2021 közepén egy szokatlan találkozó helyszíne volt a londoni magyar nagykövetség halványsárga épülete, amely a brit főváros egyik előkelő negyedében, a Buckingham-palotától mintegy negyedórányi sétára található.
A 4iG magyar informatikai cég már hónapok óta próbálkozott az Invitech nevű magyarországi távközlési vállalat felvásárlásával, de az egyeztetések elakadtak. Az Invitech tulajdonosainak – egy főként kínai állami pénzből működő befektetési alapnak – a képviselői jóval magasabb árat kértek a cégért, mint amennyit a 4iG ajánlott. Ráadásul az sem volt egyértelmű, hogy az akkor még kisebb piaci szereplőnek számító és komoly távközlési tapasztalattal nem rendelkező magyar cég képes lesz-e előteremteni a mintegy százmilliárd forintos vételárat.
A londoni magyar nagykövetségen összehozott találkozó célja az volt, hogy kimozdítsa a holtpontról a megakadt tárgyalásokat. Az Invitech mögött álló befektetési alap képviselői ehhez Magyarország legbefolyásosabb emberével, Orbán Viktor miniszterelnökkel találkoztak. A Direkt36 erről az eddig titokban tartott találkozóról két olyan forrástól értesült, akik közelről ismerik a megbeszélés részleteit.
A források szerint azért a londoni nagykövetség adott otthont a tárgyalásnak, mert a miniszterelnök akkor épp hivatalos látogatáson volt a brit fővárosban. Orbán 2021. május 28-án látogatott Londonba, hogy találkozzon Boris Johnson akkori miniszterelnökkel. Diplomáciai források szerint szokatlanul szellős volt a hivatalos programja, így könnyen beleférhetett a bizalmas Invitech-találkozó.
Bár a 4iG hivatalosan egy magáncég, Orbán pedig rendszeresen hangoztatja azt, hogy ő nem foglalkozik üzleti ügyekkel, a történteket ismerő források szerint a miniszterelnök részletekbe menően, több mint egy órán keresztül tárgyalt az Invitech tulajdonosainak képviselőivel.
„Orbánnak elég lett volna öt percre benéznie a tárgyalásra. Jelezhette volna ennyivel, hogy az állami támogatás megvan ehhez az ügylethez, de ő sokáig ott volt”
– fogalmazott az egyik forrás, akinek tudomása szerint a miniszterelnök hosszan győzködte az Invitech tulajdonosainak képviselőit arról, hogy adják el a céget a 4iG-nek.
A Direkt36 több mint egy héttel ezelőtt részletes kérdéssort küldött a tárgyalás minden érintettjének – Orbánnak, a 4iG-nek és az Invitech korábbi tulajdonosát képviselő cégnek –, de ők többszöri megkeresésünkre sem reagáltak.
A londoni találkozó végül tényleg fordulópontot hozott az Invitech felvásárlásában. A folyamatot ismerő források szerint ezután gyorsultak fel a 4iG-vel folytatott egyeztetések, amelyek eredményeként végül 2021 szeptemberében le is zárult a felvásárlási ügylet.
Ez az epizód is mutatja, hogy a 4iG kiemelt fontossággal bír a magyar kormány számára. Kevés olyan cég van Magyarországon, amely ennyire sok állami támogatást, hatósági segítséget és közvetlen miniszterelnöki figyelmet kapott az elmúlt években. Ennek meg is lett az eredménye: a néhány évvel ezelőtt még egy közepes méretű informatikai vállalatként számon tartott 4iG rövid idő leforgása alatt az ország egyik legnagyobb óriáscégévé nőtte ki magát, amely már megvetette a lábát több balkáni országban is. A 4iG ráadásul nemcsak távközléssel és informatikával foglalkozik, hanem egy német vállalat partnereként beszállt a védelmi iparágba, és érdekeltséget szerzett egy izraeli műholdas cégben is.
A Direkt36 hónapokat töltött annak kiderítésével, hogy miért ennyire fontos Orbán Viktornak a cég. A 4iG tevékenységét és az ezzel kapcsolatos kormányzati döntéseket ismerő több tucat forrással folytatott beszélgetésekből és a megszerzett bizalmas dokumentumokból az rajzolódott ki, hogy ez a vállalat új fejezetet nyitott a kormányközeli gazdasági birodalom épülésében.
Ez már nem egy újabb olyan vállalkozás, amely egy alapvetően az állam által uralt piacon – például az építőiparban – szívja fel a kormányzati megrendeléseket. A 4iG egy olyan cég, amely korábban piaci verseny alapján működő ágazatokban terjeszkedik rohamos sebességgel, méghozzá nagyon erős állami hátszéllel. Mint a nyomozásunk során kiderült, a kormány nemcsak azzal segítette titokban a hivatalosan magánszemélyek kezében lévő céget, hogy személyesen Orbán Viktor tárgyalt a nevükben, hanem azzal is, hogy egy rejtett pénzügyi manőver révén hozzájuttatta több mint 70 milliárd forintnyi állami befektetéshez.
Ez a korábban fel nem tárt információ egyben új megvilágításba helyezi a 4iG tulajdonosi hátterét is. Jászai Gellért, a vállalat elnöke azt állítja ugyan magáról, hogy ő a cég többségi tulajdonosa, de a Direkt36 birtokába került iratok szerint az eddig az ő érdekeltségébe sorolt és jelenleg a 4iG közel 40 százalékos tulajdonosaként számontartott magántőkealapba az állam tette be a pénz túlnyomó részét.
A 4iG ugyanakkor nem csak pénzügyi szálakon kötődik a kormányhoz. A vállalat fejlődése szorosan igazodik Orbán Viktor régiós hatalmi ambícióihoz is. Kiderítettük, hogy egy német–magyar kormányalku eredményeként tudott a 4iG beszállni a nemzetközi védelmi iparba, miközben elkezdett terjeszkedni a Nyugat-Balkánon is, amelyet a miniszterelnök alkalmasnak tart arra, hogy legalább részben magyar befolyási övezetté alakítsa.
A 4iG története így egyben Orbán Viktor hatalmi törekvéseinek lenyomata is. Mindennek megértéséhez pedig először érdemes megismeri azt a közeget, amelyben a vállalat elkezdett kiemelkedni néhány évvel ezelőtt.
I. BIRODALMI TERVEK
2018 november közepén valósággal kilőttek a legnagyobb magyar távközlési vállalat, a Magyar Telekom részvényei. November 15-én elérte az árfolyam a 436 forintot, ami jelentős ugrást jelentett a néhány nappal korábbi 402 forinthoz képest.
A hirtelen növekedés hátterében az állt, hogy a piacon elterjedt az a hír, hogy felvásárlási ajánlat érkezett a vállalatra. Mivel az információ hitelesnek tűnt, elkezdték kapkodni a cég papírjait.
A felvásárlási tervekről szóló híresztelések a sajtóban is megjelentek. A Világgazdaság ezekben a napokban arról írt, hogy a német Deutsche Telekom ajánlatot kapott valakitől a Magyar Telekomban meglévő 59,21 százalékos részesedésére. A kormányközeli lap azt írta, hogy 2 milliárd eurót (akkori árfolyamon számolva 645 milliárd forint) ajánlottak a magyar vállalatért. Arról azonban nem jelent meg semmilyen információ, hogy ki volt az ambiciózus ajánlattevő.
A Direkt36 most úgy értesült, hogy a felvásárlási kísérlet mögött kormányközeli szereplők álltak. Kifejezetten azzal a céllal akarták megszerezni a Magyar Telekomot, hogy az Orbán-kormány régóta dédelgetett terveinek megfelelően komoly pozíciókat szerezzenek a magyar távközlési piacon.
A kormányközeli szereplőknek szükségük lett volna tőkeerős partnerekre az ügylet finanszírozásához, ezért „New York-i meg londoni potenciális befektetőknek küldözgettek és reklámoztak erről terveket” – mondta a 2018-as felvásárlási próbálkozásról egy, a Magyar Telekom ügyeit ismerő forrás. A terv azonban viszonylag hamar dugába dőlt, a német Deutsche Telekom ugyanis nem akart megválni a magyar leányvállalatától.
Az Orbán-kormánynak nem ez volt az első próbálkozása, hogy belépjen a távközlési piacra. A téma a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta folyamatosan napirenden volt. Előbb próbálkoztak az MPVI Mobilnak hívott, állami tulajdonú mobilcég felépítésével, amely a tervek szerint a már a piacon lévő három szolgáltató versenytársa lett volna. Ez a próbálkozás azonban hamar befuccsolt jogi akadályok és szakmai hiányosságok miatt.
