Második esély helyett akár milliós összeget kaphat a nyakába a drogfogyasztó, ha végigcsinálja az elterelést

Lassan három éve van érvényben az új büntetőeljárási törvény, amely lehetővé teszi, hogy a kisebb súlyú kábítószeres ügyekben az ügyészségek azokkal a gyanúsítottakkal is kifizettessék (részben vagy teljes egészében) a nyomozás költségeit, akik egyébként végigcsinálták a 6 hónapos elterelést, és ezzel elkerülték az eljárás lefolytatását és végén a büntetést.

Erre akkor van lehetőség, ha csekély mennyiségű kábítószer birtoklásáról vagy fogyasztásáról van szó. Tipikusan ilyen, amikor a rendőr elkap valakit egy spanglival a szórakozóhely előtt.
(A törvény azt is meghatározza, hogy mi számít csekély mennyiségnek, ez szertípusonként is változó lehet.) A Magyarországon elkövetett kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények mintegy 80 százaléka ebbe a kategóriába esik.

Többet fizet, mint a büntetés

A Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) adatigénylése alapján egyre gyakrabban élnek ezzel az lehetőséggel az ügyészségek. De ez miért probléma? – teheti fel magában bárki a kérdést, hiszen mégiscsak olyan emberekről van szó, akik bűncselekményt követtek el.

A jogvédő szervezet álláspontja szerint nem helyes, hogy az állam a drogfogyasztókkal fizetteti ki a nyomozás költségeit (a toxikológiai szakértő és a laborvizsgálat költsége), miközben a rendőrségnek és az ügyészségnek erre van külön kerete. Másrészt a több tízezer, vagy akár több százezer forintos költségek áthárítása ellentétes azzal, ami az elterelés célja lenne: aki nem végzi el, annak ugyanúgy ki kell fizetni a bűnügyi költséget, vagyis az elterelés nem mentesít a büntetőeljárás hátrányai alól.

Akár az az abszurd helyzet is előállhat, hogy az áthárított nyomozási költség nagyobb, mint amennyi a büntetőeljárás végén kiszabott pénzbüntetés, ami általában 100-150 ezer forint szokott lenni. Kardos Tamás, a TASZ magánszféra projektjének munkatársa korábban azt mondta, hogy a költségek áthárítása egy lépés abba az irányba, hogy még az eltereléssel se érezze magát biztonságban a drogfogyasztó.

Belátásuk szerint dönthetnek az ügyészségek

Erről még tavaly írtam az Indexen, a TASZ adatigényléséből akkor az látszott, hogy nagyon eltérően kezelik a kérdést az ügyészségek, nem volt egységes gyakorlat. Volt olyan budapesti kerület, ahol a 2019. július 1. és 2020. február 1. közötti időszakban egyetlen esetben sem fizettették meg a bűnügyi költségeket, míg egy másik kerültem majdnem az összes ügyben így jártak el. Vidéken is lehetett látni anomáliákat: Nyíregyházán csupán az esetek néhány százalékában (217-ből 3 alkalommal) döntött hasonlóan az ügyészség, míg Székesfehérváron szinte az összes ügyben (24-ből 23-szor). A törvény nem szabályozta konkrétan, mi alapján kötelezhetik a gyanúsítottakat a költségek megfizetésére, az ügyészségek saját belátásuk szerint dönthettek erről, ez is okozhatta a látványos eltéréseket. Mindent egybevéve minden ötödik ügyben kötelezték a bűnügyi költségek megfizetésére a drogfogyasztókat: 1211 esetből 245 alkalommal.

Az alacsony arány egyik magyarázata, hogy az új büntetőeljárási törvény életbe lépése utáni első ügyek jelentek meg a hét hónapot felölelő statisztikában. Lehet, hogy az ügyészségek sem tudták még, hogy lehetőségük van a költségek áthárítására.

Ehhez képest 2020. február 1. és 2021. február 1. között megháromszorozódott azoknak az ügyeknek a száma, amikor végül a gyanúsítottnak kellett részben vagy teljes egészében kifizetnie a nyomozási költséget. Vagyis már az volt a ritkább, amikor ettől eltekintettek.

