Kínai állami óriásbankok felé adósodott el Magyarország a Vodafone megvétele miatt

A Telex információi szerint a Vodafone adásvételében, melyben részben az államhoz, részben a 4iG-hez került a távközlési cég, kínai óriásbankok vállaltak jelentős szerepet.

Még tavaly decemberben írtunk arról, hogy a magyar állam nemcsak a Vodafone cég vételárának 49 százalékát fizetné ki, de az 51 százalékos magánvevő, vagyis a 4iG mellett is feltűnne a finanszírozás összerakásában. Kérdéses volt ugyanis, hogy a nagyon eldrágult forintkamatok mellett tud-e euróhitelt szerezni a 4iG-csoport, amiből euróban fizetheti ki a vételt. Akkor az volt az információnk, hogy az állami Eximbank 700-750 millió eurós kötvényt is kibocsáthat, azaz ennyi kölcsönt vehet fel, és adhat belőle hitelt a finanszírozásra, de ameddig ez nem történik meg, addig bankoktól szedhet össze áthidaló hitelt (bridge loant) úgy, hogy a viszonylag vonzó kamatfelár mellett állami garancia is segítsen.

Aztán kiderült, hogy valóban ez történt. A Portfolio.hu február elején szemlézte a Bloomberg hírügynökséget, mely szerint Fekete Péter, a 4iG vezérigazgatója egy interjúban arról beszélt, hogy a 4iG egy 750 millió eurós hitelt kapott az állami Eximbanktól, viszont az Eximbank csak közvetítőszerepet játszott a 4iG és a hitelt nyújtó, több bankból álló konzorcium között, amelynek tagja volt a tranzakcióban tanácsadó JP Morgan is. Az Eximbank bevonására az időkorlátok és az adósminősítés miatt volt szükség, de ettől függetlenül ez piaci finanszírozás, mondta akkor Fekete Péter.

A 4iG a Telex kérdéseire megerősítette, hogy amit Fekete Péter februárban a Bloombergnek nyilatkozott, az helytálló, vagyis

a 4iG 750 millió eurós szindikált hitelt kapott a JP Morgantól és néhány más külföldi pénzintézettől, közvetve a magyar Eximbankon keresztül. A finanszírozás teljes egészében a piacról jött, és a JP Morgan, valamint partnerei a forrást kifejezetten a Vodafone adásvételi ügylethez biztosították.

Hogy a JP Morgan mellett a szindikált hitel biztosításában milyen más pénzintézetek vettek részt, arról a 4iG nem rendelkezett információkkal. De vajon ki lehetett a többi bank, és miért láttak fantáziát a hitelben?

Kína segített

A Telex a folyamatra rálátó források segítségével arra jutott, hogy

ezek a bankok döntően kínai „policy bankok” voltak.

Ezek hivatalosan kereskedelmi bankok ugyan, de fejlesztési célokat vagy export-importot is ösztönöznek, így kínai állami célokat is szolgálnak, például a nagy kínai nemzetközi programok finanszírozásában vesznek részt.

A négy nagy kínai „policy bank” ma a világ négy legnagyobb bankja, egyenként is 4000-5000 milliárd dolláros, szinte felfoghatatlan mérlegfőösszeggel dolgoznak, méret szerinti sorrendben róluk van szó:

• ICBC (Industrial and Commercial Bank of China),
• CCB (China Construction Bank),
• ABC (Agricultural Bank of China),
• BOC (Bank of China).

Van közöttük némi munkamegosztás, amit a nevük is mutat, Londonban mindegyikük jelen van, így a JP Morgan közvetlenül is ismerhette őket – meséli forrásunk, de közülük a legrégebbi, a Bank of China Budapesten is jelen van, ahogy már a China Construction Bank is megérkezett Budapestre. Minden egyes bankban külön-külön 300 ezer és 480 ezer fő közötti munkavállaló dolgozik. Magáncégek, de mindegyikben jelentős az állami tulajdon, pekingi központtal működnek, a bankvezetőknek gyakorlatilag a kormányzati és párthierarchiában is fontos helyük van, gyakorlatilag egy policy bank elnöke az egy miniszteri poszt.