Ez után a távközléssel valamilyen szinten foglalkozó állami vállalatokat próbálták összefogni egy újabb projekt keretében. Ez a saját vezetékhálózattal rendelkező Magyar Villamos Műveket és az Antenna Hungáriát jelentette, amely a rádió- és televízióadásokat vezeték nélkül juttatja el a hallgatókhoz és nézőkhöz.
„Ezek mentén már sokkal könnyebb kialakítani egy másik vezetékes hálózatot, megvan hozzá az infrastruktúra és a szaktudás is” – fogalmazott egy távközlési szakember.
Végül ez a nekifutás sem járt sikerrel, mert egyrészt a cégek megcsúsztak a szükséges fejlesztésekkel, másrészt az MVM projektben érintett leányvállalatának nem volt tapasztalata lakossági ügyfelek kiszolgálásában.
A kormány azonban még mindig nem adta fel. Az elszántságot növelte, hogy Orbán és a környezete mindig is gyanakodva tekintett a külföldi tulajdonban álló magyarországi távközlési cégekre.
Egy ilyen vállalat korábbi magas rangú vezetője szerint kormányzati körökben azt hiszik, hogy a külföldi kézben lévő „telkócégek egyszerűen megfigyelik őket és bármilyen magyar állampolgárt, adatokat gyűjtenek és továbbítanak”. A forrás szerint a kormányzaton belül „nem hiszik el, hogy ezek a cégek betartják a belső szabályokat”. Hozzátette, hogy amikor el akarta oszlatni a kormányzati tisztviselők ezzel kapcsolatos félelmeit, akkor rendszerint azt a választ kapta, hogy „olyan naiv vagy”.
A forrás szerint így az a logika vezérli Orbánt és környezetét, hogy a távközlési piacon való terjeszkedés lehetőséget ad nekik is a nagy tömegű információgyűjtésre. Másrészt azt gondolják, hogy „ha mi kontrolláljuk az információs hálózatokat, akkor azt nem tudják mások ellenünk használni”.
A korábbi sorozatos kudarcok után a 2018-as választás környékén a kormány taktikát váltott. Egy korábbi távközlési vezető szerint a kormányzati szereplők felismerték azt, hogy nehéz és költséges a semmiből felépíteni egy új távközlési céget. Emiatt inkább arra koncentráltak, hogy a meglévő piaci szereplők valamelyikét szerezzék meg.
„Rájöttek arra, hogy van értéke a távközlési infrastruktúrának” – fogalmazott egy másik forrás.
Változott az is, hogy kik hajtják végre a tervet. Míg korábban állami cégek próbálkoztak pozíciót szerezni a távközlésben, ezúttal már olyan emberek léptek a színre, akik hivatalosan privát módon üzleteltek, de valójában szoros kapcsolatban álltak a kormánnyal és személyesen a miniszterelnökkel.
Elsőként Orbán Viktor gyerekkori barátja, az addigra a kormányközeli üzleti birodalom egyik legfontosabb szereplőjévé vált Mészáros Lőrinc tűnt fel. Amikor 2018 elején felmerült, hogy a norvég Telenor kivonulhat a térségből, és a magyar leányvállalatától is megválhat, Mészáros Lőrinc egyik cége, a Konzum volt az, amely ajánlatot tett a cégre.
Ezzel az ügylettel tűnt fel egy olyan szereplő is, aki később meghatározó figurájává vált a kormányzati távközlési terjeszkedésnek. Ő volt a Konzumot vezető Jászai Gellért, aki 2018 januárjában a Portfoliónak nyilatkozva beszélt arról, hogy a cégcsoportjuk „egyik kiemelt akvizíciós, illetve fejlesztési területe az informatikai-telekommunikációs szektor”, és „ebbe a stratégiába a tevékenysége miatt a Telenor is beleilleszkedik”.
A Telenor felvásárlásáról lecsúsztak Mészárosék, mert a cseh PPF-csoport beelőzte őket, és kormányközeli szereplők ezután próbálkoztak meg a jóval nagyobb falatnak számító Magyar Telekom megszerzésével 2018 végén. Jászai ennek a felvásárlási ajánlatnak a hátterében is feltűnt. Egy ismerőse szerint legalábbis Jászai beszélt neki arról, hogy megfelelő ajánlat esetén biztosan az a cég is megszerezhető. „Gellért mondta nekem, hogy de hát a Deutsche Telekomhoz is oda lehet menni elegendő pénzzel” – idézte fel a forrás.
Bár Jászainak végül az a felvásárlás sem jött össze, később a 4iG vezetőjeként ő állt a kormányzati távközlési terjeszkedésnek az élére. Ezzel ő lett a kormányközeli üzleti birodalom egyik legismertebb szereplője, pedig 2010 környékén még úgy nézett ki, hogy nem vár rá túl fényes jövő a Fidesz-uralom alatt.
II. A BRÓKERTÍPUS
Jászai Gellért az őt ismerők szerint profi üzletember, aki lehengerlő stílusban tárgyal. Simicska Lajosnál azonban nem sokra ment ezzel a képességével.
Jászai a 2010-es kormányváltás után fordult Orbán Viktor régi szövetségeséhez, a fideszes gazdasági háttérbirodalom akkori vezéralakjához. Az Államigazgatási Főiskolán tanult és utána az ingatlanpiacon dolgozó Jászai éveken át építette az SCD nevű ingatlanfejlesztő cégcsoportot, amely azonban 2011 tavaszára komoly bajba került. Többek között a 2008-ban berobbanó gazdasági válság következtében egyre nehezebben kapott hitelt a bankoktól. Jászai abban bízott, hogy az államtól kap majd segítséget, és emiatt tárgyalt a kormány gazdasági döntései felett akkor nagy befolyással bíró Simicskával.
A találkozó részleteit ismerő egyik forrás szerint ezen a megbeszélésen is látszott, hogy Jászai „brókertípus”, aki szeret üzleti szakkifejezésekkel dobálózni. Használta például a „loan-to-value” kifejezést, amelyet magyarul hitelfedezeti mutatóként szoktak fordítani, és arra utal, hogy milyen arányban áll egymással a felvett hitel és az annak fedezeteként szolgáló ingatlan vagy más vagyonelem.
Jászai ugyanakkor rosszul mérte fel a tárgyalópartnerét. Simicska híres volt arról, hogy nem kedvelte sem a modern technológiát, sem a bonyolult üzleti nyelvezetet. „Lajos azt szerette, ha egy ügylet közérthetően, köznyelven van elmagyarázva, ami végig levezethető, mint egy egyenlet” – magyarázta egy régi ismerőse. Simicskának annyira nem tetszett a Jászai-féle stílus, hogy ott is hagyta a megbeszélést.
„Ott ült a Lajos, és mondta, hogy »loan-to-value a faszom«, majd felállt, és elment” – mondta a találkozó részleteit ismerő forrás.
Ezek után nem volt meglepő, hogy Jászai végül nem kapott állami segítséget. Tárgyalt közvetlenül is az amúgy Simicska befolyása alá tartozó Magyar Fejlesztési Bank akkori vezetésével is állami hitelfelvételről, de ők is elutasították azzal, hogy az SCD által tervezett nagy balatoni ingatlanfejlesztések megtérülése nincs kellő mértékben kidolgozva.
Jászai a 2000-es évek elején fogott bele a SCD felfuttatásába. Ekkor kezdte el felvásárolni az államtól és az önkormányzatoktól a Balaton-parti kempingeket azzal a céllal, hogy azokon a területeken szállodákat építsen. „A cél az volt, hogy a sátras kempingvilágból jöjjön ki a Balaton” – fogalmazott az SCD tevékenységét közelről ismerő egyik forrás. Jászainak komoly ambíciói voltak, több mint 100 milliárdos értékű fejlesztésekben gondolkodott, megfogalmazása szerint a magyar turisztikai iparág Molját vagy OTP-jét szerette volna felépíteni.
Ahogy bővült az SCD, Jászai a politikai kapcsolatait is elkezdte kiépíteni. Nemcsak az akkor kormányzó szocialisták körében lettek ismerősei (az SCD-től vett magának balatoni telket Medgyessy Péter is a miniszterelnöksége után, amiről a Heti Válasz számolt be), hanem a Fidesznél is. Egyik ismerőse szerint Jászai a Balaton-környéki választókörzetek fideszes képviselőivel került kapcsolatba, és többek között Orbánnal is megismerkedett.
