legkevesebbet. Orbán Viktor a november 27-i rádióinterjújában azt mondta, 13 ezer helyszínt jelöltek ki, de semmilyen további részlet nem derült ki.

Mindenesetre már gyakorlatozunk: szintén a miniszterelnök mondta egy héttel korábban, hogy az oktatási és egészségügyi intézmények dolgozóinak novemberben indított tömeges tesztelése az oltási program főpróbájának is tekinthető.

Megoldott-e már a szállítás, tárolás?

Erről is csak közvetett információink vannak. Az európai terjesztésben várhatóan kulcsszerepet játszó frankfurti légifuvarozók közösségének vezetője szerint a legtöbb ország nem áll még készen a -70 Celsius-fokon tárolandó Pfizer–BioNTech-vakcina fogadására, így Magyarország sem. Úgy tudjuk, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) már megkezdte a hűtőkapacitások felmérését, de a minisztérium nem válaszolt az erre vonatkozó kérdésünkre.

A hűtőberendezésekhez szükséges hazai szárazjégellátással viszont úgy tűnik, nem lesz gond: a napokban két nagy gyártó, a Messer és a Linde Gáz is bejelentkezett, hogy ők készen állnak. A legtöbb magyarországi szárazjéggyártó üzemet működtető Messer a közleményében azt írta, felkészült a vakcina érkezése miatt várható keresletnövekedésre, a 24 teherautós flottájával le tudja fedni az egész országot, és megkezdte az egyeztetést a vakcinaelosztási lánc lehetséges szereplőivel, de a konkrét lépésekkel meg kell várni, hogy milyen vakcinából mennyi érkezik az országba, és a gyártók előírásai szerint kell kialakítani a végleges elosztási protokollt.

A Linde Gáz pedig egy teljes hideg ellátási lánc terveit vázolta fel a kormánynak. Terveztek egy saját, de a Pfizer előírásainak megfelelő szállító-tárolódobozt két változatban, a kisebbe 20-500, a nagyobba 500-1500 adag oltás fér bele. Úgy tudni, a Nemzeti Népegészségügyi Központ országos raktárában fogják központilag tárolni a vakcinákat, onnan osztják majd szét az oltópontokra, ennek a lebonyolítására jelentkezett be a cég. Tóth Attila műszaki igazgató a 24.hu-nak azt mondta, a felkészüléshez legalább egy-másfél hónapra lenne szükségük, mert a szállítódobozok drágák, ezekből nincs raktáron a vakcina országos szállításához szükséges több százas mennyiség.

Az ITM-től megkérdeztük többek között azt is, hogy mikor válik részleteiben megismerhetővé Magyarország oltási stratégiája; rendelkezésre áll-e a vakcinák tárolásához szükséges hűtési kapacitás; lehet-e már tudni, mely cégek vagy állami szervek fogják kivitelezni a vakcinák tárolását, elosztását és szállítását; tárgyalnak-e a Messer vagy a Linde Gáz bevonásáról; hol lesznek pontosan az oltópontok; illetve számításaik szerint hány fős szakképzett személyzetre van szükség a 13 ezer oltóponthoz és az oltási program lebonyolításához, szükség lehet-e ehhez átvezénylésekre. Ha kapunk érdemi választ, beszámolunk róla.

Nagy a tolongás, de a szegényebb országokra is figyelni kéne

Arról korábban többször is írtunk, hogy a vakcinapiaci helyezkedés már hónapok óta intenzíven folyik, hogy minden ország időben biztosítsa a szükséges mennyiségű oltást a saját lakosságának. Éppen az érdekérvényesítés erősítése miatt indította el az Európai Bizottság a közös uniós vakcinabeszerzést, hogy előzetes piaci kötelezettségvállalásokkal minden tagállamnak elegendő mennyiséget kössön le többféle vakcinából. A közös fellépés előnye többek között a nagyobb leköthető mennyiség és a piacinál kedvezőbb ár.

A nagyobb lobbierejű szereplők vakcinalekötései azonban egyúttal azzal is fenyegetnek, hogy a szegényebb országok sokáig oltás nélkül maradnak. A Duke Egyetem Globális Egészségügyi Innovációs Központjának becslése szerint a szegényebb országok lakóinak akár 2024-ig is várniuk kell majd a vakcinára. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója is figyelmeztetett, hogy a szegényebb országoknak is időben hozzá kell tudniuk jutni a vakcinához, amin már az UNICEF is javában dolgozik, és november végén a világ húsz legjelentősebb gazdaságát tömörítő G20 csoport vezetői is megállapodtak, hogy finanszírozni fogják a vakcinák igazságos elosztását.

A Pfizer-BioNTech, a Moderna és az AstraZeneca együttesen 5,3 milliárd adag legyártását tervezi 2021-ben, ami 2,6 vagy 3,1 milliárd embernek lesz elég (attól függően, hogy az AstraZeneca vakcinájából végül kettő vagy másfél adag beadása bizonyul hatásosabbnak). Az orosz Szputnyik V a vakcinát fejlesztő Gamaleja Intézet szerint további 500 millió főnek elegendő adagot tervez exportálni. A 27 uniós tagállam és további öt fejlett ország ennek a tervezett kapacitásnak már nagyjából a felét lekötötte – miközben a népességük csak a globális populáció 13 százalékát teszi ki. Egy főre vetítve Kanada biztosította be magát legjobban, fejenként közel kilenc vakcinával. Őket követi az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Ausztrália, majd az ötödik helyen az EU.

A koronavírus elleni vakcina igazságos elosztására, azaz a szegényebb országok vakcinaigényeinek biztosítására jött létre a COVAX nevű alap a WHO, illetve két vakcinaszövetség, a Gavi és a CEPI vezetésével. A COVAX eddig 700 millió adag vakcinát kötött le, de az a cél, hogy 2021 végéig 2 milliárdot biztosítson, méghozzá úgy, hogy a résztvevő országok mindegyikében legalább a népesség 20 százaléka kapjon belőle. Eddig 189 ország csatlakozott a kezdeményezéshez. Az eredeti cél, a teljesen egyenlő elosztás helyett azonban a gyakorlatban az tűnik a valószínű forgatókönyvnek, hogy a gazdagabb országok, miután a saját igényeiket már kielégítették, a többletet adják tovább a rászoruló országoknak.

Az, hogy a szegényebb országok lakói is időben vakcinához jussanak, nem puszta humanitárius szolidaritásból fontos a gazdagabb országoknak (noha egy ideális világban ez is elég lenne), hanem azért is, mert a globális immunizáció állíthatja meg hosszú távon is a vírust, illetve a világgazdaság helyreállításának is ez az egyik alapfeltétele.

Ha fontosnak tartja a független sajtót, támogassa a Telexet!