Tarlósék hozták létre, de már Karácsony alatt kezdi meg érdemi működését a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, amitől azt várják szakemberek, hogy végre lesz saját drogstratégiája a fővárosnak, és a drogfogyasztók ellátását végző szervezetek is több támogatáshoz jutnak. A testületben helyet kaptak szakmai szervezetek is, ami a civilek régi követelése volt, de Tarlósnál ezt nem sikerült elérniük. Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes szerint már a fideszes politikusok is érzik, hogy valamit kezdeni kell a drogproblémával Budapesten.
A Fővárosi Közgyűlés szeptember elsejei ülésén szavazta meg a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) újjáalakítását. Magáról a BKEF létrehozásáról még 2019 tavaszán, tehát még Tarlós István főpolgármestersége alatt döntött a főváros, az érdemi munkát azonban nem tudták megkezdeni, először az önkormányzati választások, később pedig a járványhelyzet szólt közbe. Ez lenne az a testület, ahol a fővárosi önkormányzat a kerületekkel, a rendőrséggel és különböző civil és egyházi szakmai szervezetekkel karöltve dolgoz ki intézkedési javaslatokat a budapesti droghelyzet kezelésére. 2019 előtt csak az egyes kerületekben működött hasonló, központi kábítószerügyi fórum nem volt. Tarlósék annak idején az új pszichoaktív anyagok térnyerésével indokolták a BKEF felállítását.
Régi követelésük teljesült a civileknek
Időközben lecserélődött a főváros vezetése, ami a BKEF összetételén is meglátszik. A Tarlós idején megszavazott testületbe egyetlen képviselőt delegálhatott (szavazati jog nélkül) a drogszakmai szervezeteket és szolgáltatókat képviselő négy nagy ernyőszervezet. Ezt a párbeszédes V. Naszályi Mártának sikerült kilobbiznia, aki akkor még önkormányzati képviselő volt. Ehhez képest most a négy szervezet – a Magyar Addiktológiai Társaság, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége, valamint az Ártalomcsökkentők Országos Egyesülete – külön-külön is helyet kapott a BKEF-ben, immár szavazati joggal.
De nem csak ez változott. Tarlós mellett a budapesti rendőrfőkapitány, az Emmi, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács és a budapesti kormányhivatal delegáltja, a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóságának vezetője, kerületi polgármesterek és önkormányzati képviselők, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet és egy szakmailag kevésbé jelentős civil szervezet, a F.E.C.S.K.E. Közhasznú Egyesület volt a BKEF állandó tagja. A szeptemberi előterjesztés értelmében ezek nagyrészt kikerültek a testületből, az állami szerveket egyedül a Nemzeti Népegészségügyi Központ Drogmegelőzési Programok Osztályának delegáltja képviseli. Szintén változás, hogy ezentúl mind a 23 budapesti kerület képviselteti magát a BKEF-ben, amelynek elnöke nem a főpolgármester, hanem a helyettese, jelen esetben Kerpel-Fronius Gábor.
A szakma pozitívumként értékelte anno a BKEF megalakulását, bár kifogásolták a rendészeti szereplők túlsúlyát és a civilek kihagyását. Ezért is tartja nagy előrelépésnek Sárosi Péter drogpolitikai szakértő, a Drogriporter szerkesztője, hogy az újjáalakuló testületben az ernyőszervezetek is helyet kaptak, és érdemi beleszólásuk lesz a munkába. Régi követelése volt ez a szakmának, az évekig tartó civil érdekérvényesítő munka eredményének tudható be, hogy megvalósult, mondta Sárosi, aki egyébként tagja is az egyik ernyőszervezetnek, az Ártalomcsökkentők Országos Egyesületének.
Végre értelmes párbeszédet lehet folytatni
A járványhelyzet még sürgetőbbé tette a BKEF létrehozását, a pandémia alatt ugyanis sokat romlott a droghasználók helyzete, nehezebben jutottak ellátáshoz, sok ellátóhely ideiglenesen bezárt vagy csökkentett kapacitással működött. Közben a Fidesz-közeli sajtó is elővette a drogprobléma témáját, igaz, más megközelítéssel és céllal. Ahogy Sárosi fogalmaz: „Megint kijátszották a drogkártyát.” A kormánypárti médiából hónapok óta ömlik, hogy Budapesten eluralkodott a káosz és a mocsok, drogosok és hajléktalanok árasztották el a főváros utcáit az ellenzéki vezetés alkalmatlansága miatt. Ezekre az üzenetekre fideszes politikusok is ráerősítenek, elsősorban Sára Botond és Kocsis Máté szokta rendszeresen tematizálni a kérdést. Józsefvárosban például a Fidesz megtorpedózta, hogy egy, a református egyházhoz köthető szervezet drogambulanciát nyisson.