Más szembetűnő jele is volt annak, hogy az SCD komoly politikai támogatottságot tudhatott maga mögött. Miután megvették a balatoni kempingeket, az Országgyűlés a kormányoldal és az ellenzék támogatásával a cégcsoportnak kedvező törvényt fogadott el 2006-ban. A jogszabály az érintett területeken megnövelte a beépíthetőség arányát. „A politika segítette az SCD-t, hogy tudjon majd szállodákat építeni” – mondta erről az SCD ügyeinek egyik ismerője. A forrás szerint Jászai egy ideig ügyesen lavírozott, befektetőket hozott, és elérte, hogy változtassanak a jogszabályokon, bankokat vont be a vásárlásokba.
Az SCD azonban a gazdasági válság kitörése után falakba ütközött. A piaci alapon működő bankok a kempingek megvásárlása után a szállodaépítést már kevésbé akarták finanszírozni, és nem segítettek az akkor már a Fidesz és Simicska befolyása alatt lévő állami pénzintézetek sem. Jászai így 2011 augusztusában kénytelen volt bejelenteni, hogy eladja balatoni és turisztikai cégeit, amelyek aztán nem sokkal később felszámolás alá is kerültek.
Bár különböző kormányközeli tranzakciók lebonyolításában részt vett, akkor került újra reflektorfénybe, amikor az addigra már a kormányközeli üzleti birodalom jelentős szereplőjévé előlépett Mészáros Lőrincet segítette hozzájutni egy komoly ingatlanvagyonhoz. Jászai Konzum nevű cégcsoportja 2016-ban felvásárolta Leisztinger Tamás korábbi MSZP-közeli üzletember Hunguest Hotels nevű szállodaláncát, ami aztán később több lépcsőben Mészároshoz került. „Gellért számára ez jelentette a belépőt a NER-es elitbe” – mondta Jászai egyik ismerőse arra utalva, hogy az üzletet sikerült úgy lebonyolítania, hogy azt Leisztinger is elfogadta, és Mészárosék is elégedettek voltak vele.
Jászai helyzetét az is segítette, hogy közben Simicska szembefordult Orbánnal. Az ekkor már Mészáros Lőrinc körül koncentrálódó kormányközeli gazdasági birodalomnak pedig szüksége volt a hozzá hasonló, komolyabb pénzügyi tapasztalattal rendelkező emberekre. „Amikor elkezdődött a cirkusz, akkor Lőrinc elkezdte futtatni a Jászait” – mondta egy kormányközeli forrás az Orbán és a Simicska közti konfliktusra utalva.
A nagyvállalati szektorban nem járatos Mészáros számára jól jött Jászai segítsége. „Amikor Lőrinchez odakerült, Jászai segítette őt abban, hogy ne kockás papíron csinálja a könyvelését” – mondta egy kormányközeli üzletember, aki régről ismeri Mészárost és Jászait is. Ehhez képest Jászai beszél angolul, dolgozott külföldi befektetőkkel, és eligazodott a nemzetközi pénzügyi világban.
Jászai így fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott az Opus Global nevű tőzsdei cég körül összpontosuló Mészáros-birodalom vezetésében. Jelezte az erősödését az is, hogy 2017 márciusában az akkor már kormányközeli Figyelő címlapján Jászai fotója szerepelt azzal a szöveggel, hogy „Mészáros Lőrinc jobbkeze”.
Jászainak azonban komolyabb ambíciói voltak annál, mint hogy az egykori felcsúti gázszerelő mellett második ember legyen. A kiemelkedés lehetőségét az informatika nyitotta meg számára. 2017 végén megjelent a 4iG nevű informatikai cégnél azzal, hogy szeretné felvásárolni. Ez a vállalat egyike volt a kevés magyar tulajdonú, milliárdos projektek lebonyolítására képes informatikai cégnek, így biztosított egyfajta alapot a további építkezésre.
Bár Jászai akkor még hivatalosan Mészáros cégcsoportjánál volt vezető tisztviselő, a tárgyalásokat ismerő egyik forrás szerint nem úgy tűnt, mintha „Mészárost képviselné, a saját nevében jött”. 2018 májusában még Mészáros vállalkozásai és tőkealapjai vásárolták meg ugyan a 4iG-t, később ők kiszorultak a cégből. Jászai előbb, 2018 nyarán, a cég vezetését vette át, majd a következő két évben Mészárost kivásárolva hivatalosan ő lett a vállalat többségi tulajdonosa is. A 4iG pedig hamarosan kormányzati segítséget is kapott ahhoz, hogy az informatikai piac még jelentősebb szereplőjévé válhasson.
III. BELHÁBORÚ
2019 tavaszán Rogán Antal, a miniszterelnök talán legközelebbi bizalmasa, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője egy új üzletágra terjesztette ki a befolyását. A felügyelete alatt ekkor kezdték el központosítani az állami informatikai közbeszerzéseket. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a miniszter alá tartozó Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) nevű szervezet vette át az összes állami intézmény informatikai eszközeinek beszerzését.
Egyértelmű jele volt ez annak, hogy Orbán Viktor környezetében felismerték az informatika jelentőségét. Ez nem volt mindig így.
„2010 után sokáig mostohagyerek volt a kormányzaton belül” – mondta egy volt kormánytisztviselő arra utalva, hogy az informatika az elmúlt években több különböző államtitkárság alá is tartozott, Orbánról pedig köztudott volt, hogy idegenkedik az okostelefon és a számítógép használatától.
„Elég csak ránézni, hogy milyen emberek mozognak ott, és látható, hogy nem az early adopter digitális userekről van szó” – mondta a kormányközeli elitről egy állami megbízásokon is dolgozó informatikai vállalat vezető munkatársa.
Az informatikával szembeni idegenkedés azonban idővel megváltozott. Kormányzati szereplők is felismerték ugyanis, hogy ebben óriási üzlet van. Látták például azt, hogy az EU egyre több forrást biztosít digitalizációra, ami várhatóan még tovább fog növekedni a jövőben. Ráadásul az informatika kiváló terep az ügyeskedésre és akár a túlárazott munkákon alapuló korrupcióra is. Nincs sztenderdizált egységár arra, hogy egy adott munka mennyibe kerül, ezért nagyon nehéz megmondani egy fejlesztésről, hogy az drága volt-e, vagy sem. „Kívülállónak nehéz megérteni, felmérni, hogy mi történik, hogy egy számlán lévő szolgáltatásnak mi a valós értéke” – magyarázta erről egy távközlési vállalat korábbi vezetője.
Egy ilyen piacon jelent meg fajsúlyos szereplőként Rogán Antal hivatala. Neki már volt tapasztalata abban, hogy miként formáljon át olyan piacokat, ahol az állam jelentős szereplőként volt jelen. Korábban ezt csinálta akkor, amikor az addig szétszórtan elköltött állami reklámkiadásokat egyetlen, több tízmilliárdos költségvetésű hivatal alá szervezte. A megbízásokat ezt követően ez a hivatal osztotta szét néhány kiválasztott cég között.
Most hasonlót hajtott végre az informatikai piacon. A DKÜ jellemzően különböző informatikai cégekből összeálló konzorciumokkal nagyobb összegű, sokmilliárdos szerződéseket, úgynevezett keretmegállapodásokat kötött. A 4iG több ilyen konzorciumnak is tagja lett. A DKÜ aztán a későbbi informatikai beszerzéseken már csak az ilyen keretmegállapodásokkal rendelkező konzorciumokat versenyeztette egymással. „Ezzel az állam meg akarta szűrni az informatikai pályázatokon részt vevő cégek körét. Csökkenteni akarták ezzel a versenyt” – mondta egy, az államnak is bedolgozó informatikai cég vezetője.
A miniszterelnök jobbkezeként tevékenykedő Rogán ezzel a 4iG-t segítő manőverrel a kormány más erős embereinek az érdekeit sértette.
Ferde szemmel nézték a történteket például Pintér Sándor belügyminiszter környezetében. Pintérnek ugyanis régóta komoly befolyása volt az informatika egy speciális, belügyi feladatokat érintő területére. Ezek többek között választási infrastruktúrával, eredetiségvizsgálattal, térfigyelőkkel függtek össze. Ráadásul Pintér egyik legközelebbi szövetségeséhez, egykori államtitkárához, Tasnádi Lászlóhoz több olyan informatikai vállalkozás is köthető, amelyek szintén dolgoztak állami megbízásokon.
A belügyminiszter nehezen viselte, hogy az informatikai közbeszerzések elkerültek tőle, és feszültebbé vált a viszonya Rogánnal. „Autoritásról szólt, hogy kinek mekkora a területe” – mondta a szembenállásról Pintér egyik ismerőse. Egy kormánytagokkal rendszeresen beszélgető forrás szerint a Pintérrel folytatott csatározások még a 2022-es kampányban is jelentősen lefoglalták a választási felkészülésben egyébként kulcsszerepet játszó Rogán figyelmét. A konfliktusból azonban végső soron Rogán került ki győztesen. Nemcsak a szintén komoly informatikai háttérrel rendelkező, korábban a Belügyminisztérium alá tartozó titkosszolgálatok kerültek hozzá, hanem többek között a választások informatikai hátterét biztosító IdomSoft nevű állami cég is.
