Dolgok, amikkel Orbán Viktor nem foglalkozik

Miniszterelnökként Orbán Viktornak rengeteg mindenre kell odafigyelnie, viszont van jópár olyan ügy is, amikkel valamiért nem foglalkozik a kormányfő. Hosszú a lista, de általában akkor mondja valamire Orbán, hogy nem foglalkozik vele, amikor az valamilyen szempontból kellemetlen rá vagy a kormányra nézve, legyen szó kormányközeli üzletemberek gazdagodásáról, titkosszolgálati megfigyelésekről szóló sajtóértesülésekről vagy a politikai erőviszonyok alakulásáról. Összeszedtük, milyen ügyekre mondta azt a miniszterelnök, hogy nem foglalkozik velük, és ezzel szemben mi a valóság.

Nőügyek

2017-ben kiderült, hogy a kormány hazarendeli Washingtonból Szemerkényi Réka amerikai nagykövetet. Amikor erről kérdezték Orbánt a parlamentben, csupán annyival reagált a hírre, hogy „nőügyekkel nem foglalkozom”. Azóta is ezzel az elhíresült mondatával szokták illusztrálni a Fidesz szexizmusát. Az biztos, hogy Orbán hatalmi rendszerében egyetlen nőnek sem sikerült tartósan megragadnia fontos pozícióban, jelenleg nincs egy nő se Orbán kormányában.

Nőjogi szervezetek rengeteget kritizálták a kormányt, amiért nem tesz többet a nők védelméért. A kormány politikai-ideológiai okokra hivatkozva 2014 óta nem hajlandó ratifikálni a családon belüli és kapcsolati erőszak ellen létrejött isztambuli egyezményt, de a szívhangrendelet és sürgősségi fogamzásgátlás vénykötelezettsége is mind olyan ügy, ami azt mutatja, hogy Orbán valóban nem mindig nem foglalkozik nőügyekkel, vagy legalábbis a nők ügyeivel.

Üzleti ügyek

Orbán Viktor évek óta azt hangoztatja, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Főleg akkor szokta eltávolítani magától az üzleti világot, amikor családtagjainak vagy kormányközeli üzletemberek mesés vagyonosodásáról kérdezik, de például a Népszabadság bezárására is ezzel az érveléssel reagált 2016-ban. Szintén ez volt a válasza, amikor az Európai Parlament október 9-i plenáris ülése előtt a 444 megkérdezte tőle, hogyan lehetséges, hogy a több százmilliárdos kínai hitelből épülő Budapest-Belgrád vasútvonal építéséhez apja bányájából szállítanak építőanyagot. Orbán szerint neki ehhez semmi köze, mivel magáncégek valósítják meg az állami beruházást. „Azzal pedig, hogy a magáncégek mit csinálnak, nem kívánok foglalkozni.”

Idei év végi sajtótájékoztatóján részletesebben is kifejtette, hogy miniszterelnökként miért nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Arról kérdezték, nem zavarja-e, hogy az apja és a veje milliárdos, miközben legutóbbi vagyonnyilatkozata szerint neki csupán 10 millió forint megtakarítása van. „Azért utasítok vissza minden ilyen személyes üzleti ügyre vonatkozó kérdést mindig ugyanúgy, mert hiszek abban, üzleti ügyekkel a miniszterelnöknek nem szabad foglalkoznia. Amikor eldöntöd, hogy te közügyekkel foglalkozol, elmész politikába, akkor neked a szempontod, ami alapján a világot nézned kell, az a közügyek és a közérdek. Amikor elmész üzletembernek, akkor a világot úgy kell nézned, hogyan tudsz hasznot csinálni. Az egy másik szempont, nem lehet összekeverni. Persze az üzleti világ, a tudományos világ és a politika érintkezik, de nem szabad összekeveredni, az helytelen”.

Nem tudjuk, hogy Orbán értelmezésében csak a politika és az üzleti élet az érintkezett-e, vagy esetleg már össze is keveredett a kettő, amikor alig két héttel korábban az állami megbízásokkal felhízlalt NER-közeli 4iG Csoport vezérigazgatójának társaságában tárgyalt Elon Muskkal Donald Trump Mar-a-Lago-i birtokán. Orbán annyira nem foglalkozik üzleti ügyekkel, hogy a Direkt36 oknyomozása szerint 2021 közepén a londoni magyar nagykövetségen személyesen győzködte az Invitech nevű magyarországi távközlési vállalat kínai tulajdonosait, hogy adják el cégüket a 4iG-nek. De még ha el is fogadjuk Orbán érvelését, akkor is elgondolkodtató, mennyire lehet életszerű, hogy az általa vezetett kormány az ő jóváhagyása vagy beleszólása nélkül hoz meg NER-közeli cégeknek, üzletembernek kedvező döntéseket.