Sárosi szerint a jövőben a drogambulancia megnyitásához hasonló kérdéseket is meg lehet vitatni a BKEF-ben, és a szakmai munkával ellensúlyozni tudják a propagandát.
„A Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum egy lehetőség, hogy végre értelmes párbeszédet lehessen folytatni a problémáról.”
Az, hogy fideszes polgármesterek is tagjai a testületnek, esélyt ad arra, hogy pártokon átívelő kezdeményezés legyen ebből. Sárosi szerint a fideszes polgármesterek is érzékelik a problémát, és hogy lépéseket kell tenni a megoldás érdekében.
Hasonlóan vélekedik Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes, a BKEF elnöke. Ellenszavazat nélkül fogadta el (mindössze ketten tartózkodtak) a Fővárosi Közgyűlés az új BFEK felállítását, ami Kerpel-Fronius szerint azt mutatja, hogy a kormánypárti kerületvezetők is nyitottak az együttműködésre, és ők is elismerik, hogy valamit kezdeni kell a drogproblémával a fővárosban. A probléma megköveteli, hogy egész Budapest képviseltesse magát a testületben; a drogprobléma nem áll meg a kerületek határainál, ezért is van szükség összehangolt munkára. A BFEK olyan fórum lehet, ahol közösen meg tudják vitatni a szakmai kérdéseket, és olyan döntéseket hozhatnak, amit mindenki támogatni tud. A BKEF feladata lesz, hogy intézkedési javaslatokat tegyen a fővárosi önkormányzatnak és a kerületeknek, azok végrehajtásáért viszont már nem a testület felel.
A civil szervezetek bevonása szemléletváltást jelent a budapesti drogpolitikában, pótolhatatlan az a tudás és tapasztalat, amivel a prevenció és az ártalomcsökkentés terén rendelkeznek. Október elején tartják az első plenáris ülést, ahol megszavazzák az ügyrendet, és felállnak a különböző munkacsoportok. Széles körű társadalmi összefogásra van szükség, ezért szeretnének más civil és egyházi szervezeteket is bevonni a munkacsoportokba, ez majd nyilvános pályázat útján történik – magyarázta a főpolgármester-helyettes. Azért csak most áll fel az BFEK, mert a járványhelyzet miatt nem ülésezett a közgyűlés, anélkül pedig nem lehetett dönteni. Pikó András józsefvárosi polgármester a Drogriporter Café februári adásában kritizálta a fővárosi vezetést, amiért nem kezdtek el előbb tárgyalni a civilekkel a BKEF felállításáról. „Ha másként nem megy, akkor a közvélemény nyomásával ezt a dolgot be kell indítanunk, mert nincs még egy elpazarolható évünk” – mondta akkor.
Nem tudni, mekkora a baj Budapesten
Mit kell drogprobléma alatt érteni Budapesten, és melyek a legsürgetőbb intézkedések? Ennek felmérése lesz a BKEF első feladata. Kerületenként is eltérhet, hogyan jelentkezik a drogprobléma, mondta Sárosi. Ha ez megvan, akkor lehet nekiállni a budapesti drogstratégia kidolgozásának, ami szintén a szakmai szervezetek régi követelése. A 2019-es önkormányzati választások előtt a drogmegelőzés, -kezelés és -ártalomcsökkentés területén dolgozó szakmai szervezeteket összefogó Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) kiadott egy budapesti drogpolitikai minimumprogramot, amiben felvázolták, milyen intézkedésekre lenne szükség, hogy „a polgárok számára megnyugtatóan és humánusan lehessen visszaszorítani a kábítószerekkel kapcsolatos negatív jelenségeket Budapesten”.
A KCKT az összes polgármesterjelöltnek (kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt) elküldte a programot, és akkor többen is támogatták azt, Karácsony Gergely is beállt mögé. „Miközben a legtöbb európai uniós főváros vezetése komolyan befektet a megelőzésbe és ellátásba, addig Budapesten nincs se drogstratégia, se pályázatok. Ha valódi eredményeket akarunk elérni, akkor nem a büntetés a megoldás, hanem támogatnunk kell azokat a szervezeteket, amelyek az érintett családokat, iskolákat segítik” – nyilatkozta korábban Szemelyácz János pszichiáter, a KCKT elnöke.