Nem Pintér volt az egyedüli miniszter, akinek zavarta a köreit az informatikai átrendeződés. Az akkoriban befolyásos kormánytagnak számító, sok fajsúlyos ügyet is vivő Palkovics László esetében is ez volt a helyzet.
Palkovics barátjának, korábbi cégtársának Fauszt Zoltánnak a cégei, többek között az SDA Informatika Zrt. ugyanis az állami informatika fontos szereplői voltak. Fauszték fejlesztették ki például a felsőoktatási intézmények meghatározó információs rendszerét, a Neptunt, és többek között iratkezelő szoftvert is értékesítettek korábban az államigazgatásnak.
A 4iG növekedésével ez a helyzet kezdett megváltozni. „Palkovics emberét, üzleti énjét, Fauszt Zoltánt szorították ki” – írta le a folyamatot egy korábbi állami tisztviselő. Fauszt számára az egyik komoly csapást az jelentette, amikor 2020 végén Orbán menesztette egy fontos állami testületből, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsból (NHIT). Az NHIT informatikai és hírközlési ügyekben a kormány tanácsadó testülete, többek között véleményezi az informatikai közbeszerzéseket. Egy informatikai cégvezető szerint az NHIT-tagság előnye, hogy ennek révén hamar lehet tudni, hogy az állami informatikában milyen tendenciák lesznek. A cégvezető szerint azzal, hogy Fauszt kikerült ebből, „az informatikához való hozzáférése megszűnt”.
Palkovicsot mindez érzékenyen érintette, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2020 végén belengette a lemondását a miniszterelnöknek. „Valamikor egy decemberi, karácsony előtti beszélgetés volt” – mondta az egyik forrás arról a találkozóról, ahol a téma szóba került Palkovics és Orbán között. (Palkovics lemondási szándékáról elsőként a 444 számolt be.) Palkovics ezután még két évig a kormány tagja maradt, a pozíciója azonban fokozatosan meggyengült. (Palkovics a megkeresésünkre azt közölte, hogy a témában nem kíván nyilatkozni.)
A 4iG előtt tehát letisztult a pálya az informatikai piacon. Közben azonban már komoly lépéseket tettek egy újabb szektor meghódítása felé is.
IV. HÁTSZÉLBEN
2019 környékén nyilvánvalóvá vált, hogy kormányzati körök szemet vetettek a hazai távközlési iparág egyik legértékesebb szereplőjére.
Ez volt az Invitech nevű vállalat, amely lakossági körben kevésbé volt ismert, de a telekommunikációs piacon a legjelentősebb cégek közé tartozott. Korábban az Invitel nevű távközlési vállalat része volt, de a társaságot 2017-ben átvevő új tulajdonosok leválasztották, és önálló céget csináltak belőle. Az Invitech értékét egyrészt az adta, hogy stabil, több ezer céget számláló ügyfélkörrel rendelkezett, és emellett a birtokában volt az ország kevés gerinchálózatainak egyike. Ez olyan, az egész országot lefedő vezetékhálózat, amely nélkül nem lehet országos távközlési céget működtetni.
Az Invitech tulajdonosa egy Közép-Európában tevékenykedő befektetési alap volt, amelyhez a forrás túlnyomó részét a kínai állam biztosította, de kisebbségi, mintegy 7 százalékos befektetőként szerepelt benne az állami Eximbankon keresztül Magyarország is.
Ezek az alapok rendszerint úgy működnek, hogy eleve azért vásárolnak fel cégeket, hogy némi átszervezés és fejlesztés után lehetőleg nagy haszonnal továbbadják őket. Ez volt a tulajdonosok célja az Invitechhel is, amely elvileg érdekelhetett volna több akkori Magyarországon működő és bővülésben gondolkodó távközlési céget is, például a Telenort vagy a Vodafone-t. Ehelyett azonban az állami MVM volt az, amely elsőként bejelentkezett az Invitechnél vevőként 2019-ben. A távközlési piacot ismerő források szerint ez egy furcsa lépés volt, az MVM ugyanis elsősorban energetikai profillal rendelkezett, ráadásul nekik már volt egy saját optikai hálózatuk. Néhány találkozónál tovább nem is jutottak a tárgyalások, és közben amúgy is jelentkezett egy komolyabbnak tűnő ajánlattevő.
Ez volt a Jászai Gellért által vezetett 4iG. Jászai nem egyedül jelent meg, hanem az akkor még állami tulajdonban lévő – de később a 4iG érdekeltségébe került – hírközlési vállalat, az Antenna Hungária vezetőjével, Sárecz Zsolttal és a később a 4iG-be beszálló Alpac Capital nevű befektetési cég portugál vezetőjével, Pedro Vargas Santosszal közösen tette az ajánlatot. A portugál befektető apja Mário David portugál jobboldali politikus, aki Orbán Viktorral több évtizedes barátságot ápol. Orbán 2016-ban ki is tüntette a portugál politikust, aki később EU-ügyi tanácsadóként is segítette őt.
Bár Jászai és Santos részvételével ez egy elvileg túlnyomórészt magánbefektetői megkeresés volt, a Direkt36 által megismert dokumentumok szerint az ajánlatban hangsúlyosan szerepeltek állami jellegű érvek. Az ajánlattevők külön hivatkoztak arra, hogy nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági okokból egyaránt fontosnak tartják az Invitech felvásárlását. Kiemelték azt is, hogy a cég birtokában lévő gerinchálózat kulcsfontosságú Magyarország számára katonai és hírszerzési szempontból is.
Az Invitech tulajdonosai részéről volt nyitottság az üzletre, de volt egy problémájuk: alacsonynak tartották Jászaiék ajánlatát. Utóbbiak pozícióját erősítette viszont az, hogy nyilvánvalóan bírták a magyar kormány teljes támogatását. A folyamat részleteit ismerő források szerint Szijjártó Péter külügyminiszter is szóba hozta a témát kínai tárgyalásain, és szorgalmazta, hogy az Invitechben érintett kínai állami cég támogassa a 4iG által kezdeményezett felvásárlást.
„A kínaiak láthatólag nem értették, hogy egy magáncég tranzakciója mellett miért lobbizik a magyar diplomácia”
– idézte fel az egyik forrás, aki szerint a kínaiak álláspontja az volt, hogy a lehető legmagasabb áron kell eladni a befektetést. (Szijjártó hivatala nem reagált a megkeresésünkre.)
A kínai nyomásgyakorlás elmaradt, az Invitech tulajdonosait képviselő befektetési cég, a CEE Equity Partners pedig folytatta a tárgyalásokat az eladásról. Ebben a folyamatban volt kulcsfontosságú epizód az a tárgyalás, amely 2021 közepén zajlott Londonban Orbán Viktorral. Ezután gyorsult fel a folyamat, és végül az Invitech tulajdonosai által megszabott áron, közel százmilliárd forintért kelt el a cég (a 4iG beszámolójában 96,9 milliárd szerepel befektetési értékként).
A tárgyalás részleteit ismerő forrás szerint az Invitech tulajdonosai azért is tudtak olyan jó árat kialkudni, mert a politikai környezet is kedvezett számukra.
„Ebben az időben úgy tűnt, hogy az ellenzéknek lehet esélye a választáson, és akkoriban a kormány részéről volt egy sietség, hogy minél több vagyonelemet helyezzenek el baráti kezekben” – fogalmazott a forrás.
Abban az évben egy másik nagyszabású felvásárlást is intézett a 4iG. 2021 márciusában jelentették be, hogy meg akarják venni a Digit, az ország egyik legnagyobb, vezetékes szolgáltatásokat – telefont, internetet és kábeltévét – nyújtó cégét.
A Digi volt ennek a piaci szektornak talán a legdinamikusabb szereplője. Alacsony áraival kemény versenytársa lett a nagyobb, jobban beágyazott cégeknek, köztük a Magyar Telekomnak. A tulajdonosa egy erdélyi magyar milliárdos, Teszári Zoltán volt, akinek hosszú távú tervei voltak Magyarországon. Egy Teszári környezetével kapcsolatban álló forrás szerint az üzletemberről azt lehetett tudni, hogy a milliárdos „szerelmes a cégbe”, és nem akarta eladni, főleg miután komoly összeget költött a Digi magyarországi terjeszkedésére.
Végül mégis rászánta magát az eladásra, amiben a Digi egyik korábbi magas beosztású vezetője és a távközlési piacot közelről követő források szerint döntő szerepet játszott a szabályozó hatóságok hozzáállása.