Úgy tudjuk, hogy a Vodafone-deal megfinanszírozásában három, az első, a második és a negyedik bank látott fantáziát, az agrárintézmény maradt ki.

Magyarország legjobb kínai barátja

Érdekesség, hogy miközben cikkünket készítettük, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kiadott egy közleményt arról, hogy Matolcsy György jegybankelnök találkozott az egyik emlegetett bank, a CCB elnökével, Tien Kuo-lival (Tian Guoli). Matolcsy üdvözölte, hogy a China Construction Bank is megnyitotta magyarországi fióktelepét, és hogy egyre több kínai kereskedelmi bank telepedik le hazánkban, vagy alakítja ki itt regionális központját.

Tien nagyon fontos aktor a magyar–kínai pénzügyi kapcsolatokban. Korábban a Bank of Chinának (BoC) volt az elnöke, és rendszeresen jár Budapestre. Orbán Viktorral személyes jó barátságot ápol, aminek állítólag az volt az eredete, hogy amikor Orbán 2014-ben választást nyert, a bankár egyenesen Pekingből érkezett a győzelmet megünneplő protokollvacsorára. Ezt Orbán a magyar gazdaságban legfontosabb nemzetközi vállalatok vezetőinek adta, és nagyon becsülte, hogy Tien Kuo-li eljött az eseményre. A bankár korábban is kötött mindenféle megállapodást a Magyar Nemzeti Bankkal, a Budapesti Értéktőzsdével, az Államadósság-kezelő Központtal és az Eximbankkal is. Aztán bankot váltott, de a jó viszony megmaradt. A bankár annyira szeret Budapestre járni, hogy egyik ismerője szerint általában félévente, de évente biztosan eljön.

A kínai bankok mellett az ügyletben – mint azt Fekete Péter korábban mondta – a JP Morgan is benne volt, ezenkívül információink szerint az olasz Intesa-csoport (amelynek magyar bankja a CIB) több intézményen keresztül is finanszírozott, illetve Hüsnü Özyeğin török milliárdos egy hollandiai bankon keresztül is a kisebb hitelezők között volt. Ám az ő hozzájárulásuk kisebb volt, mint a három kínai intézményé.

Vagyis az Eximnek adtak a kínai, török, olasz és angolszász intézmények kölcsön, így a bankok túl nagy kockázatot nem futottak. Arról nincs információnk, hogy eleve célzottan keresték meg a bankokat, vagy volt-e valamilyen versenyeztetés, mindenesetre végül eléggé a kínai bankok domináltak. Azt sem tudjuk, hogy magas szintű politikai kérés is segítette a kínaiak érkezését, vagy a JP Morgan maga szervezte a konzorciumot.

És a jövő?

Banki forrásaink szerint ez a fázis még annyira nem érdekes, mert ez egy kedvező rövid távú hitel, amit üzleti alapon is érdemes volt lejegyezni. Ha a JP Morgan megszervezi a kötvényt (bondot), akkor vissza lehet adni a pénzt. Reméljük, ez fog történni, az ugyanis nem szokott jó jel lenni, ha egy üzletileg kockázatos projekt – legyen az távközlési cég, autópálya, kikötő vagy vasút – mögött kínai hitelek állnak.

A rövid, áthidaló hitelről inkább csak általánosságban hallottuk a jellemzőket. Mindenesetre ilyenkor rendszerint valamelyest meghosszabbítható, de „eldráguló” a hitel. Vagyis a futamidejét ki lehet tolni, de ha csúszás van, akkor egy idő után már minden hosszításnál nagyon megnő a kamat. Ez aligha célja az Eximbanknak. Cikkünk megírásához kerestük az Eximbankot is, de az állami bank egyelőre nem válaszolt. Természetesen ha friss információkat kapunk, azt jelezzük.

A jövő nagy kérdése mindenesetre az, hogy amennyiben lesz hosszabb távú kötvénykibocsátás is, abban ki kap szerepet.