Kerpel-Fronius is komoly hiányosságként említette, hogy évek óta nem készülnek átfogó kutatások a témában, nem lehet pontosan tudni, mennyire kiterjedt a drogprobléma Magyarországon és Budapesten. A lakosság akkor szokott ezzel szembesülni, amikor a város egy-egy pontján feltűnővé válik a droghasználat. Néhány éve a X. kerületi Hős utca volt egy ilyen hírhedt gócpont, rengeteg híradás foglalkozott az ottani helyzettel, ami ugyan azóta konszolidálódott, viszont a drogprobléma nem szűnt meg, csak továbbvándorolt.
Ezért is van szükség arra, hogy először látleletet készítsenek a budapesti helyzetről, ami később a fővárosi drogstratégia alapja lehet. Ebben már konkrét intézkedéseket is megfogalmaznak, és ha ez elkészül, akkor lehet arról beszélni, mennyi forrást tud biztosítani a fővárosi önkormányzat a javasolt intézkedésekre, mit lehet azokból megvalósítani. A KCKT által kidolgozott minimumprogram erősen irányítja, hogy mi kerül majd bele a fővárosi drogstratégiába, válaszolta Kerpel-Fronius arra a felvetésre, hogy a KCKT által javasolt minimumprogram mennyiben lesz kötelező érvényű a BFEK és a fővárosi önkormányzat számára.
Amit lehetni tudni a problémáról
A 2013-ban elfogadott új drogstratégia drogmentes Magyarországot ígért 2020-ra, és ettől még a kormány saját jelentése szerint is nagyon távol vagyunk. Az olcsó és könnyen beszerezhető dizájnerszerek továbbra is erősen terjednek (főleg a legszegényebbek körében), miközben egyre kevesebben jutnak kezeléshez drogproblémával. Prevencióra, ártalomcsökkentésre és kutatásokra pedig alig jut pénz. (Ebben a cikkünkben mutattuk be, hogyan babrálnak ki azokkal a drogfogyasztókkal, akik végigcsinálják az elterelést.) Új drogstratégia nincs, és nem is nagyon hallani arról, hogy készülne, a drogkoordinációt fokozatosan leépítette a kormány. Egyetlen eredményt tud felmutatni a kormány – már ha ezt eredménynek tekintjük –, hogy évről évre több embert ítélnek el kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt, és börtönbe is többen kerülnek.
A Jogriporter Alapítvány 2019-es kutatása a budapesti ártalomcsökkentés helyzetét vizsgálta. (Az ártalomcsökkentés a drogfogyasztás kockázatait igyekszik csökkenteni, az információnyújtás, a bulisegély, a tűcsere és a családterápia is a szolgáltatások közé tartozik.) Ebből az derült ki, hogy a területen dolgozó szakemberek beszámolói szerint a kormány tabuvá tette a droghasználat témáját. A hivatalos kommunikációban a probléma nem is létezik Budapesten, ahol a drogproblémák jelentős része koncentrálódik. Az állami szervek is ennek megfelelően kezelik a kérdést. Ennek egyik következménye, hogy nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok a hazai drogfogyasztásról, arról is csak becslések vannak, hogy évente hányan halnak meg drog miatt. A rendőrség képtelen megakadályozni a dizájnerszerek terjesztését, a fiatalok között tarol a biofű, a szórakozóhelyeken végzett razziák hatástalanok.
Az Emmi alá tartozó Nemzeti Drog Fókuszpont 2018-as jelentéséből azt lehetett kiolvasni, hogy a tűcsereprogramok bezárásával nem csökkent az intravénás szerhasználók száma a fővárosban, csupán rejtőzködőbbé vált ez a csoport, injektálás helyett elkezdték inkább elszívni a különböző dizájnerdrogokat. Nemcsak a hatóságok, de a szakemberek szeme elől is eltűntek, emiatt kevesebben jutottak kezeléshez és mentek el szűrővizsgálokra, mint korábban. Így aztán azt is nehezebb lett nyomon követni, hogyan alakul a hepatitis C vírussal fertőzöttek száma. Egy másik kutatás arra jutott: a tűcserék bezárásával azt érték el, hogy a droghasználók között gyakoribb lett a használt fecskendők megosztása, többszöri felhasználása, ami ideális terep a hepatitis C terjedésének.