Ellenzék

Orbán Viktort nem csak a nőügyek és az üzleti ügyek nem izgatják, de az ellenzék sem. Pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy hosszú idő után újra valódi kihívója van a Fidesznek a Magyar Péter vezette Tisza Párt személyében, és a 2026-os választás két nagy tömb küzdelméről szól majd.

Év végi sajtótájékoztatóján Orbán előbb azt mondta, hogy a kormánynak, így neki sem dolga, hogy az ellenzékkel foglalkozzon, mert vannak ennél fontosabb feladatai is, majd rögtön üzent is az ellenzék vezető erejének.

Menczer Tamás és Magyar Péter elhíresült csörtéjének apropóján arról beszélt, hogy a kormánynak nem kell foglalkoznia az ellenzékkel. „Én azért emlékeztetném magunkat, leginkább a kormányt, hogy a kormánynak nem az a dolga, hogy az ellenzékkel foglalkozzon. Azt meg kell hagyni a pártoknak. A kormánynak az a dolga, hogy az országgal foglalkozzon, meg a gondokkal, a kihívásokkal és az emberekkel” – mondta a miniszterelnök, aki történetesen a kormánypárt első számú vezetője is. Majd azzal folytatta, nem szeretné, ha az új politikai stílusok és eszközök megjelenése eltérítené a kormány figyelmét a feladatairól, „ezért én nem is veszek részt ilyen vitákban.” Orbán ezzel tulajdonképpen kijelölte Magyar Péter helyét: azt üzente, hogy a legerősebb ellenzéki párt vezetője nem egyenrangú vele.

Orbán az október 11-i rádióinterjújában jelölte ki először egyértelműen, hogy mit kell gondolniuk a fideszeseknek Magyar Péterről: Brüsszel embere, akit arra jelöltek ki, hogy egy bábkormány élén átvegye a hatalmat az Orbán-kormány megbuktatása után. Azóta is ezt a narratívát sulykolja a Fidesz és maga Orbán is. Október 23-i beszédében „Manfred Weber kutyusának” nevezte Magyar Pétert, most pedig arról beszélt, azért sem áll le vitázni a Tisza Párt vezetőjével, mert Brüsszelből irányítják. „Egy erős állítást azért szeretnék tenni. Sosem fogok olyanokkal vitatkozni, akiknek a gazdái Brüsszelben vannak. Mert én majd a gazdáival vitatkozom.”

Orbán ugyanígy érvelt a 2022-es választások előtt, amikor azért nem áll ki vitázni az egyesült ellenzék közös miniszterelnökjelöltjével, Márki-Zay Péterrel, mert nem ő volt a főnök. Ha a jövőben is tartja magát ehhez, akkor nem valószínű, hogy lesz valaha Magyar-Orbán vita. December elején például hiába hívta ki Magyar Péter vitázni, a miniszterelnök még válaszra sem méltatta.

Tévésorozatok

Magyar Péter nem sokkal március 15-i zászlóbontó rendezvénye után vádolta meg Rogán Antalt azzal, hogy belenyúltak a Völner-Schadl-ógy nyomozati irataiba, amit ő hangfelvételekkel is bizonyítani tud. Pár nappal később a 444-nek sikerült megkérdeznie erről Orbán Viktort. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a felvételen Magyar Péter volt felesége, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter hallható. Mindenesetre Orbán egyetlen mondattal reagált Magyar Péter súlyos vádjaira:

„Én kormányzati ügyekkel foglalkozom. Tévésorozatokkal nem foglalkozom.”

A miniszterelnöknek máskor is a tévésorozatok ugrottak be a Magyar Péter megjelenését kísérő történésekről. Egy nappal korábban a Kossuth Rádióban úgy fogalmazott, hogy „Magyarország egy normális ország. Vannak ilyen Szomszédokra vagy Dallasra vagy Való Világra emlékeztető, filmsorozatot idéző közjátékok Magyarországon, de azért ott mégis egy higgadt, nyugodt és észszerű gondolkodás zajlik”. Orbán a szappanoperák világának felemlegetésével is azt sugallta, hogy Magyar komolytalan figura, míg ő valódi államférfi, akinek az országot kell irányítania. Vogel Evelin hangfelvételeit is arra használta a fideszes propagandagépezet, hogy a bulvár szintjére rántsák le Magyar Pétert.

Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásai

„Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.” Ezt válaszolta Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke, amikor a Magyar Péter partizános interjújában elhangzott állításokról kérdeztük a miniszterelnököt. Magyar Péter akkor robbant be a közéletbe, de még nem létezett a most 40 százalék környékén mért Tisza Párt, és Magyar határozottan cáfolta, hogy politikai szerepvállalásra készülne. Ugyanez volt a válasz, amikor Simicska Lajos egy 2017-es interjúban hazaárulónak nevezte Orbánt, és a Momentum tavaly április kordonbontó akciójára is hasonló reakció érkezett.