A Digit számos alkalommal bírságolták a hírközlési hatóságok, és a cég hosszas jogvitába keveredett a GVH-val is, amikor fel akarta vásárolni az Invitelt. A versenyhatóság előbb 2018-ban megadta hozzá az engedélyt, de aztán bírság kiszabása mellett visszavonta azt, és csak közel két évvel később adta meg újra. A végső csapást azonban az jelentette, hogy a hírközlési hatóság egy korábbi szabálytalanságra hivatkozva nem engedte a Diginek, hogy részt vegyen a 2020-ban meghirdetett frekvenciaárverésen. Ezzel elzárult előtte az út, hogy teljes értékű szereplőként megjelenjen a mobilpiacon, és versenytársa legyen az addigi három cégnek, a Telekomnak, a Telenornak és a Vodafone-nak.
A Teszári környezetével kapcsolatban álló forrás szerint a Digi tulajdonosa ez után döntött úgy, hogy eladja a céget.
„Belátta, hogy a regulátorok meg tudják fojtani a céget” – fogalmazott a forrás.
Nehéz megállapítani, hogy egy-egy, a Digit érintő hatósági intézkedés mennyire volt szakmailag megalapozott. Több piaci szereplő is úgy jellemezte a céget, mint amelyre jellemző volt, hogy úgymond kelet-európai módon, a korlátokat feszegetve, a szabályokra nem mindig odafigyelő módon terjeszkedett. Egy távközlési piaci forrás szerint ugyanakkor a hatóságoknak erre nem feltétlenül azzal kellett volna reagálniuk, hogy ellehetetlenítik a Digit. „A szabályozó hatóságnak az lett volna a dolga, hogy terelgesse a szabályos működés felé, és aztán legyen egy erős versenytárs a piacon” – fogalmazott a forrás.
Eközben szembetűnő, hogy mennyire másként állnak hozzá a hatóságok a 4iG-hez. Ők rendszerint semmilyen ellenállásba nem ütköznek a hatóságok részéről.
Az Invitech felvásárlása esetében például a 4iG 2021. szeptember 14-én jelentette be az ügyletet a GVH-nak, amelynek a hozzájárulása szükséges volt az ügylet véglegesítéséhez. Három nappal később a hatóság bejelentette, hogy nincs okuk vizsgálódni az ügyben, és így elhárult az utolsó akadály is a felvásárlás előtt.
A Digi esetében már ennyit sem kellett tennie a GVH-nak. A kormány ugyanis 2021 decemberében egy rendelettel „közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak” minősítette a 4iG felvásárlását, ami azt jelentette, hogy a versenyhatóság akkor sem vizsgálhatta volna az ügyletet, ha szerette volna.
Nemcsak hatósági és szabályozói eszközökkel segítette az állam a 4iG felemelkedését. Nagyon sok állami forráshoz is jutott a cég, például ők lettek az egyik legnagyobb kedvezményezettjei a Magyar Nemzeti Bank úgynevezett növekedési kötvényprogramjának. Ennek keretében a jegybank különböző vállalatok által kibocsátott kötvényeket vásárolt, így ezen cégek hitelezőjévé vált. A G7 számításai szerint a 4iG 84 milliárd forintnyi állami forráshoz jutott a program révén.
Ez „brutális állami támogatás” volt – mondta a jegybanki program rendkívül kedvező paramétereiről egy gazdasági területen dolgozó korábbi kormánytisztviselő. Kapott azonban a 4iG ezen túl is jelentős állami segítséget. Ezek között volt olyan – szintén közel 80 milliárd forintos – tétel is, amelyhez titokban jutott hozzá a cég.
V. A TITKOS PÉNZ
Szűkszavú közleményt tett közzé a Magyar Nemzeti Bank 2021. december 15-én arról, hogy engedélyt adott két befektetési alapnak arra, hogy egyesüljenek egymással. Ez nem keltett különösebb figyelmet, nem jelent meg a gazdasági újságok híreiben sem. Pedig ez a ránézésre unalmas pénzügyi aktus valójában egy titkos kormányzati műveletet takart, amelynek az volt a célja, hogy a 4iG hozzájusson több tízmilliárd forintnyi közpénzhez.
A Direkt36 birtokába jutott dokumentumok szerint ugyanis egy állami befektetési cég, a Széchenyi Alapok döntései nyomán 72 milliárd forintnyi állami forráshoz jutott 2021 végén egy iG COM-nak hívott magántőkealap. Az iG COM aztán a kapott pénzt szinte teljes egészében arra költötte, hogy részvényeket vásároljon a 4iG-ben egy úgynevezett zártkörű tőkeemelés keretében, vagyis ezzel extra forráshoz juttassa a céget. A befektetés futamideje 20 év, tehát akár ennyi ideig is a 4iG-nél maradhat az állami forrás.
A Széchenyi Alapok birtokunkba került igazgatósági irataiban szerepel, hogy erre a tőkejuttatásra kifejezetten azért volt szükség, hogy finanszírozni lehessen a távközlési-informatikai vállalat terjeszkedését. Vagyis egy hivatalosan magánkézben lévő cég titokban kapott több tízmilliárd forintot az adófizetők pénzéből, hogy bővíthesse a birodalmát.
Az iG COM jelenleg a 4iG legnagyobb részvényese közel 39 százalékos tulajdonrésszel. A 4iG rendszeresen úgy hivatkozik az alapra, hogy az Jászai érdekeltsége, és erre alapozva állítja Jászai is azt magáról, hogy ő a 4iG többségi, 52 százalékos tulajdonosa. Pedig az iG COM-os részvényvásárláshoz a forrás túlnyomó részét az állam, tehát az adófizetők biztosították. (A 4iG és Jászai az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre sem reagált.)
A dokumentumokból kiderül, hogy az egész befektetési folyamat egy titkos kormányhatározattal indult. Ebben döntötték el, hogy az akkor a Pénzügyminisztérium által felügyelt Széchenyi Alapkezelő alá tartozó, 64 milliárd forinttal rendelkező Telekommunikációs Részalap olvadjon össze az iG COM magántőkealappal. A Széchenyi Alapok egy másik általa kezelt alapon keresztül még 8 milliárd forinttal beszállt az iG COM-ba, így állt össze a 72 milliárdos állami befektetés.
A befektetés végrehajtásához született egy sor olyan lépés, amely azt a célt szolgálta, hogy jogilag körbebástyázzák az ügyletet. Mivel az európai uniós szabályok korlátozzák a cégeknek juttatható állami támogatást a piaci verseny torzulásának elkerülése érdekében, a Széchenyi Alapok és az iG COM befektetéseit kezelő cég készíttetett egy úgynevezett MEIP-tesztet. Ennek az a célja, hogy megvizsgálja, nem történik-e tiltott állami támogatás. Azt nézik meg, hogy olyan befektetésről van-e szó, amely egy magánbefektetőnek is megérné-e, vagyis azonos feltételek mellett egy privát vállalkozás is ugyanezt a befektetési döntést hozná-e.
Ezt a tesztet az állami döntéshozóknak nem kell senki számára bemutatniuk, és a befektetésről sem kell feltétlenül beszámolniuk az Európai Uniónak.
„A MEIP-teszt olyan, amit nem kell beadni az Európai Bizottságnak, hanem már a befektetés előtt el kell készíteni, be kell rakni a fiókba, és ha van vizsgálat, akkor ez az első dolog, amit elkérnek”
– magyarázta a Direkt36-nak egy versenyjogi kérdésekkel foglalkozó jogász a tesztekkel kapcsolatos gyakorlatot.
A Széchenyi Alapok döntéseivel kapcsolatos MEIP-tesztet a DLA Piper Business Advisory nevű tanácsadó cég végezte el, amely kapcsolódik az elmúlt években több nagyértékű kormányzati megbízást szerző DLA Piper ügyvédi irodához. A tanácsadó cég a teszt során arra jutott, hogy „egy piaci magánbefektető vélhetően megvalósítaná a tranzakciót”, tehát az ügylet megfelel a „MEIP-teszt közgazdasági elemzési követelményeinek”.
A cég többek között annak alapján jutott erre, hogy megvizsgálták az iG COM üzleti tervét, amelyben szerepelt egy előrejelzés arról, hogy a következő húsz évben várhatóan mennyi osztalékot fizet majd a 4iG, illetve hogy miként alakul majd 2041-ben a részvényárfolyama. A dokumentumban szerepel, hogy „az üzleti terv összességében reálisnak tekinthető”, bár a tanácsadó cég hozzátette, hogy „annak megalapozottságát, illetve megvalósíthatóságát” nem vizsgálták. (A DLA Piper Business Advisory közölte, hogy „az üggyel kapcsolatban titoktartási kötelezettségünkre tekintettel nem tudunk információt adni”.)