A TASZ újabb adatigénylése szerint 1434 esetből 911-szer, az esetek 63 százalékában történt így. Ez arra utal, hogy idővel országos gyakorlattá válhat a költségek áthárítása. Budapesten úgy duplázódott meg az áthárítások száma, hogy közben arányaiban kevesebb eltereléses ügy volt (majd fele annyi), mint 2019. július 1. és 2020. február 1. között. (A koronavírus-járvány is közrejátszhatott az ügyek számának csökkenésében.) A vidéki ügyészségeken is kevesebb ügy mellett nőtt a kifizettetések aránya. Kardos Tamás elképzelhetőnek tartja, hogy időközben az ügyészségek kaptak valamiféle központi útmutatást, hogy ez a preferált eljárás, és ezért nőtt ekkora mértékben az áthárítások aránya.

Milliós költségre is volt példa

A székesfehérvári és az egri ügyészség az abszolút rekorder, kivétel nélkül az összes ügyben (61, illetve 10 eset) a kábítószerhasználókra hárították a költségeket, míg Budapesten a XI-XXII. kerületi ügyészség 81 alkalommal, az esetek 98 százalékában hozott hasonló döntést. A győri és a miskolci ügyészség volt a elnézőbb, egyetlen alkalommal sem hárították át a bűnügyi költségeket (43, illetve 37 ügy). A fővárosban a XX., XXI. és XXIII. kerületi ügyészségnél volt a legalacsonyabb ez az arány, 38 százalék. Érdekes módon az V. és XIII. kerületi ügyészség a korábban egyszer sem hárította át a költségeket, később viszont már az esetek 90 százalékában így tettek, 40-ből 36-szor. Vidéken a debreceni és a salgótarjáni ügyészségnél lehet látni ekkora pálfordulást. Az egri és a székesfehérvári ügyészség következetes maradt, korábban is hasonló arányban hárították át a költségeket, ugyanez igaz a miskolci és a győri ügyészségre is.

A TASZ adatkérésére azt is elárulta a Legfőbb Ügyészség, hogy az egyes ügyészségeknél hogyan alakult az áthárított költségek nagysága. Általában 40-70 ezer forint alakult a minimum, de gyakoriak voltak az 500-700 ezres költségek is.

Sőt, a salgótarjáni ügyészségnél 1,2 milliós összegre is volt példa.

Kardos Tamás szerint talány, hogyan jöhetett össze ez az összeg, egy-egy vizsgálat (például vizelet vizsgálat) néhány tízezer forintos költséget jelent. Egyik ügyfelük esetében 15 különböző dolgot (a szereken kívül tasakokat, magokat, őrlőt, tégelyt) vizsgáltak be, nála 500 ezres nyomozási költséget állapítottak meg.

Kevesen kapnak mentességet

Továbbra is nagyon kevesen kérik a költségek elengedését, ebben nem volt változás: csupán 115 alkalommal, vagyis kevesebb mint az ügyek 10 százalékában éltek volna ezzel. Feltehetően kevesen tudnak arról, hogy egyáltalán létezik ez a lehetőség. Nagyon sok vidéki ügyészségen egyszer sem kértek mentesítést, Budapesten valamivel gyakoribb volt ez. Még régebben volt egy ügyfele a TASZ-nak, akinél a mozgáskorlátozottságra való tekintettel utólag elengedték az összeget. A munkanélküliség, rossz szociális helyzet, családfenntartás szintén mentesítő tényező lehet. „A kihallgatás során a havi jövedelemre is rákérdeznek, de a gyanúsított nem köteles minden kérdésre válaszolni. Sokszor ezért nem derül ki a nehéz anyagi helyzet, az ügyészség pedig hivatkozhat ara, hogy nem közölte.” Sokan fordultak a jogvédő szervezethez, vagy mert indokolatlannak tartották a költségek áthárítását, vagy egyszerűen nem tudták kifizetni. Legtöbbször elutasították ezeket a kérelmeket, jellemzően arra hivatkozva, hogy a nyomozási költség kifizettetése nem szankció, magyarázta a TASZ munkatársa.

A büntetőeljárási törvény változása jól illeszkedik a Fidesz-kormányok szigorodó drogpolitikájához. A 2013-as új Büntető törvénykönyvvel Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét vezették be, amitől a fogyasztás és terjesztés visszaszorulását remélték. Ennek eredményei még a kormány saját jelentése szerint is erősen kétséges, de az tény, hogy egyre több embert ítélnek el kábítószeres bűncselekmények miatt, és a börtönbüntetések száma is növekszik. Kétévente egyszer úszható meg a büntetőeljárás az eltereléssel, ha ez idő alatt megint elkapják az embert droggal, akkor már nem kerülhető el a büntetés, ami a 2013 óta hatályos Büntető törvénykönyv szerint egy füves cigarettánál akár két év letöltendő börtönbüntetés is lehet.