Simicska nyilatkozatáról ezt írta Havasi: „A miniszterelnök az ország és a magyar emberek számára fontos kérdésekkel foglalkozik. Egy reménytelen helyzetben lévő ember kétségbeesett nyilatkozatait, aki 2015 februárjában és azóta többször is nyomdafestéket nem tűrő szavakkal beszélt Magyarország miniszterelnökéről, nem kívánjuk kommentálni.” A Momentum akciójáról pedig ezt: „A Momentum mai cselekedete nem más, mint reménytelen helyzetben lévő politikusok kétségbeesett akciója, akik így akarják magukra felhívni a figyelmet, hiszen népszerűségük folyamatosan csökkent az elmúlt egy évben.”

Pedig Magyarországon szép számmal vannak tényleg reménytelen helyzetben lévő emberek, akiknek a kétségbeesett próbálkozásaival tényleg nem foglalkozik a kormány, ilyenek például az egészségügyi dolgozók, a szegény családból származó diákok, a gyermekvédelemben nevelkedő gyerekek, az eutanáziát kérő halálos betegek, a hajléktalan emberek, a függők és a fogyatékos gyereküket egyedül ápoló szülők.

Közvélemény-kutatások

A legtöbb közvélemény-kutatásban Magyar Péterék mostanra utolérték és néhol már meg is előzték a Fideszt, amire nagyon rég volt példa. Érthető módon kormánypárti politikusok igyekeznek relativizálni a számukra kedvezőtlen mérések jelentőségét még akkor is, ha messze van még a 2026-os választás. „Továbbra is választásokat szeretnénk nyerni, nem közvélemény-kutatást. Korábban elmondtam azt a véleményemet, hogy ezek a közvélemény-kutatások kevésbé a választói akarat visszatükrözését mutatják, semmint inkább a közvélemény formálását szolgálják” – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a november 28-i kormányinfón, miután kijött a Medián mérése, ami 11 százalékpontos Tisza előnyt mért a biztos pártválasztók körében.

Az év végi sajtótájékoztatón Orbántól is megkérdezték, hogyan látja az erőviszonyokat a felmérések fényében. A miniszterelnök is hasonló véleményen volt, mint Gulyás Gergely. Tulajdonképpen azt mondta, hogy nem foglalkozik közvélemény-kutatásokkal, ő csak a június 9-i EP-választás eredményét nézi. „Különösen a romániai fejlemények fényében, hogy pontosan mennyi az annyi, ezt elég nehéz megválaszolni, én mindig abból indulok ki, ami tény. A tény az, hogy volt ez EP-választás, mi kaptunk 45 százalékot, a második meg 30 százalékot. Ha az a kérdés, hogy ez elég-e 2026-ban, az a kérdés, hol írjam alá. Ennyit gondolok az erőviszonyokról.” A Fidesz híres arról, hogy folyamatosan monitorozza a közvélemény alakulását, és ha kell, annak megfelelően alakítja politikáját, hoz meg bizonyos intézkedéseket vagy személyi döntéseket. Ezért sem kell feltétlenül készpénznek venni, hogy fideszes politikusok szerint ők aztán nem foglalkoznak közvélemény-kutatásokkal. Lázár János például a kormányközeli Mandinernek ismerte el, hogy láttak „vérnyomásemelő méréseket” mostanában.

Pletykák

A miniszterelnök tehát csak a tényeket nézi, így nem meglepő, hogy a közvélemény-kutatások mellett pletykákkal sem foglalkozik. Nemrég a Direkt36 tárta fel, hogy 2018 nyarán a külügyminisztérium razziát rendelt el az addig Lázár János felügyelete alatt működő külföldi hírszerzésért felelős titkosszolgálatnál, az Információs Hivatalnál (IH), amiért korábban megfigyelték az Európai Unió csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak a nyomozóit, amikor a Tiborcz István cégének, az Elios visszaélésgyanús tendereit vizsgálták. A Direkt36 forrásai szerint az akciót Orbán Viktor környezetéből kezdeményezhették annak kiderítésére, hogy az IH milyen információkhoz jutott miniszterelnök családtagjainak üzleti tevékenységéről.

Erről is megkérdezték a szombati sajtótájékoztatón Orbánt, hiszen a titkosszolgálatok működésére és rá sem vet jó fényt a történet. A miniszterelnök annyival intézte el a kérdést, hogy pletykának nevezte az OLAF nyomozóinak megfigyelését és annak nyomán elrendelt razziát. „Ezek mind pletykák, azokkal nem is foglalkozom” – jelentette ki. Általánosságban még annyit mondott el, hogy szigorú szabályok írják le, mikor milyen eszközöket lehet alkalmazni a nemzetbiztonsági rendszerben, neki nincs tudomása arról, hogy bármikor törvénysértés történt volna.