A Széchenyi Alapok saját kockázatkezelési szakemberei kevésbé voltak optimisták. Az igazgatóság számára 2021 novemberében készített jelentésükben több kockázati tényezőt is megfogalmaztak, amelyek többségét „alacsony” és „közepes” kategóriába sorolták, de pont a megtérüléssel kapcsolatban „magas” kockázatot azonosítottak.
„A befektetés kockázatát növeli az iG COM Magántőkealap igen hosszú, 20 éves (és egyszer hosszabbítható) futamideje”
– írták a jelentésben, és hozzátették, hogy „hosszú távon a részvény árfolyamának változása különösen kiszámíthatatlan”.
A jogi átvilágítás is megállapított „magas” kategóriájú kockázatot az ügyletnél. Ezt a vizsgálatot egy másik nagy ügyvédi iroda, az Oppenheim végezte el, és ennek során feltártak egy összeférhetetlenségi problémát Jászai szerepével összefüggésben.
Ő ugyanis több pontján is feltűnt ugyanannak az ügyletnek. Jászai a tulajdonosa és egyik vezetője annak az iKON Befektetési Alapkezelő nevű cégnek, amely az iG COM tőkealapot kezeli. Alapkezelőkre azért van szükség, mert a tőkealapokat úgy érdemes elképzelni, mint egy nagy halom pénzt, amely parlagon hever, és arra vár, hogy befektessék valahova. Az alapkezelő az, amely dönt arról, hogy mi legyen ez a befektetés.
Itt azonban konkrétan az történt, hogy a Jászai érdekeltségébe tartozó iKON alapkezelő döntött arról, hogy az iG COM-ban lévő hatalmas összeget a szintén Jászai által vezetett és legalább részben birtokolt 4iG-be fektessék be.
„A Társaság vezetői és tulajdonosa érintettek (tulajdonosként, illetve vezetőként, döntéshozóként) az Új Alap tervezett befektetései tekintetében megjelölt egyes cégekben, mely potenciális érdekellentéthez vezethet adott döntési helyzetben” – írta jelentésében az Oppeinheim. A kissé bonyolult megállapítás konkrétan arra utalt, hogy Jászai állt a befektetési ügylet mindkét oldalán, és az ügyvédek szerint ez összeférhetetlenségi aggályokat vet fel. (Az Oppenheim a Direkt36 megkeresésére azt közölte, hogy az ügyvédi titoktartás miatt nem válaszolhatnak a kérdéseinkre.)
Ezek az aggályok nem akasztották meg az ügyletet. Jászaiék alapja megkapta az állami befektetéseket, majd 2021. december 20-án délután egy Teamsen keresztül megtartott videóhívás keretében az iG COM úgynevezett befektetési bizottsága – amelynek Jászai is tagja – döntött is a 4iG-részvények megvásárlásáról.
A Széchenyi Alapoknak részletes kérdéssort küldtünk az ügyletről és az azzal kapcsolatban házon belül megfogalmazott aggályokról, de az állami cég csak egy általános tájékoztatóval reagált. „Cégünk a befektetési döntéseit minden esetben rendkívül körültekintő és részletes elemzés mellett hozza meg, annak érdekében, hogy a befektetések a legjobb kockázat/hozam arány mellett valósuljanak meg” – közölték.
Az állami Széchenyi Alapok annyi rálátást kapott az általa biztosított befektetés felhasználására, hogy az alapkezelő akkori vezérigazgatója, Jobbágy Dénes egy időre bekerült a 4iG felügyelőbizottságába. Az ő munkatársai már viszonylag hamar, alig több mint fél évvel az ügylet lebonyolítása után jeleztek számára aggályokat.
Egy 2022 szeptemberében tervezett fb-ülésre készült felkészítő anyagban Jobbágy munkatársai azt írták a 4iG-ről, hogy „a társaság idei első féléves eredményei jelentős mértékben elmaradnak az iG COM befektetés során rendelkezésünkre bocsátott 4iG konszolidált pénzügyi tervtől”. Egy táblázatban kimutatták, hogy az első fél évre tervezett bevétel 31 százalékkal maradt el, az adózott eredmény pedig 90 százalékkal volt kevesebb annál, amit terveztek.
A felkészítő anyag rámutat arra is, hogy a részvényárfolyam sem tart ott, mint ami a tervben szerepelt, de a legnagyobb problémának a cég eladósodottságát tartják. Az általuk idézett adatok szerint a 4iG a hozzá hasonló távközlési cégekhez képest mintegy hétszer jobban el van adósodva.
„Azaz a 4iG Nyrt. kiugróan magasabb eladósodottsággal rendelkezik, mint közvetlen versenytársai”
– áll az anyagban, amely hozzáteszi, hogy közben „a tervezett Vodafone-felvásárlás finanszírozása még nem történt meg”.
Ahogy az anyagban is utaltak rá, ekkor a 4iG már javában készült eddigi legnagyobb akciójára, Magyarország egyik legnagyobb távközlési cégének, a Vodafone leányvállalatának felvásárlására.
VI. A VODAFONE-DEAL
2022. augusztus végén a Vodafone Magyarország vezérigazgatója, Amanda Nelson egy állománygyűlést hívott a cég dolgozói számára. Mivel a Covid óta kevesebben jártak be dolgozni, így többen csak online kapcsolódtak be a cég kilencedik kerületi székházában rendezett fórumba. „Ez egy nehéz és szomorú nap mindannyiunknak” – az egyik jelenlévő szerint Nelson angolul így indította a beszédét. Majd bejelentette, hogy eladják a céget, a vevő pedig a 4iG és a magyar állam lesz.
A bejelentést a résztvevők döbbenten hallgatták. „A hangulat borzasztó rossz volt, mint egy ütés a gyomorszájra” – mondta egy vodafone-os forrás. A dolgozók egy részét főként az zavarta, hogy kik vásárolják fel a céget. Ezzel kapcsolatban több kemény kérdést is feltettek a vezérigazgatónak.
„Hogyan illik a Vodafone értékeihez az, hogy a Vodafone Magyarországot a magyar államnak és egy olyan vállalatnak adják el, amelyet az illiberális, korrupt, nepotista, idegengyűlölő és homofób magyar diktátor, Orbán Viktor bandája irányít?”
– kérdezte például az egyik online résztvevő.
A kérdésben azért utaltak a Vodafone értékeire, mert a brit központú cég többször hangoztatta a nyitottság és az elfogadás iránti elkötelezettségét. A Vodafone egyik korábbi dolgozója szerint néhány évvel korábban még az is jellemző volt, hogy a Pride időszakában a menedzsment tagjai szivárványos ruhában jelentek meg az irodában. A kérdésben megfogalmazott felháborodás oka az volt, hogy Vodafone új tulajdonosai ezzel szemben egy teljesen más értékrendet képviseltek. Nelson mindezekre sem az állománygyűlésen, sem a későbbi vezetői értekezleteken nem reagált érdemben.
A vodafone-osok csalódásukat humorral is megpróbálták oldani.
„Az volt a belsős poén ekkoriban az eladásról, hogy Andi csak egy új mobilt akart, Lőrinc meg félreértette”
– idézte fel a cég egy akkori munkatársa, Mészáros Lőrincre és feleségére, Várkonyi Andreára utalva, bár Mészárosnak akkor már nem volt köze a 4iG-hez.
A Vodafone megvásárlásával valóra vált Orbán Viktor régóta dédelgetett álma. A 4iG a korábbi akvizícióknak, majd pedig a Vodafone megszerzésének köszönhetően a Magyar Telekom mellett a magyar távközlési piac legfontosabb szereplője lett.
Kifizetődött az, hogy egymás után keresték meg vételi ajánlatokkal a magyar piacon lévő mobilszolgáltatókat. A Magyar Telekom felvásárlására tett sikertelen kísérlet után, a Telenorban 2019 végén a magyar állam 25 százalékos részesedést szerzett ugyan, a cégben lévő befolyásukat azonban nem tudták tovább növelni. Időközben viszont a brit Vodafone pénzügyi nehézségekkel szembesült nemzetközi szinten, ezért felmerült a magyar leányvállalat eladása. „Nagyon rosszul állt akkor a részvényárfolyam, lefele ment a cég” – mondta a Vodafone ügyeit ismerő egyik forrás.