Behatárolt a főváros mozgástere
Bár sok lényeges kérdés csak hónapokkal később dől majd el, ha már kész a Kerpel-Fronius által is említett látlelet és az arra alapuló budapesti drogstratégia, az már most biztosra vehető, hogy a főváros nem fog tudni mindent egymaga megoldani, hiába van meg a politikai akarat ahhoz, hogy érdemben foglalkozzon a drogproblémával. A KCKT minimumprogramjában szerepel az ellátási lánc megerősítése, az alacsony küszöbű programok fejlesztése, drogambulanciák létrehozása. Mindez azonban inkább kormányzati hatáskör, a főváros saját forrásaiból nem tudja ellensúlyozni az ellátórendszer alulfinanszírozottságát és a szakemberhiányt – mondja Sárosi.
A főváros elsősorban szakmai képzésekkel, pályázatok kiírásával tudná támogatni például azokat a szervezeteket, amelyek a legproblémásabb drogfogyasztókkal foglalkoznak. Fontos lenne az utcai megkereső szolgálatok támogatása, ezekből ugyanis kevés működik Budapesten, pedig pont a legrosszabb helyzetben lévő szerhasználói réteget tudják velük elérni. A biztonságosabb szórakozóhelyek kialakítását célzó program szintén egy olyan intézkedés lehet, amit viszonylat olcsón lehet megvalósítani, és ami hasznos lehet ártalomcsökkentés szempontjából. Kevés budapesti szórakozóhelyre jutnak be a partiszerviz-szolgáltatások, sok bulihelyen nem is néznék ezeket jó szemmel.
Az alacsony küszöbű szolgáltatások közé tartozik a tűcsere is, ami Magyarországon különösen érzékeny és átpolitizált témának számít, Pikó András is többször lenyilatkozta, hogy emiatt nem is tervezik visszahozni a kerületbe a 2014-ben bezárt egyik legnagyobb budapesti tűcsereprogramot. (A Kék Pont Alapítvány a VIII. kerületben, a Drogprevenciós Alapítvány a XIII. kerületben működtetett tűcserét, ők adták a teljes magyarországi steril tűforgalom több mint 50 százalékát.) Arról, hogy szükség lehet-e a tűcsereprogramok bővítésére, Sárosi azt mondta: a dizájnerszerek térhódításával visszaszorult az intravénás szerhasználat, ezért nem is feltétlenül tűcsere a legfontosabb kérdés jelenleg, nagyobb szükség lenne az előbb említett utcai megkereső szolgálatok fejlesztésére. Kerpel-Fronius szerint szakembereknek kell megmondaniuk, hogy van-e szükség új tűcsereprogramokra vagy sem, de akkor sem fognak eltérni a szakmai szervezetek által javasolt intézkedésektől, ha esetleg azok nem tetszenek a közvéleménynek.
A minimumprogram kitér az iskolai prevenció kérdésére is, miszerint ez nem a rendőrség feladata lenne elsősorban. Természetesen a főváros nem tilthatja meg a rendőrségnek, hogy ezentúl is drogprevenciót tartsanak az iskolákban, viszont abban támogathatja az iskolákat, hogy ne az legyen az egyetlen eszközük, hogy kihívják a rendőrséget, ha drogproblémával találkoznak, mondta Sárosi. A főpolgármester-helyettes szerint a rendőrség nyitott arra, hogy rajtuk kívül civil szervezetek is tartsanak prevenciós foglalkozásokat az iskolákban. A minimumprogram szerint humánusabb, szociális-egészségügyi fókuszú drogpolitikára lenne szükség a fővárosban, a rendőrségnek a fogyasztók üldözése helyett inkább azon kéne dolgoznia, hogy az ellátórendszerrel együttműködve kezelésbe juttassa azokat, akik függőségük miatt követnek el kisebb bűncselekményeket. Sárosi szerint még a jövő zenéje, hogy az új BFEK megalakulásával a rendőrség mennyire lesz partner ebben. Úgy gondolja, hogy a rendőrség is érdekelt az együttműködésben, mivel egy olyan társadalmi problémát terheltek rá, amelynek megoldásához sem eszköze, sem tudása.