Nincs szükség központi direktívára

Egy éve is megkérdeztem a Legfőbb Ügyészséget, hogy az ügyészségek milyen szempontok alapján döntenek a nyomozási költségek áthárításáról, mi okozza az eltéréseket a gyakorlatukban. Akkor azt írták: mivel a törvény csak lehetőségként írja elő a költségek áthárítását, az ügyészségek minden esetben az adott ügy konkrét körülményei alapján mérlegelik, hogy élnek-e ezzel.

Azóta annyiban változott a helyzet, hogy a törvény január 1-én kiegészült egy bekezdéssel, amiben már meghatároznak pár szempontot. Ez alapján a „bűncselekmény tárgyi súlya, valamint a gyanúsított vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten kell” dönteniük az ügyészségeknek, mérlegelve az ügy körülményeit is. A Legfőbb Ügyészség szerint emiatt nincs szükség központi direktívára. Azt is hangsúlyozták, hogy nem az ügyészségek mondják ki a végső szót ezekben az ügyekben, mert később, ha a terhelt felülbírálati indítvánnyal fordul a bírósághoz, felülvizsgálhatják, hogy érvényesültek-e a törvényben meghatározott szempontok.

Tisztességtelen gyakorlat

Szemelyácz János addiktológus, a területen dolgozó szakmai szervezeteket összefogó Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) elnöke tisztességtelennek tartja a bűnügyi költségek áthárítását az elterelésben részt vevő drogfogyasztókra. A jogalkotó eredeti szándéka szerint azért hozták létre az elterelés intézményét, hogy kapjanak még egy esélyt, akik egyszer hibáztak, és elkövettek valamilyen kisebb kábítószeres bűncselekményt. A költségek kifizettetésével ez a cél sérül, mondta a szakember. Ismer olyan vidéki ügyészséget, ahol elmondták neki: ukázba kapták, hogy ezekben az ügyekben így járjanak el. 2018 előtt is áthárítható volt a nyomozási költség, akkor, ha már ügyészségi szakaszban jutott az ügy, például a gyanúsított nem kezdte el időben az elterelést. Ilyen esetekben volt némi pedagógiai értelme, hogy végül a droghasználót terhelték a költségek, mondta a KCKT elnöke.

Az elterelésnek három típusa van, a megelőző-felvilágító szolgáltatást azok csinálják végig, akik először próbáltak ki valamilyen kábítószert, vagy alkalmi jelleggel, rekreációs céllal drogoznak. Az egyéb szolgáltatás azoknak szól, akinél már problémás szerhasználatról lehet beszélni, és valamilyen mentális problémával is küzdenek, a harmadik típus pedig a függőséget gyógyító szolgáltatás. Akik elterelésre mennek, jellemzően az első két kategóriába tartoznak. Probléma viszont, hogy a dizájneres droghasználók kimaradnak az elterelésből; aki C-listás szerrel bukik meg, arra közmunka vagy pénzbüntetés vár, pedig ennek a rétegnek talán még nagyobb szüksége lenne ezekre a szolgáltatásokra.

Gyakran előkerülő kérdés, hogy van-e egyáltalán érdemi hatása, haszna az elterelésnek a drogfogyasztás szempontjából. Szemelyácz János szerint klienseinek felénél-kétharmadánál „elindul valami” a foglalkozások hatására. Sokan önismereti céllal használják ezt az időt; lehetőségük van arra, hogy foglalkozzanak magukkal, konfliktuskezelést tanuljanak, felmérjék, milyen megküzdési stratégiáik vannak, hogyan alakulnak emberi kapcsolataik. „Az elterelés végülis egyfajta krízis, amit terápiás célokra is lehet fordítani.” A legutóbbi drogjelentés szerint 2018-ban a kezelésbe kerülő drogfogyasztók 77 százaléka, 3649 fő az elterelésen keresztül jutott ellátáshoz, háromnegyedük kannabisz miatt kezdte el az elterelést.

Nem is feltétlenül könnyű végig csinálni a 6 hónapos elterelést, mondta Szemelyácz János. Időt és energiát követel az illetőtől, ha pedig az elterelésen részt vevőnek utaznia is kell ehhez, mert például a lakóhelyén nem működik ellátó intézmény, akkor akár komoly anyagi vonzata is lehet.

„Ha ezt vállalja valaki, akkor miért kap még büntetést a végén?”