A Vodafone és a 4iG érdekei ilyen előzmények után találkoztak egymással. A vásárlásról szóló tárgyalások pedig 2021 végén meg is kezdődtek a londoni anyacég és a magyar fél képviselői között. „2021 őszén volt a 4iG Londonban, és akkor jelezték a vételi szándékot” – fogalmazott a Vodafone ügyeit ismerő egyik forrás. A dolgok azonban azt követően pörögtek fel komolyabban, hogy Orbán Viktor 2022. február 22-én fogadta a Karmelitában a Vodafone-csoport akkori vezérigazgatóját, Nick Readet. „Innen indult a történet” – mondta a megbeszélés részleteit ismerő forrás.
A találkozón Orbán mellett jelen volt Rogán Antal kabinetfőnök és Nagy Márton jelenlegi gazdaságfejlesztési miniszter is, aki akkor még a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója volt. A Vodafone-t pedig Nick Readen és Amanda Nelsonon kívül Orbán Anita, a Vodafone Magyarország akkori vállalati kapcsolatokért felelős vezérigazgató-helyettese képviselte.
Egy, a találkozó részleteit ismerő forrás szerint a miniszterelnök és a Vodafone-vezér több témát is érintett, szóba került többek között az 5G-hálózat fejlesztése, a frekvenciák és a távközlési különadók ügye is. Ezt követően tért rá a miniszterelnök a 4iG nevének említése nélkül arra, hogy komolyan érdeklődnek a Vodafone iránt, a cégre lenne magyar vevő. Read a kérdésre reagálva azt közölte, hogy nem zárkóznak el az üzlet elől. „Nick Readet nem vágta mellbe Orbán kérdése” – fogalmazott a forrás, aki szerint kis túlzással a vezérigazgató amiatt utazott Budapestre, hogy „meghallgassa ezt a kérést”.
Miután a szándékok világossá váltak, megkezdődött a részletek kidolgozása. A Vodafone ügyeit ismerő források szerint azokról nem közvetlenül a 4iG egyeztetett, hanem az általa felfogadott tanácsadók tárgyaltak a Vodafone befektetési részlegével. Így körvonalazódott az a megállapodás, amelynek révén a 4iG 51, a magyar állam pedig 49 százalékos részesedést szerzett a Vodafone Magyarországban. A tranzakció értéke 660 milliárd forint volt, ezért az összegért a vevők a cég 3,8 milliós ügyfélállományát és szakembergárdáját kapták meg (ahogy a Telex megírta, a felvásárláshoz az MFB nyújtott hitelkeretet állami garanciával, ezen kívül pedig kínai állami bankok is szerepet játszottak a finanszírozásban).
A megállapodás tető alá hozása után Jászaiék 2022 őszén fel is keresték a Vodafone-t, hogy megismerkedjenek az újonnan szerzett cég vezetésével.
A találkozó kellemetlen hangulatban zajlott.
„Már rögtön az elejétől érezhető volt a feszültség”
– fogalmazott az egyik résztvevő, aki szerint a dolgozók hűvös tekintettel kísérték az emeleti tárgyalóba felvonuló csapatot, és ezt Jászaiék láthatóan kényelmetlenül fogadták.
A két társaság eltérő öltözködésében is látszottak a különbözőségek. A vodafone-osok lazábban öltözködtek, nadrágot, inget, pólót viseltek, de még a flipflop és a hawaii ing is megszokott látvány volt az irodában. Ezzel szemben Jászai a munkatársaival együtt háromrészes öltönyben, fehér ingben – bár nyakkendő nélkül – érkezett a bemutatkozó látogatásra.
A megjelenésre mindig is sokat adtak Jászaiék. Már korábban is dolgoztak például azon, hogy olyan imázst alakítsanak ki a cégről, amely elfogadhatóvá teszi Nyugaton. Ebben kulcsszerepet játszottak az Orbán-kormány régóta erős német kapcsolatai is.
VII. „A NER ZÁSZLÓSHAJÓJA”
Amikor Orbán Viktor és Angela Merkel akkori német kancellár 2019. augusztus 19-én leült egy fehér abrosszal megterített, virágdíszekkel kiegészített asztalhoz egy hivatalos munkaebédre Sopronban, akkor annak apropója az volt, hogy megünnepeljék a páneurópai piknik harmincadik évfordulóját. Az egykori NDK-s állampolgárok Nyugatra jutásáról való megemlékezés mellett azonban volt a megbeszélésnek egy fajsúlyos aktuális témája is.
A magyar miniszterelnök később a sajtótájékoztatóján nyilvánosan is utalt arra, hogy a két ország hadiipari együttműködéséről is beszélt Merkellel, több kormányzati és kormányközeli forrás szerint viszont ennél konkrétabb dolgokról is szó esett köztük.
Lényegében egy megállapodás született ekkor Merkel és Orbán között arról, hogy Magyarország – hasonlóan az autógyártáshoz – egyfajta háttérbázisként fog szolgálni a német védelmi ipar számára. Merkel számára ez azért tűnt akkor előnyösnek, mert abban az időben (még az ukrajnai háború kitörése előtt) nem volt egyértelmű hazai politikai támogatása a német hadi fejlesztéseknek.
„Az volt a célja, hogy a német hadiipart biztonságba helyezze Magyarországon”
– magyarázta egy, a tárgyalás részleteit ismerő magyar kormányzati forrás.
Orbán számára pedig azért volt fontos ez a megállapodás, mert akkor már zajlott a magyar haderőfejlesztési program, és egy kormányközeli forrás szerint a miniszterelnök azt akarta, hogy „ne csak vásároljon fegyvert, hanem hogy eladjon is”.
Ennek a 2019-es alkunak az eredménye volt az, hogy megjelent Magyarországon a legnagyobb német fegyvercég, a Rheinmetall. Az első lépés az volt, amikor 2020 augusztusában bejelentették, hogy a német vállalat és a magyar állam közös céget hoz létre harcjárművek itthoni gyártására. Később közös vállalatot alapítottak lőszergyártásra is.
A német védelmi óriásvállalat azonban nemcsak a magyar állammal kezdett közös üzletbe. 2021 végén jelentős, 25,1 százalékos tulajdonrészt szerzett a 4iG-ben. Ez a befektetés egy tőkeemelés keretében történt meg, így a Rheinmetall is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar cég a további bővüléséhez szükséges friss tőkéhez jusson. Egy évvel később a Rheinmetall egy közös informatikai céget is létrehozott a 4iG-vel arra a célra, hogy digitális szolgáltatásokat nyújtsanak a német védelmi cég magyar és külföldi leányvállalatainak.
A 4iG-t közelről ismerő források szerint a Rheinmetall belépésének kulcsa nem feltétlenül a konkrét közös munkákban rejlik, hanem abban, hogy ezzel a 4iG nemzetközi elismertségre tehet szert. „A Rheinmetall bevonása egy ügyes húzás volt” – mondta egy jelenleg is a cégcsoportnak dolgozó forrás, aki szerint a több mint 130 éves Rheinmetall nyugati tőzsdéken is jegyezve van, így a „4iG így tudja mutatni a nyugat felé is, hogy egy komoly cég”.
A 4iG nemzetközi elfogadottsága Orbán Viktornak is fontos.
„Az a célja, hogy legyen valami, ami vállalható, amibe be lehet vonni egy Rheinmetallt, vagy amivel lehet üzletet kötni az izraeliekkel”
– mondta egy befolyásos kormányzati szereplőkkel kapcsolatban álló forrás, utalva arra, hogy a 4iG beszállt egy izraeli műholdcégbe is. A forrás hozzátette, hogy ő kormányzati tisztviselőktől azt hallja, hogy Orbánnak „rettentően fontos dolog a 4iG” és a „NER zászlóshajójaként” tekint rá.
Ennek a törekvésnek szólt az is, amikor 2021 júliusában a 4iG bejelentette, hogy több nemzetközi szinten is elismert személy tanácsaira fognak támaszkodni a jövőben. Felállítottak ugyanis egy olyan tanácsadói testületet, amelynek többek között tagja lett Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok korábbi magyarországi nagykövete, Martonyi János, az Orbán-kormány korábbi külügyminiszere és Czakó Borbála egykori londoni magyar nagykövet is. (Brinker már nem tagja a testületnek.)
Ugyanebben a közleményben a cég hangsúlyozta azt is, hogy az országban az elsők között szerezték meg az „antikorrupciós vállalatirányítási minősítést”. Ez a megjegyzés ironikus volt annak fényében, hogy egy hónappal korábban házkutatást tartottak a 4iG irodájában a NAV nyomozói, akik egy milliárdos kárt okozó áfacsaló hálózat felderítésén dolgoztak.
A Direkt36 birtokába került nyomozati anyagok szerint az adónyomozók arra jutottak, hogy a 4iG is a részese volt a hálózatnak, méghozzá a bűncselekmény egyik „haszonhúzója” volt. Az adónyomozók akkori gyanúja szerint a 2018 januárja és a 2021 márciusa közötti időszakban a 4iG összesen több mint 162 millió forintnyi áfát vont le jogosulatlanul. Jászai 2018 júliusában vette át a cég vezetését, vagyis az érintett időszak jelentős részében már ő irányította a 4iG-t. A NAV-nak több kérdést is feltettünk arról, jelenleg hogy áll a nyomozás, de ők mindössze annyit válaszoltak, „nincs nyilvánosságra hozható” információjuk.
A 4iG státuszát a kormányközeli üzleti birodalomban egyelőre nem rendítette meg az áfacsalási ügy. Sőt, a cég továbbra is szorosan kapcsolódik a miniszterelnök más irányú nemzetközi ambícióihoz is.
Orbán régóta aktív a Nyugat-Balkánon, ahol szoros szövetséget épített ki a hozzá hasonlóan autokrata tendenciákat mutató Aleksandar Vučić szerb elnökkel, a boszniai szerbek vezetőivel és a térség más befolyásos figuráival is. Egy kormányközeli forrás szerint Orbán balkáni stratégiájának egyik fontos eleme az, hogy a térségben korábban erős német–osztrák befolyás meggyengült, és ő ennek a helyére próbál befurakodni.
„Ezt a gyengeséget használja ki Orbán, és így próbál ott megjelenni”
– magyarázta a forrás, megjegyezve, hogy ha a nyugat-balkáni országok csatlakoznak az EU-hoz, akkor ezzel a magyar miniszterelnök pozíciói is erősebbek lesznek.
Ennek a stratégiának része az Orbán által is előszeretettel emlegetett „kifektetés”, vagyis az, hogy magyar cégek hajtsanak végre beruházásokat a térségben. „A balkáni befektetések azért fontosak neki, mert Orbán úgy tekint a Balkánra, ahol regionális vezető szerepet tud betölteni. A Balkán az, ahol mi lehetünk a Nyugat” – fogalmazott egy kormányzati tisztviselőkkel kapcsolatban álló forrás.
Orbán annyira fontosnak tartja a 4iG szerepét ebben a folyamatban, hogy az egyik résztvevő szerint az idei kötcsei találkozón is külön megemlítette a céget, amikor a kifektetési folyamatról beszélt. A 4iG valóban aktív ezen a területen, vett már távközlési cégeket Albániában és Montenegróban, illetve egy időben közel volt ahhoz, hogy megvegyen egy nagy informatikai céget Szerbiában is.
A magyar lakosság számára persze elsősorban az számít, hogy mit jelent a 4iG terjeszkedése az itteni fogyasztók számára. A távközlési piac ismerői elsősorban negatív következményekkel számolnak.
VIII. AZ IGAZI VESZTESEK
A mobiltelefonálás már azelőtt rendkívül költséges volt Magyarországon, hogy a 4iG átalakította volna távközlési piacot. Ezt támasztotta alá egy, az Európai Bizottság számára készült tanulmány is, amely az országok árszínvonalát is figyelembe véve összehasonlította, hogy 2021-ben mekkorák volt a vezetékes és mobilszolgáltatások tarifái a tagállamokban.
E szerint a mobilozás az EU-ban Magyarországon volt az egyik legdrágább. A tanulmány különböző csomagokat hasonlított össze egymással. Például az 5 GB adatot és 300 hívást tartalmazó csomag havi díja Magyországon volt a legmagasabb, 36,06 euróba (akkori áron 13 ezer forintba) került. Ugyanezért a szolgáltatásért Romániában kellett a legkevesebbet fizetni, mindössze 4,58 eurót, vagyis 1640 forintot.
Miközben a mobilozás drága volt, a vezetékes internet költségei 2021-ben alacsonynak számítottak. A kutatás megnézte, hogy mennyiért lehet a tagállamokban legolcsóbban vezetékes internetet venni. Ennek átlaga EU-s szinten 20,4 euró, vagyis 7300 forint volt. Magyarországon viszont ennél is olcsóbban, 14,09 euróért (5000 forintért) elérhető volt a szolgáltatás. A tanulmány a legolcsóbb magyarországi ajánlatok között a Digi különböző csomagjait sorolta fel.
Egy korábban távközlési területen dolgozó forrás szerint a magyar piac sajátossága abból fakadt, hogy a három mobilpiaci szereplő bebetonozta a pozícióját, ami pedig korlátozott versenyt teremtett. A vezetékes internet piacán viszont a UPC és a Digi komoly versenyt generált az elmúlt években.
„A Diginek agresszív, támadó stratégiája volt. A többi cég utálta az irreálisan alacsony árai miatt” – fogalmazott a forrás.
Ez a helyzet azonban a 4iG terjeszkedése miatt megváltozott. A Vodafone a 4iG és a magyar állam tulajdonába került, az időközben Telenorról Yettelre átnevezett cégben pedig kisebbségi tulajdonosként szintén megjelent a magyar állam. Távközlési források szerint nem igazán kedvez a versenynek, hogy az állam két különböző szolgáltatóban is jelen van. „Ha például a Yettel egy akciót tervezne, akkor az állam arról értesül” – mondta egy forrás arról, hogy ez az információ a 4iG-hoz is eljuthat. Ráadásul szerinte a Magyar Telekomnak az állami megrendelései miatt szintén nem érdeke a konfliktus élezése a 4iG-vel.
A vezetékes internet piacán azonban még ennél is látványosabban szűkült a verseny. A 4iG a Vodafone-nal együtt megszerezte a Vodafone tulajdonában lévő, komoly vezetékes hálózattal rendelkező UPC-t. A Digit pedig korábban szintén felvásárolta a 4iG.
„Ahol eddig csak a Digi vagy a UPC volt, ott most lényegében megszűnik a verseny” – írt le ezt a helyzetet egy távközlési vezető.
Ilyés Márton, a Momentum elnökségi tagja – aki korábban a hírközlési hatóság osztályvezetője volt – számszerűsítette is a helyzetet. Arra jutott, hogy a UPC és a Digi megszerzésével összesen 117 településen került monopolhelyzetbe a 4iG. Ezek között olyan nagyvárosok is találhatók, mint például Dunaújváros és Veszprém.
Emiatt Ilyés idén nyáron a GVH-hoz fordult, azt kérve, hogy az érintett településeken a versenyhivatal ne engedjen ilyen monopolhelyzeteket kialakulni. Az ellenzéki politikus a bejelentésében arra is hivatkozott, hogy a GVH korábban hasonló érvek miatt korlátozta a Digi és az Invitel összeolvadását. Ilyés érvelése azonban nem hatotta meg a GHV-t, azt arra hivatkozva elutasította, hogy a kormány nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a Digi megvásárlását. Ez pedig azt jelenti, hogy a tranzakciót a versenyhivatal nem vizsgálhatja.
A verseny szűkülésével párhuzamosan a 4iG el is kezdte bizonyos szolgálatások díjainak emelését. 2022 tavaszán a 4iG a Digi korábbi, rendkívül kedvező áraival szakítva, egy átfogó áremelést jelentett be. 2022 őszén a Digi ismét áremelést jelentett be, amit az inflációval és a magas energiaárakkal magyaráztak. Idén tavasszal pedig egy harmadik áremelést is bejelentettek, szintén a magas inflációra hivatkozva.
A távközlési szolgáltatások drágulása a Magyar Nemzeti Banknak is feltűnt. A jegybank az idén szeptemberben publikált inflációs jelentésében konkrét cégnevek említése nélkül azt írta, hogy a telekommunikációs cégek az inflációra hivatkozva idén jelentős mértékben növelték áraikat. Ennek következtében pedig Magyarország azon EU-tagállamok közé tartozik, amelyekben a legnagyobb mértékben nőttek a szolgáltatások díjai. A jegybank szerint ráadásul az emelések nem is voltak mindig indokoltak, azok részben a távközlési cégek profitját növelték.
Egy távközlési vállalat egyik vezetője szerint az áremelés a későbbiekben is hasznos eszköz lesz a 4iG kezében. „Nem olyan nagy dolog összerakni ezt a sok felvásárolt céget, mert igazából ha valahol nem jön ki a matek, akkor mindig megtehetik, hogy emelik az árakat” – mondta a forrás arra utalva, hogy a 4iG előtt álló legnagyobb kihívás, hogy egységes szervezetté alakítsa az elmúlt években megvásárolt cégeket.
„A gond az a 4iG terjeszkedésével, hogy ennek a vesztese a magyar állampolgár lesz” – tette hozzá.
A cégnyilvántartási adatok megismeréséhez az Opten szolgáltatását használtuk.
